Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Wertheim műtét
Létrehozva: 2009. június 3. 15:19
Sziasztok!
Keresem azokat a sorstársakat,akik wertheim szerinti műtéten estek át akár régebben,akár mostanában?
Érdekel,hogy kinek milyen mértékben változott meg az életvitele?
Talán ötleteket is adhatunk egymásnak?
Én úgy gondolom,hogy az életet továbbra is optimistán kell élnünk.
Várlak benneteket !
Szia! Sajnálom, hogy rosszul vagy, de ezeken a dolgokon mi is túlestünk. én algoflex-et és rubofent szedtem, mert én otthon két hétvégén is belázasodtam /38,5 /, de nem mentem vele sehova, elmúlt. A pisi nekem is nehéz volt, de a dokim írt fel valami port / antibiotikumot/ és attól jobb lett. De a vége még most is fájdogál, főleg, ha kiszeretném préselni az összeset.Pedig már 3 hónapja lassan, hogy volt a műtétem.
Kérdezted a szúrit a trombózis miatt, igen én is kaptam 30 db-ot, már a végén nagyon untam, a vállamba szúrtuk, hol a szomszéd lány, hol a férjem, de szerintem ők is unták már a végén.
Örülök, hogy nem érzed a gombócot, legalább valami jó is legyen.
Kérdezz csak nyugodtan, a többiek is biztos írnak, Ők úgy látom már profik, nekem is sokat segítettek!!!
puszi, gyógyulj!
sziasztok
hát a türelem nem az erősségem...és úgy érzem, hogy vannak napok amikor jobban vagyok de aztán jön egy nap amikor nagyon szarul.....mint például ma is...iszonyatosan fáj a gyomrom, hasam, ráz a hideg, gyenge vagyok..... nem is merek enni semmit, de nem is kívánok..... mintha a pisilés is nehezebben menne ...bár lehet, nem is iszok annyit......
nem tudom, mit csináljak, elmúlik-e... vettem be egy görcsoldód...
de a gyógyszereket sem akarom összehalmozni....
jön a húsvét, ennek ma nem tudok örülni.....
a gombócot mostanában nem éreztem......
üdv
Szia Remitenda!
Örülök, hogy szerencsésen túl vagy a műtéten, hidd el, ha lassan is de napról napra picivel jobban fogod érezni magad, de a gyógyuláshoz sok idő és türelem kell.
Gyors gyógyulást, kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek.
Gidamaci
Szia Remitenda!!!
Hát nagyon örülök, hogy túl vagy a műtéten! A lábadozás időszaka következik, kicsit hosszú lesz, de mindennap kicsit könnyebb lesz. Én még mindig nem dolgozom, sokszor fájdogál a hasam, a pisi és a kaks. sem az igazi, szerintem már sosem leszünk a régiek, de legalább élünk és boldogok vagyunk!!
Kívánok Neked mielőbbi gyógyulást és boldog Húsvéti ünnepeket, puszi.
Majdnem elfelejtettem megkérdezni mi van a torkoddal, elmúlt-e a gombócod, tiszta szívemből remélem, hogy igen, üdv.
Sziasztok csajok !!!
