Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Miért nem kérdezed meg tőle,hogy miért is zárja ki a házasságot.Kommunikáció nélkül mégis,hogy működhet jól a kapcsolatotok?
On:Mostanában egyre kevésbé mernek/akarnak az emberek elköteleződni.Mert mindig várnak egy jobbra,vagy mert úgy gondolják akkor az életük egy szabadabb korszaka lezáródik végleg.Talán fél a felnőtté válástól amivel a házasság-család-gyerek jár együtt és ezért nem akar elvenni.Vagy csak úgy érzi nem te vagy az igazi.Szeret téged,jól elvagytok de fenntartja a lehetőséget annak,hogy jöjjön egy jobb.Ki tudja...Ezért kéne megkérdezned
A házasság egy ceremónia, pénzkidobás, egy papír. Szerintem.
Én 2 hónap híján 20 évig éltem együtt a párommal. Az első nap megmondta, nem akar házasságot kötni, ha így megfelel nekem akkor jó, ha nem akkor döntsem el mit akarok.
Amikor elköltözött, nem volt válóper, nem volt osztozkodás, nem kellett tartásdíjért könyörögni. Kifizettem a lakás felét, kapott néhány bútort és elment. Azóta meghalt, de nekem megkönnyebbülés volt, amikor elköltözött.
Az ember lakva ismeri meg a másikat.
Az esküvő egy vagyon, a válás is.
A kapcsolat komolyságának megbélyegzése?
Hát, ha sokszor emlegeti neked, hogy ő nem egy házasodós tipus, akkor ez valószinüleg utalás arra, hogy nem akar elvenni. Miért nem kérdezel rá konkrétan? Aztán, ha a válasz továbbra is nem, akkor el tudod dönteni, hogy ez igy megfelel-e neked vagy keresel mást.
Házasodni nem kívánó férfiak témában lennék kíváncsi a véleményetekre.
23 éves frissdiplomás, dolgozó lány vagyok, a barátom 29 éves, hamarosan ő is diplomázik. Lassan 5 éve vagyunk együtt (egy fél éves szünetet leszámítva), egy éve együtt is élünk Magyarországtól nyugatabbra (az Ő hazájában). Nagyon harmonikus kapcsolatot élünk, testileg-lelkileg kiegészítjük egymást, nagyon jó csapat vagyunk és erről rendszeresen is adunk visszajelzést a másiknak. Mostanában elkezdett foglalkoztatni a kapcsolat komolyságának megbélyegzése. Tudom, hogy ő nem egy házasodós típus, ezt sokszor emlegette már. Csak nem értem, hogy miért zárkózik el előle ennyire. Szülei 40 éve boldog házasságban élnek, két idősebb testvére is házas, gyerek… A vele egykorú barátai többsége egyetemre jár, alkalmi munkákból él, és bár szinte mindegyiküknek van stabil kapcsolata, senki sem tett semmilyen „komoly lépést”.
Legutóbb egy különlegesen tökéletesre sikerült nap után viccelődős hangnemmel elmondtam neki, hogy na, pont egy ilyen tökéletes nap után szeretném, hogy valaki megkérje a kezem (direkt nem azt mondtam, hogy „te megkérd”). Erre elborult arccal, összehúzott szemöldökkel azt mondja, „na akkor sürgősen kezdj el valakit keresni, aki majd el akar venni…” Ez akkor meglepő volt, rosszul is esett, nem vall rá az ilyen nyers durvaság.
A fura benne az, hogy szokott rá utalni, hogy „nem olyan fiatal ő már”, és a gyerek témára kifejezetten nyitott, pár éven belül reálisnak is látja.
Tudni kell, hogy előttem csak néhány kapcsolata volt, én „rángattam ki” az otthoni fészekből.
Vajon miért ódzkodik ennyire az elköteleződéstől? Mert művész, vagy mert minden legkisebb testvér ilyen? Vajon csak legyek türelemmel, vagy törődjek bele? Kíváncsian várom a véleményeket.
Nem értem. Mintha kötelező pont lenne aházasság-gyerek. Nem lehet úgy élni,hogy nem akar valaki házasságot/gyereket?Miért felsőbbrendű a házas, a gyerekes?
Egyre több nő is vállalja,hogy nem kér a családanya szerepből ez nem baj.
