Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mo.Spirituális Egyesület
Torolt_felhasznalo_686359
Létrehozva: 2004. február 22. 18:44
Ha úgy érzed, hogy valami forr Benned, valami különleges van körülötted, nálunk választ, és segítséget, ill. útmutatást kaphatsz.
Láttál már UFÓt? Láttál már idegen lényeket, árnyak szaladgálnak körülötted? Hangokat hallasz? Különleges, és különböző formályú fények keringenek körülötted?
Van kivel megbeszélni? El mered mondani?
Nos, itt választ kaphatsz, a "Tét a Lét" Betegségmegelőző Alapítványban szakemberek válaszolnak, segítenek, tagunk lehetsz, ha akarod, fejlesztheted Magad.
Láttál már UFÓt? Láttál már idegen lényeket, árnyak szaladgálnak körülötted? Hangokat hallasz? Különleges, és különböző formályú fények keringenek körülötted?
Van kivel megbeszélni? El mered mondani?
Nos, itt választ kaphatsz, a "Tét a Lét" Betegségmegelőző Alapítványban szakemberek válaszolnak, segítenek, tagunk lehetsz, ha akarod, fejlesztheted Magad.
Szia!
Amiket leirtál az nálam már 10éve van.....
Mik ezek amiket látok???
na erre szeretnék választ kapni...
köszi
Lécci, tedd már meg hogy legalább nem ebben a topicban hírdetsz...
egyébként a modik általában törlik az ilyesmit...
de minimum elolvashattad volna a topicnyitónkat.,
nem kérünk konkurenciát, köszi..
Köszi....
csak óvatosan a magas rezgésekkel.. ki tudja ki mit fog bevonzani...
nem mindig az jön akit szeretnél...
sajnos a konyvek magyarul nincsenek meg meg, de itt egy szinten szuper web oldal, ahol sok magyarra is leforditott anyag van. Ezek is nagyon segitik a rezgesunk magasabb szintre hozasat:
http://shaumbra.wire.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=29
Sziasztok!
Kerlek engedjetek meg, hogy megosszam veletek ezt a szuper informaciot: www.angels-light.org - Talks with teachings from my Cosmic Friends
Kulonosen ajanlom figyelmetekbe a Book I es Book II.
de az illusztraciok es a hanganyag is igen figyelemremelto.
Sok szeretettel :dia
Sziasztok! Látom sokan olvassátok ezt a fórumot!
Lécci lécci lécci segítsétek ezt a videómat!
A Tűzvirág táncművészeti bemutatón készült!!
Nagyon szép és érdekes előadás volt, érdemes belenézni.
http://videoriporter.hu/vr/fs?content=/vr/pl ayer/1483/date/count
Nagyon köszi!!!
Akkor szokott a sírás fojtogatni, ha valami nagyon igaz, úgymond átszűrődik rajta a fény...
Én is gondolkoztam már azon, hogy ha valakitől bántást vagy egy nehéz helyzetet kapok, az azért van hogy tanulhassak belőle. Mostanában pont azt tanulgatom, hogyan védjem meg magam, mert eddig az a "fordítsd oda a másik orcádat is" típus voltam, de ez nem volt jó taktika, mivel magamnak ártottam. Nagy feladatom ebben az életemben, hogy önvédelmet építsek ki, persze úgy hogy közben másoknak nem ártok. De ha nem bántott volna soha senki, akkor ezt nem tudnám megtanulni.
Sziasztok!
Ez a történet gyönyörű, elsírtam magam miközben olvastam.
Köszönöm!
Folyt. köv. 3
Katonák meghallván a baba-sírást, szétdobálták a ládákat, amik mögött a vajúdó anya menedéket keresett. Az anyát egyetlen lövéssel megölték, a néhány perces babát pedig lábánál fogva felemelték ilyesmit morogva: "na még egy lány--- ez hiányzott éppen" és a falhoz hajították. Mary piciny babateste elernyedt, a katonák nem törődtek vele tovább, nem érdekelte őket, hogy meghalt, vagy még él...... tovább mentek.
De a spirituális családja, és a védőangyala ott lebegtek körülötte, beborították szeretetükkel. Mary Magasabb Énje egy erős Szeretet-sugarat árasztott feléje, megpróbálták magukkal vinni, de Mary erősen kapaszkodott a földi élethez, nem akarta elengedni. Így csak szeretetüket küldték neki, és sírtak érte, és még több Szeretetet küldtek neki.
