Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
50 felett újra boldogan?
Létrehozva: 2008. december 19. 07:45
Kiváncsi vagyok, hogy 50 felett van-e még esély a boldogságra,
vagy ez csak egy álom?
Öt éve özvegy vagyok. Nehéz évek voltak,
de most már lelkileg helyrejöttem, és úgy érzem, hogy hiányzik valaki mellőlem.
Van egy kedvenc versem az ideálisról, de úgy látom már nem él illyen a földön. Vagy mégis..........?
Ime:
"... Tudnál-e csendesen hozzám bújni?
Esténként gyengéden átölelni?
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a naplementét?
Tudnál-e esőben is nevetni?
Egy szúrós fenyőfát megölelni?
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember nászát.
Tudnál-e táncolni a gyönyörtől?
Könnyezve sírni az örömtől?
S kitárni felém a szívedet.
Hogy megsimogassam a lelkedet.
Mondj igent, s akkor a Boldogság majd Rád talál!..."....
Lehet, hogy túl szentimentális vagyok?
Tudom mit éltél át, tudom mennyire fájt.
A fájdalom múló dolog, de a pillanat is,
Amit nem szabad elszalasztanod sohasem.
A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni.
De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni.
Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy,
Mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág.
Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit
Nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz.
Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket,
Vajon erejük elég-e, bírják -e a sok türelmet, várakozást.
Hányan állnák a sarat, hányan buknak el ?
Megvárnád-e történéseket végignéznéd haláltusájukat ?
Minden ember más nem oly ,mint hiszed hidd el és bízd ,
Van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel.
Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen.
Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad,
Nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat.
Tudom úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének,
S nem találod helyed sodródsz az élettel kevés életkedvvel.
Sokan űznek, hajtanak, de vannak akik csak az embert,
Azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.
Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat.
Te döntesz a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny,
Olyan ,mint egy csiga, aki ha veszélyt érez visszahúzódik,,
S ki tudja mikor nyílik meg újra.
Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet?
Talán, de mindenki máshogy éli meg.
Van aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit
Csak szeretni akar boldogságot adni és viszont kapni.
Ne tagadd meg eme embereket ismerd fel őket, mert
Elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen,
Csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni,
Merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor
Mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!
Ezt ma találtam, több hasznos tanács mellett.
Nekem már nem új, hiszen évek óta alkalmazom, sikerrel.
"Írd ki magadból azokat a gondolatokat, melyek rossz érzéssel töltenek el, és jegyezd fel azokat a történéseket is, amelyek boldoggá tesznek! Ha nincs elég időd arra, hogy naplót vezess, hetente legalább egyszer ragadj tollat, és foglald össze az elmúlt napok eseményeit. Az írás segít a szomorú élmények feldolgozásában, ugyanúgy, ahogy a kiadós beszélgetések. Biztos találsz környezetedben olyan személyt, akivel megoszthatod bizalmas gondolataidat, ilyenkor egy neki címzett levélben foglald össze az eseményeket, így még kapcsolataidat is ápolhatod. "
(forrás: Ezoterikus.hu - Bella Stúdió: horoszkóp jóslás ezoterika jóslás számmisztika ezotéria feng shui sorselemzés,)
Szia Jun0!
Köszönöm a jókívánságot
, és örülök, hogy olvasgatod a beírásaimat.
Már kaptam visszajelzést mástol is, hogy jó benézni hozzám.
Ez nekem elég.
Sajnos a legtöbb topikban már összeszokott csapat van, oda már nem szívesen kapcsolódok be, és rengeteg a semmitmondó, oda meg minek??
Üdv.Laura
Szia Tudor!
Szabadidőmben is szoktam írni, és azt sem osztom meg senkivel, mert a legbelsőbb érzésimet vetem papírra.
A legjobb therápia.
Minden problémámat más szemszögből tudom nézni, átértékelni.
Ha leírom, akkor legtöbbször kiderül, hogy nem is olyan nagy a "gáz", mindig megtalálom a legjobb megoldást.
Az ember hajlamos elsőre bepánikolni egy-egy félresikerült eset után, aztán kiderül, hogy nincs is jelentősége a dolognak, sőt!....van úgy, hogy az a legjobb nekem, hogy nem értem el, nem kaptam meg, amire áhitoztam.
Amíg a férjem élt, vele megosztottam az írásaimat, Ő értékelte, megértette, de azóta csak magamnak írok.
Szép napot kívánok
Laura
Kedves Laura
,
igaz, hogy en sem irok a hozzaszolasaidhoz, de szivesen olvasom oket, nagyon szepek
!
