Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Asperger szindróma

Torolt_felhasznalo_739697
Torolt_felhasznalo_739697
Létrehozva: 2004. február 18. 17:25
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm aki valószínűleg Asperger szindrómás. Ez az autizmus egyik - kevésbé ismert - fajtája. Olyan emberekkel szeretnék megismerkedni, beszélgetni a tapasztalataikról akiknek ez a téma nem idegen.
  1. Torolt_felhasznalo_736917
    Torolt_felhasznalo_736917
    2005. január 20. 21:43101.
    Sziasztok, jó estét! Középkorú, diplomás férfi vagyok (jogász). Tavaly pünkösd óta tudom, hogy Asperger szindrómás is vagyok. Öndiagnózis. Örülök, hogy látok itt öndiagnoszta kollégákat. Bosszantó az outsiderek viszonyulása: Miért vagy biztos benne, hogy az vagy, ha nem orvos állapította meg? Csak fel akarod magad menteni a felelősség alól! Stb. - Amikor rájön az ember, hogy aspergeres, akkortól kész, tudja; mondhat a világ, amit akar. Az ember nem jódolgában találja ki, hogy az. Ez ugyanis egy fogyatékosság. Azonban olyan fogyatékosság, amire BÜSZKE IS LEHET AZ EMBER! A magam részéről legalábbis büszke vagyok rá. És nem vagyok egyedül. --- Az aspergeres mamáknak és fiatal aspergereseknek ezt tudom mondani: az asperger pont olyan, mintha hatalmas teljesítményű kompjúter lenne a fejben - és ebben rejlik az esély. Amit mások, a nem fogyatékosok helyből, tanulás nélkül tudnak, mert úgy vannak huzalozva, vagyis normálisak, azt nekünk, aspergereseknek MEG KELL TANULNUNK. Ez mindössze annyit jelent, hogy hagyni kell, hogy betáplálódjanak a memóriánkba az élet nem-adat dolgai. Mi csak akkor kerülünk kapcsolatba az Élettel, amikor adattá transzformálódik bennünk a róla kapott millió információ. A cél tehát: minél több élethelyzetben benne maradni, nem kimenekülni belőle, amit szívünk szerint tennénk. Szerintem ebben segíthet a szülő a legtöbbet a gyerekének. Az aspergeres-agy mindent elraktároz, és ha már kellő mennyiségben rendelkezik valamiről adattal, akkor elkezd tudni bánni az illető dologgal. Addig tök béna hozzá, és senki nem érti, hogy miért - ő a legkevésbé. (Az én ifjúságomban pl. nemhogy aspergerről, autizmusról se lehetett hallani. Az Esőembert látva csak néztünk, mint a moziban. ) Az idősebbé vált aspergeres, amilyen én is vagyok, aki már jó nagy adatbázist összeszedett, ő se fog soha olyan könnyed eleganciával bánni a világ nem-adat részével (főleg az érzelmekről van szó persze), mint a született normálisok, akik ösztönből kezelik megfelelően a helyzeteket. Ugyanakkor a normális reakciók, valljuk meg, kissé unalmasak is. A mi tanult, szimulált, mintegy virtuális reakcióink mindig magukon viselnek valami furcsát - azaz érdekesek, egyediek is. EZ a büszkeség forrása.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  2. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 20. 17:29100.
    Febr elejéig nekem se jó. a vizsgabeosztásom nincs tekintettel az AS-ra. . :-/
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (99)
     
  3. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 20. 11:3499.
    Sziasztok!
    Én is úgy látom, hogy az utóbbi időben állandó szereplők vannak a fórumon, de ezer oka lehet, hogy hol vannak a többiek. Én szívesen találkozom, akár egy jó kávé mellett is tudunk beszélgetni, főleg, ha csak 4-5-en vagyunk. Január 29- február 05-ig nem leszünk itthon, de utána ráérek. Írjatok!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  4. 2005. január 20. 10:3898.
    Hahó, mi lenne, ha kezdetben csak azon kevesen találkoznánk, akik aktívan érdeklődünk a dolog iránt, mivel én is úgy látom, ezen a fórumon nincs olyan nagy tolongás. Szóval, ha csak páran vagyunk az elején - most pillanatnyilag Tacibut, Kukulit, Samtelent és magamat számolom össze, jó, én tudok szólni egy másik anyukának - szólavl ilyen kevesen elférnénk akár egy kávézóban is, ahol megbeszélhetnénk, hogyan lehetne többeket összetrombitálni. Szerintetek meddig várjunk a csatlakozókra? Szerintem a jövő hetet még szánjuk rá, de utána tényleg összejöhetnénk még ha csak kevesen is.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  5. Torolt_felhasznalo_418578
    Torolt_felhasznalo_418578
    2005. január 20. 10:0697.
    Sziasztok, szép napot! Szerintem vágjunk bele, először a találkozót szervezzük meg, hogy lássuk, hány érdekeltet tudunk mozgósítani. Lehet, hogy sokan olvasgatnak minket, de aktívan már nincs idejük, vagy kedvük, energiájuk tenni is az ügy érdekében. Megpróbálok utánajárni, hogyan érdemes összeszervezni egy országos találkozót. A Kvízpartosoknak nagy gyakorlatuk van ebben. Azért, akit érdekel, már jelezhetné valamelyikünknél. . . Mert én nem vagyok olyan optimista a létszám tekintetében, mint Ti, hiszen mostanában a fórumra is csak páran irogatunk. Hol vagytok régiek?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_772014 (96)
     
