Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért hiányzik a boldogság
Torolt_felhasznalo_702035
Létrehozva: 2009. október 15. 18:07
Sziasztok
Azért inditottam, mert szeretném megtudni elsősorban a véleményeteket, hogy az aszlolút önismeret, vagy a világban való abszolút tájékozódni tudás vezet el a boldogsághoz? És egyátalán miért tünt el a kifejezés a társkapcsolatok jelzőjeként a mindennapokból. Én ezoterikusként szólók hozzá ehhez.
Pontosítás:
"Az álmodokvilága annyi, ahány álmodó van. A felébredetek világa, egy és közös".
Herakleitosz
"Az álmodok világa annyi, ahány álmodó van. A felébredetek világa, egy közös."
Herakleitosz
Sziasztok
Azért hogy biztosan eljusson hozzám az üzenet: adeptus_zsolt freemailre írjatok.
Köszi
A legkisebb csöpp is tenger a tengerben,
Melyik tiszta lélek nem Isten Istenben?
Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
minden Lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.
Mert ki minden létezőben Önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz, hogyan érhetne fel gond, homály?…
Szia
Ha még nem fedezted volna fel, a kérdésem pont ennek a meghatározására törekszik. Szerintem mindkettő kell hozzá. De ez az én válaszom.
De azért kíváncsi lennék, hogy kinek mi ehhez a hozzászólása.
De az is jo, ha van valakinek erre jobb meghátározása, mert kíváncsi lennék rá.
üdv
Kedves Logos !
Álljunk meg egy szóra,: határozzuk meg előszőr, mi is a boldogság ???
Mert biztos vagyok benne, hogy ami nekem az , az Neked a pokol!
Hm,hm.....?
üdv.
Miért vagyok itt?
A legfájdalmasabb az az abszolút csönd, amely a teljes kép jelentésére és céljára vonatkozó kérdéseinkkel kapcsolatos modern tudományos vizsgálódásunkat jellemzi. Minél nagyobb figyelmet szentelünk neki, annál céltalanabbnak és ostobábbnak tűnik.
A színjáték, ami folyik, nyilvánvalóan csak azt értelmező elme viszonylatában nyer jelentést. Ám amit a tudomány erről a viszonyról mond nekünk, az egyértelműen abszurd: mintha a képet megfigyelő elmét csak az a bizonyos kép maga hozta volna létre, és a képpel együtt szerte is foszlana, amint a nap lassan kihül és a Föld jég -és hósivataggá válik.
A BABÉRLIGETKÖNYV
Déli szigetek között hajóztam s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti, szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni. Az étkezésre korábban jöttem, csakhogy tovább ülhessek itt. A tengerre láttam, a kicsiny kikötőre, ahol munkások, halászok, fügét áruló asszonyok nyüzsögtek. Távolabb az öbölben apró szigetek, ciprusfákkal, a középen kolostor. Ott ültem az árnyékban tétlenül, mialatt kint a napfényben izzottak a fehér kövek és szikrázott a tenger. Ebéd után, mikor a török kávét megittam, a heverőbe dőltem, lábamat felraktam a székre és a nehéz, illatos dohányt élveztem. Többször elbóbiskoltam néhány percre, aztán ismét felnéztem. Csábított az alvás, de a szépség, amit láttam, nem eresztett. Nem tudtam választani az álom és az ébrenlét között. A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv. Egyetlenegy babérligetkönyv sincs. Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Ujra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni.
A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Legjobb kávé után, amikor az ember nyugvószékben hever,illatos cigarettát szív, elolvas belőle másfél lapot s utána édesen szundikál, mialatt a sirályok a kék víz fölött keringenek.
A kezdetek kezdetén kísérlet történt arra, hogy a szellemi erők magukat függetlenítsék és önmagukat korlátlan birtokukba vegyék. Olyan autokratikus és egocentrikus életrendet akartak megvalósítani, amely mindenki mást kizár. A létezés önmagában való leélésének e kísérletét nevezik sátáni atrocitásnak. Az út járhatatlannak bizonyult. Kiderült, az élet úgy van megszerkesztve, hogy aki meg akarja tartani, elveszti. A sátáni fiaskó következménye, hogy életemet nem bezárni ajánlatos, hanem kinyitni. Annak a kérdésnek felvetése tehát, hogy az élet magántulajdon, vagy sem, értelmetlen. Mihelyt kezemet életem bármely mozzanatára teszem, azonnal visszafordul és elmerül, de oly módon, hogy az a semmi, amiben nyomtalanul eltűnik, az emberbe visszacsap, és az áhított birtok helyét foglalja el. Ezért, ha az életet magántulajdonná lehetne tenni, azt jelentené, hogy az élet zárt lenne ugyan, de tökéletesen üres.
Még semmit sem kell cselekednem ahhoz, hogy más embertől bármit is igényeljek. Puszta létezésemmel máris az igények egész seregét támasztom, és puszta létezésükkel mások is reám igényt tartanak. Az elzárkózhatatlanság, vagyis az élet megérinthetőségének és megérintettségének ténye a szó. Szükségem van arra, hogy más embernek életemre való jogait biztosítsam. Ennek jele: a megszólíthatóság.
Életem olyan tulajdon, amelyet egészen sohasem vehetek birtokba, vagyis az sohasem lehet teljesen az enyém. Én nem vagyok a magamé. S önmagam birtoklásához minél inkább ragaszkodom, annál kevésbé vagyok a magamé. Magántulajdon SZABÓ LAJOS szerint az, amit elvehetnek. Az életet elvehetik? Igen. Mi az, amit nem vehetnek el? Az üdv.
