Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Azert is szeretem Szabo Magdat, mert akarhanyszor olvasom ujra a regenyeit, mindig tud valami ujat mondani. Egy mondata pl., eppen megvilagit nekem valamit, egyfajta valaszt kepest adni akar a regebben, akar a mostanaban engem foglalkoztatoto kerdesekre.
A Regimodi tortenet megfilmesiteseben sokat kihagytak a konyvbol, hiaba volt negy reszes, akkora terjedelmet nehez besuriteni ennyi reszbe. Ebben a filmben szerettem meg Gubas Gabit, amikor a fiatal Rickl Marit alakitotta, a kalmarlanyt. Egy elmeny volt. A tobbi konyve is az. Kulonosen a Katalin utca, bar nehez sorrendet felallitani.
Szabó Magda kedvelőknek ajánlok egy oldalt: http://www.pim.hu/object.CDF92E9B-A9BF-4295-BA77-60DC472EA C7D.ivy
Itt vannak digitalizált könyvek. Remélem, most nem tréfál meg a gép, hogy levágja a hivatkozás felét
Sziasztok!
Szabo Magda Mezescsok Cerberusnak c. konyveben irt Parainesis, amit elmondtam volna Szobotka Virgilnek, aki majdnem megszuletett, de a jo Rakosi emberbarat intezkedesi hatasara meggondolta cimmel levelet a meg nem szuletett fianak.
Szerintem egy fontos reszlet: "Ne hazudj, fiam, a muveszeteddel, mert megjarod. Meg eddig megjarta mindenki."
Elso regenyerol, a Fresko-rol, ezeket mondja: "A mu 1953-ban irodott, s ha nem megfelelo kezekbe kerul, barmit eredmenyezhetett volna, akar a Gulagot is. Tudtam, mit abrazolok, nem is mertem otthon tartani a hamar bujdosoba adott keziratot, rejtegette azt Lengyel Balazs es Nemes Nagy Agnes, volt Ottlikek, volt Kalnoky Laszlo orizeteben, egy peldany Debrecenben, anyamek szenespincejeben a szen alatt."
A Megmaradt Szobotkanak, anyunak megvan, de csak felig olvastam el, lehet, hogy egyszer befejezem.
Ugy vettem eszre, hogy Szabo Magda szivesen alkalmaz szimbolumokat es bizonyos muveltseget feltetelez az olvasoitol, nemcsak a fel oldalas kormondatai megerteset. Muveiben sok az eletrajzi elem, elete szereploit, helyszineit is beleirja a regenyeibe.
Köszi, sejtettem én azért, próbáltam utánaolvasgatni..és tényleg hiányoltam, hogy a fiútestvére nincs benne.
Szerintem ez így elég különös, hogy az ember úgy érzi, önéletrajzot olvas, hiszen valóságosak a családtagok nevei, a helyszínek, aztán kiderül, hogy mégsem. (rendben, persze oda van írva az elejére, hogy regény)
Talán ez még egy kis pluszt is hozzáad, mindig lehet azon tűnődni, mi esett meg így és mi a fantázia szüleménye.
Igen, a regény megformálta kettős bármilyen felállásban elképzelhető, elfogadni vagy adni nemcsak gyerekként/anyaként kell tudni, hanem mindenkinek, az önzőség, az empátia hiánya minden felállásban megronthatja az emberi kapcsolatokat, úgy érzem.
Azért a nagymamáddal történteket mégsem sorolnám ebbe a kategóriába, bár nyilván nem látok bele a történetbe. De úgy tűnik, neki, aki valószínűleg mindent elveszített, ami fontos volt számára, ami az élethez kötötte (nagypapád, az otthona) MÁR NEM volt ereje élete végén újrakreálnia önmagát, inkább feladta. Azért Izának nincsenek ilyen "mentségei", ha érted, mire gondolok...
Egyik legkedvesebb íróm a XIX. sz-i Elizabeth Gaskell. Nos, az ő utolsó regénye is befejezetlen maradt, bár csak éppen-éppen, az utolsó fejezetek írása közben a lapokra borulva halt meg, sajnos nagyon fiatalon, ötvenegynéhány évesen.
Ez a regénye messze a legérettebb, legizgalmasabb, és nekem a legkedvesebb, pedig tőle is mindent olvastam, majdnem belőle szakdogáztam.
