Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Agyf*sz, bakker...
69-ben írok indokot, hogy manapság a férfiaknak miért nem szokásuk nősülgetni. Odaírom, hogy ők még így is jól járnak, mindenhogy jól járnak, mert nőt kapnak bármikor, ha csak dugni kell, arra is, ha otthonra kell stabil, házias puncinak, akkor is. Mindenféle formátumra kapnak nőt. Utána írom, hogy bezzeg a nők jó alaposan beszophatják, mert LEHET, hogy megalázzák vagy használják őket, vagy a jó Isten tudja, mi mindent el nem követnek még velük (mondjuk aki mindezt hagyja, annak az agyi kapacitása annyi is...).
Erre először fel lett róva nekem a "használat" kifejezés alkalmazása... Holott én ezt csak megemlítettem egyik megszívási lehetőségként, hogy egy nő ilyen módon is járhat sz*rul. Más előttem olyanokat írt, hogy "ingyen használat", "nem vállalja fel, akit használ". Efölött simán elsiklik mindenki, holott tartalmilag jóval súlyosabb, mint az én egyszerű kis példám.
Utána, 76-ban: Említem, hogy hallottam én már cifra dolgokat férfiak szájából nőkről, kapcsolatokról, azokhoz való hozzáállásról.
Erre válasz: "Aki pedig így minősíti azt a nőt akit nem vett el, nyugodt lehetsz, hogy hasonlóan fogja azt is akit viszont igen."
Ott a bukta, hogy én egyetlen minősítést le nem írtam. Meg ott, hogy az én hozzászólásomban gyakorlatilag szó nem volt elvett vagy még nem elvett nőről, nőkről volt szó, de a családi állapotukat nem említettem.
Válasz folytatása: "Sajnálatos, hogy csak ilyen férfiakkal találkozol."
Végülis az is mellékes, hogy kanyarba' le nem írtam, hogy én csak ilyen férfiakkal találkozok, én azt írtam, hogy hallottam már b*szott durva dolgokat a szájukból. Kettő közt van egy erőteljes különbség, de úgy tűnik, nem feltétlenül érzékeli ezt mindenki...
Majd a válasz vége: "Szerintem aki úgy látja, hogy egy kapcsolat csak akkor jó, ha házasság és rossz, ha csak együttélés, és ott tuti megalázás, meg hasonlók vannak az durván általánosít. Ha pedig ilyen ismerőseid vannak, hááááát azt megint csak sajnálni tudom."
Ez meg már egyszerűen végképp nem tudom, honnan jött az én hozzászólásom alapján. Agyam eldobom.... Írok vagy 10 sort, azt is 2 darabban, és olyan dolgokat kihoznak belőle, amik a büdös életbe le nem voltak benne írva. Áh, mindegy... A lényeg: azt vizsgáljuk már, ami valóban le van írva, és ne válaszoljunk már olyanra, amit eleve nem a másik írt, hanem csak bele lett látva.
ha ezt tudod,akkor mi a kérdés?
vagy még latolgatsz,hogy mi legyen?
nem bunkóságból,tényleg érdekel.
Mivel nincs jobb, kizárásos alapon egyedülállót választom ezek közül. Előbb utóbb fel fogják találni a megfelelő kategóriát.
Ha valaki egy hivatalban érezteti, hogy mi a véleménye a nem házasokról én nem lennék hajlandó felvenni. Mondom még nem tapasztaltam ilyesmit. De különben is semmi köze hozzá. Én közlök egy információt, ő rögzíti ahova kell és ennyi, a magánvéleménye nem érdekel. Különben sem vagyok egyedi eset, már megszokhatták.
Szerintem roppant szánalmas dolog azért házasodni, hogy mások pozitívabban itéljenek meg és nem azért, mert ez tesz boldoggá és a párommal ez a közös vágyunk.
Ismerős helyzet....
Az én volt párom dettó ilyen felfogású volt.
Szépen lapátra is lett rakva.
Ha nem egyeznek a jövőbeli terveitek,akkor nem illetek össze.
Ha teherbe ejteted magad,mert te szeretnél babát,haragudni fog,mert ő nem akar gyereket,ha nem szülsz gyereket,akkor neki ugyan jó,de te maradsz boldogtalan.
Szerintem egy 35 éves férfinál már felvetődhetne a házasság,gyerek gondolata,de vagy tényleg nem akar,vagy nem veled/tőled.
Sajnállak,biztos sokat szenvedsz ez miatt.
De ne mondj le az álmaidról soha,senki kedvéért.