Ez pedig kulonosen tetszett
!
En is csak kivanni tudom neked, hogy talald a "masik feledet" egy megfelelo tarsban
.
Nagyon szep napokat Neked es minden jot
!
Ez így olyan, mint egy blog, valóban.
A kitartást úgy értem hogy én nem lennék képes rá, hogy így - visszajelzés és reagálások nélkül - írjak.
Pedig nagyon hasonló a helyzetem a Tiédhez.
Tudod, alaptermészetemből fakadóan tisztelek és elismerek minden olyan pozitív teljesítményt, amiről úgy érzem, hogy én nem tudnám...
Remélem, előbb-utóbb megérkezik, akire vársz!
Ez nem kitartás, hiszen nem várok semmit.
Csupán jó megosztani másokkal azokat a gondolatokat, ami engem megérint.
Más blog-ot nyit, én ide teszem a számomra fontos írásokat.
Ha valaki elolvassa az jó, ha meg esetleg elgondolkodik rajtuk, már megérte.
Hull a hó
Micsoda
Zord idő
Hósapkát
Húzott a
Háztető.
Udvarra
Hóvárat
Hord a szél
Hófehér
Szőnyegén
Jár a tél.
Zúzmara
Zizzen az
Ágakon
Hópihe
Táncol a
Válladon
Ablakon
Sok kicsi
Jégvirág
Ez már az
Igazi
Jégvilág!
Kufár Róza
„Amikor rájöttem, hogy az emberek nem szeretnek, elkezdtem magamat szeretni.
Óriásira fújtam föl magamat, mint egy oroszlán és fújtam magam előtt a levegőt,
hogy tisztuljon a tér.
Haragos lettem, haragosa fűnek-fának és dédelgetve tettem mancsomat a vállamra.
Fájdalmas, fekete éjszakák voltak azok, nyűgös, végeérhetetlen éjszakák, magam sebeit nyalogatva.
Tölcsér.
Egy mélységes tölcsér kellett volna, hogy abba feküdjem, és halkan kiáltsam keserveimet.
Mi fájt?
Magam se tudnám megmondani.
Téptem, szaggattam a bokrokat, ütöttem körmeimmel a sziklákat, hogy szikra pattogott belőlük.
A felhőkre néztem, és rémes alakokat láttam bennük.
A tér olyan tisztán állt előttem, mint egy tankönyvben, a kanti filozófiában.
Doboznak láttam, melynek nincs oldala, a szél bejöhet, a szél kimehet, a madarak kiszállhatnak az oldalán.
Sík tükörnek éreztem a pusztát, nem láttam rajta semmit.
Harmadévre vergődött mellém egy nőstény, tagjait hozzám szorította és együtt feküdtünk az éjszakában.
Rézsút néztünk föl vastag fejünkből a csillagokra, melyek sárgák voltak és tompák, mint az eldobott kő.
Késő volt, végtelenül késő.
Akkor éreztük meg az időt, tisztán, mint egy pohár vizet,
mely ihatatlan az én számnak, mert összetörik állkapcsaim között.
A világot föl kéne fogni, mint kézbe a fadarabot, de nem lehet.
A világ kiesik kezünkből, a csillag kiesik szemünkből, a homok kiesik mancsaink rácsai közül.
Párommal éreztük, hogy lehetetlen megérteni a világot, csak érezni lehet.
Magányunk akkorára növekedett, mint egy hordó, melynek abroncsai közül nem tudjuk kiemelni fejünket.
Mogorvaságom és értetlenségem megakadályozott abban, hogy el tudjam fogadni azt a tenyérnyi örömet akár, amit párom simogatása nyújtott.
Elvadultam, izgatott lettem, barátságtalan, jártam le-föl a pusztán.
Dühített, hogy a világba nem tudok behatolni, mert széttolódik előttem,
és nincs többé, csak az én mancsomat látom magam előtt, nem a világot.
Dühített, hogy a párom szeretete hasztalan, bennem van a hiba, gondoltam,
mert nem tudom elfogadni a felém nyújtott mancsokat.
Hogy is lehetne élni?
Talán úgy, hogy szeretni kell az embereket,
ha azok nem is szeretnek, s akkor minden egyszerűbb.”
hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt.
Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak,
vagy te tetted,
aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed.
Érzed, valami végérvényesen megváltozott.
Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek.
Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe.
Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz.
Mert változol.
Holnap új nap virrad, fiam.
Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok.
Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat.
Nem szeretem a tökéletes embereket.
Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz?
Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki?
Éld az életet, ahogy neked tetszik.
És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel!
Kezdem elölről!
