Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Asperger szindróma
Torolt_felhasznalo_739697
Létrehozva: 2004. február 18. 17:25
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm aki valószínűleg Asperger szindrómás. Ez az autizmus egyik - kevésbé ismert - fajtája. Olyan emberekkel szeretnék megismerkedni, beszélgetni a tapasztalataikról akiknek ez a téma nem idegen.
"Szia IR!
Büszperger vagyok. Nem tudok bemenni a nők lapjára, hiába frissitem a regisztrációt, megkapom az emilt, rákkattintok a nyílra, aztán egy sztyupid hibaüzenet jön, hogy túl sokat változtattam az emil-címemet (egyszer se változattam). Más néven se tudom regisztráltatni magam, mert felismeri az IP címet, és csak az aktiválást ajánlja fel.
Üzenj be a nevemben légyszíves az aspis fórumba, hogy ez a pálya, és hogy addig is, amíg nem tudok bemenni (bár egy idő után fel fogom adni, mert nem szeretem az ilyesmiket) gyertek a lapom fórumára beszélni: http://u2ro. hu/forum/
Köszi, üdv.
HL alias büszperger"
http://rgs. fw. hu/aspergerforum/
Szeretettel vár(unk)ok Mindenkit!
IR, a nulla viszonynak van köze az alapproblémánkhoz?
. :"sporthoz, testmozgáshoz való viszonyotok"
iR. : Nulla. . . :):):):)
Büszperger, nem gyűlt meg a bajod a parkolóőrökkel? Igencsak lejárhatott a 2 óra. . . Én csak a munkahelyemről tudok internetezni, de ma reggel első dolgom volt, hogy visszaolvassam a fórumot - egész más olvasni a hozzászólásaitokat, hogy már személyesen is találkoztunk. Bevallom, nagyon izgultam, a találkozó előtt, és közben is, nem könnyű vadidegenekkel találkozni. Csodálom, mennyire ki tudott mindenki nyílni, mi mindent megtudtunk egymásról. És ismét realizáltam, hogy bámulatosan fogalmaztok írásban, de a szóbeli kommunikációval sincs bajotok. Én szinte gátlásokkal küszködtem, hogy "átlagosként" a nyomotokba sem jöhettem.
Ja, és egy érdekes dolog: meséltem a találkozóról a férjemnek, Rólatok, történeteitekről, és egyszer csak azt mondja: "hát lehet, hogy én is egy kicsit érintett vagyok". Holott eddig a gyerek problémáját is elbagatelizálta, szinte homokba dugta a fejét. Úgy tűnik, észrevette, hogy nem szégyen ilyen illusztris társasághoz tartozni.
Amit még meg akartam Tőletek kérdezni, de nem fért bele az időbe, az a sporthoz, testmozgáshoz való viszonyotok (illetve a gyerekeké). Voltak, vannak-e ún. mozgáskoordinációs problémák, szeretitek-e a csapatjátékokat. Az én gyerekem pl. azt sem tudja, hogy a focit mi célból játszák. Bár én ügyes mozgásúnak gondolom, biztos elfogult is vagyok, amilyen mozgásra nem érez rá, azt nagyon nehéz megtanítani Neki. Az nem információ, hogy látja a többi gyereket. Pl. a kötélmászást is otthon tanítgattam Neki, igazítgatva a lábait, hogyan kulcsolja. Így tavaly megtanulta, de idén már nem emlékszik rá. Aerobikra járt lányokkal, amíg bele nem zavarodott a kombinációkba. A fiús sportoktól idegenkedik, ha véletlenül meglökik, mindjárt szándékosságot feltételez, és hogy az azt jelenti, Őt nem szeretik. Tudjátok, mibe sikerült bevonnom? Barlangászatba. Sajnos ritkán szervez az egyesület gyerektúrát. 2-3 órás túra még nem unalmas Neki, élvezi a mászást, tájékozódást, nincs testi kontaktus a többi gyerekkel, és a felnőttek jelenlétében biztonságban érzi magát.
A lovaglás is nagyon jó lehet, de vajon megérzi a ló, ha görcsöl a lovasa? Nem él vissza vele? A kutya biztosan megérzi a félelmet. Samtelen, Te miért éppen a lovaglást választottad?
iR. : Leblokkolok én is, de inkább kivárok, hogy mi történik. . . . Mert ha megpróbálom megoldani, nagyobb szarba kerülök mint amiben voltam. . . Ennek köszönhetően nem is kell elnézést kérnem. . . Mert tudják azt hogy szükségük van rám, és nekik kell megoldani a problémát. . .
kudarcot vallok, hiszen az emberek személyiségét sem logikusan építették fel.