Hááát....megjöttem...... a hétvégéig a szülői házban lábadozom, mert édes jó apám ragaszkodott hozzá, kicsi párom nagy bánatára.... szerdán kiengedtek, de csak most érzek elég erőt a netezéshez..... remélem, Mindenki jól van...... én mondhatom, hogy jól vagyok...a műtét nem volt olyan vészes , így pár nap távlatából....persze ha szerdán net lett volna a közelemben, és még használni is tudtam volna, biztosan nem ezt írom...... de egy angyal nővérnek köszönhetően a műtét délutánját és éjszakáját teljesen átaludtam .... a másnap nem volt olyan kellemes, ledöbbentem, hogy már fel kell állnom...azt hittem, 10 napig elvonaglok az ágyban...... de mivel rám parancsoltak, és én nagyon szófogadó kislány vagyok, már este a folyosón sétáltam szatyorral a kezemben...mire csütörtök délután megjött a dokim, már egyedül pattantam fel az ágyról mire oda lépett volna , hogy segítsen......le is volt döbbenve, gyorsan ki is vette a csöveket a hasamból, jutalmul.... a katéter még következő keddig maradt, amit nagyon untam már..... nagyon rágörcsöltem a székelésre.....minden áron akartam, hogy sikerüljön.... nem sok sikerrel .....annyira nyomtam, hogy azt hittem, már a katétert is kinyomom.... a vizeléstől egyáltalán nem tartottam, és úgy is lett...első alkalomtól fogva kinyomtam mindent...el se akarták hinni, meggyanúsítottak, hogy nem ittam semmit....... éjszaka is mértek.... fárasztó volt.... meg mondom őszintén, éjjel nem nagyon ittam ..... nappal ha hirtelen mozdulok, van hogy bepisilek, de ez remélem, napról-napra javul..... ha gyakran megyek pisilni, 1-1,5 óránként...... nincs baleset...napi 2 l iszok kb...... este már nem merek, lefekvés előtt, utolsó pisilés után....próbálok, minél később feküdni és korán kelni..... eddig nem volt éjszakai baleset.....érdekes , hogy a kórházban amekkora hangsúlyt fektettek a vizelet ürítésre, annyira nem foglalkoztak a székeléssel...első hasmenés után már nem érdekelte őket..... én nagyon rágörcsöltem..... 2 dik naptól Hunyadi víz minden nap, kefír gyakran , glicerin kúp néha, mától nyírfacukor....semmi átütő siker nem volt eddig, ma este viszont már 5 ször voltam vécén hasmenéssel.... nem tudom, minek a hatása ??? a ma reggeli glicerinkúp páros kijött egyben délelőtt, utána még volt délután kis mutatóba, aztán most este a salátafőzelék vacsora után megindult a sorozat..... igaz hogy kicsit nehéz volt a gyomrom és görcsölnek a beleim....... de remélem, ez egy jó sorozat kezdete , mert már sírtam is a széklettelenségtől.....
A kórházzal teljesen meg voltam elégedve, semmi rosszat nem tudok rá mondani...minden nővérkével találkoztam, akit említettetek....külön köszönet a nagyon szimpi gyógytornász hölgynek.....
Az alfelemben gyakran érzek szurkáló fájdalmat, és feszül sokszor a végbélnyílásom és a gátam is...nektek is volt ilyen ???Tettetek ellene valamit ? szedtek rendszeresen valamilyen fájdalom csillapítót ?
A sebem kicsit húzódik, és nagyon viszket.... még be van kötve.... 25én megyek kiszedetni a kapcsokat.....
Nektek is kellet a kórházból kijőve még 3 hétig szurkálni magatokat a trombózis gátlóval ?
hát egyenlőre ennyi.....
jó éjt
Sziasztok!
http://malyvavirag.hu/kik-vagyunk/galeria/s anoma-futas-icoert-es-mehnyakrakos-nokert-telekom-vivicitta- varosvedo-futason
Aki még nem ismerné, Tóth Icó sorstársunk, ő indította az alapítványt, lehet hozzá fordulni, segítséget kérni poblémákkal.
Remélem mindenki jól van és csak a tavaszi teendők miatt nem jelentkeztek
Én is remélem, napközben többször is eszembe jutott! Drukkolok neki nagyon!
Köszi Morzsamama !
Értem amit írsz, és én is éreztem ilyeneket... csak ez a torok dolog azért nem hagy nyugodni, mert ezt már előbb éreztem, mint hogy megtudtam a méhnyak dagit..... De valószínűleg most már későbbre marad a megoldás.... ahogy Chantal is írta....
Chantal ! Köszönöm a praktikus tanácsokat ! Megfogadom !
Néhány praktikus dolog még eszembe jutott;
1. Célszerű vinni egy kis táskát, zacskót, valamit, amibe a folyosón sétáláskor beleteszed a két zacskót (hasi váladék és vizelet), hogy könnyebb legyen a közlekedés.
2. A műtéti heg kezelésére érdemes venni krémet. A gyógyszertárakban mindenhol a Contratubex gélt javasolták, és az interneten is erről olvastam a legtöbb pozitív visszajelzést. Én a kórház utáni időszaktól kezdve kenegetem szorgalmasan. Ugyanakkor mos találtam egy másikat is, amit Stratamednek hívnak, de erről nem találtam a neten részletes információt. Orvosi sebkezelő, tehát esélyes, hogy akár hatékonyabb, mint a Contratubex.
3. Első pisilés: ugye el fog telni a műtét után 7-8 nap amíg nem pisilsz, ne lepődj meg, ha esetleg az első próbálkozások komoly vese vagy deréktáji fájdalommal járnak. Ez utána enyhülni fog, majd elmúlik. (...már ha mindenkinél előfordul ez).