  6. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 19. 15:0296.
    Támogatnám a találkozó ötletét, jó ötlet lenne.
    Egyébként nem kell rögtön a tévéhez rohanni, persze jó dolog, ha összejön, de szerintem ha mindenki a maga kis szűk lehetőségeivel, a saját körében próbálná felhívni a figyelmet erre az egészre, az is segíthet. Én például egy, jórészt pedagógusok által olvasott nonprofit kis újságba akarok írni egy ismertetést, és most kezdek el szakértőt vadászni a témában. A Mensa Hungaryban is megemlítettem, hogy érdekel-e valakit, és többen is visszajeleztek, hogy igen, mert azért az ő tesztjükön is "fennakad" sok, kiváló képességű ember. és úgy tudom, hogy gyakran a magas inteligenciahányados is "velejárója" az AS-nak. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  7. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 19. 14:2595.
    Nem akarom az írott médiát lebecsülni, mivel én magam is sokkal jobban szeretem, mint a televíziót. Azonban számos példa azt bizonyítja, hogy a TV-ben megjelenő témáknak sokkal nagyobb a visszhangja, mint az írott sajtóban megjelenőknek. Arról nem beszélve, hogy vannak műsorok, amire az illetékesek maguk is kénytelenek odafigyelni pontosan azért, nehogy érzéketlenséggel vádolják őket. Egy kicsit úgy érzem, hogy mi is megtorpantunk ezen a fórumon, de természetesen ez is sokkal több a semminél, jó hogy tudunk már egymásról, mégha becenéven is. Ezen könnyű változtatni. Én sem úgy képzelem, hogy minden előkészítés nélkül fussunk bele a média kínálta lehetőségekbe. Össze kell jönnünk és kitalálni, hogyan tovább. Szakemberre mindenképpen szükség van, a saját tapasztalatunkból kiindulva Dr. Weiss Máriát tudom ajánlani, lehet, hogy segítene. Írjatok!!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  8. 2005. január 19. 13:4194.
    Sziasztok, én éppen újságíró vagyok, az írott sajtóban és a tévékben is vannak kapcsolataim, de azt hiszem, ezzel a dologgal várnunk kéna addig, amíg "rendezni"tudjuk a sorainkat, és úgy lenne érdemes a nyilvánossághoz fordulnunk, hogy egyszerre több helyen is jelen legyünk, mintegy kampányként. Aki nem látja a Naplót, hátha elolvassa a Nők Lapját, vagy nézi az RTL-t. Meg hát találni kéne egy szakembert is, aki felkarolna egy ilyen civil kezdeményezést, hogy ne csak mi, "amatőrök" okoskodjunk. Tehát csatlakozva az előttem szólókhoz, jó lenne, ha itt jelezné, aki érintett, és szívesen eljönne egy találkozóra. Én biztosan, és még egy másik kisfiú anyukájáról is tudok. Ha ismertek aspisokat, nekik is szóljatok! Bár éppen ez az, hogy nem ismerjük egymást, pedig szerintem többen vannak, mint gondolnánk. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  9. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 19. 10:4393.
    Sziasztok!
    De jó, hogy lassan elkezdünk mozgolódni! Nagyon jó ötletlenk tartom a találkozót és a nyári tábort is! Szívesen segítek bármiben. Mi is vidéken élünk az ország majdnem közepén, Budapest sincs messze. De azt gondolom, hogy a távolság nem lehet akadálya annak, hogy tegyünk valamit Aspi ügyben. Talán még a médiát is tudnám mozgósítani, van kapcsolatom a TV2-vel, pontosabban Svábyékkal. Ha gondoljátok, tudok vele beszélni, lehet, hogy Őt is érdekelné a téma, hiszen valahol segítségről lenne szó, és Ők kaphatók erre. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy Aspisaink is fel merjék vállalni a nyilvánosságot, mert azt tudni kell, hogy mindennek van jó és rossz oldala is. Mégis azt hiszem, hogy itt lenne az ideje komolyan foglalkozni az Aspisok helyzetével. Már nem elég, ha csak mi beszélünk róla! Mit gondoltok?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  10. Torolt_felhasznalo_418578
    Torolt_felhasznalo_418578
    2005. január 18. 13:3892.
    Találkozhatnánk, de azért ez nem olyan egyszerű. Jó lenne, ha nemcsak a budapestiek tudnának összejönni. Szerintem vidéken még inkább magukra vannak hagyatva a szülők és a felnőttek. Én szívesen találkoznék a gyerekes szülőkkel, és az Aspis felnőttekkel, ifjakkal úgyszintén. Talán Ők is jól éreznék magukat egy olyan közösségben, ahol teljes mértékben megértik Őket.
    Jó lenne, ha akit érdekel a találkozó ötlete, jelezné a fórumon, vagy magánban, hogy kiderüljön, érdemes-e agyalni. És akkor kitalálunk valamit.
    előzmény:
    nagymuszáj (91)
     
