Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Cicka!
én nem tudom leszabályozni egy kapcsolatban hogy túl sokat,vagy túl keveset adok.Én ha szeretek,akkor nagyon szeretek,és nem is akarok keveset adni,és játszmázni.
És én abszolút kiegyensúlyozott vagyok, a kedvesem az,aki a legkevésbé kiegyensúlyozott,ebben nekem nincs részem.Nem vagyok hajlandó az ő sarát magamra vállalni.
Én csak abban vagyok hibás,hogy hagytam az egészet idáig fajulni,és nem hagytam ott a francba az első figyelmeztető jelnél....
A büszkeségemet kell visszaszereznem...
Nem erős Juti, totál igazad van!
Az eszemmel ezt én is tudom.
És azt is tudom, hogy a kötődésem ehhez az emberhez irracionális,és semmi alapja sincs, hiszen nem bánik jól velem,nem Ő a Nagy ő.
Szóval magamat értem a legkevésbé,hogy miért hagyom azt,hogy rángasson....
De most annyira zűrös az életem,hogy egyszerűen szükségem van valakire,és bár szándékomban állt,nem siekrült senkit sem "előkapnom", hogy átmenetileg vigasztaljon.
Pénteken ott lett volna a lehetőség,hogy büszkén,nyertesként lépjek ki a kapcsolatból,ehhez képest kiskuytaként viselkedek....
Bogi!
Ne te legyél az a nő, akihez az exed bármikor visszanyúlhat, mert te mindig ott vagy és "kéznél" leszel neki. Ne hagyd magad ilyen helyzetbe hozni. Ettől te sokkal jobb vagy és többet érdemelsz. Hol van a büszkeséged? Ha kidobott, mert neki nem vagy jó... de aztán ha nincs senkije akivel lefeküdjön, akkor meg mégis jó vagy?
Bocsi, ha ez kicsit erős, de azért gondold át.
Panka!
Én nem hiszek a távkapcsolatokban. Az ember előbb-utóbb arra vágyik, hogy többet legyen a kedvesével. Ezért valaki lépni fog a kapcsolatból és keres egy olyan embert, aki a közelében van. Persze biztos van akiknél tökéletesen működik.. ez csak az én véleményem.
Túl sokat adni meg rátelepedés?
Először belegondoltam, túl sokat adtam-e. Szerintem ha az ember szerelmes, de ne általánosítsak:) amikor szerelmes vagyok, kimutatom az érzéseimet, persze, nem úgy, mint 10 csöpögős brazil szappanopera egyszerre, de nem tudom és nem is akarom visszafogni magam, nem vagyok egy hideg teremtés, az tény.
De szerintem a szerelemben így van rendjén.
A rátelepedés nálunk abszolut nem volt, sőt! Arra mindig odafigyeltem, legyen akkora szabadsága, amekkorát Ő szeretne, meg persze ami normál keretek között van, sosem volt gond a külön csajos/ pasis programokból, nem hívogattam telefonon, nem zaklattam sms-ekkel, mikor jön, szóval objektíve megvizsgálva ezt a kérdést, szerintem ennél jobban ehhez a kérdéshez nem is állhattam volna.
Az, hogy miért kellett éppen egy ilyen zűrös pasi? Hát igen, ez már inkább elgondolkodtató. Erre még rá kell jönnöm. Biztos nagyon összetett kérdés/probléma ez, viszont az tény, tanultam nagyon sokat ebből az egészből és a jövőben már jobban észreveszek majd jeleket, amik arra utalnak, hogy oppá! egy újabb zűrös eset, és remélhetőleg akkor menekülőre váltok
Sziasztok Lányok!
Olvaslak benneteket, nem akartam beleszólni, de azon el kellene gondolkodni, hogy miért ilyen kiegyensúlyozatlan a kapcsolatotok. Valószínű ti sem vagytok kiegyensúlyozottak, azért hisztisek a pasik. Amit sugárzol a másik felé, azt kapod vissza. Olvassátok el a Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak? Túl sokat adni meg nem szabad, mert aki túl sokat ad, azt kiszipolyozzák, meg a másiknak is terhes, ha rátelepednek.
Húúúúú..... akkor itt aztán volt minden, a két szélsőség... először felemel a lehető legmagasabbra, aztán leejt... de az a magasság fantasztikus lehetett... közömbös biztos nem vagy neki:) egy pasi ilyet csak úgy nem mond, hogy elvesz feleségül, meg gyereket akar Tőled. Nyilván nem abból a célból mondta, hogy vele töltsd az éjszakát, mert gondolom, amúgy is vele töltötted volna.
