Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Asperger szindróma

Torolt_felhasznalo_739697
Torolt_felhasznalo_739697
Létrehozva: 2004. február 18. 17:25
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm aki valószínűleg Asperger szindrómás. Ez az autizmus egyik - kevésbé ismert - fajtája. Olyan emberekkel szeretnék megismerkedni, beszélgetni a tapasztalataikról akiknek ez a téma nem idegen.
  1. 2005. január 24. 14:23126.
    Ma megveszem az általatok említett könyvet, az utolsó példányt rakták el az imént nekem a Könyvpalotában. . . Máshol meg nem is kapni, lehet, hogy most nagyon sokan érdeklődnek a téma iránt?

    Egyébként egy kicsit megnyugtat a tudat, hogy létezik ilyen könyv és szakember is, persze nem biztos, hogy a kisfiam pont ebben szenved, de hogy magatartászavaros, az számomra egyértelmű. Egy kicsit nyugodtabb lettem attól, hogy nem csak egyéni problémánk ez, aminek talán nem az otthoni körülmények vagy nevelés az elsődleges okozója, hanem talán "gyárilag" ilyen a gyermek és vannak sorstársak és kezelési lehetőségek is.
    Nagyon feldob, hogy ilyen intelligens, értelmes emberek is jelentkeztek e szindróma kapcsán, mert azt mutatja, ez tényleg nem jelent semmiféle csökkentértékűséget, csupán a társadalmi kapcsolatokban való hiányokat, problémákat. Persze ez utóbbiakat se szabad lebecsülni, hiszen közösség nélkül senki se lehet boldog, kell a társ, a család, a m. helyi közösség stb, de ez tanulható lassan szeritnem. A lényeg az, hogy mentálisan, értelmileg ezek az emberek pontosan annyit, ha nem többet érnek, mint az átlagos, hétköznapi emberek. Így senki se sütheti rájuk a jelzőt, hogy hülye vagy béna vagy utálatos vagy direkt sértő.
    Én már sokszor gondoltam rá, hogy a fiam sokszor nem akart rosszat, amikor véletlenül fájdalmat okoztott a testvérének vagy másnak, hanem csak ilyen szeleburdi, nem képes érzékelni tette következményeit.

    Ez a tény, hogy ő nem képes előre látni, előre tervezni semmit, nyomasztó, mert pont ezért kerülhet néha veszélyes helyzetekbe. Persze a tapasztalatokból tanul valamennyit, mégis, nem gondol előre, nem gondoskodik semmiről, hanem csak a jelenben él, nem gondol rá, hogy ha nem pakolja el a poharakat, le fogja borítani a tálcával, ha nem rakja el a kulcsát, nem fog tudni hazajönni stb. Ebben nehéz lassú eredményeket elérni, szerencsére a sok gyakorlás azért segített már eddig is valamenniyt.

    Nekem a kisfiam így, ahogy van, megfelel, sohase cserélném el egy másik, ú. n. problémamentes gyerekre, hsizen ő az enyém, az én gyerekem, tehát elfogadom őt, szeretem, mégha néha ki is hoz a sodromból, de ilyenkor megmondom neki, attól, hogy mérges vagyok, még szeretem, csak én is ember vagyok, aki néha indulatos.
    Elnézést kér ilyenkor, aztán persze újra megteszi, amit nem kéne, de már egy ideje tudom, hogy nem direkt bosszantásból és ezt tudatosítom mindig a férjemben is. Bár igyekszünk teljesen átlagosan, normálisan, a két gyreket egyforma szempontok szerint nevelni, pláne, hogy a férjem nem is tudná elképzelni, hogy a nagyobbik fiú esetleg érintett egy ilyen problémával, azaz nem akarja tudomásul venni, hogy ő más kicsit, mindig hárítja az ilyen irányú beszélgetéseimet, mégis, elértem, hogy ne egyforma szigorral vegye a két gyereket. Ami a kicsinek simán, flottul, tanulás nélkül is megy, azt ne várja el a sulitól szorongó, kicsit kényelmes, elvont, absztrahálni képtelen nagyobbiktól.
    Képességeik sezrint kell tanulniuk, ez
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (123)
     
  2. iR
    iR
    2005. január 24. 12:36125.
    Családi Háttér: Alapjában véve normálisnak tekinthető családban nőttem fel. Anyám diplomás építészmérnök (+író, festő), apám pedig sportlövész edző (volt. . . R. I. P. ).

    Anyám: Tele van érzelemmel, ugyanakkor rendkívül okos (kitöltettem vele egy IQ tesztet és 136-volt az eredmény) De sajnos elég konzervatív gondolkodású (legalábbis annak tartom) de közben a világon minden érdekli. Gyerekkoromban is tele voltam újító ötletekkel a technika területén. De rendszerint nem hitt nekem, de az utóbbi néhány évben, amikor látta, hogy amit én megjósoltam (egy évtizeddel előtte) azt mások, szabadalmaztatták (mondhatni, hogy "látnok" vagyok a technikában) elkezdett komolyan venni. És ha mostanában állok elő valami újjal már komolyan veszi (és nem ritkán meg is rémül) mert már látta hogy ha én látok valamit a jövőben az rendszerint megvalósul (kb. 95%. . . . ).

    Apám: Rendes ember volt, mindenki szerette, csak volt egy igen NAGY problémája hogy Alkoholista is volt egész életében. (ez okozta a halálát is) Anyám okosnak tartotta (legalábbis mikor megismerkedtek) de az évtizedek során az alkohol hatására rendesen elhalt minden olyan agysejtje, ami az intelligenciához volt köthető.

    Anyai ágon jött az intelligencia: Anyai nagyapám szintén építészmérnök volt, nagyanyám meg tanár.
    Apai ágon meg a hétköznapi tehetség: Apai nagyapám (apám is profi) hivatásos sofőr volt. Nagyanyám a Tungsram-nál volt gyári munkás hosszú évtizedeken keresztül.

