Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem tudom melyik országban éltek (ha írtad volna, akkor bocsi, elsiklottam felette)......amit én tudok: a párom kb. ugyanakkora törlesztőrészletet fizet a saját lakásának törlesztésére Hollandiában, mint amennyit én Mo-on. A különbség a mértekben van..... no és persze az futamidőben is......de a hollandoknál a 40 nm-es 1,5 szobás lakás, mint "fogalom" sem ismert....
off: Hollandiában amúgy jobban megéri hosszútávon lakást venni...most a kölcsönkamatok viszonylag alacsonyak és ott működik az, hogy a kamatok az adóból részben leírhatóak......
Szóval egy "normál", egyedülélő holland, de szerintem egy család sem igen fizet ki 1100 EUR-t egy lakásbérlésért. Sokan nem is keresnek ennyit netto.......
Tudod én azért írtam le megfontolandóként, amit írtam, mert átéltem, tudom, milyen az, amikor van pénze az embernek arra, amire kell és milyen az, amikor nincs........
Amit írsz az persze megfontolandó, de gyanítom, hogy Meisje ezeket már meg is fontolta..
A kinti "jó" fizetésekről csak egy példa: én tényleg igen jól keresek itt, a párom is, de pl lakás-bérlés: hosszas keresés után, sikerült egy "kedvező arú" lakást találni, amerikai konyhás nagyszoba + háló, mindez 1100 euróért...tehát több mint félmillió forint(!!) Nos ennek fényében a fizetés objektíve már nem annyira jó..enyhén szólva...
Otthon van lakásunk, és amennyit otthon kereshetnék, azzal körülbelül ugyanilyen életsznvonalon élnénk, csak körülöttünk a család, barátok..
Meisje, ez aztán az terv nálatok!
Amit én ajánlanék megfontolásra:
Gondoljatok bele alaposan miből, leginkább mennyi pénzből fogtok tudni megélni Mo-on, és azt a pénzt mekkora időráfordítással és energiával tudjátok megkeresni.
Azt nem szabad elfelejteni, hogy Mo-on olyan állás, hogy 4-6 órás csak ritkán létezik a valóságban (papíron igen!) és nem is igazán jól fizetnek. Szóval lehetséges, hogy a teljes munkaidős + túlórás munkahét mellett sokkal-sokkal kevesebb idő fog jutni a gyerekre.
Lehet, hogy a család besegít...de az nem ugyanaz, mintha a szülőkkel lehetnének.
Ja és "jó" állást találni Mo-on szerintem sokkal-sokkal nehezebb, mint Hollandiában. A jó alatt azt értem, hogy nem hajtják ki az utolsó szusszt is az emberből és még aránylag jól meg is fizetik. (a fizut még a nagyon jól megfizetett esetén is eloszthatod legalább 2-vel a hollandhoz képest!)
Tudom nem minden a pénz, de ha nincs meg egy minimum, ami szükséges ahhoz, hogy egy megszokott életszinvonalat fenn tudjatok tartani, akkor az nagyon meg tudja keseríteni a mindennapokat.
Nem szeretnék tanácsolni semmit, hogy menj v. maradj, mert ezt neked kell tudnod és érezned, mit nyerhetsz és mit veszíthetsz.
Én már megéltem azt, hogy hazaköltöztem, nagyon nehéz volt az elején, mert a "semmibe" jöttem és kűzdöttem, mint az oroszlán, hogy jussak 1-ről a 2-re. Azt a pénzt éltem fel lassacskán amit külföldről hoztam haza.......eltelt 2 év, amire talpraálltam és meg tudtam teremteni az anyagi biztonságomat (nem luxus, de van már egy saját lakásom, aminek a kölcsönét, havi 80 rugó, 1 fizetésből is ki tudom fizetni és emellett nem kell hónap végén számolgatni, hogy miből fogok tudni bevásárolni menni)......családdal gondolom ez még nehezebb.....főleg úgy, hogy nem tudom a párod mihez tudna Mo-on kezdeni......én 3 diplomával (amiből 2 mérnök és 1 közgazdász) és olyan adottsággal, mint aki a jég hátán is megél .....nagyon nem volt egyszerű...