Semmi nyavalygás vagy siránkozás!
Az élet szép, feltéve, hogy éled.
Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben.
Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább...
Bolyongás a létünk ebben a világban.
Bolyongás ég és föld között.
Hajnal hasad, ébred a reggel,
rianó jéghátán ömlik a fény.
Szél fut a nádasban,az óra ketyeg,
s csak forog-forog az időkerék.
Rezdül a száj, mosolyra nyílik;-
szögletében még a csókok íze ég.
hanyatló karban újra lendül
a félbehagyott ölelés.
A vér még hevesen lüktet ereinkben;-
moccan a szív, a vágy tüze újra él.
Künn az udvaron reccsen az ág,
s egy madár szárnyát suhogtatva
útra kél.
(forrás:2008-12-27 07:32 AM, Hegedűs Zsuzsi által)
Ha észreveszed a hóban nyíló virágot,
Ha az úton elsőbbséget adsz,
Ha panaszaidnál több a mosolyod,
Ha néha jól kisírod magad,
Ha még észreveszed a jól mászható fákat,
Ha tudsz testvériesen osztozni,
Ha visszadobod a kishalat,
Ha néha fáj a szíved egy másikért,
Ha előfordul, hogy elégedetten alszol el...
Akkor jól éled az életed!
"Más kárán tanul az okos, a saját kárán a bölcs."
Ezt, így még nem hallottam, de akkor én egy "nagyon bölcs" ember vagyok
Balatoni január
Kéklő égen aranylik
A téli nap
Mosolyogva szemléli
A lucskos világot
Dél van
Harangszó pásztázza
A tájat
S a víztől csillogó jégen
Lassan tovasiklik
Ez kéne az egész
Háborgó világnak
Hogy lecsendesedjék
Hogy megtudja
Milyen is a balatoni január….
(forrás:2009-01-03 11:37 AM, agnesmaria1955 által)
(A fotók sk.:2009.01.09.Zamárdi))
A magam útján
Magamba nézek
s egy igaz ösvényt látok.
Elindultam végre,
a vadak útján járok.
Sűrű és mély a rengeteg,
de most befelé figyelek,
s iránytűm finoman,
csalhatatlanul vezet.
Elindultam végre,
a magam útján járok.
Nincs több semmi korlát,
csak amit magamban találok.
/Reich Károly /
5 tuti tipp, hogy megtaláld az igazit::
"Sokszor gondolsz mostanában arra, hogy miért nem találsz igazi társra? Egy ideje elkerül a szerelem? Talán segíthetünk, hogy véget vethess magányodnak!"
Légy önmagad!
Ne legyenek kétségeid, hogy egyedi, értékes ember vagy, aki megérdemli, hogy szeressék. Vállald fel magad, értékeiddel, hibáiddal együtt, és engedd, hogy a számodra kedves emberek is megismerjenek, közel kerülhessenek hozzád. Viselkedj természetesen, ne takard el valódi arcodat. Ha mindig másoknak próbálsz megfelelni, sosem lehetsz igazán önmagad!
Fogadd el a másikat!
Ha a másik őszintén, kendőzetlenül adja önmagát, fogadd el! Ne várj tőle többet, mást, mert elvárásaiddal könnyen elijesztheted őt. Ha túl sokat akarsz, úgy érezheti, nem megfelelő a számodra, és gyorsan sarkon fordul.
Engedd szabadon!
Ha minden végtagoddal rajta csimpaszkodsz, egészen biztosan menekülni fog. Engedd, hogy járja a saját útját, és tedd te is azt. Ne tarts fogolyként magad mellett senkit. A szabadságban megkapott, megélt szerelem sokkal értékesebb, mint a kikényszerített vallomások!
Lehet, hogy itt áll melletted...
Ne hidd, hogy a szerelem csak az ismeretlen távolból jöhet. Lehet, hogy régóta ismered őt, csak eddig mindig elnézel mellette. Vedd észre a mindennapok apró bókjait, a körülötted settenkedő, mozdulataidat leső ismerős-ismeretleneket!
Hagyd sodortatni magad!
Ne akarj görcsösen társra, szerelemre találni. Hagyd, hogy a dolgok, ismeretségek magukkal sodorjanak. A természetesség, elengedettség vonzóvá tesz a másik szemében, míg a görcsös akarás taszító lehet
RUTH BEBERMEYER: A szavak ablakok (vagy falak)
Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.
Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?
Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!
Szia Gyöngyi!
Rég voltam, mert számvetést készítettem, aminek az eredményével nem vagyok megelégedve.
