Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Akkor a fiuk is ezzel a problemaval kuzdenek.
Ami miatt az egyik szemem sir, a masik meg nevet (azert nevet, mert azt jelenti, hogy igenis VANNAK meg olyan ferfiak, akik tarsat szeretnenek).
De jo, ez a lokott NLC azt mondta, hogy nem ment at! :-)
En meg elmentettem a portalodat. Telefonalni nem nagyon tudok, mert kulfoldrol kicsit draga, de megkoszonnem, ha e-maileznenk. :-)
"Vagy nekem is talan "eldobhato, barmikor lecserelheto arucikkent" kellene kezelnem a pasikat, akkor talan tisztelettel oveznenek??? "
ezért biztos nem kapok Nóbel díjat - de ez már nekem is bejött!
csak azt nem értem én sem még ilyen "öreg fejjel" sem, hogy miért kell az embernek "megjátszania magát, miért nem mondhatja meg őszintén a másiknak, hogy szeretlek és kellesz nekem!
gondolom nem vigasztal, ha elmondom, hogy a másik oldal ugyanezt érzi! a fiúk szerint a lányok lehetetlenítik el a kapcsolatot - és ezt is el kell fogadnom, hiszen fiús mama is vagyok...
Talan csak azt kellene vegre megtalalni, hogy mennyit adjunk, es mikor (nem a szexre gondolok eppen).
De sajna, erre meg nem sikerult rajonnom.
Szia!
Ezekben a sorokban magamra ismertem!!! igaz, én szerintem fiatalabb vagyok, mert még egyik barátnőm sem mennt férjhez, de engem is csak ilyen szemetekkel hozott össze a sors eddig.
És én is magamban keresem a hibát, pedig hidd el, biztos nem bennünk van. Legalábbis kivülállók szerint velem nincs baj.
Abban tenyleg egyetertek, hogy a "minden pasi szemet" hozzaallasomon valtoztatnom kellene.
Csak az a baj, hogy ez olyan nehez, pontosan az Altalad emlitett pelda miatt is...
Meg ugye amiatt, hogy en meg CSAK es KIZAROLAG ezt tapasztalatam eddig...
Nem ertem, hogy mi van a vilaggal, csak pislogok nagy szemekkel, mikozben ket legjobb baratnom tavaly ment ferjhez, es mindkettojuknek en voltam a tanuja. Szoval folyamatosan azon gondolkodom, hogy velem van a baj?
Vagy nekem is talan "eldobhato, barmikor lecserelheto arucikkent" kellene kezelnem a pasikat, akkor talan tisztelettel oveznenek???
Vagy miert csak addig szep, es kedves, es tunder valaki, amig a lelket nem adja bele? Onnantol meg mar a fenet sem erdekli...
Irtam Neked privit, de valami miatt nem kuldi el.. :-( Megadom az e-mail cimemet, orulnek neki, ha irnal, es koszonom szepen a segitseget!
Cimem: pampalini12@freemail.hu">pampalini12@freemail.hu
egy fiatal (harmincas) lányismerősöm épp ma sírta el bánatát: a közel tíz éves kapcsolatuk egyszerűen megszünt... a pasas, mintha ott se lett volna soha - minden előzmény nélkül - elment...
csak álltam bambán és együtt sírtam a lánnyal, aki egyszerűen képtelen felfogni mi történt - mint egy holdkóros jön-megy és tudja, hogy lehetősége se lesz megkérdezni vagy csak megtudni, hogy mi is történt?
ilyenkor mit lehet tanácsolni? majd jön másik? nem minden férfi ilyen? elhiszi ezt valaha is? milyen esélye van, hogy ezt valaha is feldolgozza?
ilyenkor én is a pokolba kívánnám azt aki azt tanácsolja, hogy "A hozzállásod változzon. Te hidd el, hogy nem maradsz egyedül."
En is mar par hete ezt boncolgatom.
Anyukamnak panaszkodom sokat.
Es most hatvanyozottan nehezebb dolgom van, mert kulfoldre koltoztem, ahol hat ugye nagy a "liberalizmus", ami nem lenne baj, ha nem abban nyilvanulna meg, hogy egy not ugyanugy kezelnek, mint egymast a peldaul a matrozok...
De igen, ezek szerint ugyanabban a cipoben jarok, mint a Te gyerekeid. Vagy a mai fiatalsag koreben mar nem "divat" a tartos kapcsolat. Nem tudom... "Csak nezek bamban, es nem ertem, ki hordja el a testem helyettem." (Ezt egy Vidampark szambol csortam. :-))
Es esetleg, ha egy kicsit messzire szaladtal mar az o egoja epitgeteseben, akkor lehet meg visszaut? El lehet meg erni, hogy nanemaaaan, ne erezze mar ennyire nyeegben magat?