Szia aranyeper
bocsi, hogy más témában zavarlak, de amint olvastam, hogy az USA-ban éltél, gondoltam írok, szóval én távoli rokonom leszármazottait szeretném megtalálni, és ahhoz keresek segítséget, ha lenne ötleted, megköszönném.
Szia Éva
Szia,
ez attól is függ, hogy hány évig éltél kint. Na meg persze sosem tudhatod, hogy a párod hogy tud majd itt beilleszkedni. (tud v nem tud magyarul?) Ez rengeteget számit.
Én is külföldön élek, de nem jönnék haza a barátommal, mert itt nem tudna boldogulni...
mondjuk én mem szándékozom hazaköltözni.
Sziasztok,
Én az USA-ban éltem 8 és fél évig, és 2006-ban költöztem haza. Eddig nem bántam meg. Sok szempontból ez az ország nem működik, idegesítő a tehetetlenség a gazdasági helyzettel kapcsolatban és egyebek, DE itthon vagyok otthon. Találtam állást, élem az életem, van párom, elvagyok. Nem mondom, hogy olyan jó anyagi helyzetben vagyok, mint kint voltam vagy, hogy annyira biztonságosnak érzem a jövőt mint kint...de ennek is megvan a maga szépsége. Itt van a családom és a barátaim (akikkel amúgy nem szűnt meg a kapcsolatom és a mai napig ők az igazi barátaim). Jól érzem magam. Persze vannak pillanatok, napok, hetek amikor úgy érzem jó lenne külföldre költözni egy jobb életért, de nem visz rá a lélek. Valami nagyon nagy dolognak kellene ahhoz történnie (valószínűleg nagyon negatívnak) - ez remélem nem várhat a közeljövőben.
ha van kérdés szívesen válaszolok
Biztos, hogy amikor mar itthon vagytok, akkor szívesen látnának. azért előjön belőlük is az az érzés hogy, de jó hogy gyakrabban találkozhattok. és ha azt látják, hogy boldogok vagytok itthon és minden működik itt is, akkor nem lehet gondjuk.
persze nyilván félnek hogy feladjátok a biztosat (legálábbis az ő szemükben biztosat) a bizonytalanért. Be kell nekik bizonyítani, hogy minden sikerül itt is.
Szerintem, az a része nem nehéz, hogy:OK nem hallgatok rájuk, hiszen ez az én életem, az én döntésem.
Viszont nagyon nehéz függetleníteni magamat attól, hogy úgymond "nem látnak szívesen" ha hazatérek...
meisje,
nekem pedig az apukám aki persze nagyon szeret, de a maga módján (tehát akkor elégedett, ha az ő elképzelései szerint élem az életemet..) Tudom, hogy e legjobbat akarja, de egyszerűen meggyőzhetetlen..tőle már többször hallottam az ominózus: "Haza ne gyertek"-et...
Hát megmondom őszintén nekem ezek elég rosszul esnek...
huuuu Coccinelle..
most mondjam azt, hogy nekem is???
..es pluszban meg hozzateszem, hogy a legelso szemely az edesanyam, akirol nem tudom elkepzelni, hogy nem szeret minket, mert tudom, hogy neki mi -es a mi bldogsagunk a legfontosabb, de megsem ertem az esetleges reakcioit a dologgal kapcs. Bar ok, reszben ertem, mert valoban jobb a megelhetes sok esetben, de szerintem neki nincs annyi belelatasa az eletunkbe, hogy el tudja donteni mi a jobb szamunkra. Mar most hideglelest kapok ezektol a megjegyzesektol
Szia,
Nagyon igaz amit írsz. A szívünkre kell hallgatni, mert mégiscsak az életünkről, a boldogságunkról szól.
Az otthoni "kántálóknak" meg úgysem lehet megfelelni. Sajnos azt gondolom, hogy aki (nekem is van ilyen közeli családtagom), azt mondja, hogy haza ne gyertek, én nem örülnék neki, megőrültetetek stb..az nem szerethet igazán, vagy olyan szinten hiányzik belőle az empátia, hogy nem érdemes ebben a kérdésben odafigyelni a véleményére..
