Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Ezt cafolom. Rengeteg hazassagban is igy van. Kinek mi erdemes. Rengeteg no direct keszul a cseled szerepre, csakhogy egy pasit maga mellett tudjon tartani. Erdemes? A pasi aztan hazassagban, jollakottan, bofogve, kipihenve, vasalt ingben megy mas nokre vadaszni, amig anyu otthon huzza a belet. Ezt nem en talaltam ki, tolem fuggetlenul letezo jelenseg. Az asszony persze, meg van gyozodve, hogy az o ura nem. Addig nem egeszen addig, amig le nem bukik. Aztan jon a siras rivas, papirtepes.
Ugyanazt írtad le amit én. A pasi házasság párti és gyerek ide vagy oda, ha talál egy olyan nőt akiért neki kell majd tepernie, akkor azt majd nagyon is el akarja venni. A kényelem egy dolog, ez a cseléd nő már most egy halál unalom a számára. És ha jön a kihívás, hiába csimpaszkodik a csaj, nem fogja már a férfit érdekelni.
Soha, de soha nem értettem az ilyen nőket, miért nem szeretik önmagukat? Ha nekik fontos a házasság, akkor miért alkusznak meg?
Sissi52: Gyanítom, h többről van szó, mint a papír.
A pasi nem akar felelősséget vállalni meg korlátokat. Nos, erre nehéz lehet közös jövőt tervezni, meg gyereket vállalni. Azaz lehet, persze, mint írtam, a kényelmes pasi. Csak akkor a kapcsolat összes terheit az egyik fél cipeli. Érdemes?
bk. kata: Csak vadházzasságot akart, felelősségvállalás és korlátok nélkül.
Ehem.
Magyarázza már el nekem valaki, hogy egy komoly, elkötelezett kapcsolatban hogyan lehet élni (papírral v. anélkül) felelősségvállalás és korlátok nélkül?
Mert nekem egy elköteleződésben mindegyik ott van, még ha nincs is róla papír. Hogyan vállalnák különben KÖZÖSEN gyereket, ha nem akarnánk felelősséget vállalni? Egy komoly kapcsolatban hogyan lehet korlátok nélkül élni (nem kell rabságban tartani a másikat, de vannak, amikről le kell mondani).
Nem akarlak megbántani, de a nagy szerelem, testi-lelki egymásratalálás lehet, h csak a te részedről volt igazi.
A másik a hitegetés, ámítás. Ez nekem nem őszinteség.
Szóval, nem akarlak elkeseríteni, de nagy szerelem, egymásratalálás, a másik feled megtalálása - felelősségvállalás, korlátok és őszinteség nélkül. Létezik ilyen, most őszintén?
KN18: Ha lenne recept, és ilyen egyszerű lenne, akkor minden nő megvenné a kis 'receptkönyvet' és elrendezné az életét.
Egyébként sok pasinak pont megfelel, h nem kell udvarolni.Egyik tanítványomnak (helyes pasi egyébként, bár az én ízlésemnek kissé kényelmes) jegyeztem meg pont, h na, téged aztán nagyon meg akarnak tartani - a párja vele él már több, mint 10 éve, gyereket is szült neki (gyanítom, ezzel fogta meg a pasit, mert a pasi nagyon odáig van a gyerekért), kocsival megy érte, és a face-n minden képen ott vigyorog vele, szorosan öleli, fogja a kezét, látszik, minden buliba megy vele, őrzi, mint a kincset.
A srác csak mosolyog, h persze, tudja. A csaj nagyon szeretné, ha elvenné, de ő mindig kibújik alóla, mondvan nem házasság-párti. (Pedig de, az egyik témánál pont a kapcsolatokat, családot húzta szóbeli tételként, és szépen kifejtette, h dehogynem.)
Miért is ne lenne jó neki? Kényelmes srác, az egójának jó, hogy úgy kezelik, mint isten legnagyobb adományát. Van egy fia, aki a kicsinyített mása, akire büszke lehet, akiért lehozhatja a csillagokat, kiszolgálják. Finoman utált rá, h szokott félrekacsintgatni, annál is inkább, h őrzik, fogják. Az udvarlás, teperés a csajokért macerás, meg minek is, ha anélkül is mindent megkap?
39 eves korodra megtalaltad azt a ferfit, akivel le tudnad elni eleted hatralevo reszet, lehetnenek gyerekeitek es boldog parkapcsolatban elhetnetek. Most ujra kiallsz a huspiacra es keresel egy hazasulando himet. Hat... jo mulatast.
