Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A gugli kidob erre jópár magyarázatot, prédikációt. De ezek nyilván mind mai értelmezések. Fogalmunk sincs róla, hogy Jézus mit értett ez alatt, ha egyáltalán mondott ilyet
Szvsz általában könnyebb boldognak lenni annak, aki "egyszerű", akár anyagi, akár szellemi-lelki értelemben. AKi nem agyalja túl a dolgokat, nem kötődik minden idegszálával a pénzhez, nem keresi folyton az "igazságot", az "élet értelmét" stb.
És ezek az emberek tudnak igazán Önmagukba nézni...nem keresik másokban a negatív tulajdonságokat,ők úgy örülnek az életnek és másoknak ahogyan van.
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Semmi esetre sem a szellemi fogyatékosokról van szó, amint azt a mi sötét korszakunkban leggyakrabban értelmezni szokás. Jézus nem a hibbantakat nevezi áldottaknak, erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg, azokat, akik koldusai a Léleknek, Isten Szentlelkének. Akik tudják, hogy híjával vannak az Ég igazságának és erejének, és nagyon is szükségük van a felsőbb világ bíztatásaira. Akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, akiknek nincsen készen az élete, akik vágyakoznak Isten után. A félkész emberek, akik azonban feljebb vágyakoznak, mint ahol állnak, mert sejtik, sőt tudják és hiszik, hogy van tovább, növekedni és érlelődni lehet, és ezt Isten Lelkétől várják, mert tisztában vannak azzal, hogy nélküle nincs beteljesedés, nos, ezek az áldott emberek! Nem a befutottak, nem készen lévők, nem az igazak és közben változni nem tudók és nem is akarók, akik persze valójában mind szerencsétlen elakadt emberek, vagy ami még sokkal rosszabb, még besavanyodottak és odakozmáltak is. Azok boldogok, mondja Jézus, azok élnek áldott életet, akik még szegényei a Léleknek, Isten Szentlelkének, akiknek még lehet valamit adni, akik nem önelégültek, és akik nem utasítják el a megtérést, önmagunk szakadatlan megújításának igényét.
Ők azok, akik ha kell, tudnak lemondani anyagiakról, mert nem bálványozzák azt. Tudnak “a Lélek indítására szegénynek lenni”, ami ennek az igének egyik lehetséges olvasata, vagyis megválni birtokolt dolgoktól, tárgyaktól, sőt ügyektől, amikbe beleszeretettek és kapaszkodtak addig, és amitől Isten helyett, bálványként, üdvöt reméltek. Ez a megválásra való készség, a nem-ragaszkodás szabadsága az, amit hihetetlen tömörséggel „lelki szegénységnek” nevez az evangélium.
És mi a jutalma ennek a fajta “szegénységnek”? A mennyek országa, vagyis az ég hatalma, Isten királyi uralma. Ez mind ugyanazt jelenti, Isten “országát”. Akkoriban ezt mindenki feszülten várta, és a szíve legmélyén ma is mindenki nagyon várja. Igaz, hogy sokan annyira alszanak, hogy még csak nem is tudják, és azt hiszik, hogy a lottó ötöst várják. Pedig ez mozgat mindnyájunkat, ez a szívünk igazi irányultsága. Álmom az Isten – ahogy a költő mondja. És most hadd tegyünk egy megkülönböztetést. Az emberek nagyon szeretnek élni, megélni, átélni. Szeretnek lelkesedni és még sokszor szenvedni is szeretnek, de a legjobban elbűvöltnek szeretnek lenni, mert az olyan csodálatos érzés. Pedig az ember életét a gondolat és az igazság tudja egyes-egyedül megnyugtató keretbe foglalni, ez tesz minket emberré, míg a végtelen érzések és az átélések csak olyanok, mint a tenger hullámai: lehetnek szépek és izgalmasak akár, de nem a kikötőt jelentik, a megérkezést és az otthonosságot, ahová a lélek valóban igyekszik. Mi emberek sokszor az átélést tartjuk a legtöbbre, holott a gondolat, a megértés - a saját utunk megértése és a mások másféle útjának megértése bizony sokkal többet ér ennél. Az élmények elszállnak, és maguk után hagyják jó esetben az emléket, rossz esetben a semmit és a további sóvárgást, a gondolatok azonban utat mutatnak és világosságot hoznak a sötétben.
