Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én a Benőkével értek egyet. Az ember olyan társaságban érzi jól magát, ahol elfogadják olyannak, amilyen, és nem kell valamilyen tőlem idegen elvárásnak megfelelni.
Viszont a húzd meg, ereszd meg időnként lendületet ad a kapcsolatnak. Amikor gyakran "közelít" az ember és ez a másiknak természetes lesz, akkor már nem vágyik rá annyira, ekkor kell egy kicsit távolodni, kényszeríteni, hogy ő is igyekezzen.
Csak az arányokat nehéz eltalálni. Ami még mozgásban tartja, de nem hidegíti el a viszonyt.
Odry
Köszi a tippet, igen a vicces filmek tényleg jól jönnek ilyenkor...:)
Ma arra jöttem rá -nem tudom, hogy másban is megfogalmazódott-e már ez-, hogy én most attól is "félek", hogy túlteszem magam ezen az egészen...
Tudom, hogy hülyén hangzik, csak valahogy olyan kiábrándító, hogy ha nagyon sok éven át valaki a a legfontosabb az ember életében, akkor egy kis idő elteltével egyszer csak már nem jelent neki semmit...
Vagy legalábbis csak annyit mint egy szép nosztalgia, vagy annyit mint bármelyik más ember a környezetében...
Ez valahol nem abszurd?!:-/
Sziasztok!
Nekem egy hete lett vége a 7 éves kapcsolatomnak...
Új csaj jött a képbe, ami ellen nem nagyon tud mit tenni az ember szerintem...
Nem tudom miért de mára kaptam valami "lelki lidocaint"...
Arra gyanakszom, hogy valószínűleg az ember agya kisüti saját magát, ha már nem bírja tovább elviselni a folyamatos gondolkodást a megválaszolatlan "miért?"-eken...
Én megpróbáltam minden "szakirodalmat" elolvasani és kielemeztem mindent amit lehetett... szerintem ez is segít....
Nem mondom, hogy ez most tartós érzés lesz, de annyira jó, amikor egy hét folyamatos bőgés után van egy nap, amikor nem mindenről a másik jut eszébe az embernek!:(
"Ez nem taktikázás, ez lenne a normális viselkedés."
"távolságtartó is"
Szóval az a normális ha távolságtartó is vagy azzal akit szeretsz. Ma is tanultam valami újat
Na de ez nem kinevetés, tiszteletben tartom a véleményed, ha neked így müködnek a kapcsolataid akkor remek. Én biztos nem tudnék távolságtartó lenni. Szerintem lehet úgy is valaki közelében lenni, hogy nem telepedsz rá (az írásod többi részével teljesen egyetértek).
A taktikázással kapcsolatban szerintem az egyik legfontosabb dolog veszik el, az őszinteség. A társad attól más mint a többi ember, mert előtte nem kell senkinek megjátszani magad. Ha igen az már régen rossz. Idézném Hugo bácsit: "Az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek, pontosabban szeretnek bennünket annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk."
A taktikázás fárasztó, és hosszútávon tuti öngól.
Sziasztok!
Miújság veletek?
Én fent és lent.
Most épp lent,de nagyon.
:(:(:(
Pedig kezdett minden helyrejönni.
Teljesen igazad van. Taktikázással hosszabb távon nem lehet eredményt elérni. Minek taktikázzak olyannal, akit nem szeretek? Akit szeretek, azzal meg nem megy.
Odry
Teljesen igazad van.
Különben is: ha taktikázik valaki, akkor sincs semmi garantálva a felsoroltak közül.
Odry
Hát nem tudom...
Az a baj, hogy ha nagyon szeretsz, nem igazán tudsz taktikázni szerintem. Amíg kevésbé vagy oda a másikért, könnyen megy. De ha megszereted, már nem igazán megy.
Mindenkinek!
Találtam egy korábbi témánkhoz véleményt: neveletesen a taktikázás melletti érvek összegyűjtve.
Életünk része a manipuláció, a másik befolyásolása.
Milyen hasznod lesz, ha taktikázol és bevetsz néhány női trükköt a párkapcsolatodban?
Nem leszel nyitott könyv a párod előtt, nem fog rád unni.
Érdekes nőnek fog tartani a párod.
Nem fognak kihasználni, majd eldobni.
Tisztelni fognak.
Nem kell egy férfi miatt szenvedned, nem lesz részed fájdalomban és könnyben.
Végre boldog és vidám lehetsz.