    Üdvözlettel: iR

    u. i. : Én benne lennék a találkozóban! Bár elég magas kritériumaim vannak a helyszínnel kapcsolatban. (pl. : parkolási lehetőség, megközelíthetőség, biztonság, stb. . . ) Mert szeretem bebiztosítani magam, hogy ne érjen meglepetés. . . :)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (120)
     
  3. Torolt_felhasznalo_418578
    Torolt_felhasznalo_418578
    2005. január 24. 09:56124.
    Sziasztok!
    Öröm látni, hogy felpezsdült az élet itt nálunk. Nekem is megfelel egy hétköznapi találkozó, Valaki felvállalhatná a főszervező feladatát (én erre sosem voltam alkalmas, de ötleteket tudok adni. . . ). Nagyon-nagyon kiváncsi vagyok a felnőttekre, és a gyerekes szülőkre is. Kérdésem lenne Hozzátok: ha van olyan, akinek szakember adta kezébe a megfejtést, kapott-e utána segítséget, és ez milyen módon történt? Van-e olyan csoportterápia pl. , ami tényleg segítene, és nem csak az ember idejét rabolná el. Én úgy érzem, egyre könnyebb a gyerekkel, látványos a fejlődés, mióta iskolás lett. Tetszik Neki a rendszer, a fegyelem, a teljesítmény díjazása jegyekkel. Néha azonban vannak rossz periódusok, amikor szükségem lenne szakértő segítségre. Az is lehet, hogy Ti tudtok majd legjobban segíteni.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (123)
     
  4. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 24. 08:37123.
    Kedves Juliette!
    Minden Aspisnak vannak furcsaságai. A mi gyermekünk előbb beszélt angolul, mint magyarul. Ma is angolul tudja magát a leghelyesebben és folyékonyabban kifejezni, de azért már sokkal jobb a helyzet, mint volt. Ő sem szeretett részt venni a csoport foglalkozásokon, inkább egyedül foglalkoztatta magát. Neki is van furcsa gesztikulációs jelrendszere, amiről nem tudjuk, hogy mit is akar jelenteni. Vag letérdelve vagy lehajtott fejjel futkározva a kezeivel mintha varázsló mozdulatok tenne igen közel a szemeihez. Ha megkérdezzük, hogy mit csinál, mindig azt válaszolja, hogy semmit, néha pedig azt, hogy elképzel valamit és azt játsza el magában. Néhány évvel ezelőtt nagyon érdekelte az egyiptomi történelem, de főként a fáraók és a múmiák. Hetekig fáraó temetést rajzolt és sokáig forgatta a múmiákról szóló könyvet (megvettük neki, hiszen ez érdekelte). Nagyon szereti a számítógépes stratégiai játékokat, főleg amelyekben különleges lények vannak. Soha nem kellett kétszer megmutatni, hogy mit hogyan kell csinálni a játék programban. Azonban ha öltözni, cipőt kötni vagy kenyeret vágni kell, akkor nem tudja hogyan csinálja. Pedig Isten tudja, hogy hányszor mutattuk már meg neki, akkor sem tud mit kezdeni a hétköznapi dolgokkal. Az is érdekes, hogyha olyan szituációba keveredik, ahog még mi, felnőttek is tanácstalanok vagy riadtak vagyunk, neki csak elég elmondani, hogy éppen mi a helyzet, és higgadtan, nyugodtan, hiszti nélkül tudomásul veszi a dolgokat. Néhány éve több ezer km-re innen vakbélgyanús fájdalmakkal kórházba kellett vinnünk. Más vele korú gyerek (10 éves volt akkor) biztosan kétségbe esett volna nemcsak a fájdalmaktól, hanem az idegen környezettől és a rá váró tortúrától. Azt nem mondom, hogy egy kissé nem volt riadt, de ennek ellenére angolul lekommunikált mindent az orvosokkal és az ápolókkal. Nekem nem igazán kellett kisegítenem a kommunikációt illetően. Szerencsére nem kellett megoperálni, de két napig kórházban maradt. Soha nem panaszkodott, teljes nyugalommal viselt mindent. Ahányszor bementünk hozzá, a nővérkék "éppen arra jártak", annyira megkedvelték a gyereket. Akkor olyan volt, mint egy normális gyerek. Annyira nem szeretem ezt a kifejezést, hogy normális gyerek, mert azt gondolom, hogy a normalitásban is van valami relatív. Szóval, nem akármilyen gyerekünk van, mi is úgy szeretjük, ahogy van, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a világ ma még nincs hozzájuk berendezkedve. Vagyis nem szabad abbahagyni a csiszolgatásukat. Gyémántokká válnak, ha segítünk nekik.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  5. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 24. 08:25122.
    nekem is jobb lenne a hét közben időpont inkább, hétvégén ugyanis hazajárok. csak meg lehetne oldani valahogy, nem? akinek meg emiatt lógnia kell a munkahelyéről, azt megvédjük a főnöknél:)
    előzmény:
    nagymuszáj (114)
     