Hat igy jartal. Megkerted egy pasi kezet, aki nem-et mondott.
Ezt tulajdonkeppen nem ertem, mi az, hogy nem vallal fel? Hat nem arrol van szo, hogy veled akart csaladot alapitani, veled akart elni, teged szeret, ha barhova megy,ugy mutat be, hogy te vagy az a no, aki ohozza tartozik?
Ha neked annyira fontos a papir, neki meg egyaltalan nem, es egyikotok sem enged, nyilvanvaloan szetvalnak utjaitok, es te majd boldog leszel massal papirral, o meg megint massal papir nelkul.
Mellesleg aki csaladot alapit csupan papir nelkul, az bizony felelosseget vallal. Hazassagbol is ki lehet lepni, mint a pinty. Persze, ha az alapveto elvek nem egyeznek, ott nagy gaz van.
Ha neked a papir fontosabb, mint akit szeretsz. Az is megeshet, hogy 6-10 evvel kesobb eled vigyorogna, hogy na, jo, most elveszlek.
Az is ertheto, hogy mar nem vagytok egyutt, hiszen o a lanykerest visszautasitotta. Mellesleg sok ember el ugy, ahogy tud, te meg, ahogy akarsz.
Egy ismerosom sem volt nosulos tipus. Aztan talalkozott egy novel, akinek megkerte a kezet. A no 7-szer nem-et mondott, hogy ez neki igy jol megfelel. A pasi mondta, hogy jo, akkor en tobbet nem kerdezlek, de ha hozzam akarsz jonni, akkor majd legkozelebb te szoljal. Aztan 7 ev mulva a no elkezdte, hogy tudod, amit a multkor mondtal, az meg ervenyes? Ervenyes volt, es osszehazasodtak. Ket gyermekuk van es mara mar unokajuk is. Egymast jobban szerettek, mint a papirt. Az elvek sem valasztottak szet oket.
242 valahogy így szokott lenni.
A férfiaknak az a nő kell, akiért küzdhetnek, aki nem fog velük néhány hónap után összeköltözni, stb..........Ja és legfőképp nem kell nekik az a nő aki megkéri a kezüket.
Istenem hová lett a világ, már nem csak az udvarlás lehetőségét veszik el a nők a pasiktól, hanem a lánykérést is.
Nagy szerelem, testi-lelki egymásra találás esetén miért is rabság a házasság? Nem lehet, hogy csak te érzed úgy, hogy megtaláltad a másik feled, ő pedig nem akarja feladni a függetlenségét, mert úgy érzi, hogy még nem találta meg? Gyereket szülhetsz, de ha esetleg "nem működik a kapcsolat", mehetsz isten hirével?
Vagy esetleg nem bízik benned annyira, hogy jogokat adjon neked?
EGY pillanat!! Alljon meg a vonat!
Mi a fe...rt vegye el a pasi azt a hulye forumnyito no"t, amikor mar mindent megkapott tole???
Majd bolond lenne!!!! Tudod mi lesz a vege ennek a mesenek?? Egy ev mulva a pasi talalkozik egy kedves fiatal lannyal aki NEM kujva es akit nem kaphat meg ingyen.
Akkor AZT majd nagy konyorgesek utan elveszi felesegnek
Majd meglatjatok----IGY LESZ!
Sziasztok!
39 éves vagyok, a párom 38. Másfél éve ismerjük egymást. Nagy szerelem, testi-lelki egymásratalálás volt a miénk. Megtaláltuk egymásban a másik felünket. A páromnak előttem volt egy 7 éves kapcsolata, ami nagyon rossz volt, és csalódás volt a vége. Mi ketten sokat beszéltünk gyerekvállalásról, családról. Mindketten akartuk. Ő egyedül a házasságot nem akarta, mert soha életében nem akart megnősülni. Csak "vadházasságot" akart, felelősségvállalás és korlátok nélkül. Emlegette ugyan a házasságot, de nem volt komoly. "Ha a kis feleségem leszel..." - kb. ilyen mondatai voltak. Ez engem nagyon bántott, mert szerintem csak akkor mondjon ki valamit, ha érzi is annak a súlyát. Mindennél jobban vágytam arra, hogy egyszer komolyan odaáll elém, és megkéri a kezem. Egy idő után vettem a bátorságot, mert már elegem volt abból, hogy hiteget és ámít ezzel a dologgal, és mondtam neki, hogy szeretném, ha összeházasodnánk. Ennek két hónapja. Azóta se veled, se nélküled. Folyton ez a téma. Győzköd, hogy a házasság és a papír hülyeség, rabság. Próbáljuk egymást meggyőzni a másik igazáról. Egyikünk sem enged. Most nem tudom, hol tartunk.... él e még a kapcsolatunk?! Kompromisszumot adtam neki: vagy házasság vagy vége. Nem tud dönteni. Nem akarja feladni az elveit. Szeret, imád, de fél ettől. Én is vívódom, mert azt gondolom, hogy ha őszintén szeret és velem tervezi a jövőt, akkor feleségül vesz/venne, ahogy más férfi is megteszi ezt a szerelméért. Konzervatív vagyok, tudom, de ha nem kötelezi el magát mellettem, nem vállal fel, akkor már azt sem hiszem el, hogy szeret. Most külön vagyunk... Talán idpt adtunk egymásnak talán örökre vége, de az érzelmek megvannak, élnek és nagyon fáj.