Egy idős asszony fordult be a sarkon, és meglátta a babát. Felvette, a kendőjébe takarva magával vitte. Megetetni nem tudta Mary-t, de néhány percig a karjában tartva szíve minden szeretetét neki adhatta. Nagyon megsajnálta ezt a piciny kislányt. Nem asszonyoknak való volt ez az ország,ahol a gyűlölet uralkodott.
Az idős nő egy asszonycsoporthoz vitte a kicsi Mary-t, akik egy tábortűz mellett próbálták egy kicsit felmelegíteni magukat. Egyikük éppen elveszítette a gyermekét, akit szoptatott. Ez karjába vette a kicsi Mary "csomagot", és megpróbálta megtisztítani, amennyire csak víz nélkül ez lehetséges volt. Halkan énekelt neki, miközben ringatta. Mary kinyitotta végre szemecskéjét, a barátságos asszony rámosolygott, és odaadta a mellét neki. Mary csendben elaludt. Felső Énje le nem vette róla a szemét, folyamatosan küldte neki a Szeretet sugarat, miközben a spirituális családja és a védőangyala körülötte lebegtek.
Mary élete ezután sem sokat javult, inkább egyik szörnyű élményt követte a másik. Mary Felsőbb Énje fáradhatatlanul küldte a szeretet-sugarat felé, és a védőangyalai is mindig vele voltak, akárcsak a spirituális családja. Álmában mindig felkeresték, és megpróbáltak az emlékezetére hatni. hogy tudja kik is ők, és emlékezzen arra, ezt mind ő maga tervezte így.
De Mary csak egyedül érezte magát, az állandósult félelem börtönébe zárva, és még csak 15 éves volt. Nap mint nap úgy ébredt fel, hogy azt kívánta, bárcsak már meghalna. Az AIDS már majdnem felőrölte a testét, éhezett, és nem szerette senki. Felsőbb Énje látta ezt, és erős sugárban küldte a szeretetét, Védőangyalai és spirituális családja is állandóan körülötte voltak és szeretetet sugároztak felé. Mindent megpróbáltak, amit csak az Univerzális Törvények megengedtek, hogy vissza tudjon emlékezni, de minden hiába,nem sikerült egy szikrányi emléket sem felvillantani Mary-nél.
Aztán eljött a pillanat, az utolsó földi lehelet pillanata. Mary Felsőbb Énje figyelte, küldte a szeretetét feléje és örült az újra-egyesülésnek. Védőangyala és spirituális családja is mint egész idő alatt, körülötte lebegtek. És ekkor, az utolsó lélegzetvételnél kezdett Mary-ben derengeni az emlékezés, amikor védőangyala (az egykori Tanácsadó Angyal) beszélt hozzá, elmagyarázta, mi történik most vele, és hogy ideje végre hazamennie.
Mary mosolyogva fordította feléje az arcát, és elkezdett hozzá beszélni. Az a néhány ember, akik a kis haldokló körül álltak, nem értették, miért mosolyog, kivel próbál beszélni.
Az angyalok, az egész spirituális családja ott lebegtek körülötte, mikor a Nagy Egészből kiszakadt kicsiny része elhagyta az Anyag-beli tartályát, a testét, és megkezdte a visszatérést a Nagy Egészhez, a Felsőbb Énjével való egyesüléshez.
A Tanácsadó Angyal (az egykori Védőangyal) így szólt hozzá: Abigail most szükséged lesz egy időre a csendre és nyugalomra, hogy fel tudd dolgozni, meg tudd érteni mindazt, amit ebben az inkarnációdban megéltél. Ezért az teljesen rendben van, ha most nem akarsz beszélni senkivel. Mi mindannyian nagyon büszkék vagyunk rád! Valóban végig csináltad a legjobb tudásod szerint az egészet, ahogyan azt megtervezted. Ezek után tényleg megérdemled a növekedést.
Abigail mosolyogva nézett a Tanácsadó Angyalra: " Tudod, ott, amíg benne voltam a történésben, nem is éreztem magam olyan szomorúnak, mint most, hogy a innen még egyszer a spirituális szememmel végignéztem az egészet. Igazad volt, mielőtt elindultam nem fogtam fel igazán milyen sok szenvedést terveztem én magamnak. Most már örülök, hogy véget ért. A Földön néhányszor álmomban megéreztem, hogy szeretnétek a kapcsolatot felvenni velem. Minden alkalommal megpróbáltam lépni felétek, de azzal már el is múlt a pillanat.