Inkább,mint egy kötelezően letudott házasság/gyerekválallás,aztán meg a gyereket neveli a nagyi,mert anya idegei paffra mennek a saját csemetéjétől.
Sajnos,sok nőnek még mindig nullának érzi magát,amíg hivatalosan nem asszonya valakinek.
Nevetséges.
A férfiaknak mellesleg sokkal több idejük van,ők még bőven 40-50 felett is elkedzhetnek reprodukálódni.
Az is lehet,hogy a férfi még nem tartja érettnek a nőt az anyaságra,aki még 25 éves.
25 éves mai nők nem is alkalmasak még rá.
Egy nem vallásos ember számára templomi esküvő semmi,a polgári meg egy hivatalos szerződés.
de szóval: miért isk ötelező megházasodni 30 felett?
és aki nem akar,az érezze senkiházinak magát?
aki nem akar gyereket,az társadalmi selejt?
vagy hogy?
Milyen alapon írjátok elő másnak,hogyan éljen?
Környezetemben is van iylen pár,fiatal nő,bőven 30 feletti férfi,de az az igazság ott is azt tapasztalom-bár mindenki a férfit szidja,hogy miért nem veszi el a lányt-hogy nem is alkalmas még az a csaj ilyesmire.
Azt tapasztalom,hogy nyugaton ezt is sokkal lazábban fogják fel,ott jobban elfogadják az emberek,azt,ha valaki másképp akar élni.
csak nálunk szokás belemászni más életébe.
Nyugaton a legnagyobb taplóságnak számít megkérdezni,hogy "és még miért nincs gyereked?".
Magyarországon 30 felett ez a köszönés.
Sziasztok!Párommal 6 éve ismerkedtünk meg, első látásra szerelem volt. Róla azt kell tudni, hogy német állampolgár és teljesen más családi háttérrel rendelkezik mint én. Szülei rossz házasságban éltek, az apukája folyamatosan csalta az anyukáját , később elkezdett inni. Ennek az lett a következménye, hogy amikor a párom 15 éves volt , egy reggelen az asztalon talált egy búcsú levelet, amit az anyukája írt neki. Elhagyta őket és nem is látták őt 2 évig. (ezt nekem 3 év után mondta el!!!!) Hárman vannak testvérek és soha sem ültek le családi körben ezt megbeszélni. Természetesen az anyukája visszatért az életükbe és a párom rettenetesen ragaszkodik hozzá, sőt, retteg attól, hogy megromlik a viszonya az anyukájával, aki ezt ki is használja, mert kisfiának úgy kell élnie az életét, ahogy ő azt megtervezi neki. Én ezzel ellentétben, egy tökéletes családból jövök.Nálunk soha nem hallottam egy hangos szót sem. Szüleim a mai napig nagy szeretetben élnek és számukra mi voltunk mindig az elsők.
Kapcsolatunk első 4 éve fergeteges volt. Én az a típusú nő vagyok aki szeret anyáskodni és támogatni a párját a karrierjében. 4 év után én már szerettem volna ha a kapcsolatunk előrébb halad, gondolok itt házasságra és gyerekekre. Ő ezt nem tudta nekem megadni , ezért a szakítás mellett döntöttünk. 1 évet voltunk külön. Gondoltam, ha szakítunk akkor majd idővel rájön , hogy mit veszített. Én közben találkoztam egy másik férfival, akitől teherbe estem . (Hölgyeim! Nagyon vigyázzatok azzal, hogy mit kívántok!) Bepánikoltam. Hiszen ez volt a nagy álmom, ez volt a szakításunk oka, mégsem így szerettem volna. Tudtam, ha megtartom a babát, esélyem se lenne esetleg a későbbiekben a páromat visszakapni. Ő nem az a küzdő típus. A párom fülébe jutott a dolog és zokogva hívott fel. Innentől kezdve tartottuk a kapcsolatot és újra egy pár lettünk. Úgy éreztem újra "otthon" vagyok. Persze mindent megígértünk egymásnak. Ő azt mondta, hogy a karrierje nem olyan fontos, ő csak velem akar lenni. Én pedig azt mondtam, hogy nem számít ha nem vesz feleségül, mert tudom, hogy benne találtam meg a másik felemet. Persze fél év után, mindkettőnk ígérete romba dőlt.