Kata
Én nem is szólok, amikor össze nem illő párokat látok. Sajnos csak idő kérdése hogy amit érzek és látok közöttük, az nem alaptalan.
Egy nőnek viszont szóltam, vacillált hogy hozzámenjen e ahhoz a férfihez, aki udvarolt neki. Ők teljesen egymáshoz illenek, és ez be is igazolódott, nagyon boldogok, ritka szép pár, teljesen kiegészítik egymást. Mondtam a nőnek, hogy lehet hogy szebbet, jobbat, gazdagabbat találna, de ŐT nem találná meg senkiben. Ez a mondat megfogta, megértette, és most öröm a szívnek rájuk nézni.
Egyébként az idegenek, ismerősök előtti nyalás falást,a szerelem demonstrálását erőltetettnek, és gusztustalannak tartom. Érzelmileg gusztustalannak.
A szerencsén sokszor gondolkodom, sokak szerint szerencsénk volt. Viszont a társammal ahogy beszélgettünk erről, hogy is mondjam, túl sok volt a találkozásunkkor a véletlen egybeesés. Másrészről pedig igen, valóban ritka szerencse.
Tetszik az, hogy "nem birka hogy együtt bégessen a többiekkel".
a ti esetetek sem volt tipikus. nem ugy kezdtetek egyutt elni hogy majd lesz csaladunk mert meg fiatalok vagyunk stb, egyutt tervezzuk az eletunket, es TI MINDKETTEN egyetertettetek azzal hogy nem lesz hazassag. mindketten mar elozo gyerekekkel stb vel indultatok bele egy kapcsolatba ahol nem is akartatok gyereket.
ez szerintem egeszen mas mint amikor ket fiatal egyutt tervezi a jovot, csaladot, lakast stb. de ehhez nem tartozik hazassag.
ez nekem nem fer bele a csalad fogalmaba.
Ebbe a kerdesbe en most nem akarok belemenni. egy virtualisan folytatott beszelgetesben ahol nem tudsz rogton reagalni a masikra nagyon nehez ugy ilyen temat megmagyarazni hogy ne bantson meg vele senkit az ember.
igy inkabb cask annyit mondanek hogy NEKEM szemely szerint nem fert volna bele az eletembe a hazassagon kivuli gyerekszules. MOndjuk azt hogy "regi iskola" tanitvanya vagyok. az en nagymamam aki felnevelt mindig arra tanitott , hogy a gyerek lassa meg a napvilagot ugy hogy torvenyes hazassagban elo szulei vannak. el lehet valni barmikor ha a kapcsolat egyaltalan nem mukodik de a gyerek megerdemel annyit hogy sehol soha senki elott ne kelljen magyarazkodnia a szuletese korulmenyeit illetoen.
ez ugyanolyan mint az hogy en hosszu evekig anelkul hogy terv ne let volna arra hogy a kozos eletunk hazassagkotessel folytatodik nem akartam volna elni. Lehet hogy furcsan hangzik de ha Niki szokimondo szavaival elnek
akkor ugy mondanam hogy engem nem lehet evekig potyara ba...gatni. ahhoz nekem jar a feleseg status, az a ferfi aki testemre lelkemre igenyt tart vallaljon engem a vilag elott is.
igy igaz, azok az emberek a jellemesek akiket nem lehet akaratuk ellenere semmibe belevinni.