Végignézett a többieken, akik részt vettek a tragédiájának eljátszásában, és ezt mondta:
Szeretném nektek megköszönni, amit értem tettetek. És kérlek benneteket bocsássatok meg nekem. Most értem csak, mit jelent az, hogy arra kértelek benneteket, játszátok el a gyilkost, a megerőszakolót, és a többi gonosz szerepét az életemben. Ti megtettétek, mert szerettek engem! Ezáltal eljuthattam a fejlődés egy magasabb fokára, amiért mélységesen hálás vagyok nektek!
Senki nem nevezhet engem már ezután "a picinyke Abigail"-nek, mert ez idő alatt óriásit nőttem!
Folyt. köv. 2
Lenne még valami Abigail! hívta vissza a Tanácsadó Angyal a pici angyalkát:
Jelentkezni fogok, hogy mint egyik őrangyalod én is ott lehessek veled, így legalább tudok neked szeretetet küldeni, melyet olyan nagyon megérdemelsz, még akkor is, ha sem az érzésre, sem énrám nem fogsz tudni emlékezni.
Abigail, tisztában vagy te azzal, milyen nehéz lesz ez számunkra - kiket kiválasztottál- ezt mind végignézni...?
Igen. Az, hogy te ott akarsz lenni velem,... ez nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm, mondta Abigail a Tanácsadó Angyal szemébe nézve.
Abigail, az anyag a Földön olyan sűrű, és az emlékeid annyira rejtve lesznek, mintha egy sűrű-vastag fátyol mögött lennének. De én meg fogok minden tőlem telhetőt tenni, hogy emlékezni tudj! ígérte neki a Tanácsadó Angyal.
Abigail mosolygott, de még feszültebbnek tűnt, miközben a köszönetét susogta.
A tervezett szereplők, egyik a másik után megjelent a Tanácsadó Angyal irodájában, és szomorúsággal beleegyeztek a számukra kigondolt szerep végrehajtásába. De mindannyian reménykedtek még abban, hogy Abigail meggondolja magát. Senki sem akarta igazából a ráosztott szerepet eljátszani, és lázasan próbálták őt lebeszélni róla, mert egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy Abigail tisztában van azzal, mit is vállalt. De mivel mindannyian nagyon szerették a picinyke angyalkát, ezért nehéz szívvel, de bele egyeztek a szerepük eljátszásába. Legtöbbjük szerepe aljas és undorító volt, ezért nem akarták igazából vállalni, de megértették és elfogadták Abigail kívánságát a növekedésre, így elfogadták végül azt feltétel nélküli szeretettel.
Abigail felvette a leendő földi anyjával a kapcsolatot annak spirituális felsőbb énjén keresztül, egy születési szerződést kötöttek, megegyeztek az időpontban. Az összes, a már a Földön élő játékos Felsőbb énjével is felvette a kapcsolatot, és megkötötte a szerződéseket.
Eljött Abigail az Anyagba való leszállásának ideje. Még egyszer összejöttek a résztvevők egy utolsó alkalommal, és megpróbálták Abigailt a tervétől eltéríteni. Hiába.... Akik még nem voltak a Földre inkarnálódva, szépen sorba álltak, hogy a Nagy Egészből a Lényük egy egészen kicsi részét leválasztassák. Majd mindannyian megtapasztalták, hogy ez a kicsiny részecske kilökődik a sötétségbe, és zuhan, zuhan, zuhan lefelé, miközben mindig nehezebb és nehezebbé válik, míg végül az anyagi tartályába, a biológiai testébe került.
Abigail védőangyala, és az összes többi szereplő védőangyalai is várták már a megérkezésüket. És így meg is kezdhették a Tapasztalatgyűjtést a Földön.
Abigail spirituális családja, és a védőangyala egy éhségtől szenvedő, AIDS-es anya körül lebegtek, akinél éppen megkezdődött a szülés, hetedik gyermeke születése. Mind a hat előző gyermeke meghalt, mert az anya nem tudta még magát sem táplálni, nemhogy a gyermekeit. Ez az anya a Föld egyik legbrutálisabb részén élt.
