Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
És bizony hogy minél több tiszta szándékú emberi tudat szükségeltetik ahhoz, hogy végbemehessen ez a dimenzió ugrás.
12 éve a Trancszendentális meditáción tanultam, hogy 10 a 4-en embertömeg elegendő ahhoz, hogy az emberek tudata negatívról pozitívra váltson, mint ahogy az atomokban a neutronok, protonok töltésével irányokat leht változtatni.
NOs a Plejádokról szól a könyv, és arról, hogy ők az 5. dimenzióba segítenének minket, de a kollektív tudatnak még mindíg dolga van, azaz pontosabban minden egyes embernek sajtá felelősségén múlilk, hogy hajlandó -e önmagát jobbítani, hátráltató szokásaitól megválni, kondicionálni magát a fejlődésre, s ha ezt megtzessszük magunkért, akkor elegendő számú ember lesz, akik az összes többit úgymond magukkal rántják a pozitív töltésbe. De ahhoz nekünk, akikben késztetés van arra, hogy bevállaljunk másokat, hogy szörnyű a szenvedés, és embertelen módon bánni egymással még szörnyűbb, azoknak feladatuk van önmaguk stabilizálása és fejlődése ügyében. És bárki bárhol tart is a fejlődésben szeretném, ha mindnyájan tisztában lennénk azzal, hogy éppen ugyan az a potelnciál mindnyájunkban benne van, csak van akikben még szunnyad. Tehát csak belső döntés kérdése, hogy akarunk e egy szenvedések halmazától , és katasztrófák halmazától érettebb, normális jövőt magunknak és gyermekeinknek, vagy a tehetetleenség fogjaiként az égiek nézzék végig, hogy pusztulás van.
Azt gondolom van már annyi a kollektív tudatban , és vagyunk olyan érettek kivétel nélkül mindnyájan, hogy belül akarjuk a felemelkedést, és az egészséges életet tudjuk választani.
Hogy valami ilyesmi történik most a világban, ez a fajta fejlődés-felismerés.
Mert technikailag iszonyú sebesen fejlődünk-szinte felfoghatatlan az egész-ugyanakkor ezáltal valahogy elembertelenedik a világ, önmagát pusztítja. . .
És pont ezért jött el most az ideje ennek a fajta lelki fejlődésnek, annak, hogy minél többen lecsendesítsék önmagukat, megértsék, hogy nem az az igazi életcél amit pl a reklámok sugallnak, hogy a boldogság bennünk van, csak kicsit oda kell figyelni, hogy a legfontosabb a szeretet. . .
És ha egyre többen lesznek azok az emberek akik ezt sugározzák önmagukból, és ez a szám átlendül az emberiség számának egy bizonyos százalékán akkor a világ egy új dimenzióba kerül. . .
/szintén agykontrollon hallottam, és nem is fogom tudni pontosan elmesélni, de nagyon tetszik a példa ezért írom le ha még ily pontatlanul is:Valamelyik szigetvilág egyik szigetén történt, hogy az ott élő pingvineknek? halakat dobáltak ki etetés céljából. Azok meg is ették azokat, úgy homokosan-piszkosan. Aztán egyszer az egyik véletlenül rájött, hogy ha előbb "megmossa" a tengerben az sokkal ízletesebbé válik. Ezt lassan egyre több pingvin megtanulta. És amikor az azon a szigeten élő populáció sajnos nem tudom hány százaléka már elsajátította ezt a tudást, hirtelen mintegy varázsütésre a többi, messzi szigeten élő pingvin is ezt kezdte csinálni.
Ez egy példa volt a kollektív tudattalan létezésének bizonyítására. /
Mindenre s minderre emlékszem. Eddíg én is eljutottam a könyvben.
S hirtelen szomorú lettem, mert tudom milyen sokszor nehéz volt nekem a jelent megélnem, és nem kapazskodnom a múlt egy finom melengető selyesen átkaroló élményébe, amely épp itt és most hiánypulzusát veri a szívemben.
Amikor a fejemben-szívemben eldöntöm, hogy már is ugyan ezt akarom, de a jelen nem erre alkalmas, hanem arra, ami épp történik, azaz most épp neked írok és bizony hogy jó, hogy ezt tehetem és nem egy afrikai országban éhezek, vagy nem egy háborús övezetben, egy politikától flusztrált légtérben nyomorítanak azok, akik azt hiszik magukról avilág urai.