a mostani ferjem soha nem jart kocsmaba, un. tarsasagi ivo, vendegekkel szivesen megiszik nehany pohar bort, es estenkent vacsora utan 1 poharral. tobbel sosem iszik itthon, es 38 ev alatt sose volt reszeg es nem kell "raszolni" hogy mennyit ihat. felnott ember tudja mit engedhet meg maganak.
a ferjem azt szokta mondani hogy o nem birka hogy egyutt begessen a tobbiekkel . es azt hiszem teljesen igaza is van.
nagyon szerencses az az ember aki egyszer cask megtalalja azt akire a szo minden ertelmeben rabizhatja magat, akar a testi akar a lelki biztonsagat. en is ilyennek erzem magma azzal egyutt hogy sok tragedia volt az eletemben.
erdekes hogy milyen sok fiatal hazasulando not figyelmeztetnek az idosebbek akik mar latjak mi less a vege es a legtobb nem hallgat a szora. en most mar ebben a korban pont ezt latom, hogy hiaba szol az ember inkabb cask sertodes less a dologbol.
Mint írtam, "Ha előre tudom, hogy el fogok esni, akkor előtte leülök. "
Sosem gondoltam, hogy a szülei alkoholisták. Bár sokat jártunk hozzájuk, nem voltak részegek. Rendezetten éltek.
Anyósom párszor több pohár bort ivott a kelleténél, de fel sem merült bennem, hogy alkoholista.
Amikor először került kórházba és a sógornőm mondta, hogy az ital miatt majdnem meghalt, akkor tudtam meg, hogy az ital rabja. Rá 1 évre meghalt, mert nem tudta abbahagyni az ivást. Apósom pedig szintén rá 1 évre meghalt. Akkor kezdett el inni az uram jobban és napi szinten volt részeg. Eleinte próbáltam a lelkére hatni, de gorombáskodott és egyszer meg is ütött. A fiam felhívta és azt mondta neki, ha még egyszer rám emeli a kezét, eljön és beleveri a betonba. 2005-ben megelégeltem az állandó ivászatot és megbeszéltem vele, hogy kifizetem a lakás ráeső részét és költözzön el. Örökölt elég pénzt a szüleitől, így volt hová mennie. Nem is tudtam, hogy meghalt, csak a temetés után hívott fel egy kolléganőm és ő mondta, hogy meghalt. A kollégái mondták, hogy elütötte a vonat.
Ha a szülők alkoholisták, a gyerek általában vagy rá sem néz az italra, vagy pedig követi a példájukat.
Nem akarlak bántani, nem az a célom, csak kifejtettem hogy az alkoholizmus a jellemgyengeség jele.
No, nagyjából átment hozzád a lényeg, nem szaporítanám tovább a szót.
A szexista szavadat lehet hogy sértésként írtad, de nekem nem az. Válaszd külön a két dolgot. Ha én minőségi árut szolgáltatok, akkor azt honorálni kell, mert én a minőségért tettem, teszek érte. Igen, kurválkodás, ez a fizetős rész. Másrészről mindkét oldalról mély érzelmek vannak a kapcsolatban, és ez az, ami miatt kényeztetve vagyok, és a társam is általam. Ez viszont nem azonos az érzelmi prostituáltsággal, az megint más kategória.
A két dolog nem ugyanaz, a nők talán ott is buknak egy nagyot, hogy a halvány árnyalatnyi különbségeket nem érzékelik.
Nem minden nő szeret házimunkát végezni, sőt, sokan nem. De akik igen, az ugye nem jelenti azt, hogy ők kiszolgáltatottak, és házicselédek lennének? Én például szeretek kötni. Ha kötök egy pulóvert, az engem örömmel tölt el, és minden egyes alkalom amikor az érintettek hordják. Aki gyűlöl kötni, annak kínszenvedés egy sál is, nyűg. De én emiatt nem fogom megvetni. De elvárom, hogy engem ne (és azokat a nőket se) bélyegezzenek meg a többiek, amiatt, hogy inkább otthon maradnánk házimunkát végezni. Ez kétélű fegyver, ugyanúgy a mi szánkon is kicsúszhatna a durvaság, de nem tesszük. Nekünk öröm, másnak nyűg, el kell fogadni.
A legfontosabb viszont, arra a papírra van írva valami, nem WC papír, nem kolbász csomagoló papírka. És az van írva rá, hogy én és XY ezen és ezen a napon az életünket egybekötöttük hivatalosan is, az életünkbe más embernek beleszólási joga nincs. Egy rituálé. Lehetne egy kis kődarab is, bambusztekercs, virágfüzér, bármi. A karikagyűrű az örök együttlét jelképe. A papír a legkézenfekvőbb, ami jelenleg létezik.
