Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Sajnos,sok nőnek még mindig nullának érzi magát,amíg hivatalosan nem asszonya valakinek.
Nevetséges.
Na ez az a tipikus feminista szlogen, hazugság, amivel sok nőt meg tudnak etetni, és EZ is a boldogtalanságok egyik okozója. (Nők nem merik felvállalni a vágyaikat, törekvéseiket, mert a mai divat szerint az ciki.)
Évszázadok, évezredek biológiai törvényszerűségeit és a társas együttélés hagyományait nem lehet kényszerrel, mesterségesen felülírni. Ez nekem arra hasonlít, mikor egy állam élére diktátor kerül, és az kitalálja, hogy mostantól ne így legyen, hanem úgy - teljesen felforgatva a spontán kialakult életviszonyokat, szokásrendszert.
Véleményem szerint egy kölcsönös szerelmen, szereteten és tiszteleten, bizalmon alapuló, érett kapcsolatnak szükségszerű velejárója a házasságkötés. Nem a csinnadratta, nem a habos-babos ceremónia, hanem az elköteleződés kifejezésre juttatása. Úgy a férfi, mint a nő részéről. (A habos-babos esküvőről kicsit én is azt gondolom, hogy ott a nő "nárcisztikus" figura, azt akarja, hogy róla szóljon minden, körülötte forogjon a világ, és lám, a leendő férje még ezt is megteszi érte... Hogy hol van ebben a történetben a vőlegény/férj, az huszadrangú. Nekem szimpatikusabbak a "puritánabb", de mindenképpen a felek közös döntését tükröző változatok.)
Azzal egyetértek, hogy sem a házasságot, sem a gyermekvállalást nem lehet kierőszakolni. Ha valakinek sziklaszilárd elképzelése, hogy ezt nem akarja - 35 éves korban a legtöbb embernek kiforrott értékrendje és céljai vannak - akkor egy olyan nőnek/férfinek, aki az ellenkezőjét szeretné, abban a kapcsolatban nincs jövője.
Bár elgondolkodtató, hogy vannak emberek, akik annyira szeretik a párjukat, hogy még a fél veséjüket is odaadják neki (ha éppen arra van szükség), mások meg olyan "áldozatok" meghozatalára sem képesek, ami szinte nem kerül semmibe. (Akkor már régen rossz, ha bizonyos elvek, elképzelések feladása áldozatnak számít.)
A későbbi "válás", vagyonmegosztás nem attól függően problémás, hogy van-e papír. Pontosabban de! Jogászok szerint az élettársi kapcsolatokban nehézkesebb és költségesebb ez, pont a jogi szabályozatlanság miatt! Az érzelmi oldal az, ami a felek jellemétől függ.
Egy férfi hozzászóló írta, hogy a "bunkó" pasik után futnak a csajok. Jelentem, ez hülyeség! Bunkó pasiknak én azonnal hátat fordítottam, mindig. És csak azt becsültem, aki engem is megbecsült, ez jelen időben is érvényes.
Az más, ha valaki nem képes viszonozni XY szerelmét. Akkor talán még jobb is, ha ezt idejében megmondja, és nem lesz összeköltözés, házasság, gyerek.
Naív vagy.
Ha egyedülálló öregapámnak lennék regisztrálva, akkor azt húzod rám?
Néhányan már leírtuk, nem a fórumon élünk. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen a családi állapotunk, hátterünk.
Ha lenne olyan regisztráció, hogy az állapota boldogtalan, megcsalt, szinte mindegyikőtök azt nyomathatná.
A bugyogómat ne tegyem ki a nickem mellé, arra nem vagytok kíváncsiak?
Dehogy álltok két lábbal a földön. Állandóan a férfiakra támaszkodtok, még a hangulatotok is a férfi függő. Épp ezért nem alakulnak úgy a dolgaitok, ahogyan eltervezitek, mert képtelenek vagytok összhangban lenni a férfivel. Ha elbaltázik valamit veletek kapcsolatban, akkor már jöhet a válás, igaz?