  11. 2005. január 18. 11:3191.
    Sziasztok, szia Tacibu! Sajnos, nekem sincs elmentve a tájékoztató, de megpróbálom visszakérni az óvónénitől, hátha nem dobta még ki augusztus óta. Ha megvan, elküldöm neked. Valóban jó lenne, valamilyen érdekvédelmi, felvilágosító fórum az aspisoknak, mert mivel - hála istennek - ez nem olyan feltűnő betegség, mint a súlyos autizmus, könnyen elkönyvelhetik őket, mint olyasvalakiket, akik hisztisek, különösek, és talán észre sem veszik, menniyre értelmesek, érzékenyek. Szóval, mit szólnátok, ha szerveznénk valamiféle kötetlen találkozót, első körben talán csak a felnőtteknek, hogy érdemben beszélgethessünk. Először valamiféle nyilvános hely kellene, hogy szabad és tényleg kötetetlen legyen a dolog. Jó lenne, ha valahogy hírt tudnánk adni magunkról, mert valamennyien tudjuk, milyen kevesen hallottak az aspiról, és meggyőződésem, hogy ha valamit jobban megismernek (akár a médián keresztül), attól már nem félnek, és talán nem is "írják le" olyan könnyen. Szóval, mi lenne, ha találkoznánk valahol, és azokat az aspisokat is értesítenénk, akik nincsenek ezen a fórumon, de ismerjük őket?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  12. Torolt_felhasznalo_418578
    Torolt_felhasznalo_418578
    2005. január 18. 09:3790.
    Sziasztok! Nagymuszáj, ha megvan Neked az az útmutató, küldd el légy szíves, ha másképp nem lehet, akkor faxon (325-78-92 Mohai Ilona). Mi úgy kezdtük az iskolát, hogy bementem az igazgatóhoz, és megkérdeztem, hogy viszonyulnak egy nem mindennapi gyerekhez. Akkor még nem volt megnevezve a probléma, a Korai Fejlesztő központba jártunk, onnan volt egy szakvéleményünk. Kérésünkre nem szerepelt a szakvéleményben az "autista" kifejezés, mert ettől már az óvodában is megrettentek. Aztán a leendő tanító nénivel is beszéltem, és jól döntöttem, a pedagógusok, akiket beavattam, és tanácsokkal elláttam, egyengetik a gyerek útját. Mindenképpen azt tanácsolom, hogy a tanárokat tájékoztassuk a furcsaságokról. Előző levelemben írt probléma is megoldódott (csúfolás), a tanító néni valahogy tudomást szerzett róla, és egy kisebb büntivel helyre rakta a főkolomposokat.
    Én igazából azt hiányolom, hogy a pedagógusok semmiféle ismeretekkel nem rendelkeznek az Asperger szindrómáról. Pedig már a bölcsödében. és különösen az óvodában kitűnnek a problémák a gyerekkel. Jó lenne, ha valamilyen hivatalos fórum küldene tájékoztatást, vagy továbbképzést tartana a témában, hiszen nem kevés gyerekről van szó, és ahogy Kikuli mondta, esetleg félremagyarázzák a gyerek viselkedését tájékozatlanság miatt. Én pl. állandóan gyötörtem a gyereket, hogy vegyen fel gombos ruhát, inget, nadrágot. Valami nagyon taszítja bennük, ezt mi úgysem tudjuk megérteni, Ő nem tudja elmagyarázni. Sokszor erőszakkal ráhúztam, és láthatóan szenvedett. Most, mióta tudom, hogy Aspi van jelen, nem kínzom ezzel, néha próbálkozom, mert állandó fejlődésben van, és szerintem előbb-utóbb megoldódik, kinövi. Vagy nem? Mit szóltok ehhez felnőtt Aspisok? Mik a fejlődés perspektívái? Mit gondoltok, jól megérti-e egymást két Aspis, vagy elbeszélnek egymás mellett? Egyébként nekem is legszorongatóbb problémám, hogy boldog tini lesz-e a fiam, nem magányosodik-e el? Jó lenne egy szülői klub, ahol összejöhetnénk, beszélgethetnénk a gyerekről, és összeereszthetnénk Őket. Vagy egy nyári tábor. Tényleg jó lenne egy tábor, a témában képzett pedagógussal. A hagyományos táborokba nem merem elküldeni a gyereket, mert hiába tíz éves, egyes helyzetekben nagyon gyámoltalan tud lenni. Mit szóltok hozzá?
    előzmény:
    nagymuszáj (87)
     
