Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Arra írtam, hogy ha van egy lelki szegény, pl aki nem érez fájdalmat, szorongást, vagy megalázottságot, nem az jut eszembe, hogy ő nem érzi (tény), hanem az is, hogy ... szegény...
Egyébként, amikor nincs bennem könyörület, az nem annyira szegényekkel kapcsolatos (bármely értelemben) - inkább gátlástalanokkal.
Ne vedd már támadásnak, csak kicsit sommásnak éreztem a hozzászólásod, lehet, hogy feleslegesen ítélkeztem. Azért próbáltam árnyalni meg kifejteni. Hátha kíváncsi vagy rá ;-)
Ne haragudj!
Akkor végképp nem értem, hogy mire írtad azt, hogy a ténynél lehet fontosabb az empátia és a könyörület.
A tény az tény. Lehet magyarázgatni jobbról balról, de magán a tényszerűségen az mit sem változtat.
Tényleg vannak ilyen szituk nálam is, sőt, néha nem morális alapon, hanem simán önzés alapon - amikor elég a magam terhe, és nem kérek máséból.
Én is csak a véleményemet írtam..
Eszembe sem jut, hogy azért irogassak ide, hogy igazam van élményem legyen. Egyszerűen csak a véleményemet írom.
"Azt is próbáltam jelezni, hogy a ténynél lehet, h fontosabb az együttérzés, empátia, könyörület."
Ha ezt arra, írtad, hogy mielőtt eítélnén valakit érezzünk együtt, vagy empatikusan közelítsünk hozzá esetleg gyakoroljünk könyöröletet, akkor ezzel kapcsolatban az a meglátásom, hogy vannak jócskán szituációk, amikor teljes mértékben kizárt részemről bármelyik lehetőség. Gondolom nálad is vannak.
"Azt olvassuk a boldogmondások elején, hogy “boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” és “boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak”. Nagy félreértés, hogy sokan, sokszor úgy értelmezték a lelki szegénységet, hogy értelmi fogyatékos. Nem ezt jelenti, bár – természetesen – az értelmi fogyatékosok is boldogok lehetnek, hiszen ők is az Isten gyermekei, s velünk együtt állnak az Úr elé, akié az életünk.
Kik is a lelki szegények? Akik magukat szegénynek látják, akik önmagunkkal elégedetlenek, akik azt gondolják és mondják, hogy üres a kezem, Uram én nem tudok semmit tenni, képtelen vagyok – az életkörülményeim miatt, a saját állapotom miatt, öreg, vagy fiatal vagyok, stb. - nem tudlak követni téged, nem azt teszem, amit szeretnék, ami a szándékom. Boldog az ember, amikor a saját semmiségével, a saját kicsiségével találja szembe magát? Aligha. A szorongások gyökere ebben van. Balassi nagyon szépen írja a 220-as énekünkben, hogy “ semmim sincsen, Uram semmim sincsen, amivel elődbe menjek" – sem elég bölcsessége, sem elég kitartása, sem elég bizalma, sem elég egyértelmű hite, sem elég szeretete, sem elég imádsága, sem elég cselekvése.
Boldogok a lelki szegények. Miért is? Mert övék a mennyeknek országa. Mert ők átélhetik az üres kezű tanítványok sorsát. Mit mondanak Jézus tanítványai? Van két halunk, meg öt kenyerünk, hát mi az ennyinek, üres a kezünk, itt meg van ötezer éhes. Semmink sincs, s ami van, az is mit ér? Miért boldogok? A Krisztusnak átadott semmiség áldott lesz! Megsokasítja, megáldja azt az Úr, erőssé teszi a semmit, odaadja ehhez a semmihez önmagát és akkor elég lesz mindenre! Elég lesz. Boldogok a lelki szegények, mert övéké a mennyeknek országa, mert gazdaggá lehetnek Krisztus közelében."
Ez egy református lelkész magyarázata a "Boldogok a lelki szegények, mert övéké a mennyeknek országa." mondatra.
Értem én - csak azt próbálom jelezni, hogy most itt mintha mis is néha fekete-fehéren próbálnánk ábrázolni dolgokat, holott, ahogy írod, sokrétűbbek -
nem fáj neki - nem érzi át a sokrétűséget - szegényebb is marad - ugyanakkor kevesebb fájdalma van - ki tudja, ő mit mondana -
szóval ez a műfaj (hozzászólás) sem feltétlenül alkalmas a sokrétűség kifejezésére, ugyanakkor nagy a kísértés egy kis "igazam van" élményt szerezni magunknak..
Ilyesmiken gondolkodtam, anélkül, hogy megítélnélek, vagy félre akarnám értelmezni a megállapításaidat.
Azt is próbáltam jelezni, hogy a ténynél lehet, h fontosabb az együttérzés, empátia, könyörület.
Azért ő is megég, ha ráül.. Tehát nerm irigyeljük, mikor a parázson ül, ugye?