Jaaaaaaaaaaaaaaaaj, ez most nagyon kellett, amit irtal, mert az onbecsulesem a beka ulepe ala sullyedt az utobbi idoben.
Akkor holnaptol tukor elott "ego-tripping"-be kezdek. :-) de tenyleg!
Koszi a hozzaszolast! Egyebkent minden tovabbi tanacsot szivesen fogadok!
még nem láttam a filmet, de készülök megnézni
már a címe is izgalomba hozott amikor először megláttam a plakátokon
addig is néhány gondolat: az ember húszévesen és ötvenévesen is ugyanúgy izgul, vajon a pasi felhívja-e, ahogy ígérte? a különbség az, hogy ötvenévesen már tudod, ha nem mondja meg, hogy mikor, akkor sosem fog hívni...
sosem volt még "egyéjszakás" kalandom és szinte mindíg "belehaltam" a szakításba akármelyikőnk volt a kezdeményező - túl sokat adtam és túl sokat vártam: ez nálam születési rendellenesség
látom a gyerekeimen (huszas-harmincas korosztály és egy fiú-egy lány), hogy mit szenvednek-kínlódnak egy kapcsolatban: eddig mindíg úgy jött össze nekik, hogy ha ők voltak nyakig szerelmesek, akkor a másiknak "nem kellett eléggé" ill. fordítva... és mégcsak jó tanácsot sem lehet adni azon kívül, hogy legyenek kicsit türelmesebbek, toleránsabbak egymáshoz, mert a szerelem elmúlik
most éppen a Szulák lemezére "sírok": boldogság gyere haza...
A hozzállásod változzon. Te hidd el, hogy nem maradsz egyedül. Sugározzon rólad, hogy jó veled lenni.
Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Mesélek neked egy pszihológia tesztet. Emberek önbizalom erősítő, önismereti tréningre fizettek be. Az előadó bement e terembe, ahol félkörben ültek egymás mellett a páciensek. Mindenki kapott papírt, tollat. Azt kérte tőlük először a mester, hogy az első lapra írják le a véleményüket saját magukról. Oké, megvolt. A lapot le kellett tépni, majd összehajtani. Ezután az volt az előadó kérése, hogy náhány másodpercig alaposan nézzék meg a szomszédjukat, és írják le, mit gondolnak róla. Ez us megtörtént. Aztán egybevetették a két jellemzést. A sajátját mindenki lehúzta, leírta magáról, hogy kövér, nagyfogú, lusta, nagyseggű, ilyesmi. Amikor más jellemzését hallgatták meg magukról, kiderült, hogy a nagyseggű bájosan dundi, a nagyfogú elbűvölő mosolyú, a kövérnek pedig egyszerűen gyönyörű a szeme. Ekkor azt kérdezte az előadó: mibe kerül az nektek, hogy azt lássátok magatokban, amit más lát bennetek? MIért nem lehet elhinni, hogy ilyenek vagytok?
Ezt mondom én is. Van egy ismerősöm, aki hasonló problémákkal küzdött a régi - új pasijával. Megfogadta a tanácsomat, miszerint wazze, tartsd magad, és tisztelni fog, éreztesd, hogy vele, vagy nélküle, olyan mindegy, és pincsiként fog rimánkodni egy jó szavadért.
És így lett.
Áááááá, negyven évesen az ilyesmi, hogy nősülsz, vagy nem nősülsz, elveszel, vagy nem veszel, hívsz, vagy nem hívsz, már sokkal egyszerűbb. Először is teszek rá, hogy hívsz-e. Legfeljebb más bújik az ágyamba. Szeretkezni szerelem nélkül is ugyanolyan finom tud lenni. Másodszor, ha elveszel, jó, ha nem úgyis jó. Ha nem mered megkérdezni tőlem, majd én amúgy mellesleg meginterjúvollak, hogy elveszel-e? Mert ennyi idősen nem bolondultam meg hónapokig, évekig epekedni, meg sóhajtozni utánad, várni, hogy "nyilatkozol-e". Egyszerű kérdésre egyszerű választ várok, aztán ha nem, azt is túlélem, te mész jobbra, én meg balra, és ennyi volt.
Egyszerű a képlet. Minél inkább éreztettem, hogy önálló ember vagyok, akár vele, akár nélküle, mind maradni akart. Amíg fiatal kislányként egy darabig én veszkődtem a pasik után, sorra csődöltek be a kapcsolatok, vagy ki sem alakultak. Csak 180 fokot fordultam. Abban a pillanatban, amikor egy pasi nem kell a nőnek, na onnantól azt meg kell szerezni a teremtés koronájának, és meg is tartani.
"A félelem az egyedülléttől nem olyan nagy,
mint a félelem a rabszolgaságtól, igy összeházasodunk. "
