Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Képzeljétek.
Reggel még volt közös képünk (sőt,egy egész album rólam) a fészbúk adatlapján, estére letörölte.
nem tuom miért visel meg ennyire,de nagyon megvisel. Szakítottunk,nyílváb törli őket.Így a helyes.
Én meg töröltem az ismerőseim közül egy laza mozdulattal.
Gyerekes vagy nem, jobb ez így, mert folyton az ő üzenőfalát nézegettem...
Már csak azt sajnálom,hogy nem én szakítottam vele, és az utolsó percig küzdöttem érte,és éreztettem vele,hogy szeretem.
Most meg vagyok borulva nem kicsit...
Csajok,mondjatok valami bíztatót...
Köszönöm a kedves bókokat Juti!!:)
Ehhez próbálom én is tartani magamat, hogy végülis ő elvileg midnent megkapott tőlem, boldogank kellett volna lennie, és én voltam az,aki végsősoron boldogtalan voltam, és aki szendvedett. Szóval tualjdonképpen én kellett volna dobjam őt,és élni boldogan.
Nekem Attilánál bejött a kutyaharapás szőrével anno.Ha emlékeztek,akkor ismertem meg a hollandusom...:).
Csak arra kell vigyázni, hogy nehogy kapjunk egy újabb sebet.
Vékony jég...
Ha ezt a napot túléltem,már minden egyszerűbb lesz. Érzem...
Szép napot nektek!!
Sziasztok Lányok!
Dolgoztam a múlt hozzászólásom idején, ezért írtam olyan korán
Bogi! Légy erős és kitartó. Ne köss alkut, ha úgy érzed nem azt kaptad ami járt volna neked, akkor hagyd a fenébe. Majd jön a következő és talán ő lesz az, akitől maradéktalanul megkapod amit szeretnél
Ha meg találkozol vele holnap, hát istenem... ez úgy is elkerülhetetlen. Gondolj arra, hogy te sokkal jobbat érdemelsz, mert szép is vagy és okos is, és csini csajszi is (tudom, mert már láttalak élőben, úgyhogy ne vitatkozz
) Szóval fel a fejjel és légy önmagad.
Petri!
Nem tudom, hogy jó taktika-e a kutyaharpást szőrével. Én is fent vagyok társkereső oldalon, voltam is randikon, de valahogy nem jött össze a második randi senkivel sem. Ez a társkereső nekem most arra jó, hogy visszaszerezzem az önbizalmam. Tetszem sok pasinak és ez jó a kis lelkemnek. De egyáltalán nem vagyok még nyitott senkire. Most magammal foglalkozom, sokat vagyok egyedül de legalább van időm magamra, a külsőmre is és a belsőmre, a lelki világomra is. Ha ezeket rendbe tettem, akkor jöhet majd egy új kapcsolat. Remélhetőleg az igazi
Millió puszi nektek és csak okosan Lányok
Végigolvastam az elejétől a topikot, és lányok azt kell hogy mondjam, hogy rengeteg tanulság van benne!!
Most ez ad erőt, hogy hányszor felálltam már egy-egy szakítás után.
Ennek most sem szabad másként lennie.
Az emberem nem bánt velem úgy,ahoyg megérdemeltem volna, és csak fájdalmat okozott. Tehát a szakítás a lehető legjobb dolog ami történhetett.
Én tiszta szívemből szerettem, és boldog volt mellettem. Ő más uatat választott, ideje továbblépnem.
Most kicsit jobban vagyok. remélem ha holnap látom a melóhelyemen, akkor nem fogok megrogyni, hanem eszembe jut majd az a sok fájdalom amit az elmúlt hónapban okozott nekem, és inkább boldog leszek, hogy kaptam egy lehetőséget Istentől, hogy megtaláljam a nekem való párt!!
Ti hogy vagytok csajok?
Mindenkinek érdekel mi van a lelkivilágában, mert abból én is tudok tanulni!Szóval meséljetek!!
Juti, te miért nem alszol hajnali négykor??? :)
Juticicu
Te nem tudsz aludni?
Én még mindig a sebeimet nyalogatom..
