Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
http://index.indavideo.hu/video/Minden_harmadik_Down-szindromas_gyermeket_elhagynak?action=video_site&video_title=Minden_harmadik_Down-szindromas_gyermeket_elhagynak%3Ftoken%3Dd0e55b0b4ddcf93c6178e403796aea78
Ime egy link, hogy bizony sok downos gyereket hagynak a korhazban.
Es milyen tapasztalatrol beszelsz? Dowm-szindromasokkal dolgozol, netalantan statisztikus vagy?
Ja, bocs, a koloncot nem irtad szo szerint, csak azt, hogy 100%-ig gondoskodni kell roluk eletuk vegeig, teeenyleg, az teljesen mas.
Amugy mi koze van annak az egeszhez, hogy en kulfoldrol irok? Azert, mert te otthonrol irsz, maris tobbet tudsz?
Akkor szemelyeskedes helyett jelold meg a forrasodat, honnan veszed, hogy
1) a downosok 100%-ban gondoskodasra szorulnak, eletuk vegeig
2) hogyan tudod te tapasztalatbol eldonteni ezt? Az osszes downost te neveled? Vagy honnan latod, melyiknek mennyi segitsegre van szuksege?
De egy DS gyermeknél sem lehet tudni, hogy ő milyen mértékű megsegítést igényel, mennyi lesz majd a napsütötte órák száma.
Ezt én is írtam.
Abban én is egyetértek, hogy más egy down-gyereket nevelni, mint egy épet. De határozott véleményem, hogy nem nehezebb, csak más."
Ezek szerint te sem láttál még több szívműtéten átesett,súlyosan retardált,olyan DS-ás kisgyereket,akinek élete néhány évében több szenvedés jutott,mint egy felnőttnek egész élete alatt.A családjáról nem is beszélve..
Igen, van közte olyan, aminek kicsi az esélye, van olyan is, aminek jóval nagyobb. (hány nagyszülőt betegít meg a felnőtt gyermeke elrontott élete miatti aggodalom?)
De egy DS gyermeknél sem lehet tudni, hogy ő milyen mértékű megsegítést igényel, mennyi lesz majd a napsütötte órák száma.
Előfordulhat akár az is, hogy tanulásban akadályozottak tanterve szerint képes lesz haladni, okj-s képzést szerez. De persze előfordulhat az is, hogy egyik betegségből a másikba esik, a kultúrtechnikák elsajátítására pedig nem lesz képes. Lehet, hogy erre nagyobb az esélye, mint egy nem DS gyermeknek, de a statisztika az egyén szintjén nem működik, márpedig a szülők egy adott gyermeket nevelnek, nem a down-gyermekek átlagát.
Abban én is egyetértek, hogy más egy down-gyereket nevelni, mint egy épet. De határozott véleményem, hogy nem nehezebb, csak más.
Hol is írtam,hogy minden down szindrómás kolonc? Idézd légy oly kedves.
Téged nem lehet komolyan venni....tudom már,te vagy az,aki időnként belemászik egy topikba,és osztja az észt,külföldről,mert mindent jobban tud.
A netről....
Keress.
Én a tapasztalatomnak hiszek,nem egy naplónak meg linkeknek.
Szóval hol is élsz? Lefogadom,hogy nem itt,mert akkor nem beszélnél ződeket
Mar bocs, de a kerdes nem ez...ugyanis a downosok kozt is vannak onallo, sot tevekeny emberek, muveszek, szineszek peldaul. Korantsem mindegyik masra utalt kolonc elete vegeig.
Ugyhogy nincs 100%...mielott hozzaszolsz, kicsit tajekozodhatnal a temaban, mert tenykent irsz le hulyesegeket.
Onnan, hogy olvasom egy Down-szindromas kislany naplojat, aki meg csak 3 eves, tehat anyukaja eleg naprakesz infokat nyujt. Belinkelt nehany forumot is, hat az ottani velemenyek kozt vannak taigetoszos hangulatuak boven...
Az meg teny, hogy a legtobb downos babat a korhazban hagyjak. Te ezt nem tudtad? Kereshetek neked linket, ha gondolod...
Amiről te írsz,egy esetleges,gyakorlatilag ezrelékekben kifejezhető lehetőség.
Amiről a topik szól: vállalna -e valaki úgy babát,hogy 100%,hogy speciális törödést,netán ápolást fog igényelni a gyereke egy életen át...és a szülei életén is túl.
Ne haragudj,de szerintem nem jól tudod.Itthon élsz?
Régebben valóban így volt,így lehetett.Most már a többség fel meri vállani,ha sérült gyermeket nevel.Sok alapítvány,módszer,gyógypedagógusok állnak a szülők rendelkezésére.Aki pedig tudni akarja,az utána tud járni,mi is az a Down szindróma,felveheti a kapcsolatot downos gyermeket nevelő családokkal is.
Szerintem azért ez egy kicsit más.