Tehát, aki azt a papírt csak egy papírdarabkának nevezi, az magát a házassági rituálét kérdőjelezi meg. A rituálék pedig mindenhol jelen vannak, a férfivé válásnál, nővé válásnál, katonaságnál... ezek a különböző beavatási szertartások. A házasság ugyanez. Egy leányt és egy férfit eggyé, családdá avatnak. A szerelem ettől független az igaz, de önmagában csak a miénk. Viszont hivatalosan közhírré téve megadjuk a lehetőséget a körülöttünk lévő embereknek, hogy velünk örüljenek ha akarnak. Az örömünket osztjuk meg velünk.
...lehet hogy ez is csak részletekben megy át...
Tudtam hogy a házasságkötésedkor fiatal voltál, nem is neked szólt az, hogy ki milyent szagol. Az emberek többsége 25 és 30 éves kora körül érik be, az előtt képtelen megfelelően dönteni, mivel nincs élettapasztalata. Látod, téged is figyelmeztetett az anyósod, ő pontosan látta a házasságotok végkimenetelét. Anno engem is sokan figyelmeztettek idősebbel, én is csak 19 voltam.
A munkaidő utáni ivászatot nem is vitatom, de ha egy férfi, aki egyébként nem lenne iszákos belemegy, beleviszik ilyesmibe, gyenge jellem, ezzel szerintem te is egyet értesz. Mindig az az erős, aki mer egyedi lenni, és nem követi a többieket csak amiatt, hogy befogadják. Vagy elfogadják olyannak amilyen, vagy pedig jobb is ha mellőzik. Erre csak a páromat tudom példaként felhozni, ha nem akar beülni, nincs az az ember, aki bármivel kényszeríteni tudná. És ha ritkán be is ül, kólázik. Ha pedig beszólnak neki hogy na mi van, asszony letiltott (ez nálam elő nem fordulhat), akkor simán visszaszól hogy őt legalább szeretettel várják otthon, még ha inna is.
Tudom hogy megtaláltad életed párját, társát, én is. Ez nagyon ritka, és sokakban irigységet, meg nem értést vált ki.
Ahogyan olvasgattam a hozzászólásaidat, egy az egyben ugyanúgy érzek mint te, és ugyanúgy élünk mint ti.
A vásárlás nálunk is így volt, ahogy nálad. Csak a heti/havi bevásárlást csináltuk együtt. Mindig előre megbeszéltük mi kell. Általában nagy tételben vásároltunk, hogy ne kelljen naponta a közértbe rohangálni. Mivel sokat járt Németországba (az volt a munkája) voltak dolgok amiket onnan hozott. Inni nem is volt nagyon lehetősége, mert állandóan úton volt. Amikor megszűnt a munkája akkor kezdett el többet inni. Később elment buszt vezetni, de amikor végzett már első útja a kocsma volt.
amit semmikeppen nem tudtam volna elkepzelni az az hogy ne hazassagban szuljek gyereket.
Mennyivel különb az a gyerek, aki házasságban születik?
A nagyobbik fiam apja külföldön él, a kisebbik fiam apja öngyilkos lett. Mind a két gyerekem az apja nevét viseli, de sajnos nem tudnak az apjukról, hiszen a nagyobbik fiam apja a fene tudja hol lakik, hogy él-e még, míg a kisebbik fiam apja már régen meghalt. Szerinted mit kellett volna tennem? Éltem volna apáca életet, vagy adtam volna árvaházba őket, mert nem vagyok férjnél?
Már felnőttek a gyerekeim és van családjuk, de egyik sem él házasságban. A kisebbik fiam ugyan nős, de már évek óta külön élnek.
Persze! Minden férfi valami keveset iszik. Az én uram is ivott módjával, nem is volt vele gond. Otthon megitta a sörét + egy kis rövidet és kész.
A komolyabb ivást a munkája elvesztése hozta + a szülei is alkoholisták voltak. Az anyja abba halt bele, majd rá 1 évre az apja is meghalt. Akkor kezdett sokat részegen hazajárni, amikor az apja is meghalt. Sehol nem írtam, hogy már akkor részeges volt amikor megismertem. 20 évig éltünk együtt és ebből 14 év ami normálisnak mondható volt. Az utolsó 6 év már a pokol határát súrolta.
