Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Véradók vagyunk.....
Sziasztok.
Egy másik topicban felmerült a véradás lehetősége,és arra gondoltam,h. gyűljünk mi véradók össze egy topicban,és meséljük el,ki hogyan kezdte,mikor és hányszoros.
Én hatszoros véradó vagyok.Sokáig nem adtam,de mára eljutottam oda,h. 3* megyek egy évben,mert ugye ennyit szabad. Kicsit mondjuk sokallom a 4 dcl-t,de nincs választás.Én azért kezdtem anno,hogy ha mással nem is,ezzel tudok segíteni embertárasimnak.
meséljetek!
A vércsoportom egyébként A Rhesus faktor pozitív. Elég gyakori, de éppen ezért van szükség rá.
Ti kaptatok már képeslapot a vérellátóból a szülinapotokra?
Ezen már én is gondolkodtam. Mert ugye a fogkelezlést le lehet tagadni, de a fogszabályozást nem.
Egyszer én is bevallottam, hogy fogkezelésem volt és kizártak. Kérdeztem, hogy miért is, mert hát egy egyszerű tömés volt, de kb. 1 héttel előtte. Az orvos nem igazán tudott mit mondani, a lidocainra kezdett hivatkozni...
Aztán megkérdeztem egy fogorvost, hogy mi a helyzet az érzéstelenítővel? Miért nem engednek egy héttel utána véradni? Azt mondta, nem érti ő sem a kizárást, mert hát a lidocainnak híre-hamva sincs már pár órával a kezelés után se. Plusz még hozzátette, hogy: ennyire sok a véradó?
Inkább kérdezz rá. Kíváncsi vagyok én is.
nem tudja valaki, fogszabályzás időszaka alatt, lehet vért adni?
mert, ugye rá szoktak kérdezni, hogy elmúlt évben volt-e fogkezelése. és hát a fogszabályzó ugye elég sok sebet okoz a szájban...
valaki, rendelkezik tapasztalattal? vagy kérdezzem meg magam a jövőhéten?
a nehézségekről:
már nekem is volt, hogy eldurrant a vénám, és kék-zöld voltam egy hétig. de túlélhető a dolog.
a legutóbbi esetemet azért leírom, hogy más ne tojjon be annyira, ha netán megesik vele.
mentem vért adni, sőt még egy ismerősömet is elrángattam, ő akkor adott először. nem is volt semmi probléma, azon kívül, hogy kicsit piros lett délutánra.
mikor este hazaértem, akartam mutatni anyunak, hogy adtam megint vért, és ahogy felhúztam az ingem, akkor láttam, hogy a piros folt, már nem folt, hanem csík. halad felfelé a karomon. épp a hónaljamnál tartott. anyu eléggé kétségbe esett, én meg nyugattam, hogy ez nem vérmérgezés... de bevallom nehezen aludtam, el, hogy mivan ha tényleg történik valami, amíg alszom.
Másnap nyitásra mentem vissza a központi vérellátóba. a nővérek csodálkoztak, az orvos csak forgatta a karom, bejött még egy orvos konzultálni, én meg kezdtem egyre jobban betojni...
kiderült, hogy 1000-ből 1-szer van ilyen, hogy begyullad a véna. Igyak calciumot, és kenjem venorutonnal.
két napig tartott, és teljesen rendbejött.
senkit nem akarok ezzel elrémíteni, csak azért írom, ha ilyen van, menjetek vissza, de ne ijedjetek meg, ahogy én tettem
én is megyek jövő héten, mikor lejár a 3 hónap
Hát ez gyönyörű történet!
Örülök, hogy folytatódik
Szia!
Én, mint szerény 2*-es véradó jelenteznék a topicba. Pedig szívem szerint már legalább 10*-es lennék, de ennek oka van.
Én 18 évesen kezdtem. Főiskola, kollégium. A szintfelelős járta a szobákat, hogy véradókat keresnek, pont az én vércsoportom. Mindig is szerettem volna véradó lenni, hát rajta, gondoltam ideje elkezdeni. Másnap egy idegen városban, idegenek között estem át a "tűzkeresztségen". S, hogy miért lett életem egyik legnagyobb élménye? Következő héten óráról hívattak ki, mindenki füle hallatára, hogy a főigazgató vár az irodájában. Levert a víz, míg odaértem, nem értettem mit követhettem el, semmi jóra nem számítottam. Majd a főigazgató kezett fogott velem és két puszi kíséretében megköszönte a vért, mellyel hozzájárultam beteg lánya szívműtétjének sikeréhez. Kaptam tőlük egy bikavért gravírozott fadobozban "Hálás köszönet a vérért!" felirattal. Kincsként őrzöm. Mint később kiderült egyedüli hallgatóként vettem részt a véradáson (több ezren jártunk akkor a főiskolán), erre fel tiszteltek meg vele. Soha nem felejtem el azt az érzést, majd elbőgtem magam és mondtam, hogy nem ezért tettem...