4. Wifi nincs a kórházban. Érdemes könyvekkel jól felkészülni.
És egy gondolat az én "parámról", ami a műtétet megelőzte;
"csak nehogy tüsszentenem kelljen!". Általában reggelente szoktam egyet-egyet tüsszenteni, de ugye ez frissen műtve egy ekkora vágással igen érdekes helyzet. Biztos nincs belőle baj, de az ember pszichésen is parázik tőle. Nos, 5 hétig kibírtam, hogy nem kellett tüsszentenem. Majd azóta már újra bátran. :)
Majd mikor a műtét utáni 4. napon valami oknál fogva leállt a hasi katéteremből a vizelet távozása, és beraktak egy pótkatétert alulról, akkor elkezdtem mániákusan figyelni, hogy vajon újraindul-e a hasi kivezetésem. A folyosón fel-alá járkáltam a válltáskámmal, két percenként megálltam, felakasztottam a radiátorra, és ellenőriztem, hogy folyik-e. Valamint ugyanilyen intenzitással ellenőriztem, hogy a hasi váladékom minél kevesebb legyen, mert azt mondták, ha napi 1,5 deci alá csökken, akkor végre kiveszik. Persze láttam önmagamat kívülről és irónikusan ki is röhögtem magam, hogy milyen szerencsétlen élethelyzet, a legnagyobb gondom, hogy folyik-e a hasamon a pisi vagy sem. Másnapra helyreállt a dolog.
A torkodban lévő dolog érdekes, de talán elegendő lesz vele foglalkozni, ha majd már újra otthon leszel (ha még akkor is meglesz ez a tünet). Mindenesetre az altatóorvosnak lehet, hogy érdemes lenne megemlíteni, hisz ott dugják le majd a csövet.
Volt egy mondat, amit írtál és megütötte a fülem/szemem.
Hogy úgy érzed, hogy a párod nem teljesen ért meg. Mindenképp beszéljetek sokat erről a dologról. Ez életünknek egy nagyon fontos fordulópontja és elengedhetetlen, hogy a család, a barátok és a társunk maximálisan mellettünk legyenek, hogy értsék és megértsék, hogy mi történik. Ennek módja pedig, hogy beszél róla az ember, kibeszéli a félelmeit, gondolatait, kérdéseit. El kell neki mondanod, hogy ez egy nagy műtét lesz. Ez a mondat addig nem sokat jelent, amíg a műtétet követő napokban nem szembesülsz majd azzal, hogy egy 4-5 órás műtét mekkora energiaveszteséggel jár.
Magam sem értettem a műtét előtt...igen mondták a nővérek is, hogy nagy műtét, nagy műtét... de mivel kórházi ágyat még közelről sem láttam, a legnagyobb gondom eddig az influenza volt, így fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent. Mikor 3 napon keresztül az ágyban felülés is igen komoly, megtervezett, 10-15 perces feladat volt, és ugyanakkor láttam, hogy a szomszéd ágyban fekvő 78 éves néni, akinek méheltávolítása volt (nem Wertheim-es), a műtét utáni napon szépen sétált, ült, állt, jött-ment és a negyedik napon hazament...Na akkor értettem meg a különbséget. Persze birizgált a dolog, hogy vajon ennyire puding vagyok? Megmászom a Mont Blanc-t és számos hegycsúcsot és egy 78 éves néni jobb formában rodeózik, mint én?! Aztán mondták a nővérek, hogy nyugodjak meg, ez a mi műtétünk esetén normális lábadozási idő.
Szóval fontos, hogy tudja a családod, a párod, hogy komoly feladat előtt állsz és türelmesnek kell lenniük nekik is és utána majd neked is a felépülési időszak alatt.
És amit Morzsamama írt, abszolut így van, az élet minden pillanata szép és más színű azóta!!!!!
Szia Kedves Remitenda!
Amikor nekem karácsony előtt / 17-én/ megmondták, hogy méhtest rosszindulatu daganatom van én is hasonlókat éreztem, de én nem csak a torkomban hanem a testem nagyon sok területén. Elmondom Neked, hogy én szinte éreztem és láttam is őket. A nyakamon, a hónalj tájékán, a melleimben, a comb tőben és még sorolhatnám. Állandóan a tükörben néztem magamat, hogy hol vannak változások borzasztó érzés volt.
De ez az érzés kb. 2 hét után megszünt. Állandóan mondogattam magamnak, hogy nem vagyok normális, hiszen ugyan olyan voltam, mint a diagnózis előtt, ezt a családom tagjai is megerősítették! Mindennap méretkeztem, mert ugy éreztem, hogy fogyok és itt a " vég". Pedig nem is.