Ilyennel a pasik azért nem szoktak dobálózni. Talán így gondolják, agyalnak rajta, de aztán megrettennek a hatalmas változástól, meg felelősségtől?
Egyébként el tudom képzelni a szitut, kb. én is ilyen szoktam lenni:) elhatározom, hogy most nem és mit mondok, és amikor ott van, két szót nem tudok kinyögni.
Nincs ez lezárva köztetek, nekem úgy tűnik.
Az én sztorim is részben hasonló, mint amit elmondtál, és ezért voltam annyira kétségbeesve. Azaz még most is munkálkodik belülről az ideg, nagyon durva, ma ráálltam a mérlegre, egy hét alatt 3 kilót fogytam, pedig nem mozogtam semmit, mert az egésznek a tetejébe ugye beteg is voltam.
Azért hasonló, mert amikor utoljára találkoztam az illetővel, akkor szinte megkérte a kezem, olyanokról beszélt, hogy évtizedekig együtt leszünk. És ezt nem tudom hova tenni. De akkor nem egyedi eset, hasonló nagyon ahhoz a pasihoz, akiről írsz. És nekem sem azért mondta, hogy megkapjon:)
Azóta nem keresett engem, sőt, letiltott skype-ról, vagy törölt, nem tudom. Azt tudom, a többi exével a szakítás után tartotta a kapcsolatot, most az hogy velem nem... ez is valami megmagyarázhatatlan. Hogy ennyire nem akarja még a nevemet sem látni. Nem bántottam meg semmivel, sőt!
Egyébként jobban vagyok valamivel, ahogy telik az idő, azt gondolom, hogy én sokkal többet tettem a kapcsolatunkért, mint Ő, én valóban dolgoztam a kapcsolaton, nekem sosem volt más program fontosabb, tehát a lelkiismeretem tiszta.
És ha nem jön vissza... most már csak olyan fazonra van szükségem, aki szintén képes tenni kettőnkért....
És én is azt mondtam neki, hogy nekem nem kell más, és nála nincs jobb (mint Te), pedig nekem is lenne...nem baj, tudja csak, mit veszített, és egy mélyponton vágyakozzon csak vissza ahhoz, aki így szerette.
Hát tudod, én már semmiben nem keresek rációt....
Ami velem történ pénteken...ááááá
Szóval házibuliban voltam egy haveromnál.Aztán úgy döntöttünk, hogy lemegyünk egy szórakozóhelyre.
A szórakozóhelyen megpillantok egy férfit,akinek nagyon tetszik a cipője.Majd észrevettem, hogy az Ő...
Rám mosolygott, és intett,hogy üljek le mellé.Váltottunk pár szót (hiányoztam neki, ő már gyereket akar, jó hogy lát stb stb stb),aztán elkezdtünk csókolózni, majd megkérdezte, hogy felmegyek e hozzá.
Napok óta azon forogtam,hogyha ilyet kérdez, akkor hogyan fogom elküldeni melegebb éghajlatokra, erre csak annyit mondtam ,hogy igen....khmm...khmmm....
Háát ma reggel szálltunk ki az ágyból....khmm....khmm...
Nem beszéltünk folytatásról,ő annyit mondott,hogy nem látja már bennem a jövőt, és én neki trualjdonképpen úgyis csak egy átmenet vagyok,úgyis találok nála jobbat.
Ez amúgy igaz,bár neki csak annyit mondtam,hogy perpillanat nem szándékszom nála jobbat találni (pedig van).
Szóval ez nem újrakezdés,és nincs kedvem újra ehhez az őrülethez.
De az önbizalmamnak jót tett,hogy tudom,ennyire nem vagyok még közömbüs neki...
Mondjuk megjegyzem, hogy a hétvége igencsak jól sikerült,sajnos imádok vele lenni, mert amikor jókedvű,akkor írtó jó fej tud ám lenni....:)
Csajok akkroa egy hülye vagyok!!
Elmeséltem két nagyon jó barátnőmnek mi történt, és mindkettőnek az a véleménye, hogy az nem létezik, hogy ne jöjjön vissza, és látok benne rációt.
