Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Állásinterjú
Torolt_felhasznalo_214908
Létrehozva: 2009. január 22. 17:02
Sziasztok!
Elsősorban azoknak a segítségét szeretném kérni, akik már interjúztattak. Részmunkaidős állást keresek, voltam interjún, de nem jeleztek vissza. Pedig szerintem nem voltam rossz. De ez az én véleményem, nem láttam magam kívülről. Honnan tudjam, hogy mi a baj? Tudom, hogy senki nem fog nekem értékelést írni a szereplésemről, de mégis, a kliséket ismerem, tudom, hogy ápoltan, visszafogottan illik megjelenni, stb... És mégsem megy. Sőt, amin a legjobban ki vagyok akadva az az, hogy hiába küldözgetem olyan lelkesen az önéletrajzomat, mégcsak vissza sem vakkantanak, de annyit sem, hogy betelt, vagy valami. Tudom én, hogy sokan jelentkeznek, de nem lehetne egy sablont mindenkinek elküldeni? Nem érdemli meg a pályázó, hogy legalább tájékoztassák? Nektek mik a tapasztalaitok? Mindenki hozzászólását várom, de nem tudom, milyen gyakran tudok reagálni, igyekszem. Szép estét!
Én is egyetértek azzal, hogy a cégek fedjék fel a kilétüket, mert így a pályázó is tud tájékozódni, és nem kerül kínos helyzetbe, mikor rékérdeznek, hogy mit tud a cégről. A legutóbbi két interjún, amin voltam, utánanéztem a cégeknek, felkészültem egy három-négy mondtatos kis szöveggel, hogy lássák, érdekel a munka. Persze egyik sem kérdezett rá...
Egy ismerősöm az IBS-en diplomázott, anyanyelvi szinten beszél angolul, és ő is elég sokáig keresett állást. Volt olyan, hogy azért nem vették fel - megmondták neki -, mert előbb-utóbb úgyis többre vágyna az ő végzettségével, ők meg hosszú távra keresnek embert. A másik helyen ő is jobban beszélt, mint az interjúztató, és már azt kérdezték tőle, tartana-e majd esetleg órákat a munkatársaknak, ő bólogatott bőszen, aztán persze nem őt választották.... Végül egy tőzsdecéghez került, azóta is ott dolgozik, és ott az interjún rákérdeztek, hogy ezzel akar-e foglalkozni, mennyire érdekli a tőzsde. Tapasztalt interjúzóként azt válaszolta, hogy csak ezzel szeretne foglalkozni, mire az interjúztató közölte vele, hogy ez az alaphozzáállás, amit elvárnak, aki ötöl-hatol, hogy hát még nem tudja, csak azt, hogy mivel nem szeretne foglalkozni, az kiesett. És felvették. És azóta egyre jobb lesz, már négy termékkel kereskedik. Úgyhogy városi legenda lesz belőle: az ember, aki protekció nélkül kapott meg egy állást... keserédes....
sziasztok!
képzeljétek ma történt velem egy negatív és egyben pozitív dolog is! emilben kellett egy állásra jelentkezni, amit meg is tettem. aztán egy nap múlva jött is egy válasz emil, hogy nem tudják megnyitni az önéletrajzomat, mert pdf formátumban volt, küldjem el máshogy. Tisztára lelkes lettem mondanom sem kell. aztán néhány napja egy újabb emil tőlük, hogy néhány nap alatt feldolgozzák az önéletrajzokat!!! aztán ma a harmadik,névre szóló megszólítással, hogy a 200 pályázat közül én nem jutottam tovább a második körre! De legalább foglalkoztak velem, így nem kenődtem el.....annyira....
