Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A család gyűlöli a párom
Torolt_felhasznalo_278760
Létrehozva: 2003. november 29. 12:07
Sziasztok!
A helyzet a következő:
5 éve vagyok együtt a párommal.
Nekem is nehéz volt megszokni, elfogadni a barátom sokszor igencsak különc természetét és gondolkodásmódját, de a családom és a barátaim egyáltalán nem hajlandóak tolerálni őt.
Eleinte Édesanyámmal is jól kijött, mitöbb hozzánk is költözött, de nemsokkal később megromlott a viszonyuk.
A legnehezebb számomra az, hogy mind a barátom, mind a családom és barátaim engem "támadnak" utálatuk tárgyával. Tehát nekem szidja mindenki a másikat.
Persze mindannyian azt várják el tőlem, hogy mellettük döntsek és a másikkal szóba se álljak többet. Én erre nem vagyok képes és nem hiszem, hogy jó úton haladna bárki is aki érzelmileg ilyen szinten zsarol engem.
Odáig fajult a dolog, hogy 27 évesen csak úgy tudok találkozni a barátommal, ha itthon azt hazudom, hogy máshova megyek. És miután átmegyek hozzá, ő kezd el balhézni velem, hogy miért nem alszom ott nála, miért nem ez v. miért nem az...
Bizonyos fokig meg tudok érteni mindenkit. A barátomat azért, mert 5 éve vagyunk együtt ebből 1 évet nála laktam, mikor anyukámmal összeveszett és én is vele mentem.
És természetesen, ha nem is kedvelték és mindig megjegyzéseket tett mindenki, ha hozzá mentem, azért ott aludtam amikor csak akartam, volt hogy napokat haza se jöttem.
A családomat azért értem meg, mert tudom, hogy szeretnek és tudom, hogy csakis a javamat akarják.
Tisztában vagyok vele, hogy azért akarnak elszakítani a barátomtól, mert ők úgy látják, hogy nem illünk össze és kifejezetten rossz hatással van rám. Némileg igazuk is lehet...
De! Én akkor is úgy érzem, hogy ez az én döntésem! Nem vagyok egy naiv liba aki számára átláthatatlan a saját párkapcsolata. Nem azzal van gond, hogy nem látom a problémákat. Inkább az, hogy látom és mégsem teszek ellene. Állítom, hogy ez még rosszabb mintha nem is látnám...
Na mind1. Nem dühöngök. Csak olyan elkeseredett vagyok. Már nem telik el nap úgy, hogy valaki ne zaklasson.
Egyetlen esélyét látom a dolog megoldásának, azt, hogy most áruljuk a házunkat és ha eladtuk akkor én is külön mehetek végre.
És ha akarom becsukom az ajtót...
Lányok! Ha lenne ötletetek, hogyan javíthatnék a helyzeten, kérlek benneteket írjátok meg.
Köszönöm!
A helyzet a következő:
5 éve vagyok együtt a párommal.
Nekem is nehéz volt megszokni, elfogadni a barátom sokszor igencsak különc természetét és gondolkodásmódját, de a családom és a barátaim egyáltalán nem hajlandóak tolerálni őt.
Eleinte Édesanyámmal is jól kijött, mitöbb hozzánk is költözött, de nemsokkal később megromlott a viszonyuk.
A legnehezebb számomra az, hogy mind a barátom, mind a családom és barátaim engem "támadnak" utálatuk tárgyával. Tehát nekem szidja mindenki a másikat.
Persze mindannyian azt várják el tőlem, hogy mellettük döntsek és a másikkal szóba se álljak többet. Én erre nem vagyok képes és nem hiszem, hogy jó úton haladna bárki is aki érzelmileg ilyen szinten zsarol engem.
Odáig fajult a dolog, hogy 27 évesen csak úgy tudok találkozni a barátommal, ha itthon azt hazudom, hogy máshova megyek. És miután átmegyek hozzá, ő kezd el balhézni velem, hogy miért nem alszom ott nála, miért nem ez v. miért nem az...
Bizonyos fokig meg tudok érteni mindenkit. A barátomat azért, mert 5 éve vagyunk együtt ebből 1 évet nála laktam, mikor anyukámmal összeveszett és én is vele mentem.