Nem Te fogsz kaparni a férfi után, hanem ő fogja a Te kegyeidet keresni.
A taktikázás egyfajta önvédelem. Nem hagyod magadat megsebesíteni.
No, és a férfinak mindig is szabad akarata marad eldönteni, hogy elfogadja-e a játékszabályaidat, vagy inkább továbbáll.
Pont az a lényeg, hogy nem kényszerítesz semmit senkire. Nagy szabadságot adsz a férfinak. És az a csodálatos, hogy ő majd nem akar elmenni. Hülye lenne elmenni, mikor Te vagy álmai asszonya. ;)
Ti mit szóltok ehhez?
Odry
Benőke!
A partnerek cserélgetése nem női, hanem emberi tulajdonság. Sajnos ma már semmire sincs garancia. Látod, a Csernust is 6 év kapcsolat után minden előjel nélkül otthagyta a neje. Ő szavaival élve. a suszter nem vette észre, hogy lukas a cipője.
Egyet tehetünk: próbálunk tisztességesek lenni és fejlődni a kapcsolatban. A többi a másik félen múlik, sajnos.
Odry
Ha már ilyen kedvesen válaszolgatsz, még 1 kérdés :
Neten sok cikket olvastam a témában (és ezért keveredtem ide is, hogy jobban megértsem miről hogyan gondolkoztok), hogy minél több partnere volt egy nőnek annál kisebb az esélye, hogy valakivel majd együtt maradjon élete végéig. Abból jutottak erre a következtetésre, hogy hajlamosabbak probléma felmerülése esetén partnert cserélni, mint helyrehozni a dolgot. Ez szerinted is így van? És ebből következően, ha mondjuk valaki 28-29 éves nőkkel ismerkedne (ahol már mindenkinek több partnere volt valószínűleg) de szíve szerint nem 1-2 vagy 5-10 évre tervezne előre hanem 50+ (
"Nekem is van könyvem, amibe beleírt"
És a következő kapcsolatod alatt nem volt fura, ha a másik elolvasta ezeket?
Szia Benőke!
Van ami kuka, van ami doboz és van ami marad a helyén. Ha nem zavarnak dolgok azt tartsd meg, hisz azt te kaptad.
Én nagyon sok dolgot kidobtam, volt amit eladtam, volt amit bedobozoltam és levittem vidékre és van amit megtartottam. Amit megtartottam, azokat a dolgokat szeretem. Nekem is van könyvem, amibe beleírt, de mivel szeretem azt a könyvet, ezért nem dobom ki. Viszont nem agyalok rajta, hogy: bezzeg, amikor ezt írta még milyen kis szerelemes volt belém, aztán meg milyen lett!! Ha tetszik a könyv tartsd meg és ne gondolj mögé semmit a világon, csak azt hogy van egy ilyen könyved.
Te már nem gondolkozol rajta, mert meghoztad a döntést, hogy jelen állapotában számodra ciki vele megjelenni (legalábbis ezt írtad).
Innentől kezdve a labda az ő térfelén van. Vagy változtat, vagy nem, de legalább tudnia kellene arról mi a helyzet.
Nekem is lenne kérdésem, mert új ez a szakítósdni dolog számomra (és úgy gondolom itt mindenki tapasztaltabb nálam). Mit csináltok a különböző tárgyakkal amiket a másiktól kaptatok? Például van egy szép nagyméretű keménykötésű könyvem tele sok sok képpel amit sajnálnék kidobni, de bele van irva az első oldalra, hogy karácsonyra nekem x y-tól és örökké szeretni fog stb. Nem tudok mit kezdeni az ilyen ajándékokkal föleg amikhez üzenet is van, mert csak rosszkedvű leszek tőle, hogy ilyen szavakkal dobálózott és csak én gondoltam komolyan. A másik oldalról viszont gyakorlatias ember vagyok aki nem szívesen dob ki semmi hasznos, értékes dolgot.
Kiváncsi lennék rá, ki mit csinált hasonló helyzetben. Kuka, doboz vagy marad a helyén?
Benőke!
Egy vidéki kisvárosban egy ötvenes éveiben lévő független nőnek nagyon meg kell gondolnia, hogy kit utasít el. Még ha csinos is az ember lánya, a társkeresésben elég nehéz a helyzet (ahogy látom, még a fiataloknak is).
Egyébként az utóbbi időben már pasi-ügyekben jobban odafigyelek a férfiak véleményére, mi több, ma már nem a barátnőimmel beszélem meg a magánéleti problémáimat, hanem mindig van egy idősebb férfi, akiben megbízom és akinek nem érdeke, hogy ne legyen velem őszinte.