Nos, ha érdekel, például én nem vagyok megőrülve érte. Nem tartom teljesítménynek vagy életcélnak. A fehér uszályos ruha meg a romantice lánykérés nem érdekel.
De gyereket nem szülnék élettársi kapcsolatban. Nem érezném biztonságosnak, ugyanis jól tudom, mi tartja vissza a házasságtól ódzkodók többségét.
Örülj neki, hogy Veled nem éreztetik sehol, attól még mással megteszik. Például velem nem a mindennapokban, hanem többnyire a hivatalokban.
Szia!
Nem olvastam vissza, de a történeted kísértetiesen hasonló az enyémhez: nekem erre ment rá egy 5 éves kapcsolatom... Úgy éreztem, nem is akar egészen engem így, és ez szépen megmérgezte a levegőt köztünk, plusz el nem tudtam képzelni, mi tarthatna össze minket? Én vágytam a gyerekre (ha nem is azonnal) , ő egyáltalán nem akart. A szerelem elmúlik, barátságra jövőt alapozni nem tudtam. Családra, gyerekre igen.
A sors érdekes fordulatot hozott: április végén kiléptem a kapcsolatból. És sosem gondoltam volna, de ma valaki más oldalán érzem azt a tökéletes boldogságot, amire mindigis vágytam, hamarosan a felesége leszek, és már pocakomban a közös gyermekünk. Nem is hittem volna, hogy így alakul az életem, pláne ilyen hamar, de nagyon örülök, hogy akkor mertem kilépni egy perspektíva nélküli életformából.
Remélem, a Te életed is pozitívan alakul, akárhogy is döntesz!
Azt már csak tudom, hogy komolyan vesznek vagy sem. Ráadásul automatikusan szokták mondani, hogy X. felesége vagyok. Ez azért lehet, mert a "mi köreinkben" nincs megkülönböztetve az élettárs, a feleség és a barátnő, miért is lenne??? Feleség pozíció... az meg mi? Nehogymár ez adjon nekem bármiféle rangot, hogy -né vagyok. Ha bármiféle ilyen jellegű megkülönböztetést tapasztalnék egy társaságban, akkor köszönöm, abból nem kérnék, mert nagyon nem egyezik az értékrendünk. Eszem megáll, hogy még van aki manapság így gondolkodik.
Állami támogatást meg azért csak házasoknak adnak, mert az élettársi kapcsolat jogilag nem tisztázott, amíg nincs róla papír, ez teljesen érthető.
Ami meg a hivatalos papírokat illeti, az igazságnak megfelelően kitöltöm a családi állapotomat és kész. Ezen én nem szoktam filozofálni, aki meg ezzel foglalkozik azt hótra nem érdekli, hogy a gyerek szülei házasok vagy nem. Mondom soha sehol semmilyen megkülönböztetés nem ért. A kórházban amikor született a gyerekem és a papírokat intéztem tök természetes volt, hogy én apasági nyilatkozatot vittem más meg házassági anyakönyvi kivonatot.
Minél több hszed olvasom, annál inkább kristályosodik ki a kép, hogy egy vaskalapos barom vagy! Olyan szögletes a látásmódod, nem tudom miért, Hitler jut rólad eszembe, aki mint über alles gondolkodott a német fajról, s irtott ki sokmillió embert ezen ideológiája mentén.
Nem csodálom, hogy nem vettek komolyan barátnőként, szerintem feleségként se, mert nem is lehet komolyan venni téged.. S nem amiatt, hogy éppen milyen a családi állapotod.
Baszki, most jöttem rá, hogy te valami bigott vallásos vagy, aki már azután is dobálja a keresztet, ha véletlenül eltéved a keze a bugyijában....
Pffff, már értem, mik ezek a nagy szavak "normális intézmény" és társai...
Egyet értek!
Viszont azt sosem fogom megérteni, hogy akár ki is, legyen az férfi, vagy nő, hogy hogyn tudnak ilyen kérdésre, hogy házasság, gyerek, kategórikus nem-et mondani. Ez akkora baromság. Sosem tudhatja, hogy mit hoz a jövő.
Gyerek:
Én anya vagyok, szóval ezzel egyenes arányban elfogult is, de ettől függetlenül nem tudom megérteni azokat az embereket akik nem akarnak gyereket.(bizonyos esetktől eltekintve)
Ha adott minden, egy jó kapcsolat, anyagi háttér, akkor miért nem? Persze én értem, hogy vannak karrierista emberek, meg akiknek még 40 évesen sem fér bele az életükbe, tök mindegy, hogy milyen okból kifolyólag.