Ti (nők) ahogyan eltervezitek a házasságot. Ühüm. És hol van az, hogy ahogyan ketten (a férjjel) eltervezzük?
Nem kicsim, éppen hogy ti szálltatok el, ti álmodoztok. Egy olyan életről és házasságról álmodtok, amiben boldogok vagytok. Nektek álom, nekem valóság.
Éppen hogy ÉN vagyok az, aki a földön két lábbal áll (a társammal együtt, és még rajtunk kívül néhány pár). Amire mi így néhányan képesek vagyunk, arra mások ( a többség) miért nem? Ha szeretsz valakit, nem a vagyont nézed, nem az örökségre pályázol, nincs fájóbb annál ha elveszíted. Vagy esetleg (ahogyan ti gondoljátok), olyan mértékben voltatok rossz házastársak, hogy a volt férjjel nem is fogjátok segíteni egymást? Jön a düh, a harag, gyűlölet? Egy fél házat, szekrényt, mosógépet érne számotokra a szerelem? Valóban csak ennyit ér a másik ember?
A legesleghosszabb folyamatnak is van egy kezdő pontja. van olyan, aki ezt nem venné észre, és engedi hogy közönnyé váljék a házassága? Már megbocsáss, az ilyen ember idióta. Saját maga, és mások ellensége.
Úgy tűnik, az elegáns, és emelt fővel való továbblépés nálad működik. Sokaknál viszont nem. Én le is ülnék elbeszélgetni a társammal, hogy ha nem lenne baráti kapcsolata az exeivel. Ha egyszer már valakit szeretett, valaki szerette, azt nem szükséges meggyűlölnie csupán azért, mert a habitusuk nem illett össze. Némi érzelem csak összekötötte őket egykor, és ha női-férfi részen nem is működik a dolog, attól még az emberi-baráti megmaradhat.
En meg: csak vigyed a nagyobb szekrenyt, en majd veszek. Meg o viszi az osszes konyvet. Vigyed, de nekem kell a huto, nem magam, hanem a a gyerek miatt....
Nem ugy indul, hanem puszika, puszika
. Persze, ha sosem voltal hazas, honnan is tudhatnad.
Engem miert zavarna, hogy soha nem eltel hazassagban?
Hiszen egyedulallonak vagy regisztralva. 
Nikita 666:
"Három egymás utáni hozzászólásban is felvetődik a válás gondolata.
Miért?"
"Ez a hátsó gondolat méreg, ami előbb utóbb elönti az egész testet."
Nem, csak veled ellentétben mi két lábbal állunk a földön, és megértjük, hogy van, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, mint ahogy szeretnénk/szerettük volna/elterveztük.
Nyilván nem úgy házasodunk/megyünk bele egy bensőséges kapcsolatba, hogy azt tervezgessük, kinek-mi jut majd az elszámoláskor, de biza megesik, hogy elválnak útjaink, közös gyerek/házasság ellenére. Van, hogy pillanat töredéke alatt, de én azt hiszem, az a jellemző, hogy egy hosszabb folyamat vezet odáig, hogy vagy gyűlölködéssé, vagy hideg közönnyé alakuljon az egykori szenvedély. Mert az ember esendő, és követ el hibákat.
Az, hogy kiskanalakon osztozkodik-e valaki, vagy gálánsan tovább lép, az jellem kérdése - én léptem már ki kapcsolatokból, mellőlem is léptek már le - nem harcoltam körömszakadtáig a fogkefémért, a reggeli bögrémért vagy a közös alvós-pólóért, hanem a lényeges dolgokat - köztük a méltóságomat - összekaptam, és leléptem. Ha újra ezt dobná a gép, ezt az elvet követném.
Engem semmi nem zavar veled kapcsolatban. Akkor hazassagon kivul van a ket gyereked. Akkor tegyuk fel, nem ugy mentel abba a kapcsolatba, hogy majd szetmentek. Senki nem ugy megy. De, ha nem megy, akkor jobb szetvalni. Midenkinek jobb igy. A szerelem elmulik, csokolom. Eppen ezert nem erted, mi van a hazassagon belul, mert meg sosem voltal belul.
