Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldogságot venni
Létrehozva: 2008. november 10. 18:10
A régi nagy sláger hallgatva elgondolkodtam, hogy mennyi igazság van benne... Azoknak az embereknek, akik szinte mindent megvehetnek, sokkal könnyebb az élete... de vajon boldogabbak is???
Tudnak -e igazán örülni pl. egy nyaralásnak??? Nem válnak e megszokássá, mivel bármikor megtehetik? Bármikor elutazhatnak bárhová...
Milyen dolgok nyújtanak igazán örömöt??? (kézzel fogható dolgokra gondolok) Mennyivel kell óvatosabbnak lenni az emberi kapcsolatokkal?? MEnnyivel jobban kell félteniük a társunkat egy párkapcsolatban??
Várom véleményeiteket, és tapasztalataitokat :-)
Egy egészen régi emléket idéznék fel a kérdésedre: talán óvodás vagy kisiskolás lehettem, álltunk anyukámmal Budán, a Böszörményi úton és vártuk a kettes buszt a megállóban, és volt ott egy írószerüzlet, mindenféle kis bigyó volt a kirakatában, amit nézegettem, és volt ott valami kis papírzacskó és én azt fantáziáltam, hogy puszit lehet benne kapni. Hogy csak be kell menni az üzletbe és megvenni a puszit. Aztán ahogy gondolkodtam ezen, megértettem, hgoy az nem lenne jó.
"egy jómódú ember nem tudja, hogy ki az, aki csak azért nyalizik, mert érzi a pénz szagát." Ezzel szemben számtalan ember ámítja önmagát, hogy a személyét tartják nagyra, nem más külső tulajdonságát.
Nagyon sok ember nem éli azzal a tudatossággal az életét, amit te valószínűleg megélsz. Nekem sincs problémám alkalmazkodni nagyon különböző státuszú emberekhez, a munkámban is szükségem van erre; bár azok, akiket igazán barátaimnak mondhatok, kétségkívül nagyjából azonos társadalmi helyzetben vannak velem. Vagy pedig hasonlóan képzettek.
Mo-on egyelőre több az újgazdag, mint az, akinek már a dédszülei is fényűzésben éltek. Úgyhogy van elég, aki fitogtasson.
Amúgy a jelenség nem új, a tékozló fiú kétezer éves történetében már le van írva a jelenség, amikor a hirtelen elszegényedő volt gazdag mellől eltűnnek a barátok. Nagyon nehéz a jómód mellett megőrizni az embernek a szívét. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nagyon nehéz.
A pénzen megvehető dolgok által kiváltott érzésekre gondolok...
Részben igen... de talán inkább megszokássá válik, és már nem látod olyan szépnek...
"a pénzért megvehető dolgok hogyan veszítik el értéküket"
Arra gondolsz, h. azért becsülök meg jobban valamit, mert nehezen jutottam hozzá? Szóval, ha sokáig kellett spórolnom a tengerparti nyaralásra, akkor szebbnek látom, mint ha csak úgy csettintésre összejön? Ez szerintem szimplán kognitív disszonancia - "ha már ennyit áldoztam érte, akkor muszáj élveznem", ilyesmi.
Nem nem haragszok :-))
Csak látok magam körül olyan embereket akik mindent megtesznek azért hogy még még még.... és közben kiégnek...
És igen: sokan hülyeségre is képesek ezért....