Tegnap este randiztam egy sráccal, de 2 perc után rájöttem hogy semmi keresni valóm ott. Nem volt ronda a srác, tök rendesnek tünt de rögtön az első benyomás az negatív volt. Büdös parfümöt használt és olyan túl romantikusnak, kedvesnek, nyálasnak tűnt. Szal ez a kutyaharapás szőrével nem alakult jól. Ennek következtében még jobban elszontyolodtam, hogy nem leszek képes mást szeretni, mindenkiben csak Őt fogom keresni.
Hááát...
Miután már napok óta levegőnek nézett,és csak szakmai dolgokkal kapcsolatban keresett,tegnap megleptem kávézás kzözben (kaptam egy fülest, hogy hol van). leültem,és kérdőre vontam. Elmondta,hogy jelenleg neki nem hiányzik senki és semmi,és hogy most minden olyan zavaros (szakmailag vannak zűrök,ezt a hátteret megérem), napi 12 órát dolgozik.
Ezt most hosszú lenne nektek kifejtenem, én értem. Azt nem értem,hogy ehhez miért kell a társát is eltaszítania. Lényeg a lényeg, hogy bennem látja sok problémáját testet ölteni (a munkahelyem miatt valamiylen szintet "ellentétes" érdekeket képviselünk).
Aztán délután cseteltünk, és nagyon bunkó volt velem.Nem mondta ki hogy vége,de éreztette. És vígan elment a csapatával bulizni.
Szóval vége.
És ahelyett hogy örülnék,hoyg ettől az embertől megszabadultam (komoly gondok vannak vele pszichésen...), szendvedek mint a kutya. Bár most egy leheletnyivel jobban vagyok (gondolom átmeneti), próbálom újra összerakni magam...
Rettegek a hétfőtől,amkor újra látom. Tervem szerint magamra eröltetem a "teljesen jól vagyok" aálarcot,és megpróbálom kizárni az életemből.New life...
Csajok, TANÁCSOKAT kérek, hogyan is kell ezt csinálni?
HOgyan kell új életet kezdeni???
Asszem visszaolvasom a régi hozzászólásokat...:):)
Sziasztok Lányok!
Hogy vagytok?
Mintha magamat olvasnám..
De nekem még bántó sms-ket se ír és sose mond rám egy rossz szót se, mindig csak a szépre emlékszik.
Ma elgyengültem és átmentem hozzá szomszédolni..
persze ott kötöttünk ki.. majd indult focizni. Elég volt hozzáérnem egy pillanatra.
Én már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel lesz ami lesz. Ha az van megírva, hogy csak AZ lesz akkor az. Biztos sokan megvettek érte..
Viszont nyitott szemmel fogok járni és hátha rámtalál a másik felem.
Elkezdtem foglalkozni az agykontrollal, hogy valami kimozdítson a bánatból.
Talán majd ad annyi pozitív erőt hogy megtaláljam a helyes utat.
Olyan fura, hogy az eszem mennyire mást mond mint a szívem.
A legtöbb erőmmel azon vagyok,hogy leváljak róla,de nagyon nem egyszerű.
Főleg így, hogy egy helyen dolgozunk. Ez a legnehezebb része az egésznek.Látni őt minden nap. Ma is rám mosolygott.És ettől elvesztem...
Hülye vagyok ám, tudom nagyon jól...:)
Az a baj,hogy évek óta vágytam már egy normális kapcsolatra,és minden vágyamat rávetítettem...
Szia Bogi
Próbálj meg erős lenni. Ha bántó sms-eket ír, akkor meg sem érdemel téged. Ezt olyan szemét dolognak tartom, mert ráadásul nálunk is így volt, mindig bántó dolgokat mondott vagy tett. Nálam szerencsére betelt a pohár. Légy kitartó, fel a fejjel. Inkább írj ide nekünk. Én naponta megnézem, hogy írt-e itt valaki.
Picit hallgass az eszedre. Tudom, hogy ez a legnehezebb, de ha tényleg te is beláttad, hgy nem vagytok egymáshoz valók, akkor főleg ne hagyd hogy bármivel is megbántson.
Kitartás,légy erős.
És fejet fel. Ne keresd. Az eszeddel tudod,hogy így a jó...nem?
Nem,nem én szakítottam.Illetve nem lett kimondva hogy szakítunk,de eléggé úgy tűnik.