Na hát én ezt így éltem át, ne izgulj elfog múlni . Ahogy közeleg a műtét már nem gondolsz rá, mert lesznek más aggályaid, de ez így természetes.
ez a wertheim műtét nagy dolog, de meglátod túl leszel Te is rajt, mint mi. A gyógyulás utjára lépsz és minden rendben lesz.
Fogsz örülni a nyárnak, a télnek az ősznek a tavasznak és mindennek ami az életünkkel kapcsolatos !!!
Csak optimistán, minden a legnagyobb rendben lesz!!!
puszi, kitartás!!!
Szia Morzsamama !
De jó hogy jól vagy !
Jó hogy már élvezed a jó időt....
bár csak már én is túl lennék a műtéten és én is itt tartanék...
Sziasztok !
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, tapasztalatotokra !
hetek óta van egy olyan problémám, hogy néha gombócot érzek a torkomban, mintha ott akadt volna valami, egészen alul,középen, nem oldalt, talán a nyelő csövemben. az az érdekes, hogy néha elmúlik, néha előjön. van hogy erre ébredek reggel, aztán egyszer csak nem érzem, aztán másnap este újra.
Több orvosnak is említettem, a házi orvosom elküldött pajzsmirigy ultrahangra , de nem találtak semmit, azt mondta ezután hogy biztos psychés... az onko teamon csak vonogatták a vállukat... U doki szerint nem függ össze a méhnyak dagival....
Szerintetek ???? Valamelyikőtöknek volt ilyen ????
Köszi
Szia Honeyka 21!
Hát tegnap voltam a dokinál, kontroll vizsgálaton. Hát mit ne mondjak a kérdéseim továbbra is válasz nélkül maradtak.
Átirányítottak az onkológiára időpontot kérni a továbbiak végett. Ott nagyon rendesek voltak, 04.23-ra kaptam időpontot, ahol még arra is odafigyeltek, hogy akkor menjek amikor az urológiára kell visszamennem, nehogy 2-szer kelljen beutaznom a megye székhelyre. Ott kapok majd időpontot az MR vizsgálatra is / ők elintézik azt mondta az asszisztens /
Azt mondják, hogy a főorvos nagyon rendes, ő tőle lehet mindent megkérdezni, neki van ideje minden betegre!
Különben jól vagyok, remélem Te is, nagyon tetszik ez a jó idő, sokat lehet sétálni a friss levegőn. Jobbulást. sok puszi.
Remitenda!
Nem sodor az ár!!! Most ezt kell csinálni és meg fogsz gyógyulni!!!! Ezt kell tudatosítani magadban.
Szia
Huh te is nagyon jó részletes leírást adtál ! megnyugtató ezeket olvasni ...már nem érzem úgy hogy csak sodor az ár....
Irigyellek benneteket , hogy ennyire biztosak voltatok a döntésetekben....
Most ott tartok, hogy próbálom összeszedni az embereket, akik adnának nekem vért.... ez kicsit leköt, eltereli a gondolataimat mert egyébként csak agyalok....
meg olvasok, olvasok olvasok........
Sziasztok Kislányok!
Remélem a körülményekhez képest mindenki jól van.
Én kb. 25 éves korom óta minden évben voltam méhnyakrák szűrésen, egy alkalommal - 1996-ban visszatéről P3 miatt volt egy konizációm, utána hosszú évekig minden rendben volt. 2010. októberében a szokásos szűrés eredménye P4 lett, novemberben megvolt a konizáció, ami nagyon rossz eredményt adott. December elején már Debrecenben voltam, ahol gyakorlatilag azonnal elkezdték a kemot, utolsó kemo után egy hónappal március 3-án csütörtökön volt a kierjesztett wertheim. Műtét utáni napon már nekem is fel kellett kelni, és már ki is tettek az intenzívről. Három hasi tasi, egy a vizeletnek, kettő pedig a hasamból kétoldalt kilógó csöveknek. Két nappal a műtét után, akinek nem volt széklete az hashajtót kapott. 7-én hétfőn levették az összes tasit, kedden reggel egy hasi ultrahang, hogy teljesen üres-e a hólyag, varratszedés és a műtét utáni 5. napon már mehettem is haza és jó egy hónappal kezdődött a sugárkezelés.
Nekem a stádiumbeosztást a közvetlenül a műtét után adták meg (II.A) majd a szövettan elkészülte után lett II.B.