  13. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 17. 11:1389.
    Sziasztok!
    Döbbentem látom, hogy egyre többen jelentkeznek Aspi ügyben a fórumon. Elképesztő, hogy hányan vannak és nincs egy olyan hivatalos fórum, ahol végre érdemben foglalkoznának az Aspival. Rengeteg olyan dolog van ezzel kapcsolatban, ami szerintem meghaladja egy internetes fórum lehetőségeit, bár nagyon jó, hogy legalább már ez is van!!! A döbbenetem mellett csodálok mindenkit, legyen Aspis vagy Aspis gyermek szülője, aki fáradhatatlanul keresi a válaszokat a miértekre. Mint már írtam korábban, mi is nagy dilemma előtt állunk, hiszen tovább kellene tanulnia a gyermekünknek, de fogalmunk sincs, hogy merre induljunk el! Ő éppen középúton volt vagy van a normális és az autista között, ahogy ezt dr. Weis Mária mondta annak idején. Ők az Aspisok. Elindulhatnak lefelé és felfelé is. Persze mindenki, aki érintett ebben azt szeretné, ha az út inkább felfelé vezetnek. De mi a helyes út?? A szülő ösztönösen is érzi, hogy a gyermeke segítségre szorul, de a szülő lehetősgei is korlátozottak. Mindjárt ott kezdődik, hogy egy adott oktatási intézményben fel lehet-e tárni, hogy a gyermek Aspis. Felháborít, hogy ezen dilemmázni vagyunk kénytelen. Ezek a gyerekek igenis értékesek, aranyosak és szeretetre méltóak, mégis úgy kezelik őket a társaik és sajnos sokszor a pedagógusok is, mintha "selejt" lennének. Sok "normális" gyerek nincs olyan jó érzésű, mint a mi Aspis gyerekeink. Egyszóval, valahol el kellene kezdeni "legalizálni" őket, mert különben mindig kirekesztettek maradnak. Én arra gondoltam, hogy tanácsot kellene kérni dr. Weis Máriától, hogyan lehetne az Aspisok érdekeit valamilyen keret közé szervezni, mint pl. az autisták. Ha van autista kutató, miért ne lehethe Asperger kutató is? Vagy csak álmodozom? Mi a véleményetek?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  14. 2005. január 17. 11:1288.
    Hahó, most még kiegészítem az előzőeket, de csupán egy kérdéssel.
    Ez Nicol1-nek szól, és nagyon örülnék, ha nem vennéd személyeskedésnek. Nyilván tudod, hogy nekünk, akik aspis gyereket nevelünk, az egyik fő félelmünk, hogyesetleg majd egyedül marad, nem talál társat, nem lesznek gyerekei. . . Azt írod, a férjed is aspis. Ezek szerint bele lehet szeretni egy furcsa pasiba is, ugye? A mi fiunkban pl. hihetetlen szeretet van és ezt ki is tudja mutatni. Azt remélem, hogy lesz olyan lány, aki mjad értékeli a tisztaszívűségét, az eszét vagy az érzékenységét, és elfogadja, hogy egyes helyzetekben magánakvaló, furcsa. Szóval, ugye nem törvényszerű a felnőttkori magány? Te már tudtad az ismerkedéskor, hogy a férjad aspis, v. csak később derült ki?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  15. 2005. január 17. 11:0387.
    Sziasztok!
    Azt hiszem, Tacibu kérdezte, nem tudjuk-e, hol van az a tanároknak szóló, pontokba szedett ismertető. Hát, ez az. Segíteni akartam, de én sem találtam meg, pedig egysuer már nagy hasznát vettem, mert odaadtam a fiam óvónénijének, rögtön beiratkozáskor, hogy tudja, miről van szó. Nagyon jó volt, hogy ezt így összeszedték, még ha nem is igaz egy az egyben minden a gyerekre, de legalább tudják, mi ez az egész. Ugyanis rajtunk, érintetteken kívül, alig hallott valaki valamit az aspiról. Szerintem ez nagy baj, mert mondjuk, ha egy gyerek egy szigorú, ám felkészületlen családba születik aspival, el tudom képzelni, hányszor verik meg, a látszólag indokolatlan hiszik vagy ellenállás miatt. Ez szörnyű lehet egy kicsinek, aki csak nem tudja másképp kifejezni magát és egyébként is szorong. . . szóval, jó lenne, ha erről sokan tudnának, hátha így könnyebben elfogadnák a másságot. Éppen ezért én személy szerint nem tartom jónak, hogy titkoljuk az aspit, mert így csak egy furcsa, másképp gondolkozó gyereket, felnőttet látnak, akire könnyen rásütik a "hülye" bélyeget. Nálunk az egész környezet, a család, az óvónénik, a barátaink tudnak az aspiról, és komolyan mondom, sokat segít, hogy bátorítóan fordulnak felénk. A kisfiamnak, 4, 5 éves pl. most nagyon jót tesz egy belemenős, vagány ovistársa, akit gyakran meghívunk, és "gyakoroljuk" vele a kettesben való játékot. hihetetlen élmény látni, hogy a fiam birkózik a másik kisfiúval, amitől egy évvel ezelőtt sikoltozva menekült volna. De pl. az ő anyukája is tudja, mi van, így tudja, hogy néha a fiam csak egyedül akar lenni, vagy hogy nem kell erőltetni nála a fizikai kontaktust. Szóval szerintem, legjobb, ha vállaljuk magunkat, mert csak ígylehet érdemben segíteni. Minket egyébként a Vadaskertben diagnosztizáltak tavaly nyáron, de már azóta is elképesztő a javulás. Szóval, fel a fejjel és le a titkokkal! Szerintem. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  16. Torolt_felhasznalo_772014
    Torolt_felhasznalo_772014
    2005. január 15. 21:2886.
    sziasztok