A kiadója csonkán adta ki a regényt, és egy utószóban mondta el, amit a végéről az írónőtől tudott. Aztán készült egy 5 részes nagyon jó BBC adaptáció róla, és nagyon klasszul oldották meg, az utolsó pár jelenetben, amit már a rendezői fantázia alkotott, volt egy karakteres ugrás a modern felé (pl. az arisztokrata hölgynek rövid haja lett, a főszereplő lány nadrágban jelent meg a végén). Szóval egyértelműen jelezték, meddig tart Gaskell, és hol kezdődik a rendező. Igen érdekes megoldás volt, nem annyira morbid, ahogy így leírva tűnik.
De a regény csonkán is fantasztikus!!!
Cili tutira fiktív személy volt, legalábbis ahogyan a Für Elisében megjelenik. Soha nem volt Magdának ilyen örökbe fogadott lánytestvére. Azért sem kezelhető igazán életrajzinak a regény, hiszen egyetlen szó sem esik viszont tényleg létező féltestvéréről, az anyja első házasságából származó fiúról.
Volt egy nagyon idős (nyugdíjas) vizsgáztató kolléganőm, aki szintén debreceni, és ugyanazokban a körökben forgott, mint Magda, ugyanabba a suliba járt, ő kimondottan mérgelődve emlegette a Cilit(hogy totál nem igaz), én győzködtem szegényt, hogy ne haragudjon már az írónőre ezért, hiszen ez "csak" regény, nem pedig autóbiográfia.
Valahol olvastam, hogy Agancsos volt a legközelebb a Cili által megjelenített alakhoz.
Magamnak viszont úgy "magyaráztam", mintha Cili egy tükör lett volna, ahogy ő is írja, az ő "jobbik énje", aki valóban csak fikció maradt, pedig együtt alkothatták volna az "igazit"...
Helló! Én is olvastam Az őz c. regényt nekem is tetszett,bár nem annyira mint a többi.
Egyetértek veled abban,hogy egy film sohasem adja vissza a regény hangulatát, a szereplők
lelkivilágát stb. amiből készült. Sőt engem kifejezetten bosszant az ha megváltoztatják a cselekményt is, amire azért sokszor van példa. De azért örülök ha film készül pl egy Szabó Magda regényből,mindig nagy érdeklődéssel, sőt izgalommal várom.
Sziasztok!
Én felnőttként fedeztem fel Szabó Magdát, és akkor jöttem rá, h a Születésnapot és az Álarcosbált is ő írta, pedig kislányként többször olvastam mindkettőt. Az Álarcosbált minden alkalommal, felnőttként is végigbőgöm. Ahogy a Madison megye hídjait is, amit vki korábban említett. Azt könyvben olvastam, egyszerre, egy szombat délután, és nagyon kiborított. Szóval, visszatérve Szabó Magdára, nekem a nagy kedvencem Az Őz. És nagy rejtély nekem az Ajtó is, és nem hiszem, hogy érdemes lenne megfilmesíteni, mert képtelenség lenne visszaadni a történet erejét. Vannak dolgok, amiket nem lehet leegyszerűsíteni, elvész a varázsa.
A Für Elise nekem nagy csalódás volt, m életrajzi regényt vártam, ehhez képest ,,csak" regény. Cili-ügyben én is sokat nyomoztam :)
Sztem csodálatos szülei lehettek, főleg az apja. És gyönyörűek a versek, amiket a szülei sírjára írt. Láttam a debreceni temetőben is, de vhol fent van a neten is egy fénykép a sírról, és úgy emlékszem, olvashatóak a versek.
Na, igen amikor még a napi megélhetés volt a fő probléma, nem az, hogy "vajon meg tudom-e valósítani önmagam a hzasságomban?", akkor sokkal kevesebb kreált probléma volt. Összességében tényleg nagyon reális és jól hangzik együtt a több generáció, pl egy mongól filmet láttam egyszer, ahol egész ngy család élt együtt. A filmben legalábbis szuperül működött.
De ehhez én asszem már "túlcivilizált" vagyok, és megőrülnék, ha együtt kéne élni valakivel, aki nem a férjem, meg a leendő gyerkőcök.
mi valahogy így szocializálódtunk.