úgyhogy ilyenkor szegény barátaimon óriási a teher, mert őket, akik másképp látnak, nyaggatom a megoldásért, ami persze nem éppen a legjobb dolog, hiszen nem látnak bele úgy, ahogy én, illetve nem dönthetnek folyton ők helyettem. de azért sokat tud segíteni egy-egy nagyon megbízható barát. nekem például az egyik legbiztosabb támaszom egy lány, aki szerintem 24 éves létére olyan bölcs, mint egy ősz szakállú zen mester (mellesleg buddhista tanítónak is készül), és tényleg olyan válaszokkal szereli le a leghatalmasabb dilemmáimat, dühöngéseimet, hogy én csak nézek, hogy "tényleg, mi a f@szér' problémáztam én ezen annyit?"
lehet, hogy ezért is nem megy annyira a lovaglás, mert leblokkol annak a statisztikai esélye, hogy leesem a lóról vagy ledob, neadjuisten bele is halok és ennek hatására még a legnyugisabb ló hátán egy helyben ülve is végig görcsölök.
http://aspiesforfreedom. com/
oldalon olvastam azt, hogy világszerte június 18 az "autistc pride day", azaz az autisztikus spektrum tagjainak napja. ez is része annak hogy vállalják önmagukat.
esetleg (bár szeretném, azért ha a következő találkozó hamarabb összejönne) szervezhetnénk arra a napra is egy kis összeröffenést, vagy egy kis nyilvánosságot szervezni hozzá. én nem tartanám lehetetlennek a dolgot.
tömören ennyi:-)
Csak azt szeretném ma még elmondani (bocsi Büszi, hogy már megint dumálok), hogy nagyon örülök ennek a klassz kis társaságnak! Lehet, hogy éppen nem a legjobb formámat hoztam azzal, hogy sokat beszéltem (Büszi! tényleg nincs semmi gond!), de annyira jó volt, hogy eljöttetek mindannyian erre a kis találkozóra! Jó lenne megismételni! Üdv. mindenkinek!
Kedves Nagymuszáj! Tündér a lányod! Remélem, hogy legközelebb több időt tudsz velünk tölteni. Beszélgettünk arról, hogy vagy Tacibunál vagy nálunk lehetne egy következő találkozót szervezni. Remélem, hogy összejön és mindenki ott lesz, aki ma eljött!
Kedves IR, Samtelen, Zsuzsi és Büszperger! Köszönet azért, hogy vállaltátok a személyes találkozást! Mindannyian jó fejek vagytok! Jó látni (és ez reménnyel tölt el minket, még kiskölyköket nevelő szülőket), hogy kicsit túlaggódjuk a gyerekeinket, mert a ti példátok is mutatja, hogy meg fogják találni az útjukat!
rgs@chello. hu
Email, és MSN is egyszerre. . .
Üdv. : iR (Richard Vaultdweller)
Üdvözletünket küldjük a Menzáról, szeretettel gondolunk Rád!
Nagymuszáj (with Nóri)
Zsuzsa (with Samtelen)
Samtelen
Tacibu
IR
Kikuli
Büszperger
(bocsánat, lemaradt a vége:-)
Az egyetemi büfében épp le tettem a holmim egy szabad asztalhoz, hogy ebédeljek, amikor a kis, kerek asztal túlfelére leült egy liba, a tejfelesszájú pasijával, szó nélkül. Amikor szóvá tettem, hogy bocs, de talán először meg kéne kérdezni, hogy ideülhettek-e, mert így illene, az a hülye kurva (bocsánat, de sajnos viselkedésével rászolgált a degradáló jelzőre), azzal jött, hogy "úgyis egyedül vagyok". mire én mondtam, hogy nem érdekel, ilyenkor az a szokás hogy megkérdezik a másikat, nem zavarják-e. mire a liba azzal jött, hogy nem éttereben vagyunk, ahol udvariaskodni kell. Erre én azzal jöttem, hogy ez nem udvariaskodás, hanem a másik ember iránti minimális tisztelet kifejezése, mire a liba elég hangosan kijeletette, "hogy fogjam már be, nem unom még?", s hogy "én kurvára nem úgy nézek ki, mint egy ember a kócos hajammal meg kockás ingemmel" (ami azért durva kissé, kiváltképp azért, mert a hajam direkt készítem kócosra, mert sokkal jobban feldob, mintha csak lógna, agyonfegyelmezett loknikban), aztán elhúzta maga felé az asztalt előlem, hogy az enyém az a két szék, amin én meg a cuccom van, (persze a kajám az asztalon, meg az épp kidőlni készülő pohár) majd jött egy sor höbölgéssel a papucs párja is, majd a csaj részéről egy újabb, hogy "ők ketten vannak, én egyedül és kész, mit pofázom", majd végül végül átcsapott fortissimóba, s megjegyezte, hogy elég forró a tea, szépen leégetné a pofámat, merthogy azzal a fenyegetéssel kívánt csendre inteni, hogy a pofámba önti, ha nem hagyom abba önmagam- szerintem jogos védelmét. Ezután erélyesen közöltem velük, hogy kotródjanak az asztalomtól, mert nyugodtan szeretnék ebédelni. Erre meg vágott egy pofát és elkezdett susmorogni a pasival.