Most nem fér bele... És mi lesz késöbb??? Amikor megöregszik, amikor egyedül marad... Nem lesz senkije. Szép karriert futott be, jó nyugdíjat kap, amivel kitörölheti a seggét, ha nincs kivel megosztania, és majd később átruháznia. És eltekintve az anyagiaktól. Szép, hogy van 3 diploma, meg hiper szuper munka, amikor a megszerzett tudást, tapasztalatot sem fogja tudni átadni senkinek...
Amiért én férjhez szeretnék menni:
1. A név. Hogy ...né X Y legyek. Gyerekkori álmom, miértjét nem tudom megmondani.
2. Hivatalos papírok kitöltése egyszerűbben menne. Példa. A munkahelyemen nagyobb átszervezés volt, frissítették az adatbázist, így kérték mindenki személyes adatait. Itt egyedülállónak kellett írnom magamat, mert ugyan együtt lakunk, de nincs róla hivatalos papírunk, az pedig nem elég, hogy egy címre vagyunk bejelentve. Amikor megszületett a kisfiunk családi pótlékot igénylő papíron élettársi viszonyt kellett beírni, mert hiába nincs hivatalos papírunk, ha kijönnek ellenőrizni, hogy tényleg egyedülálló anya vagyok-e és azt látják, hogy itt lakik a gyerek apja is, akkor örülhetek, ha csak megbüntetnek. Ezek után döntsem el, ha bármikor hivatalosan kérdezik a családi állapotom, akkor mit írjak. Hova hogyan jó...
3. Sz@rul esik, hogy mindig "csak" barátnő vagyok én is, mint az elődeim, pedig mi nem csak „járunk”. Együtt tervezzük a jövőt, költözést, második gyerkőcöt stb.
Sokszor megkaptam már, hogy csak a felhajtásra vágyom. Ezt tagadnám, mert akkor is én lennék a világon a legboldogabb, ha mi hárman + két tanú bemennénk az anyakönyvezető elé, és úgy házasodnánk össze. Nem esküvőre vágyom, hanem, hogy a felesége legyek.
Vannak állami támogatások amiket csak házasoknak, vagy ötéve ugyanoda bejelentett élettársaknak adnak csak. Vajon miért.
Szerintem azzal, hogy nem akar hazasodni, semmi baj.
HA:
azert nem, mert tul sok penz, tul sok folosleges energia megszervezni
De ha azert nem, mert az kotottseg, es nyilvan a gyerek is az, akkor hagyd ott, mert ugy egyutt elni valakivel es feltetlenul odaadni neki mindenedet (most leginkabb az erzeseidre gondolok).... aki ezt teszi az egy hulye idiota.
Fúúú micsoda vita kerekedett....
Szerintem mindenki saját maga tudja, hogy mit miért tesz, vagy épp nem tesz, hogy neki mi a jó. Én menyasszony vagyok, de nem győzködöm egyik párt sem a baráti körünkben, hogy házasodjanak össze, akkor sem ha már 10 éve élnek együtt. Ők tudják. Ha nekik jó így, akkor jó.
Én már voltam egyszer menyasszony. Az esküvő időpontja is kivolt tűzve, mégsem éreztem úgy, hogy én tényleg ezt akarom. Pedig szerettem Őt és van egy közös gyerekünk is. Tehát a gyerek tényleg nem oszt, nem szoroz.
Lefújtam az esküvőt, nem akartam hibát elkövetni. Nemsokra rá véget is ért a kapcsolatunk.
Azóta eltelt 3 év, és most újra menyasszony vagyok. Boldogan tervezgetem a nagy napot, mert most biztos vagyok benn hogy ezt akarom. A jelenlegi párom maga a megtestesült agglegény volt, mielött összejöttünk. Buli buli hátán, haverok, csajok, élt bele a világba. Senki nem gondolta vola, hogy Ő egyszer megnősül. Ő sem. :D
És jöttem én. Felforgattam az egész életét, 6 hónap után megkérte a kezem. De nem úgy, hogy jól van, majd valamikor összeházasodunk. Nem, egyből kilett tűzve az időpont. Mindenki megdöbbent, mert senki sem gondolta volna. De az emberek változnak.
Az én környezetemben is rengeteg a válás, a sz@r kapcsolat, mint mindenki körül. Ez nem lehet kizáró ok, mint ahogy más sem. Ezt vagy akarja az ember, vagy nem.
Viszont.... és hangsúlyozom, EZ CSAK AZ ÉN SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEM!!! : Az ember (pláne egy pasi) sokkal könnyebben hoz ilyen döntést, ha tényleg szívből szereti azt akivel együtt él. Ha nincsenek kétségei a közös jövővel kapcsolatban.