Nekem sajnos egy-két családtaggal kemény meccsem lesz még...
na gyors bekukk..
haaat azert ez nem teljesen igy van. Valaszthatsz, de a lenyege ugyanaz marad...Mig otthon mar a vajudas elso jeleinel mehetsz a korhazba, hogy felugyelet alatt legyel (legalabbis en igy tudom), addig itt csak bizonyos nagysagu ''tagulas'' utan engednek be a korhazba..
en ezen anno tokre kiakadtam amugy, aztan vegul csaszaros lettem sajna, de lehet jobb volt igy. Elso szulo nonel meg foleg orjito a gondolat, hogy otthon magara hagyva kinlodjon vegig jo par orat mire engedik, hogy bemehess a korhazba.
Sok esetben (epp a minap meselte egy ismerosom) mar nincs is ido bemenni a korhazba, mert mire odaer a szuleszno, addigra a kitolasi szakasz kovetkezik.
Szerintem is, Meisje (bár tudod, én nem költözöm haza), a SZÍVEDRE hallgass! Az ember ezt zsigerből érzi és tudja, és a racionális érveket csak botladozva próbálja hozzá keresni.
Ha úgy érzed, hogy otthon jobb lenne, akkor menjetek! Ehhez sokkal nagyobb bátorság kell adott esetben, mint téblábolni és az otthonról sírókra hallgatva maradni.
Ez annyira egyénfüggő és csak Te érzed. Egy csomó vegyesházasságot ismerek, akik nagyon boldogok otthon.
igen, ott is, meg előtte kettő másikban.
egyetértünk., ott legjobb nyaralni!!
Ti előtte a férjed hazájában éltetek?
Gyönyörű ország, imádom, beszélem a nyelvet, de, de, de: csak nyaralni szeretek odajárni ( a párom is)
ezt a hülye "glóriás" szmájlit véletlenül tettem bele..
Most egy értekezletre el, de késő du, este még jövök! nagyon élvezem a beszélgetést veletek!
határozottan jobb lett, komolyan!!! persze a féérjem hiheteten türelmes ember, de komolyan mondom, hogy a házasságuinknak hatalmas próbatétel volt.
beszél magyarul viszonylag jól! persze vannak lehangoló élményei értetlenkedő magyarokról, akik nem akarják megérteni az ő magyarját, de azok valszeg nem beszélnek idegen nyelvet!
és abszlút megérti, hogy miért akartam hazajönni! látja ő is, hogy a gyerekeknek semmiben nincs hiányuk.
Abena! szerintem te magad válaszoltál magadnak. tényleg lehet hogy te aggódod túl a dolgot. mondjuk a 'gyökértelenség' engem is aggaszt, de már látom a nagyobbik gyereknél, hogy abszolút tudja/érti hogy hova tartozik. legyen az akár két/három hely is...
egyébkétn tényleg, eza másik, ami engem nem meneszt, avgy ereszt, bár kissé patetikus
párom nem magyar, és ha elmennénk akárhova máshová egy harmaidk országba, én érzem azt, h mégha a gyerekeimnek talán az is lenne a gyökere, enm tudnék azonosulni a helyzettel, mert olyan fura lenne, hogy nekik nem jelentene semmit Süsü, meg a bociboci, meg a Városliget, gryllus - tudom, ezek nagyrészben rajtunk múlnak, de ha túlnyomó részt nem mayagr gyerekekkel lesznek körülvéve, ez igenis háttérbe szorul....
pl Hollandiában ugye a karácsony sem úgy van, nem is akkor, mikor itt, meg ott Sinterklaas van meg Zwarte Piet, itt meg jézuska és angyalka meg mittomén sok minden :-)
nemtudom, legalább egyik szülőjük gyökerei legyenek nekik biztosak, de lehet, h cska magamért aggódom és nem értük
Tényleg, de jó
Ő is szereti Magyarországot ezek szerint...A nyelvvel hogy boldogul? Az enyém most kezd belejönni egy picit (magántanárral.).
Gyerkőcökhöz gratula!
''nem vagyok elviselhetetlen.''
ezt nem hagyhattam szo nelkul Nikkelke...Szoval akkor Te is????..es ezek szerint vmivel jobb lesz, ha mar otthon leszunk, igaz? Mondd, hogy igen
jajj, de dumalnek meg Veletek!!
Jovok kesobb tenyleg!
ciao es tovabbi szep delutant mindenkinek!