Mondanom se kell, mindezt annak szemléltetésére meséltem el, hogy bizony a "normális" emberek milyen, végtelenül primitív eszköztárral rendelkeznek egy konfliktus esetén. Én utólag, szinte nevetek szánalmas viselkdesésén. mert ugyan mi az, ha nem szánalmas, mikor egy vadidgen embernek azt mondja, "pofa be!" amikor az, személyének megsértését kérné jogosan számon, majd jönne azzal, hogy "te egyedül vagy, nekem bezzeg itt a pasim", azaz a buta libák mérhetetlenül szánandó attiűdje, hogy azzal, hogy van valakijük, már többnek érzik magukat a többi, egyedül levő nőnél (mintha afféle csicskása, testőre lenne ama másik?), aztán azzal, hogy megjegyzéseket tesz az átlagostól eltérő külsejére a másiknak, mintha megpróbálná deviánsnak beállítani (kár, hogy szerintem a "deviáns" az, aki a divat diktálta egyenronygokat viseli, minősítve önmagát, tucatságát, ostobaságát, ízléstelenségét). majd jön egy fizikai cselekedet, lásd az asztal elhúzása, majd végül ami a szánalmas lealacsonyodás csúcsa, a fizikai agresszióval való fenyegetés.
Ő akkor biztosan nagyon okosnak és diadalmasnak érezte magát, tán a pasija is, de
vajon hol a határ, ameddig sethike oda tud figyelni másokra? mert bizonyos határig oda kell figyelnie (különben pl. ide se jutott volna el. . . )
érdekes mással szemben éreznem ugyanazt az igaztalan érzést, amit irányomban szoktak érezni mások: hogy alibinek, önmagam felmentésére használom az autizmust
Az majdnem olyan, mintha ott lennél.
Hiszen most is itt vagy, nem?
Sethike vagyok, és bocs, hogy későn jelentkezem, de nem tudok részt venni a találkozón. Ennek több oka is van:
1. Nem tudok önnállóan közlekedni, csak a saját városomban engednek el egyedül. . . .
2. Én auti vagyok és nem "csak enyhe" ASPIS, tehát én nem tudok se beszélgetni, se odafigyelni rátok. . . .
3. A legtöbb nyilvános helyen üvöltési rohamok jönnek rám a sok zaj miatt. . . . (És erről az oldalamról nem akarok bemutatkozni. . . . )
4. De a legfőbb ok hogy nem tudok önnállóan közlekedni. . . . (Pesten kétszer akrt elütni a villamos, a mi városunkban meg a buszok akrnak elütni mert nem tudom hogy mikor kell szétnézni , mert belezavarodok a sok autó látványába. . . .
DE!!!!REMÉLEM JÓL SIKERÜL A TALÁLKÁTOK, üdv sethike
te nem csak szellemes vagy, de széles körű műveltséggel is bírsz.
Magyarul: bírom a vicces hozzászólásaidat.
nyolc és fél:)
Büszperger, Kukuli, Tacibu, Samtelen, IR, én. Sethike?
Akkor 7 főre foglalok asztalt, oké?
És előre megkérdem, zavarna-e benneteket, ha ott lenne az 1éves kislányom is, mert nagyon nehéz megoldani az elhelyezést, lévén, nincs segítségünk. Próbálkozom azért. . .
Péntek, 11, asztalon a Különös gyerekek.