  6. 2005. január 24. 07:23121.
    Köszönöm a válaszodat, az említett doktornö számát már felírtam, mivel úgyis kerestem volna pszichológust a gyerek magányának oldására, akkor most inkább ehhez a szakemberhez kérek majd idöpontot inkább, ne én találgassam és húzzak esetleg rossz diagnózis köpenyt a gyerekre, akit egyébként imádok minden furcsaságával együtt.
    Föleg pici korában voltak jellemzöek a kis furcsaságai, pld. 3 évesen visszatéröen mindig rajzolgatott a levegöbe és a neki intézett válaszokra annyit mondott csak: apuci dododo :-))) Nagyon édes volt, de néha voltak kellemetlen szituk, Mikulás-ünnepségen is csak ennyire méltatta az öt kérdezö Mikulást, aztán borzasztóan sírva fakadt és még a Mikulás-csomagot se akarta elfogadni. Voltak furcsa félelmei és kicist rögeszmés dolgai.
    hatéves koráig csak a temetök érdekelték, a halál misztikuma, amerre mentünk, mindig számolta, hogy kocsiból hány temetöt látott.
    Kicsi korában az összes kisautót sorba rakta, egy végtelen hosszú sorba, melléjük feküdt és alulról nézte öket, a kereküket tanulmányozta. Minden közlekedési jármü, troli, villamos nagyon érdekelte, kis játékban is megvettük neki, mindnek az alvázas, kerekes müködése volt leginkább, ami csak érdekelte és az ajtócsapkoás. Persze, ez utóbbi sok gyereket érdekel, de öt szinte csak ezek érdekelték. Telehálózta a lakást fonalakkal, hogy ez áramszedö és jön a troli :-)) Néha mérgelödtünk, máskor mosolyogtunk és elfogadtuk, hogy ilyen. Mivel nehezen született meg, ennek tudtam be furcsaságait, hogy túlérzékeny. Rájöttem, hogy ömellé kétszer annyi türelem kell, mint a tesójához, más kérdés, hogy ebböl mikor mennyi jutott, mert kezdetben nagyon féltékeny volt és mindig bántotta a kicsit, így persze, hogy rászóltunk, hiába próbáltam több szeretetet adni, sokszor kisiklott a kezeim közül, elszaladt a puszik elöl, és csak azt hajtogatta: nem kell a tesó, nem kell a tesó. . . Voltak kalandos dolgok, pld. közlekedésnél sohase fogadott szót, egy rémálom volt úgy kimenni a Ligetbe, hogy ki ne szaladjon az úttestre, miközben a kicist toltam babakocsiban. Sokan azt mondják, ez szimpla gyereki fegyelmezetlenség, de én inkább úgy éreztem, ö képtelen felfogni, hogy veszély leselkedik rá és csak nevetett, nevetett, akárhányszor megcsinálta ezt és rohantunk utána. . .
    Ez mind kis furcsaságok, és ebben érzem a különcségét.

    De el kell mondanom, hogy szerencsére az évek alatt nagyon sokat fejlödött vagy csak háttérbe szorultak ezek a különc kis szokásai. Viszont aggasztóan szorongó, bizonytalan és még mindig nem merem rábízni, hogy kenyeret vágjon, mert olyan hirtelen, szertelen, hogy inkább a 10 éves öccse szolgálja ki, ha nem vagyunk itthon. Viszont rengeteg dologban ügyes és szorgalmas, nagyon kreatív, gyönyörü, szívböl jövö dolgokat csinál, díszpárnát varr kézzel, amit nem értek, hogy tud abban ilyen ügyes lenni, ha meg a késsel nem tud bánni, szóval csupa szív a gyerek. Szeretném, ha egy boldog felnött lenne, ezért elemzem öt és próbálok segíteni, ahol tudok.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (120)
     
  7. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 23. 23:21120.
    Sziasztok!
    Gondban vagyok, hogy kinek írjak előbb: a sziporkázó Aspisoknak vagy neked Juliette, de azt hiszem Aspisaink várhatnak egy picit. Juliette! A leírtakból úgy tűnik, hogy egy újabb Aspiskát találtunk, de ezt azért akkor vedd készpénznek, ha egy szakember is megerősíti a gyanúdat. Feltétlenül szerezd be Tony Attwood Különleges gyerekek c. könyvét, mely az Aspisokról szól. Amit tudni lehet a szindrómáról, ebben a könyvben benne van. Mi is ennek a "bibliának" köszönhetjük azt, hogy tudjuk, miért más a gyermekünk, de természetesen a biztoshoz szükségünk volt dr. Weiss Mária diagnózisára is. Ha továbbra is látogatni fogod ezt a fórumot, már nem leszel tanácstalan a gyermekeddel kapcsolatban. Olvasd csak el IR, Samtelen és Büszperger beszélgetését. Szerintem fantasztikusak! Mit gondolsz, egy átlag ember (akár diplomás, akár nem) folytatna ilyen brilliáns okfejtésekbe bocsátkozó párbeszédet, mint ez a három jó fej? A tetejében úgy filóznak a koránt sem egyszerű problémáról, mintha valami hétköznapi ügyről lenne szó, pedig nem egyéb, mint az életük, a boldogulásuk, egyáltalán a létezésük mikéntje a tét. Azt hiszem, hogy mi úgymond normálisak kaptunk egy jókora fricskát ettől a 3 csodabogártól, pedig nem ez volt a szándékuk. Mi minden apróságból akkora patáliát tudunk csinálni, hogy az valami elképesztő. És akkor itt ez a 3 igazi problémákkal küzdő ember és valami hihetetlen higgadtsággal és józansággal próbálják tudomásul venni a helyzetüket. Az általuk leírtakból én úgy látom, hogy gyermekként az Aspisoknak nagyon nehéz, de ahogy Büszperger írta, ez az életszakaszuk az inforációgyűjtés ideje. Néha gyötrelmes, de később, felnőtt korukban képesek lesznek élni az információ halmazzal. Nem ismerem a családi hátterüket, arról még nem írtak, lehet, hogy nem is szeretnének. Valahogy mégis úgy sejtem, hogy rendelkeztek egy olyan háttérrel, amely érzelmi menedéket nyújtott számukra, legalábbis remélem, hogy így van. Jó lenne, ha írnának erről, persze csak ha nem érzik tolakodásnak a kíváncsiságomat. Hármak! Lenne kedvetek a szervezdő találkozón részt venni? Üdv.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  8. 2005. január 23. 22:21119.
    Sziasztok! Véletlenül akadtam erre a topicra, de érdekelne nagyon, hogy mik a tünetei egy Asperger szindrómás gyereknek? Megosztanátok velem?