Tudom, hülyeség találgatni, mi miért történt így, nem is teszem, viszont abban biztos vagyok, a pasik nem túl bonyolult lények alapból, ha valahol nagyon jól érzik magukat, megkapnak mindent, szeretetet, kaját, akkor az elkezd nekik hiányozni. Hirtelen pedig nem lehet váltani, ott van a sok közös szokás, a közös szófordulatok, becenevek, nem hiszem, hogy egy hét alatt át lehet váltani valaki másra. Volt egy 6 éves kapcsolatom, régen, ezelőtt a kapcsolat előtt, és néha most is észreveszem, hogy úgy beszélek, ahogy Ő beszélt.
Én sem akarok gyógyulni, pedig nem szokott eddig tartani egy betegség. És ami aggasztó, hazaérek, és kapásból, mint egy megszállott, kapcsolom be a gépemet és nézem az adatlapját, hogy változott-e valami, tett-e fel fényképet, ki lehet a barátnője. Erről le kell szoknom, és valahogy vissza kell térni a normális kerékvágásba, mert ez nem állapot.
MOst, hogy mondod, igen, rájöttem, én is a tisztázatlan dolgok miatt betegedtem így meg, anno a hosszú kapcsolatom után más volt, az normálisan le lett zárva, és volt benne fokozatosság.
Addig már eljutottam, hogy az msn partnereim közül kitöröltem.:) Lassan, de biztosan haladok. Csak lehet, túl lassan
És én sem vagyok egy gyenge nő.
Igen,szerintem sem normális,hogyvalaki ennyire könnyen váltson.
És a büszkeségemnek nekem is nagyon kellene,hogy igenis térden csúszva könyörögje vissza magát,én meg elküldhessem a pi___ba...:).
Tudom nem vigasztal, de nekem is minden betegségem előjött.gyakorlatilag folyamatosan menstruálok (!!), és be van gyulladva a torkom,hetek óta.
Ennyire még soha nem betegedtem bele szakításba.Csak ez azért furcsa,mert ennél sokkal fájdalmasabb szakításom is volt (ami miatt beléptem ebbe a topikba 2 éve). De ennyi tisztázatlan kérdés most van először,és ebbe belebetegedtem.
Pedig nem vagyok egy gyenge nő...
Ehhh, hogy ide jutottam?! :)
Igen, mert ha történik valami olyasmi, amiből következhet egy mosolyszünet vagy akár szakítás, akkor jobb egy kicsit, az ember legalább fel tud készülni rá, nem hideg zuhanyként éri a dolog.
És az, hogy az egyik pillanatban szeret... igen, ez a kegyetlenség. És azt, hogy szeret, nem csak mondta, sőt, hanem éreztette, teljesen ösztönösen. Ezt nem tartom normálisnak, mert egy normális ember ha valahol, valakivel jól érzi magát, szerintem logikus lenne, hogy arra törekszik, hogy minél többet azzal legyen, akivel annyira jó.
Feltettem neki is a kérdést (telefonon) meg magamnak is, volt-e olyan momentum, ami neki rossz lehetett, de Ő sem tudott olyat mondani.
Szóval csak arra jutok, valami gáz van az ilyen emberekkel pszichésen, nem teljesen 100-asok. Aki az egyik pillanatban tesz valamit, mond, érez, és hihetetlenül rövid idő múlva ennek gyökeresen az ellenkezőjét állítja, cselekszi, ennyire kiszámíthatatlanul, az szerintem kezelésre szorul, valami olyat gondolt bele a dologba, ami nem valós, vagy ilyesmi.
Egyébként azt mondta nekem, még soha nem volt egy nő sem az életében, aki Őt ennyire szerette, úgy, ahogy van, és valahol úgy gondolom, nem is lesz, már pedig akkor a logika törvényei szerint vissza kellene térnie, újra próbálkoznia. Előbb vagy utóbb...
Remélhetőleg addigra megtépázott önbizalmam helyrebillen és elküldöm a ...-ba
Beteg is lettem rendesen, légcsőhurutom van meg ilyen finomságok a sok hülyeségtől...
Én is azzal vigasztalom magam,hogy ha valaki le akar lépni,akkor lépjen le időben legalább.
Az mondjuk egy nekem is nagy kérdőjel,hogy az egyik pillantaban elvileg örökké szeret, a másik pillanatban meg képes egy teljesen más dimenzióra váltani,amiben mi már nem szereplünk.
Ezt mégis hogyan csinálják??Irigylem ezt a képességüket...
Az ember büszkeségét eléggé szét tudja csapni,ha levegőnek nézik...
De túl kell élni...mónincs mese...:)
Ő 31, én 30 éves vagyok, emiatt is feltételeztem valamiféle érettebb gondolkodást a részéről.