Így jött a világra Abigail, egy AIDS-es anya gyermekeként, aki a kislányt Mary-nek nevezte el. Mary szintén fertőzötten jött a világra. Az anya a karjába vette ezt a piciny, kiéhezett Baby-t, magához szorítva nem tudott mást, csak sírni. Az anya csak nézte teljes szeretettel a még nedves kicsi újszülöttet és így beszélt hozzá:
Tudod, én nem tudlak etetni, és magam is nagyon beteg vagyok. Nem tudom mi lesz belőled, de talán életben fogsz maradni. Egy kövér könnycsepp gurult le az arcán, és eláztatta Mary kicsi nedves arcocskáját.
Mary pedig csak sírt, sírt, éhesen, nedvesen, teli félelemmel. Spirituális családja és védőangyala szorosan köré gyűltek, és Szeretetet küldtek felé. Minden Lény a Nagy Egészből látván ezt, szintén küldték felé szeretetüket. Úgy tűnt, hogy a pici Mary megnyugszik, de ez csak néhány percig tartott, aztán újra elkezdett sírni.
Folyt. köv. 3
Folyt. köv.
A Lista minden történéséhez gondosan hozzáírta milyen Játékosokra lesz szüksége a megfelelő szerepekhez, és kivel kell szerződéseket kötnie.
Aztán bejelentkezett a "Pályafutás-tanácsadó"-nál. Bemutatta a Listát a történésekkel, és a szükséges szereplők felsorolásával.
Az "Angyaltanácsadó" belemélyedt a listába, figyelmesen olvasva azt. Majd felemelte a fejét, és elgondolkodva nézte a picinyke angyalkát.
Abigail, a Listád bizony jó kerekre sikerült ám! És te tényleg biztos vagy abban, hogy ezt a sok borzalmat, könnyet, és szomorúságot, kétségbeesést mind akarod, a fejlődésed érdekében? Tudod te is, hogy vannak más lehetőségek is a fejlődéshez -- nem ez az első beszélgetésünk ebben a témában!
Igen, ez igaz, válaszolt Abigél, már töbször is beszéltünk erről, de ezek mind segítő Tapasztalások ahhoz, hogy a mostani Angyal-célomat ezek által elérhessem.
Értem én, mondta a Tanácsadó Angyal, én is voltam valamikor ilyen picike angyalka. De emlékszel ugye a legutóbbi Tapasztalásodra?
Igen, hogyne, válaszolt Abigail, de ez itt tényleg nagyon fontos most nekem. Kérem segítsen abban, hogy ezt véghez tudjam vinni!
OK Abigél, segíteni fogok neked amennyire csak tudok! Csak ezt nem lesz könnyű még nekünk sem itt, azt végignézni, hogyan jutsz végig ezen a "Borzalmak-Listáján" amit kidolgoztál magadnak. Aztán figyelmeztette még egyszer: Ha már a Földön vagy, kötve vagy a szerződéshez, és muszáj végig csinálnod, ott már nincs visszaút belőle. Tényleg megértetted ezt is?
Természetesen, teljesen világos, válaszolt Abigail, és érezte, hogy a feszültség emelkedik belsejében. De én képes vagyok erre!
Aztán tudod azt is Abigail, hogy van másik alternatív megoldás is, pl. lehetnél valakinek a védőangyala is, és így is gyűjthetsz földi tapasztalatokat. Ajánlotta még egyszer az Angyal-tanácsadó neki.
Tudom hát, mondta Abigail, de ezen az úton nagyon soká tartana a fejlődésem. Pedig most ez a legfontosabb számomra.
Rendben, akkor indulj el, és gyűjtsd össze a szereplőket, mond meg nekik, jöjjenek hozzám! Adta meg ezzel a beleegyezését a Tanácsadó Angyal.
Hálás köszönetem neked!, tudtam, hogy számíthatok a segítségedre, és támogatásodra, fejezte ki örömét Abigail.
Folyt. köv. 2
Sziasztok!
Beteszek ide egy történetet nektek, szerintem nagyon szép!
Abigail története
Egy szép napon Abigail válaszolt az "Angyalt keresünk" hirdetésre az "Angyal-Bazár"-ban, méghozzá egy olyanra, amiben arról van szó, hogy a résztvevők hajlandók legyenek egy nagyszerű játékban részt venni, a Földre inkarnálódni.
Így szólt a hirdetés:
Angyalt keresünk!
Feltétel: az inkarnációban való gyakorlat.
További feltétel: utazásra való hajlandóság
Kínálunk továbbá: részvételt a Most-idő pillanatnyilag legnagyobb ismert programjában.