Őszintén remélem hogy legalább tudod is azt, hogy minek örülsz ennyire. És ha lehetne, ugyan, nekem is magyarázd már el.
Ne zavarjon egy cseppet sem, hogy nincs első házasságom.
Sem előző, sem első, sem második.
Így még mindig keresem a kérdésemre a választ. Egy szerelmi házasság hogyan indulhat úgy, hogy arra gondolnak, legfeljebb elválnak?
Az is egy papír
Egy házasságot is pont ugyanígy lehet zárni. Viszont ha vita van akkor gond, ha nem voltak a felek házasok.
29 évesek és egyetemre járnak, alkalmi munkákból élnek?
Hát szerintem is jobb, ha sürgősen keresel mást, ha valóban házasodni szeretnél. Ezek a pasik még 40 évesen is kb. itt tartanak majd.
Gondolj vissza az elso hazassagodra. Ott megtalalod a kerdesedre a valaszt.
Három egymás utáni hozzászólásban is felvetődik a válás gondolata.
Miért?
Hogyan lehet úgy házasságot kötni valakivel, de ne is menjünk "olyan" messzire, hogyan lehet nap nap után, boldogan úgy élni valakivel, hogy ha gond van, legfeljebb kalap kabát? Hogyan?
Ez a hátsó gondolat méreg, ami előbb utóbb elönti az egész testet.
Az pedig számomra igen furcsa, hogy akit az ideig szerettünk, megosztottuk vele örömünket, bánatunkat, ételünket, ágyunkat, az egész életünket, egy pillanat töredéke alatt ellenséggé válik, és a kanalakon fogok vele osztozkodni? Ez a saját kicsinyességemet, önzőségemet demonstrálná.
Olyan, mintha fizettem volna egy szolgáltatásért, és nem azt kaptam amire vágytam.
Így nem is csodálom, hogy annyi facér nő van, akiket nem óhajtanak feleségül venni.
Persze hogy ugyanaz, nem is írtam hogy nem, és eszembe se jutott.
Szerződés, egymást szerető emberek között...én erre nem találok szavakat. Nincs az a pénz, nincs az a materiális anyag, ami a másik hiányát pótolná.
Sissi52: A házasságot sokan szeretik túlmisztifikálni, pláne a fiatal lányok. A párkapcsolatnak számos formája lehet, és mindegyik lehet boldog - ha mindkét félnek elfogadható.
Pl. nem tudom, itt ki említette, h jól megvannak, gyerek is van, de mégsem feleség, mégsem XY-né. Hát, ez bennem fel sem merült, és a férjem nevét kötőjelesen a sajátom elé azért vettem fel, mert Neki olyan sokat jelentett (az esküvő is inkább Neki volt fontos - és ha szeretünk valakit, akkor figyelembe vesszük azt, ami neki fontos).
Elválni egyébként nem nagy cucc - igen, most kicsit elhúzódik, de ha mindenben megegyeznek, viszonylag egyszerű szabadulni. Élettársi kapcsolatban sem könnyű osztozkodni, sőt, ott még nehezebb bizonyítani azt, h ki-mit hozott a közösbe, ki mire jogosult - mert kevésbé szabályozott. Egyébként fejben dől el - ha a felek gyorsan akarnak szabadulni, akkor gyorsan fognak. Megnehezíteni meg bármit lehet.
Nekem azért mégis durvának hangzik, hogy valaki kerek perec kijelenti, hogy neki aztán se gyerek, se házasság nem kell - gondolom (és a pasi is vélhetően tisztában van vele) a TI-nak mindkettő fontos lehet, ezért elgondolkodtató, hogy mennyire akarják ugyanazt az élettől, párkapcsolattól.