Az emberi élet szerkezete olyan, hogy amit tulajdonba veszek, azért helyt kell állnom. Már a tényből egymagából kitűnik, hogy bármit is hiába veszek birtokba, nem lehet az enyém, mert elszámolással tartozom. Aszerint, hogy helyesen, vagy hamisan számolok el, vagyok részes a jóban és a rosszban.
Teremtésekor az ember e kérdéseket nem ismerte. Nem is volt felelős. Élete nyílt volt, nem volt semmije, amit elvehettek volna, csak üdve, de azt sajátmaga játszotta el. Az élet megtartásának és odaadásának választásában elbukott. Meg akarta tartani, ezért elvesztette. Azóta kell mindenért, amit megtart, helytállnia és elszámolnia.
Csak észre kell venni azokat.
Egy khasszid halála után az égi bíróság elé került, és erős védelmezői annyian voltak, hogy a kedvező ítélet bizonyosnak látszott. Ekkor nagy angyal szólalt fel, aki mulasztással vádolta.
- Miért tetted ezt? - kérdezték tőle, és ő nem talált más választ, minthogy: "Feleségem csábított el". Az angyal erre fölnevetett:
- Kitűnő védekezés! Egy asszony hangjának sem tudtál ellenállni?!
Az ítéletet meghozták: az embernek mulasztásáért bűnhődnie kellett, az angyalnak pedig a földre vissza kellett mennie, hogy megnősüljön.
Martin Bubber: Khasszid történetek
Szia
Nagyszerű! Végre valaki a lényeget megfogalmazta időszerűen.
Persze, ettől még lehetnek más megfogalmazások up to date.
Szia
....és ezek után, ezt írod, mint az imént !?
De nem sokára irok egy apokrif történetett egy angyalról.
Szia
Irod: a társkapcsolatok jelzőjeként a mindennapokból.Azért inditottam, mert szeretném megtudni elsősorban a véleményeteket, hogy az aszlolút önismeret, vagy a világban való abszolút tájékozódni tudás vezet el a boldogsághoz? És egyátalán miért tünt el a kifejezés ..........
En erre reflektaltam vegig= a tetel mondatra Egy Forumon nem szemelyeskedni szoktak nahem ervelni, cafolni.
A peneszt erdekli ki all a nick mogott
Kerdezed:És kérdezem újból, hogy te boldogvagy?
Nezd,valaszolok erre nehogy emiatt legy boldogtalan. EN BOLDOG VAGYOK= KI VAGYK BEKULVE ONMAGAMMAL.
Ismerem a korlataimat, a lehetosegeimet a gyengesegeimet es az erossegeimet.Jol erzem magam a boromben.
Aki ismeri önmagát, az ismeri a világot; aki el tud igazodni saját kusza érzésein, gondolatain, cselekedetein, motivációin, az el fog tudni igazodni a világban is kellő biztonsággal.
A világ a saját tükörképem, és az egész világ megtalálható bennem.
Aki ezt tudja, érzi, az harmóniában él.
A boldogság pedig maga a harmónia.
Hogy miért hiányzik ez a társkapcsolatokból?
Mert nem az egyensúlyra törekszünk, hanem az egó hatalmára, és ez a társkapcsolatokban triplán is igaz mostanság.
Tudod egy kicsit olvagattam a fórumon, és nekem nem tiszta, hogy te mi a fenét akarsz ezzel a topikkal?
Már az este is voltak kétségeim a topikot iletően, de mára csak még zavarosabbá vált számomra a szándékod.
Mit akasz az idézeteidddel. Nekem jobbára magánvéleményem van, és nem idézetekkel bombázom azt, akit megszólítok.
Helló
"Keressétek először isten országát......."!
Szerinted?
Szia
"Az ember semmire se megy. Aki intakt, az műveletlen, aki művelt, az korrupt Az intakt előtt le kell tagadni a műveltséget, a művelt előtt le kell tagadni az intaktságot. Az ember semmire se megy.
Egyáltalán nem tudnék beleegyezni abba, hogy valaki ezt tőlünk független világ kényszerének tulajdonítsa. Tőlünk függetlennek lehet tartani a szabadesést, bár e megfogalmazás ellen is van kifogásom. De határozottan tiltakoznék, ha valaki azt állítaná, hogy a világ létrehozásában ártatlanok vagyunk. A magam részéről az olyan embernek nemcsak ép értelmében, hanem tisztességében is kételkednék, aki kétségbe vonná, hogy ezt a világot mi csináltuk és folyamatosan mi csináljuk. Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon."
És kérdezem újból, hogy te boldogvagy? Amugy ez a idézet a: Direkt morál, és a rossz lelkiismeret c. írás kezdete.
A belső békéd,harmoniád lehet a fokmérő a boldogságodban.
Nem építesz légvárakat.
Párkapcsolatban megtalálod az egyensúlyt.
Gyermekedet látod boldognak,tudod önzetlenül segíteni.
Mindenkinek mást,mást jelent ez a szó.,és talán koronként is....
Egyik kedvencem a "boldogsagrol"
Boldogság és annak madara
Nem biztos, hogy kék
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is képes megteremteni ezt a
-csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit
feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani,
megérezni
a boldogság ritmusát nem lehet
-csak legbelül igazán.
Csak egy-egy pillanatra halljuk,
s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk,
és éppen ettől éled mindig újra a dallam.
Nem biztos, hogy madár,
de olyan szépen tud énekelni,
hogy fáj"
Vitéz Ferenc
szia
elégedett vagyok, és ezért boldog. nem kell több. így jó minden, ahogy van.
ha változna valami, akkoris megtalálom a boldogságot. egyedül is. Coelho 11perce indított el 4,5 éve.