Az édességgel és a c vitaminnal kapcsolatban különböző nézetek vannak, az én dokim pl. azt mondta, hogy nyugodtan ehetek. Ugyan ez vonatkozik a C vitaminra, mintmár írtam a kemo alatt kifejezetten ajánlották. (Egyébként vannak olyan nézetek, mely szerint extra nagy adag C vitaminnal gyógyítható a rák - mellesleg ebben én nem hiszek, de ez más dolog.) Minden korházban más a protokoll, és szerintem a műtéti technika is orvosfüggő, (nyilván bizonyos keretek között).
Ahogy írtátok előttem, mindenkinek egyéni, hogy heveri ki a szervezete a műtétet és az esetleges utókezelést. Mindenkinek másként reagál a szervezete a terhelésekre, ezért szerintem egyénfüggő, hogy milyen lesz az életminőség a műtét és a kezelések után. Sokan küszködtök a pisiléssel, nekem ilyen gondom nincs, viszont a sugár miatt a székeléssel vannak gondjaim és a terhelést se birom úgy mint előtte, hamarabb elfáradok.(De ez lehet, hogy a korom miatt egyébként is így lenne)
Szerintem mindent az operáló-, vagy kezelő orvossal kell megbeszélni, mert úgy látom a nőgyógyászati onkológia már nagyon erősen specializálódott szakterület.
Írjatok, hogy vagytok, hol tartotok a kezelésben. Van-e közöttetek olyan, akit szintén Debrecenben műtöttek?
Gyógyulást, megnyugvást kívánok mindenkinek, puszillak benneteket. Panni
Egyébként bennem fel sem merült, hogy a műtét és a kezelések szükségesek-e, nem gondolkoztam egyiken sem egy percet sem.
Szia Morzsamama!
Valóban van néhány daganattípus, amely összefüggésbe hozható hormonális egyensúlytanságokkal, konkrétan az ösztrogén túltengéssel, és bizony a méhnyakrák az ilyen, de ide sorolható a melldaganatok egy része is. Ezért is fordul elő, hogy ezek a változó korú nők körében sokkal nagyobb számban fordulnak elő. Az ösztrogén dominancia ellensúlyozására pedig tökéletesen alkalmas az ellenhormonja a progeszteron, ami megtalálható a gyógyszeredbe, szóval ezzel az ellensúlyozó szereppel, ha nem is közvetlenül, de tényleg lehet daganat ellenes hatása. Ettől függetlenül szerintem nem túl gyakran alkalmazzák ilyen formában. Nos azt hiszem ezzel a kiegészítéssel már teljessé vált a provera kérdés.
Én is bízom benne, hogy a dokinak lesz elég ideje rád, tudom ez nem vigasztal, de ezzel valahogy mindannyian így vagyunk kicsit. Nem véletlen, hogy ez a topik is ennyire pörög. Mindenkinek szüksége van az infókra.
A vakbeléllel ne is foglalkozz, nem létkérdés és legalább ott már nem bukkanhatnak fel rossz sejtek.
Majd mesélj, mi volt a dokinál!
Puszi
Szia Honeyka 21.
Köszönöm, hogy írtál. Holnap megyek vissza a dokihoz aki műtött, és összeírtam pár kérdést, amit felszeretnék tenni neki, mert én aztán tényleg semmi felvilágosítást nem kaptam eddig tőle. Remélem holnap nem kell neki rohanni és szán rám pár percet, jó lenne.
A gyógyszerre visszatérve nekem az onkológus írta fel, amikor rákérdeztem, hogy mire kell szednem azt mondta, hogy a daganatellenesség miatt. Különben én már 6 éve, hogy nem menstruálok, 50 éves voltam amikor egyik hónapról a másikra szépen elmúlt. Most aztán biztos vége lesz a klimaxnak, mert mindent kivettek, még a vakbelemet is, ( biztos útba volt nekik ) Különben ezt sem mondták amikor elbocsájtottak.
Na mind1, majd holnap okosabb leszek, vagy nem?
üdv Neked, puszi.
Szia Morzsamama!
Üdvözöllek közöttünk! Mielőbbi teljes gyógyulást neked is! A fizikai munkához való visszatérés mindenképp fokozatosan történjen, ne egyik napról a másikra, de a nagy emelgetéseket el kell felejteni, mivel vannak tartószalagok, amiket elvágta illetve eltávolítottak így valóban tartani kell a belső szervek süllyedésétől.