Tudom, hogy szeret, mert érzem és minden nap kimutatja. Ha a jövőjéről beszél, kettőnkről beszél. Terveiben ott vagyok, sőt gyerekekről is beszél már. De a házasságról hallani sem akar. Én nap mint nap, meg akarok neki felelni és ez nagyon sok energiát vesz ki belőlem. Minden nap küzdök a kapcsolatunkért. Minden nap azt kérdezem magamtól, hogy mi hiányozhat még neki, mit csinálhatnék még mindig jobban, hogy letegye a voksát mellettem?Rettenetesen fáj, hogy az az ember akit én minden porcikámmal imádok és akit én álmaim férfijának tartok, "vissza utasít" . Számomra egy nagyon nagy pluszt jelentene, ha ő mindazt amit én érte tettem azzal hálálná meg, hogy megteszi ezt a lépést. Legbelül rettenetesen fáj és nagyon szenvedek tőle, mert azt érzem, hogy nem becsül meg. Azt gondolom, hogy ezzel veszélybe sodorja a kapcsolatunkat, mert napról napra kiöli az iránta érzett szerelmemet. Azt érzem, hogy amíg én őt támogatom álmai megvalósításában, ő fittyet hány az én egyetlen gyermekkori álmomra, hogy egy napon én is menyasszony lehetek. Nem szeretném a házasságot kierőltetni és fenyegetőzni. Arról álmodom, hogy ezt ő magától teszi meg.Mit tennétek?
Egy 35 éves pasinak még van ideje az apaságra ,nem is kevés(de ez nőnek is)lehet,öt év múlva másnak akar gyereket(Izgaiznak),vagy nem.Miért is kötelező mindenkinek gyereket szülnie-nemzenie?Szerintem nem kötelező.
Inkább mondja meg őszintén,hogy nem akar gyereekt,minthogy kényszerből bevállaljon egyet,tuána meg a gyerek szívjon,hogy látja a pocsék házasságot,vagy hogy az apja lelép.
Verd meg:)
25 évesen hova sietsz?:)
1,5 év azért még nem olyan sok. Ha az elkövetkezendő hónapokban, években be tudod bizonyítani neki, hogy Te vagy számára az Igazi, a NŐ, a másik fele, akkor előbb-utóbb szerintem ráeszmél, hogy ide mégis csak kéne egy esküvő és egy gyermek.
Amikor megismerkedtem a párommal, Ő is megkeseredett volt. Rengeteget csalódott a női nemben, az első "randinkon" is úgy beszélt, hogy Ő már nem hisz a Nagy Ő-ben, meg hülyeség, meg hogy neki nem is kell már nő... Márhogy szerelmileg.
Aztán jöttem én, és sikerült megváltoztatnom a világképét. Állítása szerint még soha senki nem szerette ennyire, mint én, és Ő sem volt ilyen szerelmes még soha.
Szóval ne add fel. Ha igazán szereted, valószínűleg fel fog nyílni a szeme, hogy téged nem szalaszthat el. És hogy ezzel a szuper nővel kellene pár gént összedobni. És akkor lesz egy szuper srác is ebből a szuper kapcsolatból.
Én már tizenpár éves koromban eszeveszetten vágytam egy gyerekre. A párom meg csak nagyjából akkor, mikor megismerkedtünk.
Aki lemond egy gyerekről, az hatalmas dolgot veszít az életében. Kívánom, hogy erre a párod is rájöjjön hamar. :-)
És sok boldogságot kívánok Nektek!
A papírt seggedbe dughatod, nem jó az semmire! A lelkében kell vállalni a párját, nem papíron. Papíron a névházasságok köttessenek....
Szia Szedit!
Feleségül akarsz hozzá menni a közeljövőben, vagy csak az zavar, hogy "általánosságban" így áll a témához?
Tőle akarsz gyereket, vagy "általánosságban" gyereket szeretnél x éven belül?
Amúgy kicsit önző szemléletnek tartom, hogy azért utasítja el a házasság gondolatát veled, mert egy másik nővel megégette magát. Erről Te hol tehetsz?!?
Szerintem annyira rég óta nem vagytok együtt, hogy az kiderüljön működtök-e egymás mellett a nagy lángolás, szerelem enyhülésével is, Te is fiatal vagy még.
Az biztos, hogy ne kényszerítsd olyanra, amitől ezek szerint most a hidegrázza, mert vagy belemegy, és lesz egy pocsék házasságod, gyerekkel, utána válással, vagy lelép, és éli az életét.
