Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
50 felett újra boldogan?
Létrehozva: 2008. december 19. 07:45
Kiváncsi vagyok, hogy 50 felett van-e még esély a boldogságra,
vagy ez csak egy álom?
Öt éve özvegy vagyok. Nehéz évek voltak,
de most már lelkileg helyrejöttem, és úgy érzem, hogy hiányzik valaki mellőlem.
Van egy kedvenc versem az ideálisról, de úgy látom már nem él illyen a földön. Vagy mégis..........?
Ime:
"... Tudnál-e csendesen hozzám bújni?
Esténként gyengéden átölelni?
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a naplementét?
Tudnál-e esőben is nevetni?
Egy szúrós fenyőfát megölelni?
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember nászát.
Tudnál-e táncolni a gyönyörtől?
Könnyezve sírni az örömtől?
S kitárni felém a szívedet.
Hogy megsimogassam a lelkedet.
Mondj igent, s akkor a Boldogság majd Rád talál!..."....
Lehet, hogy túl szentimentális vagyok?
SIMON ANDRÁS:
Szeretetközelben
Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében.
Most minket is étellel kínálnak. De hát erre
nekünk semmi szükségünk sincsen! -
zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva.
Hiszen mi praktikusan, megszervezetten,
hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet
a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a
sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.
Wass Albert Te és a Világ - Vágy és Öröm
"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."
Szépjóreggelt!
Én azért is kezdtem írni, mert rájöttem, hogy nem mondhatom el a gondjaimat, örömeit másoknak, mert legtöbbször nincs idejük átérezni az adott szituációt, arra meg nincs szükségem, hogy sablonos válaszokat kapjak, esetleg irígységet, ne adj' Isten kárörömet.
A napló meghallgat, és írás közben sokszor még a válaszokat is megkapom. Ez olyan mint egy regény. A saját életem regénye.
Sajnos én a régi írásaimat elégettem, mert annyira őszinte volt, hogy nem akartam, hogy netán valaki belepillantson.
Mostmár nem tennék ilyet .
Ha nem is mindennap, de írok. Már nem tudom, hogy kinek a tanácsára kezdtem el, de örülök annak, hogy ezt teszem, mert működik.
A probléma nem múlik el, de könnyebb az elfogadása.
Szia,szép jó reggelt kívánok
Azt már nekem is többen javasolták hogy írjam le ha valami bánt....hát én is ezt teszem
Engem április közepén ért egy nagy csapás,és azóta naplót írok.Eleinte nem annak indult,csak leírtam a bánatomat.Egy idő után viszont elkezdtem dátumozni az írásokat.
Köszönöm a bíztató szavakat.
Remélem az én szavaim is meghallgatásra találnak, és ha nem is a karácsonyfa alatt, de mellette ott lesz az én ajándékom is.
Igazán jó beszélgetésekre, megértő hallgatásokra vágyom. Még az a szerencsém, hogy szeretek írni, és kiíírom magamból mindig, ami bánt.
"Adj szót fájdalmadnak, a bánat, amely nem beszél,
addíg szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.""
William Shakespeare
Viszon a reggeli kávét nem tudom ágy kapni egyedül
Szia
Biztos vagyok abban hogy van esély 45-50 felett is a boldogságra....bár engem elkerül de van példa a környezetemben.
Az egyik kolléganőm aki egyben barátnőm is,most találta meg a boldogságot.9 évig élt egyedül azaz a fiával,és karácsonyi ajándékként most találkozott valakivel.
Nagyon kívánom neki hogy boldog legyen emellett a férfi mellett,és őszintén kívánom mindenkinek hogy találja meg a párját hiszen az ember társas lény,és nincs lélekrombolóbb dolog mint a magány.
Mielőtt elindulnék dolgozni, megosztom veletek e pár sort:
"Hiszem, hogy Isten vezérel az utamon, és a harmónia törvénye uralkodik felettem. A mindenható szeretetének fényében járok abban a hitben, hogy magamhoz vonzok egy olyan partnert, aki testileg, lekileg és szellemileg tökéletesen illik hozzám.
Meggyőződéssel vallom, hogy minden embernek megvan az eszményi párja a Földön, és Isten mindent megtesz azért, hogy a rokonlelkek egymásra találjanak."