Ahogy Visi is írta neked, a Proverának semmi köze a daganatellenességhez, mert ez egy hormongyógyszer, ami főként progeszteron tartalmú. Gondolom azért kaptad, mert még nem estél át a változó koron. A petefészkek eltávolítása miatt azonban ez drasztikusan bekövetkezik. A tüneteid enyhítése végett kaptad és valszínűleg az ismerősöd, aki ugyanezt szedte nem a gyógyszer miatt hízott meg, hanem magától a klimaxtól. Nagyon szomorú, hogy az orvosod ezt nem magyarázta el neked rendesen.
Mielőbbi felépülést neked is! Puszi
Sziasztok!
Hihetetlen hogy pörög ez a topik! Üdvözöllek benneteket, kedves újak, sziasztok, kedves régiek!
Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi mindent írtatok, de talán először a frissekhez szólnék.
Kedves Chantal! Az írásod MINDEN szavával maximálisan egyetértek!!!! Mintha csak a saját történetem olvastam volna! Szinte napra pontosan ugyanígy zajlott a felépülésem fizikálisan, ugyanezek a gondolataim, félelmeim voltak műtét előtt, és ugyanígy álltam a dolgokhoz a műtét után. Nem is kérdés, hogy a legjobb kezekben leszel U. dokinál Remitenda, ebben egy percig se kételkedj!! Amit ő mond, az úgy van! Nem fog feleslegesen semmi olyat végrehajtani rajtad, ami ne lenne indokolt a gyógyulásod érdekében. A legjobb gyógyulás és a legjobb életminőség a műtét!
Külön örülök neki, hogy megint van itt fórumon olyan, aminek trachellektómiája volt, mert a régiek nem akarnak már jelentkezni, úgyhogy kedves Chantal, majd még biztosan értekezünk! Nagyon király csaj vagy, ahogy végigcsináltad a dolgot!
Kedves Éva! Nagyon durva, hogy majdnem bélelzáródásod lett. Örülök, hogy jobban vagy! Végül is a doki mondta, hogy ez mitől alakulhatott ki?
A sugárral és a kemoval kapcsolatban én is úgy tudom, hogy a kezelés alatt nem jó a sok C vitamin, az orvosok már nem javasolják, viszont előtte és utána igen!
A cukrot és a barátait, vagyis a szénhidrátokat is bizony el kell felejteni, ugyanis ma már biztosan tudott, hogy a daganatoknak felfokozott anyagcseréjük és energia(cukor) felhasználásuk van, hisz emiatt is lehet kimutatni jelenlétüket a PET CT vel! Szóval ne etessük a rákot!
Ha már a diagnosztikánál vagyunk. Nekem sem volt soha PET CT-m! Nem minden esetben indokolt!! Szóval nem kell mindjárt megrémülni, ha valakit nem küldött erre el az orvosa. A kontrollvizsgálatok sem ugyanazok. Az attól függ, kinek milyen stádiumban volt a betegsége és milyen kezelést kapott, volt-e sugár, volt-e szóródás a nyirokban stb.
Nekem pl. nem volt szerencsére rossz sejt sehol máshol, se nyirokcsomóban, se nyirok érben, se a környező kötőszövetekben (ezeket mind kivették ugyebár), viszont maga a daganat nem volt kicsi, ezért én is 2a voltam a nagyszövettan után. Mivel azonban nem volt szóródás nem volt indokolt semmilyen utókezelés, ezért az ezek miatt fellépő hosszútávú mellékhatásokkal sem kell számolnom. Így aztán akár hiszitek, akár nem, nekem csak egyszerű nőgyógyi vizsgálatra kell járnom kontroll gyanánt, ahol citó van meg UH. Most már elmondhatom, hogy 2 éve P1! Ja és évente, mint bárki másnak!
Nah, elsőre ennyi jutott eszembe. Nagyon vigyázzatok magatokra, további jobbulást!
Puszi mindenkinek!
Nagyon szépen köszönöm !!!!
Potyogó könnyekkel olvastalak végig !
Ma egész nap ezt fogom emészteni !
Majd jövök .
Ne tűnj el kérlek szépen !
Sziasztok!
Január óta olvasgatom a fórumot, de eddig nem regisztráltam. Most úgy érezem érdemes, hátha segíteni tudok a műtét előtt remitendának (és mindenkinek, aki Wertheim műtét előtt áll).