Valóban nincs értelme okokat keresni, mert abba szinte bele lehet őrülni, és csak feleslegesen viszi el az energiát a rengeteg agyalás. A Te eseted is iszonyú durva.
Régebben, amikor még tinédzser voltam, valahogy korrektebbek voltak a pasik, ha szakítani akartak, legalább megmondták a szemembe. Most meg...
Igen, ezen túl kell lépni. Amellett, hogy valóban nincs értelme okokat keresni, arra jutottam, hogy az ilyen viselkedés nagyon nem normális, az ilyen pasival pszichésen valami nagy gáz lehet. Azt gondolná szerintem egy normális ember, hogy ha valami nem oké, feszültség van egy kapcsolatban, nem jó vagy nincs szex, gyengédség stb, akkor az vezethet szakításhoz. De így... esküvővel hiteget, holott erre nem lett volna szükség, anélkül is megkapott volna minden jót és kellemeset:)
Azt a filmet megnézem.
Ma már kicsit jobb volt a hangulatom, tegnap egy barátnőm nagyon sok pozitívumot mondott,ami rengeteget segített.
Egyébként meg... ha valaki ennyire hajlamos így hirtelen váltani, elhagyni, inkább most hagyjon el, mint esetleg akkor lépjen le valami fiatalabb csajjal, amikor már két gyerekünk van és pár éves házasok vagyunk... mert szerintem az ilyen ezt símán megcsinálja.
Hány évesek vagytok?
Ez lányeges,ugyanis ez a viselkedés minden életkorban mást feltételez.
AMúgy rációt semmiképp se keress a gondokodásukban.
Én is egy reggel még szerelmes csókkal búcsúztam tőle,délután meg már nem akart látni.
Az okok keresésébe az ember csak belehülyül.
Ajánlom figyelmedbe a "nem kellesz eléggé" című filmet.
Nekem mindig ez ugrik be ha ilyen történik. Tökmindegy mi a vélt vagy valós indok, a lényeg az, hogy nem kellettem eléggé.
Ne keress egyéb indokot, csak kezdd el a túllépést.Nincs más választásod sajnos.
Kegyetlenül hangzik,de ez van...
Olvasgatom a hozzászólásokat, és annyira aktuális nálam is ez a szakítás utáni bajlódás, hogy le kell írnom ami velem történt tegnap.
Le kell írnom, mert nem hogy nem tudom elkezdeni feldolgozni, de még felfogni sem, hogy ez lett a helyzet, ez a 360 fokos fordulat.
Volt egy két éves kapcsolatom, távkapcsolat, a távolság kb 100 km, tehát szerintem annyira nem vészes, megoldható volt (csak rajtunk múlott) a minden hétvégén történő találkozás. Mondhatni már addig fajult a kapcsolatunk, kisebb hullámvölgyek után, amit most hosszú lenne részletezni, hogy egy hete a pasi szinte megkérte a kezemet, tett egy olyan megjegyzést, amikor még marasztaltam, mielőtt visszamegy abba a városba, ahol dolgozik, szóval azt mondta, most ugyan mennie kell, de nyugodjak meg, ha arra kerül sor, és elvesz feleségül, úgyis évtizedekig lehetek még vele, ez a kis idő nem oszt nem szoroz. Én odaköltöztem volna hozzá.
Nagyon jól működött szerintem a kapcsolatunk, ismertük egymás minden rezdülését, és egyszer még az is kiszaladt a száján, hogy velem a legboldogabb, amikor együtt vagyunk, minden harmonikus.
Ezen kívül megbeszéltük, hogy most találkozunk és megint együtt leszünk pár napot.
Erre szombaton még délelőtt azt mondta, délután találkozunk, vagy holnap. Na ez már gyanús volt, de gondoltam, oké, másnap úgyis kiderül, mi a gond. Másnap semmi, semmi, erre mikor rákérdeztem, mi lesz, akkor mikor jön, benyögte először msn-en, nem fog menni hogy találkozzunk. Azt hittem, leesek a székről. Miért nem? Kérdezgettem, végül elárulta, hogy megismert egy csajt egy hete, akivel találkozott kétszer, állítólag a csaj kezdeményezett, és úgy gondolja, mi ne találkozzunk többé, mert az a csaj közelebb él hozzá.