Ja, ma postán is kaptam egy elutasító levelet, de ott semmi konkrétat nem írtak, pedig megfeleltem a feltételeknek, sőt az előnynek is, de gondolom mivel közszférás meló, csak falból írták ki a pályázatot és már rég meg volt a protekciós ember
Mikor én diplomáztam, az évfolyam fele úgynevezett Shared Service Center-ekbe/ v más néven Business Support Center-ekbe ment el pályakezdőként. Ezek multicégek kihelyezett szolgáltató központjai, ahova fiatal, nyelveket beszélő embereket vesznek fel irodai munkára, tapasztalat nem is feltétel. A lényeg felsőfokú nyelvtudás, 1-2 nyelvből, mert azon kell majd dolgozni, fizu korrekt, jellemzően fiatalok vannak, viszonylag könnyű bekerülni, már ha az ember beszél nyelveket. A meló nem szívderítő, magyarán unalmas, de amíg nincs jobb, tapasztalatszerzésnek kiváló. Ilyen cégek Budapesten : Cemex, IBM, Convergys, Exxon, GE, stb...
Sajna a normális- hagyományos cégeknél most leginkább létszámstop van, nem lehet felvenni újakat, a meglévők 2 helyett dolgoznak, így sokkal nehezebb bekerülni, mint akár egy évvel ezelőtt.
Úristen, ekkora baromságot, mint ez a postázás! Ennek kb akkor van értelme, ha vmi felsővezetői állásra pályázol.
Amúgy a motiv. levélnek van értelme- nem úgy kellene hozzáállni, h mit hazudsz benne. Jó esetben nem hazudsz benne semmit, mert az úgyis kiderül. Szerintem , főleg, ha szűkszavú az önéletrajzod, ki lehet benne emelni, hogy milyen hasonló tapasztalatod van az elvártakhoz képest. Nem az a célja, h megmutasd, mennyire az X cégnél akarsz dolgozni- hiszen nem lehet elvárni a pályázótól, h rögtön elkötelezett legyen egy cég iránt, amelynek kb csak a nevét tudja- inkább az a cél, h megmutasd, miért érdekel az adott munkakör. Hidd el, hogy érdekli a cégeket a motiv. levél- főleg ha a hirdetésben direkt kérik.
Sziasztok!
Per pillanat szabadúszom és megbízásos munkáim vannak, de egyátalán nem életbiztosítás ez az ügy.
Szóval én is állást keresek, kb egy év gyakorlattal, diplomával, nyelvvizsgával (a nyelvtudásom kicsit rozsdás, de elég hamar előjön, egy- két hét). Olyan szinten van elegem a procedúrából, hogy az elmondhatatlan.
Jellemzően a szakmai tapasztalatomnak vagy a végzettségemnek megfelelő állásokra pályázom (a kettő részben fedi egymást), olyan helyre nem adom be, ahol valamelyik alapkövetleménynek nem felelek meg, előnynek írt dolog, ami nálam hiányzik, nem szegi a kedvemet.
Három olyan tapasztalatom van, ami különösen megmaradt bennem (két negatív és egy pozitív).
1, Elküldtem a jelentkezésemet, a hirdetésben szereplő követelményeket mintha csak az én önéletrajzomból írták volna. Válasz: nem engem választottak, mert -most figyelj!- nem feleltem meg a követelményeknek!!
Visszakérdeztem, ugyan, melyiknek nem? (Oké, innen kezdve nyilvánvaló volt, hogy bajszot akasztottam velük, de sajnálom, ha azt írták volna, hogy nem nyert, egy szót sem szólok.) Slusszpoén: kb hat hónappal később láttam megint tök ugyanazt a hirdetést, már nem jelentkeztem...
2, Interjú, angol- magyar, oké vagyok, majd értesítenek. (Angollal kezdtek, akinek az nem volt jó, továbbiakban mehetett amerre látott.) A megígért időnben értesítettek, hogy nem én kaptam az állást, de ezt úgy sikerült nekik, hogy egy pillanatig nem volt rossz érzésem utána.
3, A legutóbbi. Interjú, felkészült voltam, átnéztem a weboldalt, hivatkoztam is az ott talált infókra, illetve megnéztem az interjúztatót is iwiwen, sikerült is megemlítenem egy olyan régebbi munkámat, ami az ő érdeklődési köréhez tartozik.
Az interjúztató olyan dolgokra is rákérdezett, amiből látszott, hogy tetszem neki, van esélyem. Azt mondták, egy héten belül válaszolnak, akit felvesznek, ma kezdhet. A mai napig nem kerestek meg... 