    Amiért kérdezem: van egy nagyon régi sejtésem, érzésem, hogy nagyobbik fiam valahogy más, mint a testvére, mint a többi gyerek.
    Hogy miben más? Röviden ennyi:
    - rendkívül érzékeny, pici korában már egy székfeldöntéstQl sírva fakadt
    - nagyon aluszékony
    - rengeteg szeretet van benne, de képtelen sokszor kifejezni
    - sokszor fájdalmat okoz a testvérének véletlenül, mert nem érzi, hogy ö mondjuk rálépett, belekönyökölt a másikba és ez fáj a másiknak, ha szólunk neki, csodálkozik rajta
    - rendkívül zárkózott
    - nem bírja a kudarcélményt, hihetetlenül maximalista, csak elsö akar lenni mindenben, és mivel tudja, nem lehet sokszor az, inkább mindenböl kivonja magát, nem hajlandó társasozni, csak akkor, ha közös bábuval játszunk, nem hajlandó sportolni, mert nem akarja, hogy egy edzö szidja stb.
    - kiváló zenei és irodalmi tehetsége van, saját kis zongoraszámokat alkot, gyönyörüek, ugyanakkor nem akart tanártól tanulni, 1 évig járt zongorára, de néha sírva fakadt, ha szerinte nem volt tökéletes a játéka, ami riasztotta tanárt és azt hitte, mi vagyunk túl szigorúak
    - a finommozgás kis kora óta nem megy rendesen, hirtelenek, vadak a mozdulatai, kiborít sokszor mindent
    - elhagyja a cuccait
    - 2, 5 éves kora óta beszél, iszonyú hosszú verseket, dalokat hibátlanul tudott mondani, az összes kocsimárkát ismerte, a rendszámok volt a mániája, ez most már abba maradt jó ideje
    - sokszor úgy néz, mint aki nincs itt. . .
    - a helyzeteket nem fogja fel teljes mélységben, olyan kérdéseket tesz fel, amit a 10 éves öccse 6 évesen se tenne fel, semmi gyakorlati és áttekintö érzéke nincs
    - az óvodában fél napokig háttal ült a csoportnak, nem játszott velük, bámult ki az ablakon és várt engem egész nap
    - az óvodapszichológus enyhe autizmust állapított meg, és hogy nem kell semmit csinálni vele, ez még normális
    - az óvoda iskolaérettségi vizsgálatra küldte, 1 évet még maradt, mert mentálisan enyhén retardáltnak minösítették, és az absztraháló képesség hiányát vélték felfedezni nála
    - az iskolában szenved, szorong, nem bír rendesen fogalmazni, utál felelni
    - angolból és zenéböl kitünQ
    - és ami a legnagyobb bajom és ezért már pszichológust is keresek, , néha szomorú, cél nélküli, passzív emberke, akit nem bírok kizökkenteni ebböl a bezártságból, egyhangúságból, kudarckerülésböl. Sehová nem tudom beiratni, hogy legyen egy jó hobbija legalább, ami feldobná, nem és nem a válasza mindenre, legyen foci, kosár- kézilabda, bármi, vagy tánc, rajzszakkör (gyönyörüen rajzol is), színjátszókör.
    Érzem, tudom, hogy valami gond van, de a környzetem lehurrog, azt mondják, csak bebeszélem, hogy van valami. Nem tudom miért, de az én fiam más valahogy, mint egy átlagos gyerek. Még mindig olyan önállótlan, mint egy 8 éves, bár sokat fejlQdött.
    Ahogy itt olvastalak titeket, felsejlett bennem, hogy talán ö is A-szindrómás?!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  9. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 23. 21:14118.
    Büszpi: elvileg csak egy félév végi feladat volt írásgyakorlaton, az első komolyabb anyagunkat kellett összehozni, annak a témája volt a geoncídium, és a jelenlegi külpolitikai helyzet. (pláne úgy, hogy a törököket fel akarják venni az EU-ba)
    Ugyanis (kopp, kopp kopp!) már második éve koptatom az előadók padjait a kommunikáció szakon. ugyan a szóbeli felvételin kicsit furcsának tűnhettem, de egyelőre úgy tűnik, a tanárok bíznak bennem. (bár mondjuk ehhez kellett egy pofás önéletrajz is, amiből látták, hogy azért több is rejlik bennem a dadogás mögött). a "dolgozat" egy odalnyi iromány, bár nem jelenik meg sehol, de ha privátban írod a mélcímed, elküldöm.

    nem mondom, hogy könnyű, voltam én már sírógörcs határán egy síktapló sajtóssal folytatott telefonbeszélgetést követően. bár, legalább fel mertem emelni a telefont.
    egyelőre úgy tűnik, állom a sarat, bár kötve hiszem, hogy valaha kamerák előtt pózoló riporter lehetne belőlem, de hát anno, a pályaválasztásnál ez volt a legkézenfekvőbb. sok aspival ellentétben engem a számok helyett a betűk vonzanak, meg ha már a fél tanári kar a középiskolában azt sulykolta, hogy milyen jól írok, vigyem legalább már én valamire, akkor nem volt mit tennem, beadtam a lapom:-) (emlékeszem, drága olasztanárnőm egy olaszból készített mesefordításom még el is küldte a Nők Lapjának, hátha beteszik:-)

    emlékszem, amikor az írásbelin ültem és pár feladatnál nem tudtam semmit, eszembe jutott, hogy ha nem megy tudásból, próbáljam meg íkúból, és szépen össszekotortam a dolgokat "paraszti ésszel". szerintem ha más nem, esze az aspiknak van, és azzal már lehet valamit kezdeni ahhoz, hogy ne vesszünk el a világban. nem szabad annyira tragikusan felfogni ezt az egészet. húsz éves koromra azért elértem, hogy ha nem is szeret mindeki, és kínszenvedés az ismerkedés, azért vannak barátaim, remek szobatársaim, ahol az én furcsaságaim eltörpülnek a depressziós, xanax-és csokifüggő szobatársam bajai mellett, és azt csinálahtok, ami érdekel, és amihez a többeik szerint érzékem van. most úgymond "jól" vagyok.
    kopp, kopp, kopp.
    fel a fejjel!

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_736917 (117)
     
  10. Torolt_felhasznalo_736917
    Torolt_felhasznalo_736917
    2005. január 23. 18:01117.
    A "géppé válás" ijesztően hangozhat, de nem kell mellre szívni, inkább allegórikusan értendő. Megjegyzem, a "boldog, kiegyensúlyozott családban élni, érdekes, jól fizető munkát végezni, a társadalom megbecsült tagjának lenni" nem kevésbé utópisztikus elgondolások - csak már megszoktuk őket, ezért tűnnek oly otthonosnak.