Adj magatoknak még időt, ne rontsd el, ami jól működik így. Pláne ne mondj/csinálj semmit a megváltoztatás céljából, mert az biztos, hogy lesz változás, de annak majd nem fogsz örülni. Ő fogja majd úgy látni, hogy csak veled...
Persze a végtelenségig ezt nem szabad húzni. Ha összhangban éltek, és mindenben kiteljesedik a kapcsolatotok, mint szerető, mint barát, mint társ (ami egyáltalán nem most van, a leveled alapján), akkor természetes, hogy tervezel a jövőre, és nem szabad erről lemondanod.
Szerintem, ha megvan a harmónia -na ez olyan Somás lett - akkor egyikőtök sem fog semmiről lemondani.
Bocs, hogy hosszú lettem, csak úgy érzem épp arra hajtasz, hogy tönkretedd a kapcsolatod.
Az embereknek fontos a saját reakciójuk, ami után másképp bánik a másik emberrel.
Bocs, de én magasról leszarom az olyan embert, aki más ember magánügyével foglalkozik a sajátja helyett. Az idő eljárt Mari néni felett, aki esténként a kispadon kitárgyalta a falu dolgait, és ez rangot adott neki. Ma már tudjuk, hogy ha Mari néni almástpitét sütött volna az unokáknak, nem lett volna ideje mást szapulni.
Én még nem találkoztam olyan kapcsolattal, ahol nincs papír és mégis ott a valódi egymásnakrendeltség-érzés. (S ezzel nem mondtam azt, hogy házasságban mindig megvan, tévedés ne essen!)
Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy a komolyangondolók tudnak a válás mellett dönteni könnyebben ha kinőtték a kapcsolatot, hisz akinek az Igazi kell, könnyebben felismeri, hoyg nem a megfelelővel él.
Miért nem vállalja föl papíron is a társát aki véglegesnek érzi?
Nem igazán tudlak követni.
Az első férjedet is azért vállaltad fel papíron, mert véglegesnek érezted ezek szerint. Aztán kiderült, hogy mégsem volt végleges, hiába a papír. Jól mondom?
Akkor? Nem mindegy, hogy véglegesnek érzed vagy sem? Érezheted bárminek, úgysem tudhatod, mit hoz a holnap!
Egy szóval se mondtam, hogy fontos.
Márpedig abból, hogy ezt írtad:
"Ha nem voltál még feleség vagy férj, nem tudhatod, hogy reagálnak az emberek, s hogy csak a házasokat veszik komolyan. Amikor úgy lettem bemutatva, hogy "a barátnőm" senki nem vett komolyan minket." nagyon az jön le, hogy fontos az "emberek" reakciója. Ha nem fontos, miért érvelsz ezzel?
Én, viszont, úgy gondolom, hogy az "emberek" többségének nem éppen az a központi problemája, hogy mások papírral vagy anélkül élnek együtt.
De most komolyan..... Neked annyira fontos, hogy mit mondanak rólad más emberek? És hogy milyen pofát vágnak?
Miért nem vállalja föl papíron is a társát aki véglegesnek érzi?
Mert mégsem érzi véglegesnek.
Én azt mondtam, hogy voltam már barátnő, menyasszony, feleség, és amilyen pofákat vágtak az első férjem ismerősei a bemutatásomkor, abból egyértelműen az jött le, hogy egy házasságot komolyabban vesznek, mint egy lövőlegénységet. A második férjemet viszont aki jól ismerte, az tudta, hogy a papírnélküli fázis után papíros fázis jön, mert ő nem járna olyan lánnyal akit nem fog elvenni - most jól megkavartalak ezzel, de nem zavartatom magam.
Mégegy: találkoztam egy nénivel akinek a lányával egy csoportba jártam oviba. Ő azt mondta, hogy a lánya nincs hozzámenve az emberhez akivel tizenéve él, mert azt gondolja, hogy ha hozzámenne, a férfi elbízná magát és megromlana a kapcsolat. Na ez egy indok. Vannak emberek, akik csak addig becsülik a társat, míg az válóper nélkül bármikor kisétálhat az életükből. Aki csak a veszteségtől való félelmében korrekt a társával.
Megérted?
Szabad tudni,miért?