A Világ Urai a lelkünk végtelen fonalán csordogál az énünk forrásába.
Képzeld, egyszer egy un. szakrális körtáncon /meditációs tánc volt/ azt az üzenetet viszhangozta a füle, hogy :
FORRÁSOK A TI SZIVEITEK, MELY UTAKAT INDÍT!
Sosem felejtem el!
Ennek már 7 éve, és ma is látom minden ember szívét, ha erre gondolok, hogy egy tiszta fény sugárzódik át mindnyájunk szívén, és mindenki a maga hasznosságát beletéve az életbe a felemelkedést, a biztonságos, élvezhető jelent, és átlényegülsére alkalmas, talán egyben dimenzió ugrásra alkalmas jövőt hordozza magában, ahol VÉGE A SZENVEDÉSNEK, az ok - okozatnak, ahol felemelkedtünk annyira, hogy vége a tudatlanságnak, a nem rálátásnak, és az ezzel járó karmának, fájdalmaknak.
Hogy szabad létezőként, a legőszintébben felvállalva magunkat és társainkat egyszerűen tudni fogjuk mit jelent Élni, és egyáltalán miért és hogyan érdemes.
Nehezet kértél, de megpróbálom. . .
Az életünk nem azonos az élethelyzetünkkel.
Hogy nem az elménk vagyunk.
Hogy meg kell próbálni megszabadulni attól a hangtól, ami állandóan ott beszél a "fejünkben" és vagy a multon dereng vagy a jövőt vetíti elénk természetesen szebbnek és jobbnak mint azt ami éppen most van.
Hogy ha csak másodpercekre is, de sikerül megállítani ezt a belső monológot és teljesen rácsodálkozni a mostra, az adott pillanatra, akkor eltölt valamiféle boldogság, valami belső nyugalom.
És tényleg nem azon kell siránkozni, mi volt akkor amikor olyan boldog voltam, vagy hogy nagyon jó lesz minden majd ha ezt meg azt elértem. . .
NEM
A most, ez a pillanat létezik csak. . .
Most befelé nézek.
Ebben a pillanatban mi az ami rossz nekem??
Semmi.
Most írok egy témáról ami kedves nekem.
Igaz ismeretlen embernek-de a bem. oldala által nagyon szimpatikus embernek-vagyis ebben a pillanatban boldog vagyok. . .
És ez így van, még akkor is, ha ha az elmém, ha megint "elszabadul" folyamatosan azt zakatolja, hogy majd csak akkor leszek boldog ha ez és ez megvalósul. . .
De már tudom hogy ez nem így van:))
Hát. . .
Lehet nagyon "gyerekesen" fogalmaztam, szegény Tolle. . . , még szerncse, hogy nem olvassa a NLC-t
De mondom még olvasom, a felénél sem járok a könyvnek, de ez amit megpróbáltam fennt megfogalmazni hatalmas felismerésként hatott rám-és MŰKÖDIK:)))
És te mi jót olvastál ki Tolle tollából, hiszen ha emlékeztetnek rá, amit már olvastam az újra éleszti a parazsat. . . :) Hát ha rárepülök megint e könyvre is, hiszen az este tényleg CSAK két könyv votl az ágyikómba, meg a nagy álmosságom:))
Most Luise L. Hay Éld az életed c. könyvében lévő megerősítések hasznáélatára van szükségem, hogy építsem fel azt a jelent és jövőképet, amit mindíg is fontosnak tartottam. S jelenleg ő tudja ezt nekem a leggyorsabban, egyszerűbben a tudatomba integrálni, azzal hogy olvasom, és gondolkodok, és meditálok, és olvasom, és. . . . . .
Szóval a havas út pédája itt is megállja a helyét.
Minél jobban rajta van a figyelmünk valamin, illetve rendszeresen, az fogja az életünk mozgatórugóit alkotni.
képzeld el, kb. 40 cm magas hó esett, és senki nem járt előtted az úton.
Te vagy az első, a lépteid nyoma ott marad, még az is látszik hol csúsztál, hogy siettél , hol merültél bele.