Még azzal sem, hogy nem nyert. Ez esett a legrosszabbul. Így tartottam egy kis önsajnálatot, aztán újrakezdtem a keresést. 
Engem az akasztott ki, amikor egy hülye karriertanácsadó elmondta, hogy nem elég email-en elküldeni a jelentkezést, hanem postán is. Nyomtassuk ki jóminőségű papirra, figyeljünk, hogy olyan borítékot használjunk, ami megfelel az adott cégnek.
Itt az nlc-n szakértő az ipse, már gondoltam, hogy írok neki, hogy ekkora f...szságot ne mondjon már, egyrészt egy csomoszór nincs is postacím megadva, másrészt munkanélküliként biztos elköltök havonta több tízezer Ft-ot nyomtatásra, pappírra, meg postaköltségre. Ekkore hülyeséget hogy mondhat valaki???
A motivációs leveleket meg utálom, ugy se olvassa el senki, nem mindegy valakinek, hogy mit hazudik benne az ember? Az emberek 99%-a úgysem azért jelentkezik az adott céghez, mert mindenképpen ott akar dolgozni, hanem azért mert pénzt akar keresni!!
Szia!
Tavaly én is állást kerestem, szerencsére csak 3 hónapig. Teljes munkaidős állást kerestem, s persze az ember igyekszik olyat, amit nem 2 hét (2 hó, 2 év...) után otthagy. Sajnos nekem sem jeleztek vissza. A Zepter nem nekem való (próbáltam), de ők elég sok hirdetést tesznek fel, egy idő után ismerős volt már amit mondanak, ígérgetnek.
Én voltam egy állásinterjún, 1 HÓNAPIG bíztattak, még a "leendő helyem" is megmutatták, főnököt, rendszerüket, stb... Erre amikorra ígérték, nem hívtak fel, másnap kerestem őket, nem volt bent az illetékes, rá 1 hétre tudtam beszélni vele, nem engem választottak... Nem kell részleteznem, kicsit
... Nem mentem be újra hozzájuk, hogy elmondják, hol rontottam el...
Voltam egy pár interjún, volt, ahol előre tudtam a kérdéseket is (ismerőstől), és mégsem engem vettem fel (mondjuk volt, akinek FULL előnye volt velem szemben).
Volt olyan álláshirdetés is, amire most jeleztek vissza, hogy nem kellek, amikor szerencsére már van állásom
Nálunk is volt már interjúztatás, cirka 2 nap alatt közel 400 önéletrajz jött. Nem hiszem, hogy a HR-esünk mindre válaszolt volna (és nem 2 napig volt meghirdetve)...
De az is tény, hogy tényleg sok múlik a szimpátián!
Az én interjúm később kezdődött, mint amikorra megbeszéltük, mert az előttem interjúzó késett... Oda se szólt...
De annyi mindent elmondtatok már, nem húzom tovább
Megosztanál velünk néhányat? Vagy
?
Szia! Van igazság abban, amit irtál. Ami engem kiborít az az, hogy elvárják, h kinyomozd a kapcsolattartó nevét. 'A legjobb ha telefonon érdeklődsz!' - hangzik a sok okos jótanács, amit hall v. olvas az ember.
Kérdem én, h arról miért nem szól semmi, h a telefonszámlát ki fizeti ki helyettem, ha nincs munkám? Mert tegyük fel, h napi 20 helyet felhivok, akkor az azért egy idő után - főleg hó végén - szép kis összeg nem? Arról nem beszélve, h v. központi gépi hang válaszol, v. foglalt, v. össze vissza kapcsolgatnak, v. letagadják h ott vannak, v. üzenetrögzítő... Ha ez a munkájuk, ha elvárják, ha ez segít a kiválasztásnál....akkor úgy kéne viselkedni nem? De ha meg nem akarnak beszélni telefonon, akkor egy e-mail címet erre ki lehetne alakítani v. ami még jobb felvehetnének erre engem!
Szia!
Engem is érdekelne! El tudod küldeni nekem is? cserifri@gmail.com">cserifri@gmail.com
Köszi!
Sziasztok!