És természetesen, ha nem is kedvelték és mindig megjegyzéseket tett mindenki, ha hozzá mentem, azért ott aludtam amikor csak akartam, volt hogy napokat haza se jöttem.
A családomat azért értem meg, mert tudom, hogy szeretnek és tudom, hogy csakis a javamat akarják.
Tisztában vagyok vele, hogy azért akarnak elszakítani a barátomtól, mert ők úgy látják, hogy nem illünk össze és kifejezetten rossz hatással van rám. Némileg igazuk is lehet...
De! Én akkor is úgy érzem, hogy ez az én döntésem! Nem vagyok egy naiv liba aki számára átláthatatlan a saját párkapcsolata. Nem azzal van gond, hogy nem látom a problémákat. Inkább az, hogy látom és mégsem teszek ellene. Állítom, hogy ez még rosszabb mintha nem is látnám...
Na mind1. Nem dühöngök. Csak olyan elkeseredett vagyok. Már nem telik el nap úgy, hogy valaki ne zaklasson.
Egyetlen esélyét látom a dolog megoldásának, azt, hogy most áruljuk a házunkat és ha eladtuk akkor én is külön mehetek végre.
És ha akarom becsukom az ajtót...
Lányok! Ha lenne ötletetek, hogyan javíthatnék a helyzeten, kérlek benneteket írjátok meg.
Köszönöm!
Igazad van
Azota marcsak eldolt a kapcsolatuk sorsa
dE ugy latszik nem voltam egyedul
csak úgy h leválsz a családról és a párodra koncentrálsz, vele élsz, vele tervezel...
fel kell nőni, döntéseket kell hozni, sokszor nehéz döntéseket.
a családot keményen le kell állítani, h ha nem veszik le napirnderől a témát téged sem fognak látni mert erre a monologjukra nem vagy kíváncsi...
Az én párom nálam 15 évvel idősebb "vén hozzám" így sejtheted, hogy nálunk mi megy mi mehet egymás háta mögött. Mindig mindenki nekem mondja, mert a "te párod", te "szüleid"... Hidd el nekem is elegem van belőle! Nálunk is 5éve megy ez, de gyerekünk is van.
Az, hogy nem alszol nála miattuk.... Ne haragudj, de nem vagy normális. Aludj, ott és kész! Nem kötelező hazavinned, ha nem kíváncsiak rá, de te akkor menj hozzá amikor akarsz. Ha panpognak menj a szobádba, nem kell vighalgatni őket. Ha megkérdezik hova mész - "el"
A lényeg, hogy ne a családod miatt szakíts!! Ne hagyd magad!! Magad miatt változtass, ne mások miatt.
:-))))))))))) ennek is már 5 éve volt! :-)))
Gratulálok!
Válaszoltál valakinek egy 8 !!! évvel ezelőtt feltett kérdésére! :-)))))))))))))))))))))
sziasztok!
én is hasonló helyzetben vagyok, de nekem anyám senkit nem tud elfogadni, akit én választok. az előző párkapcsolatom részben miatta is ment tönkre, ezt a mostaninál már nem hagyom.
jelenleg ott tartunk, hogy nem beszélek senkivel a családból (ami azért nagyon nehéz, mert vannak testvéreim is, meg a többiekkel nem lenne gond, csak éppen anyám pártját fogják ebben a kérdésben és uszitanak a párom ellen), és lehet, hogy az esküvőnkre is csak a párom hiv majd rokonokat.
elég furcsán fog kinézni, meg biztos kérdezgetnek majd, hogy hogy van ez, de nem akarom megkockáztatni, hogy anyám elrontsa életem egyik legfontosabb napját valamivel. annyira durva dolgokra képes, még 20 éves koromban is megvert meg ilyesmi. a barátomról meg kitalál dolgokat a rendőrségnek...
ha van valaki hasonló helyzetben szivesen leveleznék vele, mert nem könnyű ezt azért feldolgozni. a párom családja sok mindenben segit nekünk, és én felőlem ez a rész nem mondható el, emiatt elég kellemetlenül is érzem magam. meg azért szivem szerint felvenném pár rokonommal a kapcsolatot, de egyszerűen nem merem. :(
a párodat keresztszülőnek nem hívták, vagy magára a keresztelőre?