A következő aki arra jár , akár a nyomdokaidba is léphet, és ezzel együtt tágítja az utat.
Nos amikor az angyalokkal fel akarjuk venni a kapcsolatot, az ugyan így néz ki.
Napi szinten ki kell tágítanunk az ösvény, hogy már ne csak azt érezzük ropog a hó, meg csúszunk rajta, hanem arra is oda tudjunk figyelni, hogy közben ki kísérnek az Úton!:)))
Igen, szerintem se könnyű olvasmány, én is olvasok mellette mást is, mert ezt nem lehet regényszerűen.
/most éppen Harry Pottert:)/
Sőt azt is érzem, ha a végére érek, kezdenem kell előről. . .
Látod én meg azért érzem közelállónak, mert agykontrollos kiadvány-most végeztem a tanfolyamot-és Domján ezt a könyvet jelölte meg egyikként, ha egy lakatlan szigetre kellene mennie és 3db-ot vihetne magával. . .
Na de ez már tényleg nem az angyalos topicra való téma. . .
Egyébként az Angyali útmutatást is olvastam, de az pl nem volt több egy érdekes könyvnél-semmi megtapasztalás. :(
Ennek ellenére szoktam az angyalaimhoz beszélni.
De látod van aki nem olvasta végig-vagyis őt nem fogta meg annyira. . .
Szerintem ezek a dolgok/most a szinvonalas kiadványokra gondolok, nem a lom könyvekre/ nagyjából ugyanarról szólnak, más más megközelítésben, hisz annyira különbözőek vagyunk mi emberek, hogy mindenkire más más van "megvilágosító" hatással.
A legkisebb minimum, hogy kettő darab könyvet viszek az ágyamba, de az átlag kb. 4-6 db között mozog.
És mindíg ahhoz nyúlok hozzá, és olvasok belőle, amelyik "megszólít" vagy épp nagoyn foglalkoztat egy téma, s az adott könyv arról szól.
És így előfordult már, hogy évekig olvastam egy-egy köünyvet.
És persze ennek ellenkezője is, amikor ugyan nincs időm mégi 2-3 nap alatt meg kell tudnom mi van abban a könyvben.
Tolle könyve valjam be nem a legkönnyebb első olvasatra, illetve ha tényleg érdekel, akkor közben használni kell az agyamat, mert összefüggések mély értelmére mutat rá. Ő közel áll valamelyes a budhista szemléletmódhoz is, amely nekem nagyon tetszetős, hisz 7 éve benn van az életemben.
Én nem a szó szoros értelmében látom, ha egy társaságban, ahol róluk beszélünk megjelennek, de pár hete történt, hogy színtén zöldfényű angyalt érzékeltem, és mondta egy kedves idősödő hölgy, hogy akinek épp reikit küldtünk gyógyulása előmozdítására, az az illető most ebből az angyali segítségből is kapott, s ennek zöld fényét éreztük vele együtt.
Ezek szerint rád nem volt akkora hatással.
Kár. . . . :(
Nagy érdeklődéssel olvastam végig a topicot, és bocs hogy nem teljesen a témába vágó a hozzászólásom.
De olvasok egy könyvet, ami rám borzasztóan nagy hatással van, bár mág csal olvasom és a benne foglaltakat az agyammal fogtam fel-megtapasztalásról szó sincs.
De így is van hatása-és az igazsága számomra döbbenetes.
Ja hogy mondjam már a címét?:)
Eckhat Tolle: A most hatalma /útmutató a megvilágosodáshoz/
Milyen jó is lenne, ha olvasta volna valaki közületek, és akkor tudnánk róla beszélgetni. . .
;)
Már akkor is felismerték ezt az alapvető igazságot.
Ez az egyik része a válaszomnak.
A másik pedig az, hogy az ego szerinti segítség gyakran teljesen más, mint a lélektudat szerinti segítség.
Ugyanis az emberek azt várják el -tisztelet a kivételnek- hogy a sült gaalmb a szájukba repüljön, csak az élvezeteknek élhessenek, minden mást oldjon meg valaki más.
Ő azt adja meg nekünk, amire valóban szükségünk van és nem azt, amit szeretnénk (kivéve, ha ez a kettő fedi egymást).