    Bárcsak egy kicsit kevésbé a vágyaink irányítanák az ítéleteinket, és egy kicsit jobban a tények! (Újabb utópia:)

    Samtelen, az örmény holokauszt igencsak érdekel. . . Mi a vezérfonala a vizsgadolgozatodnak?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  11. iR
    iR
    2005. január 23. 17:51116.
    Nemakartam senkit sem megtéríteni csak elmondtam egy személyes vágyat.
    Mostantól visszafogom magam! :)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_689971 (115)
     
  12. iR
    iR
    2005. január 23. 17:47115.
    Hmm. . . .

    Én a géppé válást nem úgy értettem, hogy teljesen, csak a kasznit cserélném le.

    Pl. : Amikor az ember egy Trabantból (jelenlegi testem) átül egy BMW-be (a következő testem) attól még Ember, marad! :)

    A tudatom, a személyiségem, az ösztöneim nem változnának. Csak a létfenntartó rendszer. :)

    Üdvözlettel: iR
    előzmény:
    nagymuszáj (114)
     
  13. 2005. január 23. 17:01114.
    Sziasztok, elnézést előre, de muszáj őszintének lenne, másképp nincs értelme a mondandómnak.
    Én magam is sok hasonló vonást "birtokolok", mint az aspis 4. 5 éves fiam, de nem vagyok az. Ezért kicsit megrémített, amit a technológia forradalmáról, az új embertípusról és - oh, jaj - a géppé válás vágyáról írtatok. Ki kell mondanom: nem akarom, hogy az én fiam is géppé szeretne változni. Mi marad akkor a szeretet vagy a szerelem kiszámíthatatlanságából? Benne már most is túlcsordul a szeretet, amit a család felé ki is tud mutatni, csakhát a többiek felé nehéz.
    Megijedtem, amikor a hozzászólások egy kicsit futurisztikussá vagy éppen idegenné váltak számomra. Az én legnagyobb vágyam nem az, hogy a fiam kitűnő számítógépes szakember legyen (egyébkéntis jelenleg ezerszer jobban érdekli a zene- amit ugye szív nélkül nem lehet gyakorolni. . . ), hanem az, hogy neki is legyen saját családja, akiket szeret, és akik szeretik. Nem akarok érzelgős lenni, de enélkül nem érzem teljesnek az életet. Persze lehet, hogy tévedek, mindenki a maga mércéjével mér.
    Adjatok reményt, hogy az aspisok is szerethetők, és szeretők. . . ugye?

    U. I: nagy gond lenne, ha a találkozó valamely hétköznap szerveződne, a fiam akkor ugyanis oviban van, és így könnyebb lenne. . . ?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  14. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 23. 12:59113.
    Azért nem mindig jön be az alkohol, van amikor nagyon szétesem tőle. és noha Hamvas Béla a Bor filozófiája című örökbecsű alkotásában oly sok pozitív vonását emeli ki a hegy levének, és napi egy pohár vörösbor jó a vashiány ellen is, ámde az egész életünket sajna nem élhetjük le alkoholmámorban, mert azért a mi, egyes elméletek szerint "némiképp más" idegrendszerünket is pusztítja rendesen a szesz. . . meg hát valahol önebcsapás ez az egész, hogy a szesz hatása alatt "normálisan" tudunk viselkedni. . .

    (de a forralt bornál akkor sincsen jobb:-)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_689971 (111)
     
  15. iR
    iR
    2005. január 23. 11:26112.
    Pontosan, én is Mac-re gyűjtök (iMac G4, mert olyan szexi és kecses, mint Laetitia Casta:):):)) persze egy PC erőműre is, mert ami most van az, nullának számít. . . :(

    Nem feltétlen szükséges neked használt gépre gyűjteni, mert most jelent meg a "Mac Mini"

    "samtelen hozzászólása: . . . . . . . (ah, vizuális gondolkodás!:-). "
    IR válasza: Épp ez a jó a Mac-ben hogy összefügg a két dolog, ha szép akkor gyors, ha gyors akkor szép! ;)

    Üdvözlettel: iR
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_772014 (110)
     
  16. iR
    iR
    2005. január 23. 11:03111.
    Az alkohol gátolja bennünk azt, amitől olyan görcsösek és merevek vagyunk a kommunikációban.

    Anno egyszer (kétszer) én is álltam hatása alatt, és pontosan azt tapasztaltam, amit írtál. (80%) . . . . . :)

    (Nem vagyok piás, nehogy valaki félreértse!) :):):):)

    Üdvözlettel: iR
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_772014 (109)
     
  17. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 22. 21:53110.
    IR: Épp azon filózom, hogyha lenne már annyi takarékom, akkor egy használt IMac-et vennék-e avagy egy "vadizsír" PC-t. A hasonlatod csek megerősítette az "almához" való kezedeti vonzalmam. eddig ugyanis csak azért voksoltam volna a macre, mert egyszerűen szép, színes, pofás (ah, vizuális gondolkodás!:-).

    ez a számítógéphez való vonzalom érdekes kérdés. noha én még a honalpom html-kódjai között is elveszek, azért annyi midenképpen lehet szerintem a dologban, hogy itt, a gép mögött nagyobb biztonságban érzem magam. kontrollálni tudom a világból bejövő információkat, és azt is, hogy én, magamból mennyit adok ki. el tudom dönteni az "elküld" gomb felett azt, hogy kapcsolatba lépek másokkal, avagy sem.