Az első alkalmat csupán 10 év múlva követte a második idén nyáron. A magyarázat egyszerű: a súlyom általában nem tudtam 50 kg fölé tornázni, ha mégis elérte valami más jött közbe. ( Volt hogy a hivatalos cécó után vizeletminta produkálása közben vettem észre, hogy megjött... ) Illetve sokáig nem voltam tisztában vele, hogy a városban, ahol élek hol van rá lehetőség. De most már tudom! És eltökélt szándékom jövő hónapban felkeresni az intézetet (nem csokievés céljából )
Heló!
Én 14-szeres véradó vagyok. Én is alig vártam már, hogy betöltsem a 18 - at és mehessek vért adni Nem tudom, hgoy miért, mindig is szerettem volna. Csak jó lesz valamire a vérem
Nekem alapvetően teljesen jók a tapasztalataim, és szerencsére teljesen jól bírom. Amint leragasztják a karom, már lépek is a dolgomra Én nem járok olyan gyakran, volt, hogy évente egyszer voltam csak , de mindig a bal karomból adok, azt szeretem.
Egyetlen egyszer volt csak rossz tapasztalatom, amikor majdnem berosáltam... Egy általam nem ismert hölgy bökte meg a karom, de úgy, hogy feljajdultam. Ej, gondoltam, ilyenem se volt még . Aztán a drága ugye elvezette a csuklómig a csövet, és nem a karom alján ragtapaszozta le a bénája, hanem kicsit oldalt. Ilyeténképpen a tű ferdén állt a vénámban, bökte belülről. Kibírtam, de elhatároztam, ha legközelebb is ő akar megböködni, hát szólok másnak.
Amúgy szerintem teljesen rendben van a dolog.
Szia.
Én 27-szeres véradó vagyok. Amikor csak tehetem, megyek. Én is azért kezdtem kb., mint te. Sajna túlságosan jótékonykodni nem tudok, hát segítek a véremmel.
En mar mondtam a ferjemnek es a szuleimnek is, ha ugy adodik, belolem mindent felhasznalhatnak, amit csak tudnak. Mar most jo erzessel tolt el, ha valaki akar csak 1 evet is kaphat azert az elettol, mert beultettek valamelyik szervemet az o testebe.
Veradashoz meg egy: tavasszal (vagy tavaly osszel?) rendeztek veradast a munkahelyemen. Sajna nem vehettem reszt rajta (mondjuk oromteli ok miatt, allapotos voltam), viszont a kollegaimra nagyon buszke vagyok: kb 80-an vagyunk, es ha jol emlekszem, minimum 40-en adtak vert (de lehet, hogy tobben is). Tiszta sorban allas volt. A szervezo kollegam keszitett egy tablazatot negyedoras idokozokkel, reggel 9-tol delutan 5ig az osszes idopontot lefoglaltak. A voroskeresztesek nagyon oda-vissza voltak. Na ilyen, vallalati veradas kellene tobb. Igy aki lusta elmenni mashova, legalabb ott helyben adhat. (Mondjuk amig a parom adhatott vert, mi mindig neztuk, hogy a 3 honap leteltevel hol van a kozeli keruletekben normalis idoponttal veradas. Csepelikent nem egyszer atmentunk a Camponaba vagy a Lurdy hazba is.)
szia,
én a második alkalommal jártam így, hogy már vége volt és két perc múlva a lábujjamig leizadtam egy pillanat alatt. elég rossz érzés volt.
De azóta semmi ilyen nem volt. mindíg eszembe jut utána, hoy hátha megint de nem :)
én AB- vagyok, ez a legritkább állítólag.
Egyik alkalommal az orvos elmagyarázta, hogy a statsztikák szerint az emberek tizenpár százaléka AB, és ennek csak negyvanvalahány a negatív.
szóval ez is sarkall, hogy máskor is menjek. :)
legutóbb jelentkeztem csontvelő donornak is, de még nem telefonáltak a vizsgálatok miatt. valaki tud erről többet?