Mert ha én fiatal, szerelmes leányzó lennék, akkor sírva ugyan, de kilépnék a kapcsolatból, az esküvői hacacáré kihagyható, de a gyerekvállalás nekem az élet része. És ha a párommal egy ilyen lényeges kérdésben ennyire eltérően gondolkodunk, akkor nincs értelme közösen folytatni.
De ha a kapcsolat a TI és a párja szerint annyira harmonikus és elképzelhetetlen az élet nélküle - akkor el kell engedni az esküvő és gyerekvállalás utáni vágyat. Nekem nem lett volna alternatíva, hogy önként lemondjak a gyerekvállalásról (más kérdés, h ha nem sikerül, vagy végül nem találok párra, akkor kénytelen vagyok elengedni, de amíg van rá lehetőség, én küzdenék érte).
A hazassagosdi egy olyan intezmeny, ami nalam nem mukodik. A kedves hazastars ugyanis elterpeszti tenyeret, talpat, befekszik a kenyelembe, ram meg ram szakadt az osszes baj, osszes tennivalo, cserebe a jutalom veszekedes. Mert sosem eleg, sosem elg jo semmi, mig o semmit sem csinalt. Na mindegy.
Hogy ki mit szol, meg hogy nez, ezen mulna az eletem? Nevetseges. A szerelem meg szeretet egy papirtol fuggene?
Persze, aki papirosdi hivo, az papirozzon, joga van hozza.
Azt nem ertem, hogy nevezhet valaki valakit "parom"-nak, akivel abszolute semmi kozos gondolata sincs, akivel meg kommunikalni sem mer, meg a legalapvetobb dolgokat sem.
"A multkor homalyosan celozgattam ra, megemlitettem, hogy esetleg masvalaki, meg veletlenul sem en szeretne hazasodni, hogy naponta 24 orat remegek, hatha lepapiroz engem, kegyeskedik leszallni hozzam es meltoztatik felemelni magahoz. A papir altal,ami eletem vagya, celja. A papir."
Ettol durvabb nem kell, ha valami pasi egy no fejehez vagja, ha hazasodnia akrsz, keress magadnak egy pasast, aki elvesz, de nem en, meg csinaltass magadnak gyereket, mert en ugyan neked nem. Es ano vele marad es ezt az urget "parom"-nak nevezi.
Ennel van meg melyebb sullyeszto?
Voltam annak idejen osszeirason es nem egy idos hazasparral talalkoztam, akik egy eletet mar akkor, tobb evtizede leeltek egyutt, de hazasodni, na azt egyikuk sem. Voltak gyerekeik, kozos lakas, megertes es mindenki azt hitte, hogy hazasok. Ma mar nem kell titkolni.
Ha nem hazas, veszi a borondot, ha nem stimmel a szerelem, ha meg hazas, evekig lehet cirkuszolni, hogy megszabaduljon valakitol. Ha gyerek van,akkor nem konnyu egyik esetben sem.
Szaz szonak is egy a vege, nalam meg a papir teszi tonkre. Igen,en is megvaltoztam ahogy telt az ido, egyebkent is haladni kell a korral.
A polgári házasság csak a jogi viszonyokat tisztázza.
Az élettársi szerződés is ugyan az. Már lehet élettársi szerződést is kötni, így ha nem sikerül a kapcsolat, nem kell elválni.
hozzaszolasom nem az Elefantnak szolt, hanem a forumnyitonak aki mar eltunt.
na, bummmmm
Ez a tipusu pasi csakis egy olyan no' vesz majd el felesegul.
aki nem terpeszti szet a labait ingyen neki.
Mi a fenenek venne el felesegul teges,---hiszen mat mindent megkapott amit akart!!
a te mamad vagy nem tanitott neked semmit, vagy pedig nem figyeltel oda.
Keress magadnak valaki mast, ne hagyd, hogy megb...on, aztan majd amikor konyorog akkor mond neki, hogy Te "tisztesseges"lany vagy... (ha-ha-ha).
Aztab, vagy elhiszi, vagy nem.
Mert kerem, hiaba elunk a modern vilagban, "hasznalt" ruhat nem nagyon visel az akinek van tiszta.