    ugyanakkor persze tudom, hogy a fejlődéshez az kell, hogy "gyakorolni" kell a való életben, másutt barátkozni, kommunikálni, mert különben egész életem végig egy, a billentyűzet felett virtuóz, ámde a valódi életben "kuka" személy maradok.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  18. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 22. 21:38109.
    sziasztok!
    Megosztanám egy furcsa élményem, amelnnyiben nem zavar benneteket. Szócval, tegnap találkoztam egy haverommal, és nem tudom, hogy a négy deci forralt bor+ fél doboz cigaretta, vagy az előtte elfogyasztott KFC-s menü, avagy egyszerűen csak valamiféle fejlődés okozhatta, de a haverommal tegnap úgy beszélgettem, hogy magam is meglepődőtem rajta: már elég sokszor a szemébe tudtam nézni, és ami a legfurcsább, hogy tökéletesen áttekinthetően, tömören, hadarás, terminusok nyelvbotlások meg önamgam kijavítása nélkül beszélgettem vele, foglaltam össze azokat a dolgokat, amikkel foglalkozom, többek között megsimertettem egy nagyon összetett és bonyolult témáva, amit jószerivel alig ismernek (Az örmény genocídium kérdése, amivel egy vizsgadolgozatomban foglalkoztam pár hete. ) és úgy tűnik, hogy mindenben vette a lapot és élvezte a beszélgetést. Sőt, ahogy beszéltem, egészen megkérdőjelezte, hogy valóban aspis vagyok-e, s valljuk be, ezek után magam is elbizonytalanodtam. Avagy ez már a fejlődés jele? Nem tudom, de furcsa (sike)élmény volt:-)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  19. iR
    iR
    2005. január 22. 12:15108.
    Bizony, nem véletlen! 6 éves korom óta az a tervem hogy gép legyek (pl. : Terminator, és hasonlók)!
    Erre azért van szükségem, mert rendkívül sebezhetőnek és védtelennek érzem magam (emberi lényként) a külvilággal szemben, nem beszélve, arról hogy akkor a legtöbb betegséggel szemben immúnis lehetnék, és a fizikai erőm és a kitartásom is az egekbe szökne. És persze a jelenlegi hobbim a számítás technika szó szerint az életemmé válna. Nem kéne többé a gép előtt szenvednem (esetenként) napi 18 órában (munka, hobbi, szórakozás)

    A technikai fejlettség (pl. : nanotechnológia (és anyagi helyzetem)) jelenleg nem teszi ezt lehetővé. De viszont még az én életemben elérhető (remélhetőleg, ha nem tőr ki egy világháború vagy valami globális katasztrófa) az a technikai szint hogy olyan minőségű "alkatrészek" (és erőforrások) készüljenek, amik lehetővé teszik az operációmat.

    Elméletben, ha minden terv szerint halad a jövőben nem kizárt hogy a (relatív) örökélet is megvalósulhat ez által.

    Szerencsémre ezzel a vággyal nem vagyok egyedül, mert tudomásom szerint Amerikában több tízezren vannak hasonló nézőponton. (előjegyezve kisebb nagyobb műtétekre (ha eljön az ideje))

    Üdvözlettel: iR
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  20. Torolt_felhasznalo_736917
    Torolt_felhasznalo_736917
    2005. január 22. 11:01107.
    Köszönöm IR, hogy megtiszteltél azzal, ami a legnehezebb nekünk: az érzéseidről beszéltél. Még ha számítógépes környezetbe helyezted is el. . . Ez azonban nem véletlen, mármint az, hogy abban helyezted el, csöppet sem! Itt van az a pont, ahol, azt hiszem, kikulinak is tudok mondani jó hírt - afféle új evangéliumot (az evangélium szó azt jelenti: jó hír) -, és mindenkinek, aki nem-aspergeresként őszintén aggódik az aspergeresek jövőjéért.

    Ami most következik, azt nem látom tisztán, csak érzem(!), viszont tisztán érzem. . . :) Kicsit elvont, kicsit profetikus, kicsit misztikus és kicsit talán még őrült beszéd is. - De van benne logika.

    A számítástechnika és az autizmus/AS összefüggéséről van szó. Tudjuk, az utóbbi egyik tünete az előbbi iránti erős vonzódás. . . A kapcsolat azonban ennél sokkal mélyebb.

    Szerintem ugyanannak a dolognak a világban való egyidejű, a szellemi és a fizikai szférában egyszerre történő felbukkanásáról van szó. Fajunk történetében mintha elérkezett volna egy újabb fordulat, amely - akár tetszik ez a konzervatív érzésvilágnak, akár nem - a számítástechnika csatornájába tereli az emberi információáramlás jelentős hányadát. Ez a minőségi változás, a közvetlenről való áttérés a közvetettre új, hatalmas távlatokat nyit az Ember történetében. És egyidejűleg - másképp nem megy - le is zár régi távlatokat.

    Mindennek már látszanak a félreérthetetlen jelei. Hogy mást ne mondjak: ezt csináljuk éppen. Soha nem találkoztunk volna, ha Ez nincs.

    Mindenki a Huxley-féle szép új világgal ijesztgeti a népeket, pedig - nem holnap és nem holnapután - valami olyasmi lesz. Ijesztő, igen, de csak most, mert a mai fejünkkel/szívünkkel méricskéljük. A középkor embere nem hitte volna el, hogy lehetséges úgy is élni, ahogyan mi élünk. Oszt lehet.

    Rövidre fogva: az autizmus/AS nem egy kibicsaklás, amit valahogy át kell vészelni, hanem a JÖVŐ EMBERÉNEK ELŐKÉPE. Ez az én hitem. Lehet, hogy csak önigazolás, sóvárgás, csak a kínzóan üres ég uploading-ja a részemről, egyszóval lehet, hogy csupán a szív csele (a szívé, ami, mint tudjuk, okosabb az észnél), igen, lehet. De az is meglehet, hogy nem az, hanem ezzel a látomással Nostradamus archetípusa jelez nekünk a mélyből. . . :)

    Aki pedig megelőzi a korát, annak szenvednie kell, neki is, a környzetének is. Ez a világ sora. --- Ám most abbahagyom, mert erről vagy nagyon röviden, vagy nagyon hosszan tudok csak beszélni. . .