Ha nőket kérdezek, azok többnyire ugyanazt gondolják és mondják, mint én. Ami engem mostanában legjobban az izgat:
Hogyan lehetne rávenni a férfiakat, hogy ha benne vannak egy kapcsolatban, ők is igyekezzenek és ha probléma van, akkor ne az ultimátum és a szakítás legyen a megoldás, hanem próbálják meg ők is a kompromisszum keresését.
Üdv. mindenkinek:
Odry
"nekem ciki lenne egy testékszeres pasival megjelenni"
Ha ez ennyire központi kérdés, akkor egyszerűen mond meg neki. (Mondjuk én ilyen őszinte típus vagyok, más tanácsot nem is tudnék adni)
A másik félnek is könyebb, ha már az elején tudja mi az amin áll vagy bukik a dolog, és akkor van lehetősége reagálni rá.
Benőke!
Köszi a választ!
Az elsővel nem értek egyet: igenis lehet tudni, hogy ki szeret jobban.
A második kérdésemre a válaszod nagyon frappáns, de mi van, ha nem kerül szóba a testékszer, és neki automatice az jön le, hogy nincs bajom vele? Ötvenes éveinkben járunk: nekem ciki lenne egy testékszeres pasival megjelenni. A kapcsolat még zsenge, az se biztos, hogy lesz belőle valami. Nem szeretném azzal kezdeni, hogy mit változtatnék rajta, de azért mégis...
Odry
"Mi a jobb? Ha én szeretek jobban, vagy ha engem szeretnek jobban?"
Hogy állapítod meg, hogy te szeretsz jobban vagy ő? És ha te a saját nézőpontodból valami alapján értékelni is tudod, lehet, hogy a másik pont fordítva érzi. Az emberek nem egyformán fejezik ki a szeretetüket, lehet ő sokat ad csak pont úgy ami neked értéktelenebbnek tűnik.
Egyébként szerintem nincs értelme ennek a hasonlítgatásnak. Felesleges méricskélni, amig tudsz adni és kapsz annyi szeretetet ami boldoggá tesz addig jó, ha bármelyik oldal nem stimmel akkor nem számít mennyi szeretet jönne másik oldalról.
"Hogyan és mikor monmdjam meg neki, hogy változtasson a külsején?"
Ha szóba kerül a piercing mond meg nyíltan, hogy neked nem tetszik, de ne azt, hogy nem akarod többet rajta látni. Ha fontos vagy neki, akkor tetszeni akar és hamar eltüntetni. Ha nem akkor tudod mi a fontossági sorrend
A kérdés az:
Mi a jobb? Ha én szeretek jobban, vagy ha engem szeretnek jobban?
Másik kérdésem:
Megismertem egy férfit, akinek az egyénisége nagyon tetszik, de a külseje nem (pirszingje van:() Hogyan és mikor monmdjam meg neki, hogy változtasson a külsején?
A válasz sürgős!!!!!
Semmiképpen nem érdemes játszmázni, mert ha ezt teszi az ember, akkor nem önmagát adja, hanem valami mást mutat, tehát ebből következően a partnere nem ismeri meg Őt, milyen személy, tehát innentől kezdve nem is tudja Őt szeretni vagy bármi.
Ha valakit saját magáért nem szeretnek, akkor nem a megfelelő partnert választotta.
Ezen kívül sok minden elfojt magában, ami esetleg később tör ki valami úton-módon.
A távolság valóban akadály, viszont az a véleményem, hogy az ember ha nagyon szeret valakit, az lehet tőle bármilyen messze, akkor is szereti, természetesen meg kell hogy legyen a kölcsönös törekvés arra, hogy ez a távolság minimálisra csökkenjen, azaz az egyik legyen hajlandó költözni. Legalábbis én olyan ember vagyok, aki a személyhez kötődik, nem a helyhez, és oda megyek, ahol az illető személy van, nem pedig a tartózkodási helyemen keresek mást.
Egyébként én is kiegyensúlyozott voltam, amíg nem sokkolt a pasi ezzel a szakítással.
Most már a fájdalmamat kezdi átváltani a düh, és az az érzés, hogy egyszer rájön, rá kell hogy jöjjön, hogy még egy ilyet nem talál
és megpróbál visszajönni, és akkor lesz erőm elküldeni.
Meddig lehet valakit "játszmázással megtartani és érdemes-e?