    én egy egyetemi esszé kapcsán ismertem meg az AS-t, és bár akkor már gyanús volt a dolog (az IPM cikkéből indultam ki, és már ott is gyanúsak voltak a dolgok), de csak mostanában ástam bele komolyan magam. a neten fellelhető tesztek jó része (bár ah, ki tudja, mennyire megbízhatók. . . ) szerint aspie vagyok. egy aspie szerint a weblogom is hordoz néhány olyan dolgot, ami az AS tünete is lehet. beleástam magam a szakirodalomba (igen, az Attwood-könyvet is elolvastam), és hát most elvileg úgy állok, hogy fennáll a gyanú, de annyira nem erősen.

    Attwood egyik, a neten talált angol nyelvű cikke a aspie nőkről szól, ahol azt írja, hogy egyrészt nálunk ritkább, másrészt nehezebb észrevenni. és az esélyünk a fejlődésre is nagyobb. való igaz, amióta a megfelelő támogató környezetet megtaláltam, azt tanulhatok, amit akarok, de akkor is vannak olyan dolgok, amiket nem tudok máshova tenni. ez kósza öndiagnózis számomra olyan volt, mintha végre megtaláltam volna a választ a furcsaságaimra. összeállt a kép. hogy miért nem nézek mások szemébe, hogy miért vagyok zavarodott, ha akár egy szemináriumon is meg kell szólalnom, hogy miért érzem úgy magam, mint egy gyerek, amikor a Mensa HungarIQa tesztjét meg 99%-ra írtam meg, hogy miért tudok káprázatos verbális csörtéket vívni írásban, s miért szorítanak egy pillanat alatt sarokba élőben. hogy miért reagalálok olyan ingerülten a legkisebb zajokra is, hogy miért marad meg az agyamban minden apróság is több év távlatából, s hogy igen, sajnos be kell vallani, miért képtelenek megérteni engem a férfiak.

    ugyanakkor néha úgy érzem, hogy ahhoz képest, ahogy a gimnázium poklában viselkedtem, most talán már a javulás útjára léptem. igaz, nem kis szerencsém volt, hogy nekem sikerült a tanulásba menekülnöm, s olyan szakra bekerülnöm, ahol a képességeim kibontakoztathatom. szerintem ez az egyik legfontosabb. itt aztán már megtaláltam a kellően nyitott embereket, akik el tudnak fogadni a "stiklijeimmel" is

    ne ugrojatok rám, én nem állítom magamról azt, hogy az vagyok, még keresem a válaszokat, csak gondoltam, megírom az én élményeim. megvan az esélye, hogy kiderüljön, én nem is vagyok igazi Aspie, viszont így is rengeteg tapasztalatot nyertem, és jelenleg egy kisebb felvilágosító cikken dolgozom, ami talán segíthet a lakiusoknak megismerni a betegséget. mert sajnos jelenleg az emberek hiányos ismeretei okozzák a legtöbb problémát.

    és mégegy dolog: például bevalljam-e akárkinek is, ha neadjisten diagnosztizálnak?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  17. Torolt_felhasznalo_934624
    Torolt_felhasznalo_934624
    2005. január 14. 21:2385.
    Sziasztok!