    U. i. :
    A "fogyatékos" kifejezést visszavonom, ezek csak szavak. Ha valakinek 1 karja van és 3 lába, az az ember fogyatékos? --- Ha így nézem igen, ha úgy nézem, nem . . . Szóval annyit nem ér, hogy bárkiben rossz érzést keltsen. - NEM fogyatékosság.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  21. iR
    iR
    2005. január 22. 00:48106.
    Büszperger (mélységes tiszteletem mert megfogalmazott mindent amit én nem mertem) írásait olvasva, már ki merem fejezni a véleményem a betegség(em)günkkel kapcsolatban!

    Én cseppet sem tartom betegségnek az Asperger szindrómát, sőt az én szemszögömből adomány (addig, míg védelmeznek a külvilágtól) mert így lehetőségem van olyan szemszögből szemlélni az emberi fajt, mint egy földönkívüli kutató, vagy egy mesterséges intelligencia. Ugyanakkor célterületeimen (érdeklődési kör) sokkal gyorsabban oldok meg feladatokat, egészséges társaimnál. Ez olyan, mint amikor egy ember összehasonlít egy iMac-et és egy PC-t. Első ránézésre mindkettő számítógép, de az architektúrát megvizsgálva feltűnik a jelentős teljesítmény béli különbség oka. A PC-ben benne van rengeteg dolog, ami lassítja a számításokat (az emberekben az Érzelem és a Szociális készség). De az iMac esetében ezek hiányoznak, és így lehetséges, az hogy az azonos órajelen működő iMac és PC közül az iMac végzi el hamarabb a feladatot.

    (Elnézést kérek mindenkitől a számteches hasonlatért, de ezzel a témával foglalkozom szabadidőm 90%-ban. . . )

    Az Aspergeres érzelmei. : Nagyjából olyan mintha egy Windows-os alkalmazást szeretnénk futtatni Mac OS környezetben (iMac operációs rendszere) nem lehetetlen csak körülményes elindítani (emulálni kell, vagy külön elkészíteni a Mac OS verziót)

    Én magam az érzelmek reprodukálását (felerősítését és láthatóvá tételét) régóta gyakorlom. Minden egyes szintlépésnél nevet változtatok a NET-en ezzel jelezve magamnak és az ismeretségi körömnek a fejlődést.

    - Ebből a szemléletmódomból jött ki a jelenlegi jelmondatom (önjellemzés). : "Úgy különbözök az emberi fajtól, mint Macintosh a PC-től"

    - Jelenlegi nevem az "iR" is innen ered. iMac = "én Macintosh". . . iR = "én Richard"

    Üdvözlettel: iR (Richard Vaultdweller)

    u. i. Gondolom senkinek sem mondtam újat, csak saját nézőpontomból világítottam rá a szindróma lényegére. (ezen hozzászólásomat (meg az összes többit) szövegszerkesztővel készítettem el, mert nem vagyok az önkifejezés művésze, csak tökéleteset akarok mindig alkotni. . . ) :):):) ohhh. . . hogy hányszor írtam át. . . hogy ezt a formát kapja. . . . . . . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  22. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 21. 23:38105.
    Sziasztok!
    Kedves Büszperger! Köszönet a jelenlétedért a fórumon, el sem hiszed, mennyit segítessz azzal, hogy bejelentkeztél! Tudod, én nem az édesanyja vagyok a mi kis Aspis gyermekünknek, de neki én olyan vagyok, mint az igazi Anyukája. Nekem nem született második gyermekem, de benne megtaláltam a meg nem született gyermekemet. Nem érdekel, hogy "problémás", mert én és a kisfiam ilyennek szeretjük őt, amilyen. És ami a legfontosabb, Ő feltételek nélkül szeret viszont minket. Sajnos a saját édes testvére nem tud vele mit kezdeni, de a fiam (remélem és úgy is tűnik) pótolja a testvéri szeretetet és törődést. A saját gyermekem egy évvel fiatalabb, de a mi kis Aspisunk elismeri őt falkafőnöknek és valami hihetetlenül csodálatos kapcsolatban vannak egymással. A legnagyobb problémánk a továbblépés. Rendkívül aggódunk a jövő miatt, de hála neked és a többieknek, akik Aspisként írnak a fórumon, dereng a fény az alagút végén. A férjemmel nagyon sokszor úgy éreztük, hogy a "mi" fiúnknak nagyon nehéz élete lesz, hiszen nincsenek számukra és nekik való intézmények egy elfogadható jövő kialakításához. Minden elismerésem a tied (bár jó sokáig nem tudtad, hogy mi is a "baj" veled), hogy végig küzdötted a jogi egyetemet és egy olyan hivatást választottál, ahol kapcsolatok nélkül nehéz boldogulni. Persze ez majdnem minden hivatásra igaz ma már. De Nektek pont ez a legnehezebb: kapcsolatokat kezdeményezni, alakítani, ápolni, megtartani. És lám! Akad arra példa, hogy megy ez is: "csak" akarni kell és talán rendelkezni kell egy olyan hátországgal, amely nem hagy békén és arra ösztönöz, hogy ne légy kívülálló. Remélem, hogy tényleg van Neked ilyen! Mégis úgy gondolom, hogy a családi háttér ma már nem elég, nyilvánossá, elfogadottá kell tenni, hogy létezik egy ilyen típusú ember (akik szerintem nem fogyatékosok) is. Lehet, hogy optimista vagyok, de bízni akarok a társadalom jóindulatában, abban, hogy teret adnak az Aspisoknak is a boldoguláshoz. Ehhez azonban meg kell jellennünk. Találjuk ki, hogyan!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  23. Torolt_felhasznalo_736917
    Torolt_felhasznalo_736917
    2005. január 21. 18:07104.
    Én is örülök, hogy ide találtam, végre olyanok között vagyok, akiket értek, és akik értenek. . . Amióta tudom, mi van velem, eléggé felképeztem magam a témában (ahogy illik, ugye:), de a lényeg nem ez, hanem az elfogadás. AMI ÉRZELMI KÉRDÉS. Szerintem az egésznek a veleje az érzelmekhez való viszony. Viccesen: az érzelmektől való iszony. - Ott van a végtelenül erős vágy az aspergeresben a melegségre, odaadásra, figyelemre, miközben nem tudja, hogyan kell kicsalni e reakciókat a többiekből, azokból, akik nem feltétel nélkül szeretik. Szeretetet szerezni külön művészet. Az ember fiát elkeserítően kevesen szeretik ellenszolgáltatás nélkül. Elvileg 1 ilyen embere mindig, mindenkinek van. Az édesanyjától minden ember rászolgálatlanul is kapja a szeretetet, ez kellene legyen az élet első számú törvénye. Mivel az aspergeres sokkal kevesebb melegséget kap a világtól, mint a többiek (ami nem csoda, hisz úgy viselkedik, mint akit ez nem érdekel, nem megjátszásból, hanem öntudatlanul), ezért kétszeresen fontos, amit az anyjától (vagy anyalelkű apjától, esetleg rokonoktól, baráttól) kap. . . Jogászként hogyan boldogulok? Csak az első húsz év volt rémes:), de ma már, egy viszonylag tetemes empátiás- és jogi adatbázis birtokában jól csinálom. - Szerintem legalábbis, ami elég hülyén hangzik, de egy magára adó aspergeres, tudjuk, ezzel mit sem törődik:)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  24. Torolt_felhasznalo_736917
    Torolt_felhasznalo_736917
    2005. január 21. 17:12103.
    Az alábbi két üzenetet "priviben" kaptam:

    Tacibu ť 2005-01-21 10:38
    Válasz a hozzászólásodra a Asperger szindróma című topicban: Szia, azt hiszem, hogy rossz gombot nyomtam meg, a fórumra akartam küldeni a soraimat, nem csak Neked címezve. El tudnád valahogy juttatni a fórumra is? Köszi!

    Tacibu ť 2005-01-21 09:38
    Sziasztok! Köszönjük, hogy írtál magadról, Büszperger! Valahogy én is ezt érzem a gyerekben, csakhogy Ő nem tudja ilyen világosan megfogalmazni. Kicsit bánt, hogy azt irod, fogyatékosság. Hiszen Nektek ami huzalozás hiányzik valahol, az más területeken többszörösen be van huzalozva. De nagyon szemléletes a kép. Való igaz, minden élethelyzetet, amivel még nem találkozott a gyerek, meg kell neki magyarázni. Ki, mit, miért mondott, erre Őneki mit, hogyan kell (kellett volna) reagálni. Jó, hogy már tudjuk, vannak ilyen emberek is, mint Ti. Nekem nagy megnyugvás, hogy nevet adtunk a problémának. Ami az érzelmeket illeti, az én kicsim borzasztóan ragaszkodik hozzám, rajongással vesz körül. Nekem egyértelműek az Ő megnyilvánulásai, szavak nélkül is. Ugyanakkor rendszeresen lezajlik köztünk az alábbi párbeszéd: -Mama, szeretsz? -Persze, Cicám. -Én nem hiszem! -Miért nem? -Mert nem mondod! Úgyhogy rendszeresen szavakba kell öntenem az érzéseimet, hogy biztonságban érezze magát. Szerencsére sosem mondtam olyat, hogyha rossz fát tettem a tűzre, hogy emiatt nem szeretem. Nagyon komolyan vette volna, így utólag már biztosan tudom. Jól esik Nektek leírni ezeket a kis történeteket, tudom, megértitek, mert néha a pszichológus is furcsállta ezeket a helyzeteket, és azt vetette a szememre, hogy elkényeztetem a gyereket. Igaz, akkor még Ő sem hallott Aspergerről. Szerintem, mi már sokkal többet tudunk ezekről a gyerekekről, mint egy átlagos pszichológus. (Ennyit az öndiagnosztizálás kritikájához. . . ) Én febr. 20-tól tudnék részt venni egy találkozón. Mi lenne, ha lefixálnánk február 26-át erre az alkalomra? Mert előbb-utóbb valakinek biztosan akad programja erre a hétvégére is. Sziasztok!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  25. 2005. január 21. 13:53102.
    Kedves Büszperger! Egyszerűen elmondani sem tudom, milyen nagyszerű volt olvasni a levelét, leveledet, ha nem haragszol. Mert én is pontosan így érzek a fiammal kapcsolatban. Amikor olyasmit csinál, amiről tudom, hogy részéről hatalmas lépés, mert nem könnyedén jön (pl. Beáll az óvodai csoportba és szépen elmondja a verset és csengőn énekel v. megszólít egy gyereket), akkor hihetetlen boldogság és büszkeség tölt el. Ő is nagyon okos, mindent megjegyez, csak hát ezek a bizonyos hétköznapi viszonyok. . . Annyira jó olvasni, hogy a helyzetek megtanulhatók, elhelyezhetők, még ha évekbe telik is. Én, mióta tudom, hogy a fiam aspis, még nincs egy éve, rájöttem, hogy én sem véletlenül kaptam őt: általa tanulok meg olyasminek is örülni, amit korábban észre sem vettem. (Én nem vagyok aspis a gyógyped szerint, holott gyerekként nagyon hasonló problémákkal küzdöttem, amit aztán úgy próbáltam túlkompenzálni, hogy színésznő szerettem volna lenni, sokáig ezzel is foglalkoztam. ) Szóval, remek, hogy jelentkeztél, ha összejön a találkozónk, nagyon boldog lennék, ha megismerhetnélek. Jut eszembe, a jogászlét nem kíván túl sok beleérző képességet? Nem akarlak megsérteni, ezt egy olyan könyvben olvastam, amit egy felnőtt aspis írt, és amiről szívesen megtudnám a véleményedet. A címe Életvezetési útmutató Asperger szindrómában szenvedő emberek számára, a szerző Marc Segar. Sajnos, csak az Autizmus Alapítványnál kapható potom pénzért, de el kell érte menni a Delej utcába vagy talán postai úton is megrendelhető.
    Egyszóval: köszönöm a leveledet a magam és az összes érintett nevében!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     

Címlap

top