A program neve: Planet Föld
Jelentkezés csak haladóknak! (kezdőknek nem ajánlott)
Nos, Abigail volt egyszer már a Földön, pontosan két földi napot töltött ott el. És így remélte, ez elég minősítés arra, hogy nem számít már kezdőnek.
A tényleges bemutatkozó beszélgetés előtt a váróteremben ült a többi "Angyal" -jelentkezővel, akik mind idősebbek voltak, mint ő, és érdeklődve hallgatta a történeteiket a különféle földi inkarnációs élményeikről.
Amit erről hallott, az csak még jobban megerősítette abbéli kívánságát, hogy ő mindenképpen oda szeretne menni.....
Végül rajta volt a sor: beléphetett az "Önkéntes Angyalok személyzeti vezetője" irodájába.
Az ránézett erre a picinyke angyalkára, és elkezdte vakarni a nemlétező állát.
Abigail, Abigail, Abigail... hogy a csodában jutott eszedbe az ötlet: ez az állás megfelelő lenne egy ilyen parányi tapasztalatlan valaminek, mint Te vagy? Abigail, ez egy nagyon nehéz, csontkemény feladat! "Az Önkéntes Angyalok Személyzeti Vezetője"mosolyogva nézett le rá, miközben beszélt:
Először is egy listát kell összeállítani a Tapasztalásokról, amit hajlandó vagy megcsinálni a Földön, és ezeket gondosan meg is kell szervezni. Ne felejtsd el, minél nehezebb a feladat, annál gyorsabban alakul a személyes növekedésed.
Azután ezt a tervet az "Angyal-Pályafutás-tanácsadó"-nak kell ellenőrzésre átadni. Ha a Tanácsadó jóváhagyja, akkor el kell indulnod, és a terv minden egyes részéhez a megfelelő résztvevőket is meg kell keresned: a Játékost, a Segítőt a bajban, az Ellenséget, stb. Sokan közülük már a Földön vannak, ezért ezek itteni Felsőbb Én-jével kell felvenned a kapcsolatot, hogy a hozzájárulásukat meg tudják adni. -- körvonalazta a Személyzeti Vezető a problémát.
Abigail, amikor legutóbb ott voltál, akkor csak mint Tartalék-játékos ugrottál be valaki helyett, és nem is tetszett a dolog. Hát akkor miért most? Emlékszel még, amikor visszajöttél, milyen borzasztónak tartottad az egészet? emlékszel arra, hogy megfogadtad: "soha többet nem teszek ilyet" , kérdezte a Személyzeti vezető.
Tudom, Uram, de most olyan érzésem volt, muszáj megtennem, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, és ezzel gyorsabban haladjak a Fejlődési Spirálomon. Hát csak nézzen rám, még mindig ilyen picike vagyok, pedig már milyen régóta itt élek! Természetesen tudom, hogy a Fejlődésnek más lehetőségei is vannak, de azok mind borzasztó lassúak! Uram, nagyon szépen kérem!, és higgye el, nem fogok csalódást okozni, ha ezt megteszi nekem!
Abigail, tudod jól, milyen nehezemre esett bármikor is neked nemet mondani! Hát jó: menj, és állítsd össze a Listádat, kérj egy időpontot a Pályafutás-Tanácsadó-tól! Fel fogom hívni, és megmondom, hogy részemről rendben van a dolog,... adta be a derekát a Személyzeti vezető.
Nagyon szépen köszönöm Uram! Megígérem, büszke lehet majd rám! Köszönöm, Uram, hogy megadja nekem a lehetőséget! Óh, ja... legyen szíves köszönetemet tolmácsolni a Teremtőnek is! ezzel indult is kifelé.
Átadom köszönetedet a Teremtőnek, bár nem vagyok benne biztos, hogy neki éppen ezek a tervei lettek volna veled, amikor az Életbe lehelt téged. A "Kékszszalag" amit veled adott, nem tartalmaz ehhez hasonló dolgokat..... hangzott a Személyzeti vezető hangja egy kicsit borúsan.
Tudom, Uram, mondta Abigail kérlelve, de pontosan ez az, amit szeretnék kipróbálni! És ezzel ki is hussant az irodából.
Abigail keményen dolgozott, míg nem elkészült a Lista, mely a fejlődéséhez szükséges Tapasztalásokat tartalmazta. Teljesen magába szállt, és legbelül megtalálta azt a féktelen kívánságot a fejlődése érdekében. Nem tudta volna elképzelni, bármi is meggátolja abbéli törekvésében, hogy megtegye a következő lépéseket a Fejlődési Spirálon. Képes lesz ennek érdekében bármit is vállalni, csak hogy már végre növekedjen!