Röviden leírom a történetem: 2013. októberétől 2014. januárig volt egy nőgyógyász, aki nem ismerte fel a szervezetemben kialakult méhnyakrákot. Antibiotikummal kezelt, azt mondta fertőzésem van. Majd mikor hónapok után úgy éreztem, hogy csak mellébeszélés, amiket mond és a tüneteim nem enyhültek, továbbálltam. Egy másik orvos azonnal diagnosztizálta az első vizsgálatnál a méhnyakrákot. Ő volt dr. Kiarash (a mai napig hálával gondolok rá, a szakértelmére). Szövettani mintavétel történt, és amikor egyértelművé vált mekkora a baj, tudtam, hogy nagyon fontos, hogy a legjobb kezekbe kerüljön az ember, hisz nagyon nem mindegy mi marad bent és mi kerül ki. 38 éves vagyok én is, gyermekem még nincs. Szerencsére a nagybátyám orvosi körökben mozog, így egy-két telefon elintézése után másnap reggelre volt időpontom Ungár professzor úrhoz, aki az egyik legjobb ebben a szakmában. Számomra nem volt kérdés a szakértelme, és egy végtelenül kedves, szimpatikus, kellemes személyiség, akire bátran rá mertem bízni a testemet.
2014. február 13-án volt a műtétem (6 héttel ezelőtt) az István kh.-ban.
A kórházi körülmények olyanok, mint gondolom Mo.-n általában. Ha van lehetőséged, van 1 ágyas szoba, bérelhető. Nekem sokat segített, kb. a műtét utáni negyedik naptól tudtam átmenni. A nővérek tündérek! Végtelenül hálás vagyok nekik is, ahogy az első pillanattól kezdve segítettek, megértőek, türelmesek voltak, bár valószínűleg nem voltam egy "hisztis" beteg. :) (Éva nővér, Rozika nővér, Juditka és Editke, csak néhány név a teljesség nélkül).
A műtét: nekem 4,5 óra volt. A méhnyakon kívül a kismedencei nyirokcsomókat szedték ki, ezt úgy tudom minden esetben kiszedik a biztonság kedvéért. Enélkül simán eléldegélünk még 50 évet, ezzel nincs gond. Maradt a méhem és maradt minden egyéb. A hólyag és a végbél körüli kötőszöveteket is eltávolítják ilyenkor, ezért mondta a professzor úr, hogy a különböző ürítésekkel gond lesz. Minden eset más, hisz mindenkinek más az "előélete", testi, lelki adottsága. Valószínűleg nincs egységes recept, hogy kinek a szervezete hogy fog reagálni erre. A műtét utáni napon fel kell kelni, kimenni legalább a mosdóig. Nekem első napra ez bőven elég is volt. Végtelenül kimerült voltam. (Az előéletemhez hozzátartozik, hogy igen aktívan sportolok, kerékpár, futás, úszás, hegymászás, túrázás. Ettől függetlenül a mosdóig a 3 méteres táv komolyabb kihívás volt, mint 150 km letekerése). Majd a következő két napban már kicsit a folyosón is tudsz majd sétálni, és szörnyen fogod unni a kilátást arra a szemben lévő építkezésre, ahol 3 db konténer áll az udvaron. Lesz két zacskó, ami lóg majd a hasadból; az egyik a vizelet, a másik a hasi váladék. Kb. a 7-8. napon fogják kivenni a hasi kivezetést, amikor már csak kb. 150 ml körüli mennyiség távozik majd naponta. Eleinte ez lehet napi 700-800-900 ml is. Majd ezután kb. a 8-9. napon el kell kezdeni megtanulni újra pisilni. Na ennél a fázisnál estem kétségbe, mert egyáltalán nem ment. Ez úgy történik, hogy a hasi kivezetésről leveszik a zacskót, ledugózzák a kilógó csövet. Folyamatosan inni kell, napi 3-4 litert és 3 óránként próbálkozni. Fél óra-3/4 óra próbálkozás után ami bent marad, azt leengedni a csövön keresztül és mérni a mennyiséget. Ehhez jön hozzá, hogy a széklet ürítése is megváltozik. Az sem megy. Szerintem a kórházi kaját el kell felejteni. Hús, krumpli, teljesen azonos ízű levesszerűségek, olyan sütemények, amikről kiabál a sok E betű, tehát minden, ami a rákos beteg állapotán bizony nem segít. Ha van lehetőséged kérj hazai kosztot a családodtól.