...."Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem. "(ismeretlen)
"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
átöleled és tudod, az életed is rábíznád.
Mikor biztonságban érzed magad,
és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
kezed...
Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról.
És ha reggel kinyitod a szemed,
ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."
Nem ítélek el senkit azért amit tesz, és amit érez.
Az érzelmek jönnek, beterítik az embert, felesleges és értelmetlen lenne kitérni előle.
Ha a kapcsolatod jól működött volna, biztosan nem estél volna szerelembe. Így történt. Örülj neki, és élvezd a mámor perceit.
Csodálatos dolog a szerelem, főleg, ha viszonzott.
Igaz ebben a korban már azért az ember használja az eszét is
. már nem epekedünk elérhetetetlen dolgokért.
Szia!
Hát remélem, hogy nem kell 34 évet várnom
Elüldögélnénk kéz a kézben a nyugisotthon egyik sarkában demens egykedvűséggel
Azért is írok, mert kikapcsol, le tudom vezetni a feszültséget.
Már jó ideje elmúlt a görcsös keresgélés.
Most a csendes várakozás idejét élem. Dolgozom, már nem zárkózok be, néha elmegyek a barátaimmal kirándulni, vagy egyszerűen sétálok a Balcsiparton. Nagy szerencsém van, hogy csodaszép helyen élek, 20 km-re a Balaton, az otthonom körül meg a somogyi lankák.
Van egy kutyám, és több-kevesebb macskám .
Sosem unatkozok
, jókora a kertem. Ott a füvet nyírom nyaranta.
szia Laura.
Hidd el nekem csak csodák vannak és ha elengeded magad és nem görcsösen szeretnéd akkor megtalál a szerelem.én 53 éves vagyok és holnap lesz 1,5 éve,hogy olyan boldog vagyok mint még soha.ugyan voltak viharos napjaink,de az is csak azért,mert nem hittem el,hogy ilyen megtörténhet velem.gimiben 17 évesen szerelmes lettem egy fiúba aki nem igazán viszonozta az érzelmeimet és aztán diszidált.én a barátjával kezdtem el járni,de annak is vége lett.ők a mai napig barátok.34 év után egyszer csak felhivott telcsin ugy meglepődtem,hogy majdnem neki mentem a a villamosnak a Mártirok útján.Azóta naponta több órát telcsizünk,napi több e-mail.sms hegyek.egy hónapban 1 hétig Ő jön aztán én megyek 1 hétre hozzá.ha valaki azt mondta volna 2 évvel ezelőtt,hogy ez velem megtörténhet halálra röhögöm magam.bizz abban,hogy mindenki azt kapja amit szeretne csak ki kell várni.mókás ha belegondolsz én 34 évet vártam.neked nem kell ennyit az biztos
szurkolok neked nagyon
Szomorú eső
Az eső esik, egyre csak esik,
sötét szürke felhő hullatja
szomorú könnyeit.
Eláztat dús lombú erdőt, mezőt,
utat, házat, legelőt.
Verebek ülnek a villanydrótokon,
az eső lecsorog a barna tollakon.
Bámulom a nedves tájat
nézem a kitartó esőt.
Beszívom a hideg, nyírkos levegőt.
A szél most csendben, némán pihen,
nem játszik az eső kövér,
csillogó cseppjeivel.
A láthatár nyugodt és szomorú,
mint az embert maró, néma bú.
Magam vagyok, kezemben toll.
A vers sorait formálgatom.
Nehezen írok, nem tudom mitől,
valami minden szót megöl.
Bánat ez, vagy gyötrelem?
Magány vagy szerelem?
Nem bújnak elő a szavak.
Meghalnak.
A száj is hallgatag.
Kezem nem formál már betűt,
valami rosszat érzek,
valami keserűt.
Minden rideg, kopár, kihalt.
Bántónak érzem a neszező zajt.
Az eső monoton ritmust dobol a tetőn,
én rád gondolok,
hosszan, elmerengőn.
Nem vagy velem!
Nem vagy velem?
Lehetetlen,
hiszen itt érezlek közel.
De nem!
Mégsem érhetlek el.
Kezem feléd nyújtom
és mohón a semmit markolom.
Az eső, mint a könny
csorog az arcomon.
Magam vagyok, magam nagyon!