Megfajdult a gyomrom toled.
En elvinnem Vegasba be az elso terembe,egy par koktel, elkered az utlevelet,kifizeted az 5 dollart amibe kerul az ot perces ceremonia tanustol,es mire kijozanodik mar meg vagytok esketve.
Magnolia, a,fiu most fejezi be a tanulast,uj munkahelye,millio izgato es erdekes lesz az eleteben,elotte meg minden jo,szabadsag,ha szeretned nem akarnad bebortonozni,es meg egy kis pisist[vagy kettot]is rasozni!
En jobban megertem a "maganyos farkast' aki nagyon jol megvan sajat magaval,nem hianyzik neki senki ,elfoglalja magat.
Az ember nem amiatt házasodik, hogy legyen kitől elválnia.
Az a fajta pénzkidobásos házasság amiről te írsz, csupán látvány, külsőség. Lehet házasságot kötni kevés pénzből is, a házasulandók örömét szolgálva, és nem pedig a násznépét.
A polgári házasság csak a jogi viszonyokat tisztázza.
A templomi a lényeges, aki odáig eljut, az valóban komolyan gondolja. Ha átérzi. Az erről való papír egyfajta szerződés, ősi rituálé. Nem ettől válik boldoggá az együtt élés, viszont egy kézzel fogható bizonyítéka az összetartozásnak. Lényegtelen, és mégis lényeges. Az újszülött sem létezik, ha nincsenek papírjai.
Viszont vannak nők, akik nagy lagziról álmodoznak, demonstrálni akarják a szerelmüket. Gyanítom hogy ez a nap a számukra nem is az összetartozás megpecsételéséről szól, hanem arról, hogy elkeltek.
Kedves Magnolia_2!
Szeretnek kerdezni töled valamit: vegig gondoltad, hogy neked miert olyan fontos, hogy összehazasodjatok? Neked miert fontos?
Aztan ha ezt vegiggondoltad, beszeljetek meg a paroddal, hogy neki mi szol ellene. En az en koromban (bar korabban is azon a velemnyen voltam), azt vallom: ha ket ember egymasnak van teremtve, nincs szüksegük papirra arrol. He nem, akkor nincs az a papir, ami a kapcsolatot összetartsa.
Te meg abban a korban vagy, hogy esküvö, menyasszonyi ruha, lagzi, stb fontos. Ezek külsösegek. Söt merem allitani, hzogy sok hazassag azert megy tönkre, mert mindket fel igy vagy ugy kenyelemben, biztosagban erzi magat, es csak elvannak egymas mellett, hiszen "hazasok vagyunk". Papir nelkül pedig mindketten tesznek, dolgoznak a kapcsolatert. Ezt pedig meg a hazassagban is meg kell tenni.
Ha neked annyira fontos az esküvö, akkor lehet, hogy ennek a kapcsolatodnak hamarost veget kell vetned, hogy legyen idöd megkeresni azt, aki megkeri a kezedet.
De szerintem az elsö, hogy beszeljetek meg, ki mit var ettöl a kapcsolattol. Meg mielött ...
O nem egy hazasodos tipus. Plusszban mar egyutt is eltek. Minek hazasodna?
Ha Te hazasodos tipusra vagysz, minek elsz egyutt valakivel hazassag nelkul?
A vegen szepen el is mehet a parod, hogy lehetoseged adjon Neked arra, hogy megtalald az illetot, akire vagysz-aki felesegul vesz, merthogy ezt O nem tudja megadni Neked, ergo nem tud maradektalanul boldogga tenni, holott egy parkapcsolatban ez fontos, hogy boldogga tudjuk tenni a tarsunkat, es azt adjuk neki, amire vagyik-szerintem legalabbis.
Te meg szinten nem tudod boldogga tenni avval, hogy olyat varsz el tole, amit tudod, hogy nem akar/tud megadni Neked-a miertekre meg a VALOS valaszt csakis TOLE kaphatod meg, itteni forumozok csak vakon tippelni tud.