    Nekem a férjem és a fiam is Asperger-szindrómás. Nagy szerencsénk volt, mert mi elsőre rátaláltunk a Delej utcai Autizmus Kutatócsoportra, mikor az akkor három éves fiamnál számunkra is nyilvánvaló lett, hogy valami "nem stimmel". ( A környezetünk már korábban is látta. ) Gyermek és felnőtt kivizsgálását egyaránt vállalják, nagyon-nagyon rendesek, lelkiismeretesek, a diagnózis felállítása után sem hagyják magára az embert. Egyedül annyi a gond, hogy rettenetesen hosszú a várakozási idő, mire a kérdőív kitöltése után sor kerül a tényleges vizsgálatra (fél-egy év akár), de nem sok más választás van, és megéri kivárni. (És lehet, hogy azóta már ez is változott. ) Ha bárkiben felmerül az Asperger-szindróma lehetősége ismerősével, barátjával, esetleg önmagával kapcsolatban, a következő számon veheti fel velük a kapcsolatot: 334-1123. Remélem, tudtam segíteni.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_418578 (84)
     
  18. Torolt_felhasznalo_418578
    Torolt_felhasznalo_418578
    2005. január 14. 09:5084.
    Sziasztok!
    10 éves kisfiam is Aspergeres. Most olvastam vissza a fórumot, és abban reménykedem, hogy egy-egy helyzetet, ami éppen megnehezíti az életünket, segítségetekkel könnyebben megoldunk. Volt a fórum kezdetén egy vita arról, szabad-e az Attwood könyv alapján diagnózist felállítani. Erről csak annyit, hogy a mi esetünkben a nevelési tanácsadó pszichológusa adta a kezemben (Ő is akkor olvasta először. . . ), és ezután megkönnyebbülve, hogy át tudja hárítani a további teendőket az Autizmus Alapítványra, be is fejezte a foglalkozásokat. Én meg úgy gondolom, hogy van ott elég problémájuk a súlyos esetekkel, inkább én foglalkozom a gyerekkel napi 24 órában.
    Nálunk a telefonkönyv volt a sláger, rendszámok is, és minden egyéb, amit listázni, rendszerezni lehet. Most a BKV járatok, menetrendek vannak műsoron, bárhová el szeretnék jutni, csak meg kell kérdeznem, és vágja a választ. Eddig az iskolával - tanulás szempontjából - nem volt gond, versenyekre küldik, és jól megállja a helyét. Barátja viszont nincs, fiúkkal egyáltalán nem tud kapcsolatot teremteni. Unoka-testvéreivel, akik mind lányok, viszont jó kijön. Tegnap nagyon elkeseredve jött haza a suliból, nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy csúfolták. Ezt nagyon nehezen viseli. A tanárnőnek nem akar szólni, merthogy nem akar árulkodni. Rendszeresen elveszik az uzsonnáját (Ő csak azt mondja. hogy eltűnik. . . ). Szerintem, ha a tanárnőt beavatom, akkor még inkább fogják piszkálni. Van ötletetek?
    Kb. egy éve volt a neten egy használati utasítás tanárok számára Aspergeres gyerekekhez (magyarul). Most nem találom. Tud valaki róla?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (80)
     
  19. iR
    iR
    2005. január 11. 22:3583.
    Helló furafazon!

    Jó helyen jársz.

    Én is öndiagnózis alapján jutottam ide anno.

    Természetesen nem vagyok szakember, de rendkívül érdekel a "hozzámhasonlók" helyzete, és tapasztalatai.

    Üdvözlettel: Richard V.
    előzmény:
    furafazon (82)
     
  20. Torolt_felhasznalo_201051
    Torolt_felhasznalo_201051
    2005. január 11. 11:0182.
    Sziasztok!

    Nem szeretnék öndiagnózist felállítani, de az alapján
    amit idáig tudok az Aspergerről, valószínűleg érintett
    vagyok. Már jó ideje kezelnek depresszióval, mondanom
    sem kell, nem sok sikerrel.
    Rengeteg kérdésem lenne ezzel kapcsolatban, bízom
    benne, hogy ezeket fel tudom majd itt tenni egy szakembernek.
    Természetesen szívesen beszélgetnék hozzám hasonló
    emberkékkel is, hisz mint "köztudott" a magunk fajta (már elnézést
    a kifejezésmódért :) nehezen találja meg a közös hangot,
    az ún. "normális" emberekkel.

    Üdvözlettel

    ff.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  21. 2005. január 6. 19:3181.
    Szia Kukuli!