Nálunk nagyi ideiglenesen lakott csak pár hónapig, de a hidegháború cserkészzsúr volt ahhoz képest, amilyen feszültségek ebből voltak
Ezek rém nehéz dolgok. Én nagyon nem vagyok híve a több generációs együtélésnek.
Pl a szüleimmel nagyon jól kijövünk, átlagon felül nagyon jól, tulajdonképpen mondhatom, hogy szórakozni is együtt járunk.
De ha együtt élnénk hamar vége lenne a nagy barátságnak. Pedig ők még messze nem az idős korosztály, akik ugye sokkal bogarasabbak.
Egy idős ember szerintem csak kapkodja a fejét a mai világban, nagyon nehéz lehet nekik.
És bár nem ismerem a körülményeitket, de nem lennék meglepve, ha 70 éves korodban már nem lennél meggyőződve arról, hogy az igényeinek megfelelően gondoskodtatok a Nagyidról.
Félre ne érts, a világért nem bírálni akartalak ezzel benneteket, csak olyan ég és föld az, ahogy a generációk gondolkodnak. Biztos vagyok benne, hogy megtettetek mindent érte, csak ezt már nem tudta úgy elfogadni vagy értékelni.
Nagypapám mondta mindig, hogy csak meg nem öregedj!
Azt én is remélem, hogy kiadják, és senki nem fog nekiállni farigcsálni rajta.
Hogy csak egy példát hozzak: Truman Capote művei közül is adtak ki befejezetlent, és nekem az is nagyon tetszett.
Most fejeztem be az Ókút olvasását, és kicsit összezavart, amikor így írt Szabó Magda a kiskoráról:
'Nem voltam se magányos, se örökké a felnőttek világába szoruló, de mindig fiúk között, fiúkkal kellett játszanom, s hiányzott az azonos nemű, a barátnő. Az iskola legnagyobb adománya volt, hogy harmadikos koromban megismertetett első és örök barátnőmmel, Agancsossal.'
Korábban olvastam a Für Elise-t, és ha jól emlékszem, egész kicsik voltak, amikor az örökbefogadott lány, Cili hozzájuk került.
Most akkor a Cili egy fiktív személy? Ki mit tud erről?
Ez már csak így van...
Ez e gyerek téma milyen kő kemény, úr isten!!!
Szia!
Nem tudom, hogy most kiadták-e. Antikváriumban vettem egy pár éve, mert a sajátomat odaadtam és máig sem került vissza.
1983-as kiadás, Magvető, fűzött és borítós. Anno, én is ugyanilyet vettem meg huszonéve.
Ne
, nézd meg kis eldugottabb boltokba és remélem szerencséd lesz.
Egyszer egy könyvet legalább 2 évig vadásztam. Végre valaki bevitte az antikváriumba és megvehettem. Kb 2 hónap múlva pedig újra kiadták.
Szia!
Nagyon szeretek olvasni és filmeket nézni is. Bevallom azonban mindig csalódás ha egy könyvet elolvasok és utána megnézem a belőle készült filmet. DE: ez forditva is igaz. A Medison megye hidja c. film számomra csodálatos volt. Megvettem a könyvet és az már nem tetszett.
Erre már nem emlékszem, ezért /is/ olvasom újra.
A gyerekkel kapcsolatban nekem Emerenc ugrott be, amikor mondta, hogy az irónő szüljön egy gyereket és majd segit felnevelni.
Nekem az rémlik, hogy a Szobotkával olyan szoros kapcsolatban éltek lelkileg, hogy abba nem fért be a gyerek. Az biztos azonban, hogy Szobotkának a háború alatt meghalt a felesége és a gyermeke.
már nem emlékszem hol olvastam, de az biztos, hogy egy író, értelmiségi kör, amelynek tagjaként Magda megfogadta, hogy gyermeket nem vállal azért, mert zsarolhatóvá vált volna általa a politikai helyzet miatt, olyan megalkuvásokra késztethette volnA, AMELYEKET nem akart bevállalni, később a nyugodtabb időszakban pedig már lekésett a dologról.
sANTUNG: A MEGMARADT SZOBOTKÁNAK c. regényét kiadták újra? Sehol sem találtam...
Szia!
Jó, hogy ide találtál!
Én nagyon élvezem, hogy beszélgetünk (ha ritkán is) ezekről a könyvekről. Mint ahogy a mozi se ér annyit, ha utána nem lehet mág egyszer megrágcsálni a filmet.