Persze, csak akkor, ha az Ég által küldött és igaz gondolatok, amit röviden és tömören mi igének nevezünk. Amikor „lelki szegényekről” és „mennyek országáról” hallunk Jézustól, pontosan erről van szó: valaki vágyik a többre, a magasabbra, a nemesebbre, mert lelki szegény, koldusa a Léleknek, egészen pontosan a Szentléleknek, tehát Istennek. És aki ezt a vágyakozást nem nyomja el magában, mint ahogy százezrek megteszik, hanem ébren tartja, tisztogatja és gondozza, sőt, tesz érte – az meglepődve tapasztalja, hogy nagyon jó dolgok jönnek be életébe az ég irányából, vagyis felülről. Igék, amik világítani kezdenek, igazságok, amiket nem kell többé bizonyítani, sőt még magyarázni sem, mert már úgy vezetnek, mint a jó útjelző táblák. És erők is, mert az igazság erőt ad, hiszen az Istentől való gondolat az ember legbiztosabb vezetője, amire nyugodtan rábízhatjuk magunkat, mert igazak. Igaz, tiszta és való – mi kell ennél több?
Ezek nem az én szavaim, hanem egy istentisztelet töredéke. Épp ennek a mondatnak az elemzése volt a téma.
http://gyulekezetiterem.shp.hu/hpc/web.php?a=gyulekezetiterem&o=boldogok_a_lelki_szegenyek
A lelki szegények itt olyan emberekre vonatkozik, akik a szegénységet belsőleg, lelkileg élik át. Belsőleg élik át a másoktól való függést, az alárendeltséget, az alávetettséget, az elvetetteséget.
A lelki szegények azok, akik a teljesen nincstelenek lelkületével fordulnak Istenhez, tudják, hogy életük teljesen Istentől függ, és fenntartás nélkül Istenre hagyatkoznak. A lelki szegény az önelégült ember ellentéte. Az önelégült ember, hogy Isten nélkül is megvan mindene, ami neki a sikeres és boldog élethez kell. A lelki szegény tudja, hogy csak Istentől kaphatja meg mindazt, ami a kiteljesedett élethez kell, és ezért önmagát tökéletesen alárendeli Istennek, Isten akaratának. Az a szegény, akinek legfőbb vágya az anyagi értelemben vett gazdagság, semmiképpen nem mondható lelki szegénynek.
Ők azok, akik ha kell, tudnak lemondani anyagiakról, mert nem bálványozzák azt. Tudnak “a Lélek indítására szegények lenni”, ami ennek az igének egyik lehetséges olvasata, vagyis megválni birtokolt dolgoktól, tárgyaktól, sőt ügyektől, amikbe beleszeretettek és kapaszkodtak addig és amitől Isten helyett, bálványként, üdvöt reméltek. Ez a megválásra való készség, a nem-ragaszkodás szabadsága az, amit hihetetlen tömörséggel „lelki szegénységnek” nevez az evangélium"
Szerintem is.
1. Boldogok a buták, mert nagyon sok dologgal nem kell foglalkozniuk, megteszik helyettük mások. Nem kell pl tervezniük, felelősséget vállalniuk, hiszen irányítják őket.
2. Boldogok azok is, akiknek lelki értelemben nincs szükségük semmire és senkire, mert boldogok magukban, és nem függnek a külvilágtól.
Amúgy meg faramuci ez az egész. Ha valaki valamit mondani akar, fejezze ki magát érthetően...
Jézus korában másképpen fogalmaztak mint most a mai korban.
Az együgyü emberben végtelen a türelem az embertársai iránt.
ez tűnik a legjobbnak.
Talán jó lenne az eredeti írást elolvasni...
- lehet, csak fordítási hiba.
De legalább elgondolkoztunk rajta.
Érzelem szegény, inkább ez az amit használnunk kellene.
De ez sem jó kifejezés,mert érzelmei mindenkinek vannak csak másképpen élnek át dolgokat.
lelki szegények = együgyüek
nem a pénztelenekre gondolt, az biztos, hanem akik lelkileg szegények, de ki szegény lelkileg???
Mert számomra az a lelkileg szegény, akinek nincs hite - de a hitetlen miért boldog? szóval ez sem megoldás....
A gyermekies lelket értette Jézus,a tisztát,őszintén szeretni tudót...ma már másként értelmezzük,pejoratívan,sajnos.
A gyermeki lélek az aki egy szál mezei kisvirágnak is úgy tud örülni,luxus autót kapott volna
Hát nem is tudom, egy jó ideje már én is ezen gondolkodom. Anyósom az a kifejezetten lelkiszegény lény, aki semmiben soha nem leli örömét, nem szeret semmit és senki (talán az unokáit?), mindenben csak a rosszat látja, mindenkihez rosszindulattal áll...
Még mielőtt itt többen is lehurrognátok elmondom, hogy ezt a saját fia is ugyanígy látja.
Ezek után én is megkérdezem, valóban boldogok a lelki szegények??? Vagy én értelmezem tévesen a kijelentést?
a szegények...
Ez így van mert a pénz nem minden
Szia!
Igen....