Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nehezen tudom elképzelni, milyen nehéz lehet ez...
Nem is tudom, merném-e ezt vállalni. A most 19 hónapos fiam egészséges, energiabomba, és (lehet h a terhesség miatt) nagyon kifárszt. Rengeteg energiát igényel. Nem tudom, igazságos lenne-e vele, ha egy beteg gyerek miatt háttérbe szorítanám őt... persze egy tesó miatt is kompromisszumok kellenek majd, és nem is baj, ha nem csak róla szól majd minden, de azért remélem, értitek, mire utalok..
Bár nem tudom, milyen értelemben kérdezted. családja nem valószinű, hogy lesz, munkája is csak védett, de képes lehet arra, hogy pl. önállóan vásároljon és ellássa magát.
ha azt veszed, hogy egy egészséges gyereket is el kell indítani az életben, akkor egy beteg sem kerül többe. nála nem kellenek aerobic és zongora órák, se külföldi nyelvtanfolyam, hanem MÁS.
Szia!
Én most vagyok 16 hetes, és elgondolkoztam rajta...
Lehet, hogy ha mondjuk 6 hetesen derül ki, akkor nem.
De egyrészt csak azt tudják megmondani, hogy mekkora az esély rá, hogy beteg lesz, másrészt rengeteg Down babát és gyereket láttam már, ezért tudom, hogy nagyon eltérő lehet az állapotuk, így az életminőség is, amit biztosítani tusz nekik....
Én egy ennyi idős magzatot nem tudnék "elvetetni". Szerintem egy ekkora magzatot ha nem vállalunk, az már nem abortusz.
A legutóbbi terhességemnél az AFP vizsgálat után magzatvíz vizsgálatot kértek, mert nagyon rosz lett az eredmény, és nyitott gerincre utalt.
Ezt nem végeztettem el, a vetélés kockázata miatt.
A kislányom viszont (szerencsére!) makkegészségesen született, és él azóta is.
Ezért kissé szkeptikus vagyok....
Üdv!
Ivett
Szia!
Szerintem nem én leszek az egyetlen, aki azt mondja, hogy olvasgass itt:
http://www.szirkababa.blogspot.com/
Az elejétől, mert már 2 gyerekről szól a történet
És később?
Lesz valaha önálló?
Szia ez nehéz döntés sajnos én mint érintett szülű sérült gyermekkel.Bár nem Down-os.Én nem válalnám.Persze előre azt sem lehet tudni szerintem ,hogy menyire lesz sérült a gyermek.mert előfordulhat ,hogy csak enyha fokban.
Bárhogy is döntesz sok erőt kivánok hozzá.
Nehéz kérdés.
Vannak downosok,akik egész jó állapotban vannak,szellemileg is,testileg is.Iskolába járnak,sokan még el is tudják bizonyos szinten látni magukat.
És vannak olyanok,akiknek kín az élet,műtétek sorozata és rengeteg szenvedés után néhány évesen meghalnak,mérhetetlen szenvedést okozva ezzel a családjuknak is. Utóbbi nemrég történt a szűkebb környezetemben,két éves kislányuk halt meg a három szívműtét után leukémiában.
A gond az,hogy előre nem lehet tudni,mi vár a kicsire (és családjára).
azt mondnám, hogy akkor ezt a sorsot kaptam. És nagyon kiakadnék, de elvetetni nem vetetném el. Én úgy gondolom, hogy néha az ember más sorsot kap, mint amit elképzelt magának, jöhet baleset, jöhet betegség, és jöhet sérült baba is...
Ere nem kellenek milliók, de valóban szerencsés, ha Bp-en él az illető.
A downkorai ellátása TELJESEN ingyenes!!!!
Igen. Az elsőt nem vállaltam volna. A 2., akivel a terhesség végén járok, a legelején sok aggodalmat okozott. Eddig úgy tűnik, alaptalanul.
Terveztük, vártuk szeretettel, nagyon aggódtam az elején, hogy megmaradjon. Később nem tudtam volna azt mondani neki, h Te beteg vagy, nem kellesz, majd lesz más(ik).
Gyógypedagógusként azt mondom, rettenetes nehéz döntés: sok mindentől függne.
Alapból mennyire volt tervezett baba, mennyire közelít a 100%-hoz a bizonyosság?
ás biztos vagyok benne, hogy nem egyedül döntenék, hanem elsősorban a páromat, de talán a szűkebb családot is bevonva. Hiszen egy egészséges babához is kell a segytség, egy sérülthöz pedig hatványozottan... Tudni kell, lesz-e valódi támaszom...