(koma: Szomorú eső, Dátum: Szeptember 03, péntek, 08:00:00, Téma: Sajgó lélek .Most úgy látszik, ez volt az első versem. 1981-ben írtam. Nem javítottam rajta semmit... valahol el kellett kezdeni..)
(Amatőr Művészek Fóruma)
"Emlékszel még, amikor először voltál szerelmes? Az első randi, az első csók, az első együttlét, az első igazán borzongató szeretkezés, ami néha-néha még ma is bevillan? Emlékszel az izgatottságra, amikor először vezettél autót? Amikor először tettél olyat, amivel sikert arattál, és mások felnéztek Rád? Amikor először tettél valami jót valakivel, csak úgy? És a csalódásokra is emlékszel? Amikor először törték össze a szíved? Emlékszel a fájdalmakra, a veszteség gyomorszorító érzésére? Amikor elkezdtél páncélt növeszteni, bizalmatlan lenni, óvatosan kihátrálni? Távol tartani magad, hogy ne sérülhess még egyszer úgy és annyira, mint akkor? Feltételekhez kötni a megnyílást, és szép kis listákat gyártani az ideálisról?
Én emlékszem. És jó sokáig ültem a szépen berendezett, komfortos kis elefántcsont tornyomban, és nagyon meg voltam lepődve, hogy miért is vagyok egyedül. Kívül kerestem a hibát, pedig az már rég ott lakott velem a toronyban, a megoldással együtt. Aztán egyszer leóvatoskodtam a lépcsőn, szép csendben becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam világot látni. Összetéptem a listámat, és a darabjait a szélbe szórtam. Azóta is ballagok, néha egyedül, néha társakkal. Néha fúj a szél, és előfordul az is, hogy pocsolyába lépek, de tudom, hogy a nap mindig süt - ha máshol nem, hát a felhők felett. És már nem hiányzik az elefántcsont torony. Lehet, hogy ott biztonságosabb volt, de nem érte meg az árát."
(számomra ismeretlen író tollából)
Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. (Paulo Coelho)
Kösz Ary!
Én is bízok benne, gondoltam ha hallom mások jó példáit, történeteit,
akkor bennem is erősebb lesz a hit.
Kedves Szilvi!
Köszönöm, hogy megosztottad velem édesapád esetét.
Nem kell elfelejteni a múltat, az együttöltött szép éveket, de leragadni sem szabad, sopákondva azon, amit nem hozhatunk vissza.
Nekem is sok szép évet adott az élet, voltak hullámvölgyek is, de az elmúlt.
Új fejezet kezdődött, és most ezt kell amennyire csak lehet széppé tenni.
Csak rajtunk áll! Ha pozitívan állok a dolgokhoz, akkor azok pozitívan is fognak alakulni.
Most is vannak az életemben problémák, de azokat megoldandó feladatként kezelem, és máris könnyebb.
Igazad van, sok a szélhámos, aki csak addig kedves, addig hoz virágot, amíg meg nem melegszik, aztán meg..........
.Már egyszer megjártam.
Most éppen a csigaházamban csücsülök
Szép napot
Laura
Szia!Szerintem van még esély a boldogságra 50 év fölött is.Én egy példát tudok és pedig az apukámat.58 éves volt apukám amikor anyum meghalt.Nehezen tette túl magát,de anyu mindig mondta a halála előtt,hogy ha meghal ne maradjon egyedül,mert az nem jó.Tudni kell anyukám 6 évig volt rákos sajnos és nagyon is tisztában volt mindennel.Szóval apukámnak lett egy barátnője-élettársa,na nem egyből,hanem kb 2 évvel anyu halála után.Lassan 5 éve hogy anyu nincs,és apu 3éve él boldogan én úgy látom.Nagyon rendes kis asszonykát talált magának,de mindig anyu marad az igazi számára,őt nem lehet kitörölni mármint az emlékeket.Az asszonyka is özvegy és egymásra találtak és remélem hogy sokáig együtt lesznek,mert megkell adni az esélyt a boldogságra,ha néha fáj is az,hogy a másik elvesztette a párját.Szóval fel a fejjel!Tudom sok rosszindulatú ember van és sok aki ezt a helyzetet kihasználja,de vannak még rendes emberek is hidd el nekem.
Üdv:Szilvi
Köszönöm
A remény hal meg utoljára...!