Folyt köv.
Helyes, helyes.... !! gyere máskor is.,..
szép álmokat
Sziasztok!
Lehet, hogy jelentkeznem kellene A széf c. műsorba? .....szinte mindig eltalálom a pénzt rejtő széfet.
Szépek, köszönjük....minden evők vagyunk, jöhet bármi...
szép napot....
Sék Gusztáv:
A békesség
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat ...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet....
Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.
Enyém az április szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
Az én emberem a gyerek,
A nagyszemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.
Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.
Ah ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé.
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigézten,
Járok fényittasan és a Nap jár velem.
Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.
Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény
Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül, örökre, szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.
Sík Sándor: Szembe a Nappal (jegyzet)
Ásít a sivatag.
Ezer álnok álmos szemével
Gúnyosan hunyorog a homokóceán.
Állok a porhullámok közepén.
A két karom magasra tárva,
Az ég felé, az ég felé.
És égő szemmel és égő szívvel
Nézek, szembe a Nappal.
Hasad a hajnal.
Az álmos, szürke sivatag fölött
Megvillan a fény és fölkel a Nap.
Bíborosan, aranyosan,
Ifjan, tüzesen és szerelmesen.
És én, kitárt karral és szívvel,
Ifjan, tüzesen és szerelmesen,
Nézek, szembe a Nappal.
Minden sugár énrajtam rezdül át,
Minden dal rajtam csendül át.
Mi lettem én? Az vagyok, aki voltam?
Vagy egy nagy-nagy harmónia,
Dalból, tűzből és élő sugarakból?
Én vagyok-e a puszta lelke?
Vagy az én lelkem a Nap?
Nézek, szembe a Nappal.
Úgy átjár a fény,
Úgy fölissza a lelkemet.
És nem tudom, a Napból fakad-e a fény,
A tüzes, imádságos és szerelmes,
A sivatagra és az én szívemre?
Vagy belőlem forrásozik a Nap?
Kitárt karokkal, magam is tűz,
Nézek, szembe a Nappal.
Én édes, édes jó testvéreim,
Kik sírva jártok a sötétbe kinn,
Ti, akik sírtok, akik mindig sírtok,
Akik örülni tán már nem is bírtok,
S a nevetést tán el is feledtétek,
Akiket megvert, kivetett az Élet,
Akiknek arca verejtékbe hal,
Akiknek könny és káromlás a dal,
Ti, akiknek az öröm mostohátok,
Kiknek az élet egy nagy könnyes átok,
S nincs mécsetek a jajok éjjein:
– Én édes, édes, szent testvéreim!
Ó ha én egyszer (lelkeket a lélek)
Mindnyájatokat megölelhetnélek!
Ha a könnyeket mind letörölhetném,
Ha a jármokat mind összetörhetném.
Robotból ha szentséget avathatnék,
Mindnyájatokra rámosolyoghatnék,
S belétek vetném e mosolyon át
A dalos élet evangéliumát!
Ó ha elmondhatnám mindenkinek:
Hogy bennetek van a zengő liget,
Hogy minden fénynek ti vagytok a napja,
Színét a virág belőletek kapja,
Hogy ha ti sírtok, minden elsötétül,
S minden fölragyog lelketek tüzétül;
Minden napfény, ha örülni akartok,
Dalol az élet, hogyha ti daloltok;
Ó hogyha ezt mind, mind megértenétek:
Ó hogy szaladnék tárt karral elétek,
Ó mint tárnám ki zengő kapuim!
– Én édes, édes jó testvéreim!
Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet.
Megfürösztém lelkem e sugárözönben,
Lemosott magáról minden földi szennyet,
S most ujjászületve a magasba röppen,
S keresi a mennyet;
Alszik az egész föld; mély és csendes álma,
Egyetlen halk dongás érinti fülemet,
Tán mellém valami kis bogárka szálla,
Vagy távoli folyam harsogása lehet,
Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,
Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,
Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése
Le a csillagkörbül.
Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,
És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,
Melyet az istenség titkos ujja szövött...
Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?
Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,
És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,
Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,
Hadd beszéljek veled;
Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?
S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?
Áll-e az a kemény, szigorú itélet,
Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...
De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,
Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:
Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén
Lángol-e szerelem?
Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,
S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,
De ha a szerelem föl nem kísér oda,
Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!
Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,
S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...
A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.