Tudok egy biztos munkahelyet ahova most van felvétel jelenleg.Ha valakit érdekel priviben leírom.Én is ma voltam felvételizni és nagyon korrekt.
Sziasztok!
Sajnos én is már jóideje munka után járok és ugyanez a tapasztalatom, hogy arra sem méltatják a pályázókat, hogy legalább odaböfögjenek, hogy bocsi, de nem téged választottunk vagy valami hasonló. A másik probléma ami megint csak idegesítő tud lenni, hogy elvárják, hogy a jelentkezők tiszteletteljes motivációs levelet küldjenek, csakhogy sajnos arra sem törekednek, hogy legalább megírják a cég nevét, esetleg a kapcsolattartó nevét, vagy egyáltalán, hogy mivel foglalkoznak, de bezzeg aztán rákérdeznek az interjún, hogy miért pont hozzájuk jelentkeztél! A Zepteres hirdetőktől pedig már a hátamon feláll a szőr!!!
Sziasztok!
Én is hasonló cipőben járok. :(
Két egyetemi diplomával, felsőfokú angollal, és még egy másik nyelv anyanyelvi szintű ismeretével, nem találok állást. Igaz, hogy bölcsészdiplomáim vannak, de szerintem a nyelvtudásnak jelenteni kellene valamit. Meg hát az is igaz, hogy most államvizsgáztam, tehát elvileg pályakezdő vagyok, bár 2006-ból van 6 hónap bejelenett munkám, szóval ez már valamilyen gyakorlatnak számít, nem? Eddig elég kevés helyre küldtem önéletrajzot (kb 10), de csak azért, mert csak olyan helyekre jelentkeztem, ahová kifejezetten jó angoltudást, felsőfokút kértek. Amúgy mellékesen kérdezném, hogy a munkaadók például figyelnek-e arra, hogy mennyire "élvezné" a pályázó az adott állást? Nekem például minden vágyam, hogy olyan területen dolgozzak, ahol napi szinten használhatnám az angolt!!! Ha ezt hangsúlyozom egy állásinterjún, az jelent valamit? Szomorúsággal töltenek el az itteni hozzászólások, kitartást kívánok mindannyiunknak!!!!!
jajjj ha valaki abban tudna segíteni, hogy hogy lehetnénk nyerő pályakezdőként, mert már több helyről utasítottak el, emiatt, úgy hogy interjúra sem hívtak be
dehát így meg sosem lesz gyakorlatom!!!!
köszi a segítséget!
Dia
Sziasztok!
hasonló a problémám. január óta megint álláskeresek, ráadásul úgy, hogy 2008 júniusában diplomáztam és még nem dolgoztam a szakmámban. Tehát eleve minusszal indulok. Nekem eddig egy jó tapasztalatom volt, amikor egy interjú után néhány nappal az igazgató hívott fel, hogy sajnos nem én, hanem persze egy olyan akinek több a tapasztalata (mivel nekem nulla nap, ezt nem volt nehéz túl szárnyalni). Ja és még hozzátette, hogy annyira kellemes benyomást tettem rá, hogy reméli hogy a jövőben lesz lehetőségünk együtt dolgozni......hát ezzel is kitörölhettem. mondjuk ez egy művelődési ház, tehát nem egy multi cég.
Én sokat interjúztattam valamikor. Semmi mailcím. Újsághirdetés, telefon. Már ott sokminden eldől, hogy mennyire tud természetes hangon érdeklődni valaki, vagy mennyire görcsöl. A személyes találkozás alkalmával mindenkinek megmondtam, várhat e visszahívást. Ez a legnehezebb. Azt mondani, hogy köszi, de nem. Dönteni mások sorsa felől.
Csupán érdekességként írom le: egyszer egy negyvenes hölgyet interjúztattam. Előreengedtem, és helyet foglalt az íróasztalom mögött
. Innentől cseppet sem érdekelt, sem az önéletrajza, sem a testbeszéd, semmi, csak tűnjön már a helyemről !!!!!
.
Néhány évvel később csak csendben figyeltem férfikollegáimat. A cég nagy közös mailcímére érkező pályázatokat csekkolták. A jelentkező lányok külalakja alapján......merre halad a világ?