    Most nincs túl sok időm, mert a gyerekeim ugye este elég sok feladatot adnak, de írok néhány infót, hátha még nem tudtok róla.
    Gyógyszer: Milgamma N (ez csak egy vitamin, a Vadaskertben ajánlották, recept nélküli)
    Játék: Bolyongolyó
    Film: Nappali álmodozók
    Könyvek: Theo Peters: Autizmus
    Életmentő kézikönyv szülőknek - ebben nagyon jó ötletek vannak
    Szociális történetek - ez kicsit súlyosabb esetekben jó
    A könyvek az Autizmus alapítványnál kaphatóak (Delej utca 9)

    Egy regény: Egy kutya különös esete az éjszakában

    Írok majd bővebben is, de szerettem volna, ha ti is tudtok ezekről a hasznos dolgokról.
    Sziasztok, minden jót!

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  22. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2005. január 6. 11:4080.
    Szia Nagymuszály!
    A mi gyerekünk autista tüneteket mutatott (zárkózottság, artikulációs és beszédproblémák, stb. ) Voltak iskolai alkalmassági vizsgálaton a gyerekkel, ahol rákérdeztek a szülők, hogy nem autista-e a gyerek, de azt egyértelműen megmondták, hogy nem. Azt viszont nem, hogy mi a probléma, hiszen az Asperger csak néhány éve kezd bevonulni a köztudatba az autizmus mellé. Még tanácsot sem tudtak adni, hogyan kellen "bánni" a gyerekkel. A véletlenen múlt, hogy tudjuk, mi a gond a gyerekkel: megláttam egy áruház könyvespolcán az Attwood könyvet és beleolvastam. Mintha a gyerekünkről írtak volna. Aztán jött a nyomozás, hogy Magyarországon ki foglalkozik az aspisokkal, ki tudja biztosan diagnosztizálni, stb. Én azt gondolom, hogy minden szülőt aggaszt, ha a gyermekén valami furcsaságot észlel. Megpróbál a végére járni az oknak. A gond az, hogy hiába tudod a miértet, a hogyan továbbra kevés az alternatíva. Mindannyian tudjuk, hogy az autistáknak sincs intézményrendszerük, pedig égető szükség lenne rá. A Bejárónőm kisfia súlyosabb autista. A szülők folyton attól rettegnek, hogy mi lesz a gyerekkel, ha ők már nem lesznek. Ez borzasztó érzés lehet! Ezeknek a gyerekeknek intézményekre van szükségük: nekik való óvodára és iskolákra. Az espisok legalább fejlődhetnek, de ha nem tudnak hol, (a szülői háttér nem elég egy idő után), akkor nagyon kemény életük lesz. Mint írtam már, mi most lassan túléljük az általános iskolát, és a nagy kérdés a hova tovább? A gyerekünknek jó nyelvérzéke van, hiszen a TV-t nézve tanult meg angolul, de ez önmagában nem elég ahhoz, hogy mondjuk tolmács-fordító lehessen. Szerencsére nem beteges, de nem egy díjbirkozó alkat. Mivel az ikrek jegyében született, ez még megnehezíti a kis aspis személyiségét. Nekünk eddig csak a következetesség jött be, mással nemigen tudtunk ráhatni. Persze nagyon szeretjük, ezt mindig elmondjuk neki, de azt nem tudja, hogy aspis. Nem szeretnénk, ha azonnal belekapaszkodna a helyzetébe, amikor kifogást keres a feladatok hárításához. Nem szabad megengedni, hogy sűrűn kivonuljon a közösségből, ha lehet, mindenbe be kell vonni. Persze figyelni kell arra, hogy azért időnként maga maradhasson. Valamit tenni kellene értük, csak nem tudom, hogyan lehetne elindulni?
    előzmény:
    nagymuszáj (79)
     