Tragédia bármikor történhet, de egy Down-os babánál előre megvan az a néhány lehetséges út, ahogy alakulhat alapvetően (mindenképp értelmileg sérült, szívproblémák, stb.- persze a környezet sokat számít.
A Down-szindromas gyerekek tobbseget haza sem viszik a korhazbol. Sajnos nemcsak amiatt, mert szegyen a "selejtes" gyerek es nem vallaljak, hanem sokan nem is tudnak eleget errol ahhoz, hogy dontsenek.
Illetve azert, mert a mai Magyarorszagon tenyleg egy stigma ez, gyerekcipoben jar az elfogadasuk, oktatasuk.
Vállalnád-e a babát,
- ha tudod, hogy egy vírusfertőzés következtében elveszíti a hallását 2 évesen?
- ha tudod, hogy 5 évesen leukémiás lesz?
- ha tudod, hogy nagyon gyenge tanuló lesz?
- vagy esetleg társtalan, magányos zseni?
- vagy ha tudod, hogy 14 évesen egy baleset következtében elveszíti a teljes látását?
- vagy ha tudod, hogy 15 évesen megerőszakolják, hazafelé jövet az iskolából?
- vagy ha tudod, hogy 16 évesen egy ügyetlen fejest követően nyaktól lefelé lebénul?
- vagy ha tudod, hogy hiperaktív lesz, így 15 év kemény harc vár rátok?
- vagy ha tudod, hogy majd a saját neméhez vonzódik?
- ha rossz társaságba keveredik kamasz korában, esetleg rablásban vesz részt, drogozik majd?
- vagy ha tudod, hogy kismamaként, esetleg szülés közben veszti életét?
- vagy ha tudod, hogy minimálbéren fog tengődni egész életében?
- vagy ha tudod, hogy a társa majd csak kihasználja, folyton boldogtalan lesz kapcsolataiban?
- vagy ha 20 évesen elhagyja az országot és 3 évente egyszer tud hazajönni, unokáidat majd csak fotón látod?
- vagy ha alkoholista, gyógyszerfüggő lesz?
- vagy ha tudod, hogy egy szörnyű balesetben te is, párod is életeteket vesztitek, s esetleg idegeneknek kell felnevelnie?
.... és még folytathatnám...
Miért hozunk gyermeket a világra? Mi az élet értelme? Mitől értékes az élet?
mindenkitől kérdeztem, tőled is! Sok véleményt hallottam és mindenki más szemszögből látja a dolgokat, nem vagyunk egyformák! Ha csak azokat szerettem volna megkérdezni, akik pont azt gondolják amit én, akkor ezt magammal le is rendeztem volna...
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást!
Ugyan nem tolem kerdezted, de megkiserlem a valaszadast:
azert, mert sok csalad, aki vallalja a serult gyereket, olyan pluszokat nyujtanak erzelmi hatter teren, ami sok "normalis" gyereknek nem jut ki.
Amugy a boldogsag definiciojaba nem tartozik bele az, hogy onellato-e valaki. Lehet egy nagymama is boldog, aki mar nagyon gyengen lat, ha tucat szereto unokaja segiti, latogatja.
Masik dolog: az egeszseg valoban a legdragabb kincs, de eleg sok a maniakus, depresszios, boldogtalan ember-hiaba szuletnek kello kromoszomaszammal, mukodo testreszekkel, ha nem kapnak szeretetet, felresiklik az eletuk.
Ezzel persze nem irom, hogy ahol serult embert nevelnek, ott mindenki hepi, mert emberprobalo feladat es kutya nehez lehet a szuloknek, foleg sulyos esetben, ugy fejleszteni oket hogy tudjak, esetleg soha nem lesznek onellatoak. De egy stabil kapcsolatot szerintem az ilyen eset meg jobban osszekovacsol.
1) Nem kor, hanem szindroma
2) Igen, vallalnam.
Jól vagy?
Azt kérdeztem, hogy érti -e amit olvas és emlékszik-e rá?
Mi ezen a kérdésen a nem vállalható?
Ezt itt nem fogják megérteni, mert nekik a sérült csak egy ügy, amit meg kell oldani, le kell tudni, sőt el kell kerülni..."
Még mindig nem érted,miről írtam.Sajnálom.
asszem valaki már ajánlotta:
http://szirkababa.blogspot.com/
A neve kór, ezért használom én is ezt, de mivel gyógypedagógus vagyok, tudom, hogy nem egy gyógyítható betegség, hanem egy állapot, ami valóban széles spektrumon mozoghat, akárcsak az autizmus...
És valóban ez a lényeg, amit te is írsz:
sokat számít, hogy emberszámba vesszük
szépen fejlődik. Lassabban, mint a kortársai, de jobban, mint az az osztálytársa, akit le se sz@rnak otthon
Ezt itt nem fogják megérteni, mert nekik a sérült csak egy ügy, amit meg kell oldani, le kell tudni, sőt el kell kerülni...