Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rászoruló? igen/nem
Létrehozva: 2008. december 7. 15:30
Sziasztok!
Olvasom itt a topikokat, így úgy rászoruló családokról...
Ki a rászoruló? Nálunk az egy főre eső fizetés 30 ezer alatt van és ebből van egy 50 ezres lakáshitelünk. Soha nem volt még elmaradásunk, mindíg minden csekk be van fizetve. És igen, netezem. .. Ez az egyetlen luxus az életünkben. Itthon vagyok a 3 gyerekemmel, a negyedik épp félidőben a pocimban és nagyon boldogok vagyunk.
Nincs kábel előfizetésünk , csak létszükségben telefonálunk, de mivel alig tudok kimozdulni segítség hiányában a gyerekektől, van itthon internet, sokmindent innen intézek. Férjem rengeteget dolgozik, de azért jut idő a családra is.
Tehát mégis kiknek adományoztok? Ki az, akinek kevés van?
Bevellom, épp annyi ruhánk van, amennyi szükséges, mosástól mosásig kibírja, de van. Bevallom kapunk fűtési támogatást, de próbálunk fakitermelésekre járni olcsó fáért, mert a gázszámlánk nagyon magas lenne. Bevallom, néha (eddig 2*) kaptunk kinőtt ruhákat, aminek nagyon örültünk, de más segítség nem igen jut el hozzánk. Bevallom az elmúlt évben összesen 2 pulcsit vettem magamnak a turiban, de a gyerekeknek megvan mindenük.
És hallottam aki panaszkodik, hogy ha jövőre nem kap 13. havi fizetést, éhenhel...
Mi sosem kaptunk, mégis lesz ajándék a karácsonyfa alatt és meleg a házban és béke és boldogság, és olyan boldog és mosolygós arcokkal vagyunk és leszünk körülvéve karácsony ünnepén is, ami szerintem sok embernek nem adatik meg.
Tehát, kiket is támogatunk az ünnepek alkalmából???
Most egybol jobban erzem magam. Ennyi het feszültseg utan.
Topicindito: erdekes temat feszegetsz!
Mindenkinek mások az igényei. Az anyósom havi 70 ezerből minimum 30 ezret félrerak. Szerintem fényevő, de a viccet félretéve, egy hétig is eszi, amit kotyvaszt magának. Kevéssel is beéri, sehová nem megy, igazán nem érdekli már semmi a közvetlen szomszédok szapulásán túl (85 éves).
Ha nekem kéne ennyiből egyedül megélnem, ugyancsak bajban lennék. Nekem sem lesz 13. havi fizetésem jövőre, s ha nem is verem a seggem örömömben a földhöz, éhen halni sem fogok nélküle. Annyit engedtessék azért hozzátenni e témához, hogy ami eddig 20 éven keresztül járt, annak elvétele most nem esik jól. Ugyanúgy be volt tervezve, hová teszem, mint a fizetésem.
Az elégedettség függetlenítése a pénztől nehéz kérdés a fogyasztói társadalomban. Miért? Ha csak arra gondolok, hogy a fiam kérése szerint vegyek két doboz Milka szaloncukrot is, mert az olyan finom, máris felesleges pénzkidobásról van szó. De megvettem, mert kérte, holott az árából kitelt volna a teljes szaloncukor mennyiség, amit szándékoztam venni eredetileg. Kell egy aranyközépút, ugyanúgy, mint a tudatos vásárló, aki annyira nem gazdag, hogy vacakot engedjen meg magának vásárlásképpen. A pénz... hát igen. Kell, de még jobban szükséges az a mentalitás, amely megengedi nekünk, hogy annyival elégedjünk meg, amennyi van. Boldog az, aki a legtöbbet képes kihozni abból, amilye éppen van. Gondolom én innen a diliházból (by Hofi), ti ott kinn hogy látjátok?
Az egészsésnél nincs nagyobb kincs!!!
Ezt tudja a milliomos is.
Nekem erről a témáról az jutott az eszembe, hogy nincs az a piros lámpa, ahol ne jönne oda az autómhoz 1-1 kéregető.
És örök dilemmám:adjak, vagy ne adjak nekik pénzt.Ők tényleg rászorulók, vagy csak az italra kell az aprópénz.???
És a szívem akkor csavarodik el, amikor egy kisgyerek kéreget.
Na ott én rendesen lelkileg taccson vagyok.
Ja, és hogy a konkrét kérdésre válaszoljak, CSAK a célszemélynek bele a kezébe vagyok hajlandó adakozni. Nem utalok számlaszámra, és nem adok le szeretetcsomagokat sehol. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy a legjobb dolgok nem a szétosztó rokonságának landolnak...