Hogy legyen újévi fogadalmam, elhatároztam, hogy kevesebbet leszek gépközelben, inkább olvasással fogom múlatni az időt. Többet leszek a friss levegőn, tegnap is jókora sétát tettünk a környéken.
Fotóztam is, de az új topikokba nem fogadja el a képeket
Pedig még rókalyukat is találtunk - kettőt
Szia Laura!
Merre vagy?Rég voltál itt.
Gyöngyi
Ezt az útmutatást kaptam:
Hittel teljes lépés
Vállald a kockázatot, és váltsd tettekre szíved leghőbb vágyait!
Aine üzenete:
Az álmaidat illető késlekedés nem teszi semmissé őket. De persze megvalósulttá sem. A határozatlanság megöli lelked égő szenvedélyét, amellyel fejlődni és tanulni vágysz. Ne aggódj a rossz döntések miatt! Sokkal inkább aggódj amiatt, ha egyáltalán nem határozol. Szánj időt az imádságra, a meditációra, a kutatásra, a vizsgálódásra, tegyél sétákat a természetben... és hozd meg a döntésedet.
Amint meghoztad, az univerzum energiái azonnal támogatni fogják, s az ajtók mintegy varázsütésre megnyílnak előtted. Amint látod, a mágia az, amikor ráveszed elmédet, hogy végrehajtson valamit. Ez a szándék vezet téged mágikus utadon. Bízz benne, hogy az univerzum minden lehetséges módon támogatni fog téged. Bízz benne, hogy szándékod egyértelmű és jogos. S azután tedd meg a hittel teli lépést, teljes bizalommal vesd bele magad álmaid valóra váltásának folyamatába. Ne habozz és ne késlekedj többé egyetlen pillanatot sem!
Mindenkinek Békés, Boldog, Szeretettel Teli, Egészségben eltöltött Új esztendőt Kívánok!
Laura
Újévi köszöntő
Az idő dajkája ma éjjel egyik kezével újévet ringat
Miközben a másikban bús ravatalon óévet takargat.
Virrasszuk ugyan a régit, de inkább az újat köszöntjük
S a telt élmény-poharat ma éjfélkor mind kiöntjük.
Újesztendő, állj elébünk, hadd lássunk a velődig ma éjjel!
Lám veled is vénebb lett minden létező egy évvel.
Újesztendő, áldott hajnala újabb vágynak, tettnek.
Termő méhe légy emberséges tiszta becsületnek!
Újesztendő, előlegezz feleletet sok-sok kérdő szóra,
Lám sír a harang már s minden házban búcsút ver az óra.
Újesztendő, hozz békét, jót, boldogat, termőt,
Oszlass el egünkről minden vészt; poklot-rejtő felhőt.
Üsd ki a fegyvert merénylők markából bátran.
Hűtsd le forró fejét, ki őrjöng betegen, megszálltan.
Ne hallgasd meg imáját annak, ki vérért könyörög,
Holttestének se adjon nyugalmat temetőben a rög.
Keserű legyen falatja annak, ki másnak halált készít
S ki bút kovácsol, add ki abból először neki a részit.
Újesztendő, harsonázz riadót számára annak, kiben kihűlt a vágy.
Állítsd talpra a beteget, kinek jussa a gyógyszer és az ágy.
Könnypatak árkát tömd be mosollyal, ó minden arcon,
Ne lelje gyönyörét ember, kínon, börtönön, harcon.
Összekuszált fonalát létünknek bogozd ki, ó kérünk
S tüzelj, késztess, bátoríts, hogy semmitől meg ne riadjon a vérünk.
Gályatesteden új erő új vitorlát feszítsen
S minden tiszta álmot boldog part felé repítsen.
Hol nem hóhéra már többé ember az embernek,
Jóért nem sújt a vas s bűnért nem fizetnek.
Üdvözlégy új év, minek kereszteljünk mondd, ó mondd tégedet?
Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk minden léptedet.
Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím, mint éhes gyermekszájak,
Légy kulcs, mely kinyit minden beszakadt nagy kérdés-zárat.
Teremtő nagy tervek intenek feléd fehér zsebkendővel,
Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel, nagy erővel.
Kevés legyen a könny s csilingeljen sok gyermek-nevetés,
Magva szakadjon ősi búsulásnak s tűnjön rút szenvedés.
Vénhedett vénül ne nyögjön erőtlen, ziháló kebel,
Mikor a légben a március tavaszillatot kever.
Újesztendő! Idők méhéből szülj nekünk békét, színes szent jövendőt,
Ily vággyal kívánjunk Istentől minden jó embernek boldog újesztendőt!
Gellérd Imre
1955. december végén