Erre mondtam neki, hogy azért ezt nem msn-en kellett volna elmondani, ennyi idő és ilyen intenzitású kapcsolat után, mondja el, beszéljük meg személyesen, ez lenne a minimum. Erre Ő, nem, Ő arra képtelen, zárjuk le ezt így. Lehet, hülyeség volt, de felhívtam telefonon, hogy mégis beszéljünk erről, nehogy már 2 év után ír 2 sort msn-en és szevasz. A beszélgetést gyorsan lezárta és azóta kész, vége.
Persze írtam búcsúlevelet, szerintem jogom van tudni, mi volt az igazi gond, mert azt nem hiszem el, hogy valakivel ilyen jól érzi magát, mert egy hete még Ő akart nagyon velem lenni, és hopp megismer valakit, és engem rögtön kidob.
Vagy kamuzott, és nem egy hete ismeri a csajt, vagy nem tudom. Nem értem. Ebben semmi ráció nincs. Az utóbbi pár hónapban semmi gond nem volt, minden nagyon jól működött, a szex meg pláne.
Ja és azt mondta, azért nem jön el hozzám megbeszélni, mert tudja, hogy az egyenes út lesz az ágyba, mivel ahhoz túl jó csaj vagyok szerinte, hogy ki tudná bírni, hogy ne az legyen. És a másikkal, akit egy hete ismer:) ezt nem akarja megtenni. Hát velem a legeslegelején nem volt ennyire korrekt, szóval nem értem.
Szerintetek egy hét alatt ennyi minden megváltozhat? Nem logikus ez? Ha egy nővel minden frankó, és még tetszik is, akkor nem kell más. Ki érti ezt?:(
fejlemény:
Reggelé épp vettem ki pénzt az uszodában lévő automatából,amikor megjelent Ő.
Mosolyogva (!!) poénkodott,hogy nocsak,de gazdag vagyok, én meg mosolyogva visszapoénkodtam,hogy adjak e neki belőle. Így elponénkodtunk kedélyesen egy darabig, majd mondta,hogy még nem pakolta össze a cuccaim (továbbra is mosolygott).Mondtam neki (mosolyogva), hogy nem baj,nekem nem sürgős.
Ennyi volt. Amolyan cinkos összemosolygás volt, és vibrált a levegő...
NEEEEM ÉÉÉRTEEEEM
:):)
Képzeljétek,tegnap írt egy sms-t,hogy leadja melóhelyen a portán a cuccait amit nála hagytam (alig pár pipere cuccról van szó...).Tiszta dilis.
Minek kell ez???
dejó hogy nincs közöm már hozzá!!
Miújság veletek amúgy?
puszi
De Bébicsek azon vagyok, nagyon jó lenne visszamenni. Csak nagyon nehéz a végzettségemhez megfelelő, a tapasztalataimmal releváns munkát találni. De nem adom fel!! :)
Ott mégiscsak tágabb a villág.
Debrecenben egy szingli halálra van ítélve, hacsak nem gimis, vagy egyetemista....
Szia Bogi,
arra nem gondoltál,hogy esetleg visszaköltözz Pestre? Jól érzed magad lent?
bébicsek
Évek óta rengeteg időm van magamra, pont azt szeretném, hogy ez végre megváltozzon!! :)
És hidd el, Debrecenben nincsenek pasik!!A mostani exem sem debreceni csak itt lakik (kb. azóta amióta én).
Mióta itt vagyok (mésfél éve), egyetlen egy randim sem volt. nem viccelek, Egyetlen egy sem...
És nem vagyok bányarém, sem sülthülye.
Szóval ne próbáljatok meg vigasztalni.
EZ A VÉG!!!!!!!! :):):):):):)
Bogi, kicsit több pozitivizmust:-) Azért Debrecen elég nagy város, tuti hogy ott is vannak tuti pasik!
De ha még sincsenek, akkor is nézd a dolgok jó oldalát: több időd lesz saját magadra:-)) pusszzz
Az nem baj, belefér.
A nagyobbik bajom az,hogy megnéztem a debreceni felhozatalt,és az siralmas.Budapestiekkel ismerkedhetnék,de elég fárasztó lenne egyfolytába randira rohangálni innen....
Szóval elég szar ügy...:)
Az nlc fizetős lett:-(
Szétnéztem valamelyik nap,de nagyon szar a felhozatal...:(
De azért lehet hogy itt nlcafén megjátszom....végülis...mi bajom lehet...?:)
Szia Bogi!
Regisztálj fel egy társkereső oldalra. Leköti az idődet és még az önbizalmadat is visszaadja