Előttem már volt egy házassága és volt 2 gyereke is. Nekem is volt 2 gyerekem amikor megismertem. Közös gyerekünk nem lett. Nem is akartunk. Már az elején megbeszéltük, nincs házasság.
Nem volt egyszerű kipaterolni az életemből, mert a lakás közös volt, így muszáj volt együtt élnem vele.
Tudod, ha tudom előre, hogy el fogok esni, akkor előtte leülök. Az ember lakva ismeri meg a másikat.
Azért valahol sajnálom őt, mert az ital lett a veszte. Részegen beszédelgett egy vonat elé, de akkor már 4 éve nem velem élt.
Haaat, Nekem az ervelesd a farok csovalja a kutyat esete - ha egy no kepes onmagat is eltartani a sajat keresetebol, az meg nem azt jelenti, hogy azonnal el is hagyja a tarsat, mert nincs is szuksege ferfira, plane ha az bajban kerul. Szerintem normalis embereknel nem papir kell arrol, hogy joban-r-osszban-egeszsegben-betegsegben egyutt legyen elete parjaval, hanem eleve igy van a fejecskeben. Es szerintem inkabb azon no lep le a beteg, csaladjat eltartani mar keptelen ferfi mellol, aki maskent nem is kepes megelni, mint eltartott noszemely.
A haztartasi munka kozos elvegzeset nagyon jol kifejtetted, en is igy gondolom/csinalom a parommal, de a gyerkeket is bevonva - nekem nem eleg, ha maguk utan osszepakolnak, kicsi korban eleg volt, nagyobb korban mar tobbet varok el toluk (igen, fiu gyerektol is csak ugyaannyira, mint lanygyerektol!). Szornyella de frasz lennek attol, hogy ki kell pakolni a mosogatgepbol, le kell szedni az asztalt, ki kell pakolni a mosogepbol es kitetegetni, meg letorolgetni a port a lakasban? Lehet, de nem banom, en a felnott eletre probalom nevelni oket, nem gyereknek maradni.
Az meg szamomra eleg szexista, hogy a no attol no, hogy fizetnek Neki ezt-azt, es a ferfi meg attol ferfi, hogy fizet a nonek ezt-azt. En attol meg no vagyok, hogy nem akarom, hogy vigyenek, mint borondot - lehet engem kenyeztetni mas, sokkal naturabb eszkozokkel, mint a penzzel
Tudod egy ferfi elkezdhet ugy is inni hogy pl. a munkahelyen szokas (sajnos ez itt is mukodik) a munka utani beules valahova de minimum pentekenket, vagy valami baratja lesz aki rossz hatassal van ra.
de a legtobb ember mint az en exem sajnos ivott elottem is. cask en naiv voltam gondoltam majd ha meghazasodik abbahagyja.
pedig engem meg az anyosom is figyelmeztetett hogy ne menjek hozza
, de nem hallgattam ra es eleg nagy arat fizettem erte.
mentsegem max. annyi volt hogy nagyon fiatal voltam 18 eves. de igy igaz ilyen szakitottam olyat kellett szagolni. amig nem dontottem el hogy ebbol ennyi eleg volt. es megjelent a nagy O
szerencsem volt, mert egy nonek elvalni sokkal konnyebb es stresszmentesebb ha van egy uj es foleg szep kapcsolat szerelem mar az eleteben. nem utolso sorban az uj ferfi meg is tudja vedeni a szerelmet ha szukseges. nalunk az volt sajnos.
ebbol is latszik hogy minden haznal mas a szokas
az en ferjem egyedul jar kethetente bevasarolni cask akkor megyek vele ha valami egyeb dolgom is van. o szereti az altalam fel listazott alapon ugyesen hamar elintezni en meg elbambulok es leragadok valahol es ezt nagyon nem szereti.
ha en teszem fel bugyikat akarok venni magamnak akkor nem cipelem magammal a fehernemuk koze es o nem varja el hogy a traktorjahoz a legujabb izeket egyutt valasszuk majd ki. ha mindenki elintezte amit akar akkor mehetunk egyutt kavezni vagy ebedelni stb. hagyni kell mindenkinek eletteret akkor mukodnek jol a dolgok.
termeszetesen egy uj ulogarniturat vagy nagyobb tetelt konyhagepet stb amit egyutt hasznalunk kozosen szoktuk kivalasztani es megvenni is.