  23. 2005. január 6. 11:1879.
    Sziasztok Kukuli és Mélyvíz!
    Az én fiam szintén Aspis, így találtam rátok. Ő még kicsi, csak 4 éves, és nem is olyan nagyon súlyos a helyzet, de ami tény, az tény: aspis. Szeretném megtudni, nektek melyek voltak azok a jelek, amelyekre felfigyeltetek ilyen kis korban, és hogy mennyit javult idővel a helyzet? Mi 3. 5 éves korában fordultunk a Vadaskerthez, ahová most is el-elmegyünk, leginkább életvezetési tanácsokért és komolyan mondom: nagyon hatásos a megváltozott szemléletünk. Egyre kevesebb a cirkusz, egyre jobban tud közeledni a kortársaihoz, egyre nyitottabb. Persze vannak még gondok bőven, de mivel látom a fejlődést, bizakodó vagyok. Sokat segített, hogy húga született, imádják egymást, rajta tanul játszani és beszélgetni, bár velünk is sokat beszélget-állandóan. Találtam most egy helyet, ahová úszni fog járni, és ahol gyógyped. foglalkozik az ilyen típusú gyerekekkel, sőt más Aspis kisfiú anyukája szerint nekik segített a homepátia is, így néhány hét múlva ezt is kipróbáljuk. Állítólag kicsit kisimult, koncentráltabb lett a gyerek. A mi fiunknak is van kiemelkedő képessége, ami teljesen jellemző: a zene és a nyelvtanulás. Ezeket is meg szeretnénk majd lovagolni.
    Szóval, írjatok az ilyen kiskori élményeitekről, majd én is megírom, mi volt a homeopatánál.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  24. Torolt_felhasznalo_521171
    Torolt_felhasznalo_521171
    2004. december 21. 21:1878.
    Szia Mélyvíz!
    Örülök, hogy írtál! Érdekes, hogy a gyermekünk iskolájával szerencsénk volt, egy-két tanárt leszámítva mindenki tolerálta a gyerek problémáit. Ettől függetlenül úgy érezték a szülei (tudod nem én vagyok az édesanyja, sajnos!) és én is egyet értettem velük, hogy jobb, ha nem derül ki az Asp. Segítségünkre volt a döntésben az iskola volt igazgatónője, aki nagyon jó barátunk és kiváló pedagógus. Mivel nem tudják a normális általános iskolákban kezelni ezeket a gyerekeket, többnyire perifériára kerülnek. A mi fiunk is nap mint nap ki van téve a gúnyolódásnak és a rossz vicceknek, de összeszorított foggal tűri vagy olyan is volt már, hogy nem hagyta magát. Meg is lepte a környezetét és mi nagyon büszkék voltunk rá. Nálunk a legnagyobb problémát még sem az iskola jelenti, hanem az, hogy az édesanya nem veszi komolyan a gyerek problémáját, sőt ma már vitatja a doktornő diagnózisát. Ettől függetlenül nem adjuk fel, és amikor nálunk van a gyerek (szerencsére sűrűn), akkor "nyúzzuk", amennyire lehet. Velem és a saját gyermekemmel szerencsére csodálatos baráti kapcsolatban van, sőt a doktornőnek is azt mondta, hogy neki az én fiam az egyetlen barátja. Nagyon sokat tanult a fiamtól és ha együtt vannak (nagyon szeretik egymást), akkor olyan, mintha nem is Asp-s lenne. Ha csak egyvalaki van a családon kívül, aki el tudja fogadni őket olyannak, amilyenek és hatni tud rájuk, rengeteget tudnak fejlődni. A mi fiunk rajzolni is a fiamtól tanult. Látta, hogy az enyém milyen elmélyülten dolgozik, és leült mellé alkotni. Egyre szebbek lettek a munkái, a fiam pedig segítette és dicsérte. Fantasztikusak együtt. Mi el szeretnénk menni Etyekre a Kolumbusz Aternatív Gimnáziumba, mert lehet, hogy ez az iskola alkasmas lenne a fiunk továbbtanulására. Van a lányodnak valami különleges képessége? A mi fiunk a Cartoon Networkot nézve szinte tökéletesen megtanult angolul. Bárhol, bármikor, minden gátlás nélkül megszólal angolul és meg is érti, ha beszélnek hozzá. Beíratnánk mi egy angol nyelvű gimibe, de kérdés, hogy felveszik-e. Azt kellene valahogy elérni, hogy ezeket a gyerekeket a boldogulásuk érdekében képességeik szerint fogadják be a különböző iskolákba. Lehet, hogy el kellen jutni az Oktatási Minisztériumba ezzel a problémával? Üdv. Kikuli
    előzmény:
    mélyvíz (77)
     
  25. Torolt_felhasznalo_634646
    Torolt_felhasznalo_634646
    2004. december 16. 22:0077.
    Szia Kikuli!
    Köszönettel és örömmel veszem válaszodat, jó betűt váltani olyannal, akinek ennyire hasonlóak a nehézségei, küzdelmei a gyermekkel. Megerősítettek soraid a saját gondolataimban, érzéseimben: túlszeretésből, túlféltésből nem szabad őket hagyni kirekesztődni a világból sőt eldugni, búra alá tenni. Tényleg sokszor iszonyú nehéz, hogy amit más gyermek magától elles a többiektől, azt nekik 100X sem elég megmutatni. . .
    Többen tanácsolták már, hogy az iskolával osszam meg a problémát, hogy jobban megérthessék, de én /is/ attól tartok, hogy éppen hátrányára válhatna /talán/ - nem biztos, hogy tudnának a tanárok mit kezdeni ezzel az infóval, nem vagyok biztos abban, hogy előnyére használnák fel.
    Az én kis-nagylányom is felsős már, de nagyon elvágyódik a sulijából, mert kiközösítették, durván elküldik . . . oda. Csakhogy féltem őt egy új, összeszokott közösségbe való beilleszkedéstől is. . . . . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_521171 (76)
     

Címlap

top