A kórházból a 12. napon jöttem haza. Hasi katéterem bent volt a vizelet ürítéséhez. Otthon viszont egyből jobban ment a dolog. Napról napra egyre többet sikerült önállóan pisilni, és egyre kevesebbet kellett leengedni. Vizelési ingert már nem fogsz érezni. Nagyon fura a dolog még most is. Másképp kezded érezni azt, hogy pisilni kell. Valójában tényleg újra kell tanulni ezt a funkciót. Most azt tudnám mondani, hogy a hasam jelzi, és persze a tudatom, hogy ideje van és próbálok minél többször pisilni. Éjszakánként is 3 óránként felkeltem eddig, most kezdem kitolni ezeket az időket 4 órára, hogy minél kevesebbszer kelljen megszakítani az éjszakát.
Étkezés: érdemes sok zöldséget, pépesebb dolgokat fogyasztani, ebben a esetben nálam koordinálhatóan működik a székletürítés. Eleinte ez is komoly feladat volt és bizony fájdalommal járt, de most már működik. Naponta és megfelelően. A húst, tejtermékeket, fehér lisztet, cukrot száműztem a konyhából. Helyette tanulom a vegetáriánus/vegán táplálkozás rejtelmeit. A sport szempontjából ez érdekes, hisz ott szükség lesz a szénhidrátra, energiára. Ez nálad a lovaglásnál ugyanúgy szempont. De megoldható, ettől sem kell félni.
Munka: múlt héten, azaz a műtét utáni 5. héten kezdtem újra dolgozni. Napi 4-6 órát, majd ezen a héten már napi 6-8 órát. Szerintem fontos, hogy mielőbb visszatérjünk a normál kerékvágásba, ez visz előrébb. Bevallom, a műtét utáni napokban, a kórházból hazatérve azt hittem, hogy belőlem már sosem lesz ember, nem mehetek emberek közé, társaságba, hisz már nem úgy működök, mint korábban. De ez nem így van! Idő, türelem és pozitív előrenézés szükséges, és minden rendben lesz.
Most, a hatodik hét elteltével, pont a mai napon újra kerékpárra ültem, 50 km-t bemelegítésképp teljesítettem. És minden rendben volt, nincs fájdalom, nincs "szétszakadok" érzés, stb.
Amikor Ungár professzor úrnak mondtam, hogy indén szerettem volna maratont futni, azt mondta, hogy fogok (persze majd csak jövőre). Ezt a műtét utáni időszakban nehezen hittem el, de 100%-ig biztos voltam benne, hogy amit mond, azt tudja, hogy úgy lesz, és hittem benne. Ha magamban még akkor nem is, de benne hittem! És ma már látom, hogy ez valóban lehetséges lesz, mert megtanulja az ember a szervezetét kezelni. Tehát no para, lesz majd lovaglás és többnapos kikapcsolódás! :)
A műtét pedig nem kérdés, hogy akarjuk-e. Ha megállapították, hogy méhnyakrák, ez nem játék. Bele lehet halni! A legjobb kezekbe kerülsz, bízz a professzor úrban, Ő megteszi ami az Ő része, utána pedig a felépülés a Te feladatod.
Én kicsit úgy gondolkodtam erről, hogy az életem 90%-ban rajta múlik, a maradék 10%-ot pedig nem tehetem meg, hogy nem adok bele maximálisan mindent. Tehát meg fogok gyógyulni és teljes életet fogok élni ezután is. Naponta eszembe jut, hogy mennyire jó élni! És naponta többször is eszembe jut, hogy mennyire hálás vagyok az orvosnak, akitől megkaptam a lehetőséget, hogy éljek!
(és még azt is elárulom, hogy a műtét előtt számomra is kérdés volt, hogy fel kell-e vágni a hasamat, ma már nem kérdés. Minél többet olvasok e témában, egyáltalán nem kérdés. A 35 centis vágás nem zavar, a 38 db kapocs helye nem zavar, hogy soha nem húzhatok már bikinit, nem érdekel, ezek mind sokadrangú dolgok. A lényeg, hogy ne legyen áttét, mindent meg tudjanak nézni a műtét közben és ha bárhol bármit felfedeznek, akkor kerüljön ki, nehogy később gond legyen!)
Sziasztok Lányok!
Beköszönök gyorsan, üdv az újaknak. Olvasgassátok a régi hozzászólásokat, ugyan rengeteg, de gyakorlatilag szerintem nincs olyan kérdés amit e téren meg ne vitattunk volna :)
Mindenkinek puszi, majd még próbálok beköszönni valamikor.
soma