Viszont szoktam olvasni a Déli Apró "Ingyen elvihető, ingyen keresem" rovatát, és ha van valami "ajándékoznivalóm", a legszimpatikusabbat fel szoktam hívni telefonon, és felajánlom, amim van, ha érte jön. A régi számítógépem így adtam oda egy háromgyerekes, tanyán élő asszonynak.
ha a turkálóba került ,akkor előtte valaki azt is egy "rendes" boltban vette.
Topic indító nagyon tetszik a hozzáállásod, boldogságot nektek, bár ahogy látom van már:)
Én már azon is csodálkozom, hogy létező gyerekeknek gyűjtött adományt.
Alapítványnak, becsengetősöknek már én sem adok semmit. Ha valaki megállít az utcán, mindig azt mondom, hogyha marad (véletlenül) egy kis pénzem, akkor azt a gyerekeimre költöm.
A legjobb dolgaim angol turkálóból vannak.
Nemrég (kb. fél éve) vettem egy pulóvert "rendes" boltból sok pénzért, hát fél év úgy néz ki, mint amit a tehén szájából rángattak elő, magyarul sz*rrá van nyúlva, pedig 40 fokon mosom, alig centrizem, lassan már ránézni sem merek, mert már attól is tovább nyúlik.
Nem tudom, mért van, de a turkálóban vett pulóvereim nem nyúlnak. Pedig mosom őket rendesen. Van olyan pulcsim, aminek annyire feszes tartása, jó állaga és szép színe van, hogy nem akarom elhinni, hogy ezt már valaki hordta előttem. (Pedig biztosan hordta, hisz úgy került a turkálóba).
Aki lenézi a turkálót, az valószínűleg vagy annyira pénzes, hogy "derogál" neki használt ruhát venni, vagy pedig még soha a büdös életben nem tette be a lábát ilyen helyre, és nem szembesült azzal a TÉNNYEL, hogy ilyen helyen gyöngyszemeket foghat ki az ember fillérekért.
Én legutóbb 4 eredeti, gyakorlatilag vadonatúj Levi's farmert vettem, és a 4 együtt nem került egy ezresbe... :))
Teljesen igazad volt. Múltkor láttunk a TV2-n egy riportot. Egy mozgássérült kisfiúnak gyűjtött az alapítvány és azt hiszem 1,5 millió jött össze. Az anyukához 200.000,-Ft jutott el.... No comment...
Jó ilyet olvasni, sok boldogságot Nektek.
De elég ám egy betegség, haláleset és olyan gyorsan rászoruló lesz az ember, hogy észre sem veszi.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy ezt jó olvasni! Jó, hogy végre valaki nem panaszkodik, mert nem él luxusban.
Mi is elég szerényen élünk, de megvagyunk. Támogatni én is csak ruhákkal tudok ismerősöket általában.
Jó ilyet olvasni!
Támogathatjuk például a gyerekeiket egyedül nevelő anyákat,akiknek nulla segítségük van,esetleg egyik gyerekük sérült(van ilyen is itt az enelcén).De olyanokat is,akiknek a sorsát a szívünkön viseljük.Időseket,sérülteket, árvákat,afrikai gyerekeket...lényeg,hogy szívből jöjjön.Senkinek sincs joga számon kérni,kit,miért és mennyivel támogatunk.Én pl Afrikába juttatok el néha ezt-azt,amikor lehetőségem van rá és nem érzem,hogy ne tenném jól.Nekem úgy jó a lelkem,ha oda és nem máshova megy a csomag.
Ami nekem eszembe jutott a kérésekről.
Mindenki legyen résen,mert így ünnepek előtt megszaporodnak a lopások,csalások,átverések!!!!
Be is csöngetnek ilyen olyan indokkal,mint a mi házunkban is,felmérni a terepet. Ajtókat, kertkaput zárjátok!
Én is úgy veszem észre, hogy panaszkodni és kunyerálni csak azok szoktak ebben az országban, akik elszívják a napi 2 doboz cigarettát, és masszív alkoholisták is mellé. Furcsamód, a többieknek panaszkodásra nincs idejük, mert épp dolgoznak ... :)
Szia!
Mi is pont így élünk, két kis különbséggel: a negyedik is már jár, most volt egy éves, és viszonylag sok használt ruhát kapnak a gyerekek. Nincs semmi luxus, de ami kell az megvan. Néha jó lenne egy kicsit több, de így is elégedettek vagyunk, egészségesek a gyerekek, ez a lényeg.
Viszont, sajnos elég sokan vannak, akiknek még ennyi sincsen. Az én közvetlen családomban is. Őket segítjük azzal, hogy továbbadjuk a ruhákat, mással nem nagyon tudjuk...