És persze, hitlert elítéljük - nem kérdés - csak nem mindegy, az ítélkezés minek az eszköze, és milyen formájú..
Sokszor az ego-építésé, sokszor a megtévesztésé - ritkán a segítő jobbításé..
Szerintem nem.Hiszen azok,akik lelkileg sivárak,szegények,nem lehetnek boldogok.Boldogok azok,akiknek gazdagság van a lelkükben.Vagyis;akik képesek érezni,érzelmeiket akár pozitívak,akár negatívak azok,meg tudják élni és át is tudják adni azokat.
Szerintem.De biztosan megvan az oka annak,hogy miért van az a mondat,ha jól tudom,a Bibliában van benne,hogy boldogok a lelki szegények,mert övék a mennyek országa.Nem vagyok ebben biztos,akik jártasak benne,majd megmondják.Szerintem ellentmondás van ebben az állításban.Más aspektusból meg lehet hogy igaz.
Értem.. Ítélkezni nem szabad.. semmi nem fekete-fehér, és semmibe nem látunk tökéletesen bele.
Kiakaszt egyébként, hogy az ítélkezés önálló kommunikációs formává nőtte ki magát - szinte a személyiséget is helyettesíti -
jól le-sommázni, megítélni, megmondani..
Ebben a politika is hibás mintaadó mondjuk, és a média is - úgy csinálnak, mintha mionden 2 mondatban leírható lenne. Háttérműsor? Elemzés? Ellentmondások? Mi az?
Az egyik az volt, hogy ne ítéljek el senkit elsőre...sőt soha.
A másik pedig az volt, hogy törődjek többet másokkal, próbáljak segíteni, ha nagy a baj....rajta nem tudtam segíteni...
Igen, átérzem ezeket.
Mondjuk én még fiatal vagyok.
És a depresszió sokszor kerülget....
Igen, ez a jó szó.. kimerít, elfásít, kételkedni kezdek, hogy minek van értelme.. Mert szívesen nélkülöz és gürizik az ember, meg lemond, akár évekig - ha van vége, ha van utána nem jólét, csak nyugalom.
Kaja, néha egy pihenős délután, nyugodtan megkívánni havonta egy cukrászdázást - nem félni, mi lesz holnap - apróságok...
De hogy tízenéve nyomjuk, és még mindig ugyanaz a tét, hogy egyáltalán fenntartható-e, vagy ha megöregszem, elviszik a tetőt, mert nem tudom fizetni a rezsit? Vagy nem viszik el, és öregen küzdök a fenntartással? És nézem, ahogy a párom agyondolgozza magát?
Aki nem depressziós, annak gratulálok a génjeihez meg a lelki hátországához.. meg a szerencséjéhez...
És kívánom, hogy sokan legyetek ilyenek.
Igen, nekem is a napi gondot jelenti például, hogy hogyan fizetem ki az albérletet, másnap mit fogok enni..
És ez kimerít.
De vannak tiszta pillanatok, amikor eszembe jut, hogy talán ezzel nem is kéne ennyit foglalkozni...és az, hogy ki mennyire boldog és mennyire kéne törődnünk a másikkal......ezzel kapcsolatban kaptam egy súlyos tanítást
És szintén az említett lánytól....csak az életébe került
Én hiszem, hogy igen. Az egyik lány, aki a legfontosabb tanítást mondta nekem----egy átlagos délután egy kávézóban...később értettem meg milyen fontos pillanat volt-----Ő sajnos elhunyt.....
De nem hiszem, hogy ezzel megszakadt volna az a gondoskodás, amit tőle kaptam.
Ja, nem kíváncsi szerintem se senki nagyon.. mert manapság elismert érvényesülési eszköz az agresszió, a közöny..
És mert elég mindenkinek a saját lelki nyugalmát összekaparni, és a családjával törődni.
Maga a téma is csak azért merül fel a napokban többször, szerintem , mert sokan szoronganak és nem olyan boldog a jövőkép.. hogy finom legyek.
(Ja. Én se olyan pozitívan, Csak objektívan is próbálok. Amúgy félek, hogy elmegy az életem az egzisztencia és a minimum komfort megteremtésével.. )
Azért, mióta kirúgtak, jobban igyekszem észrevenni, minek örülhetek.. hog yne érezzem magam olyan sz*rul..
Hála a Teremtőnek én sem vagyok magányos! Vannak barátaim és hívő testvéreim akik sokat segítenek.... Jesse nem egy ezek közül, és én inkább olvastam őt az évek során meg a vitáit, meg a véleményeit, mint beleszóltam volna.... nem hiszem hogy bármikor kárhoztattam volna őt! Most is a topic nyitójának írtam le mit gondolok, hogy értelmezem én, nem gondolom, hogy az én véleményem a százas, mintahogy egyikünké sem!
Ez egy érdekes témának látszott szívesen írtam bele, hisz egy topic azért van hogy beszélgessünk, ne kinyilatkoztassunk... mindegy... lépjünk tovább!!