Megint egy mondvacsinált ok miatt taszít el magától.Ás nem értem.össze vagyok zavarodva.
nekem sem gyógyul seb.
pedig innen fel kell állni...nem vagyunk egymáshoz valók...
Te szakítottál? De erős és bátor vagy! Látod Te már megtudtál hozni egy döntést.. amit azóta megbántál... vagy nem?
Az álomvilág nekem is hiányzik de nagyon.. nem akar gyógyulni a seb..
Mi már megint szakítottunk, most nem vesz rólam tudomást (csak bántó sms-eket ír).
Nekem ez meg fáj.Nagyon fáj.
Valaki adjon nekem egy virtuális pofont plííííííz!!
Nem normális hogy ennyire ragaszkodom egy ilyen emberhez.
Semmi értelme sincs ennek,egy álomvilágban élek. Az az ember már nem az akibe én szerelmes voltam....
HEEEEEEEEEEEELPPPPPP
Üdv piroskéz, idehaza merrefelé szoktál száguldozni??
Szia Pompom:))
(jó a nneved)
Hát tévedés ne essék, nem lenni büszke magamra és nem is nagyon dicsekedni a dologról, csak bizalmas környezetemben. De 5 év kinlódás egy alkoholistával, ezt hozta ki belőlem. Nagyon-nagyon meg akartam felelni neki, meg anyukájának is. Csakhát sose voltam elég jó, hááá egyébként most már jó lennék, mert amennyire megfejthető kettős látásával írogatott sms-, üzik, igencsak "elvárná" tőlem, hogy visszamenjek, még megisbocsátana' (nem is kértem bocsit). 5 hónapja várom azt az érzést, hogy esetleg hiányzik a drágám, vagy hogy rosszul döntöttem, vagy hogy még bármi is hiányozna az elmúlt évekből.... mert az lenne a normális.... de nem érzem. Sőt most így "magányosan", szingliként átkozottul jól érzem magam a börömben, pedig nemrég el se tudtam képzelni, hogy újrakezdem az életem. Azt no, mégiscsak.
Elgondoltató mitől szakad el az bizonyos cérna véglegesen ennyire. De látom gyerekkori barátnőm hogy végezte házasságát 8 év után gyerekkel. Addig csak tűrt és tűrt és mindent tűrt. A férje meg csak dirigált, dirigált és élte világát. Barátnőmnek sem volt alkalma leülni megbeszélni vele a gondokat a férjét meg nem is érdekelte, szimplán hozzászokott minden úgy van, ahogy ő akarja, a nőnek meg ez és ez a dolga stb, megalázta, bántotta, kihasználta a végtelenségig. Az élet nem fekete-fehér, sok minden van amiért évekig próbálkozik egy nő jó anya, feleség lenni, és a férje és egyéb társadalmi elvásrásnak megfelelni erőn felett is, vagy csak jobban fél a magánytól, mint egy rossz házasságtól. És az biza gyülik, gyülik ám, aztán egyszercsak a sok elfojtott érzés kitör. Hát a barátnőmnél is nagyon kitört, hihetetlenül hirtelen. Úgyhogy teljesen megértelek. Nehéz dolog a szakítás! A környezet meg nem is érti meg, hogy egy mindig rendes, mindig kötelességtudó robotoló nő miért lesz egyik pillanatról a másikra egy hárpia hisztiparti akármi, pedig oka van, sajna sokszor nagyon komoly. Szerintem anyós pajtival ne törödj, azzal sem ki mit mond, te érezd jól magad, a többi meg kialakul. Mindenesetre tanulságos történet a tiéd is.
Sziasztok!
Húj jó téma. A saját történet tömörítve és csak név nélküli….
Évekig tartó kapocs, nagy szerelemnek indult, aztán hú: anyuci napjában ötször felhívos, volt nőneműeket állandóan szidos, dirigálos, hisztis mami, kicsi fiacska 38 évesen meg másfél év után A betűs üvegemelős reggeltől estig valamelyik kocsmában, zászló félárbocon, nagyítóval is gyenge már és állandó kritika, fenekemről ami szerinte túl kicsi, főztőmről ami nem elég változatos, jövedelmemről amiből mellesleg eltartottam, haverok előtt nagy legény, társasági bóhoc folyton a megjegyzések. Szóval önbizalmam padlón… kiborulás stb. Bnőm átráncigált Ausztriába vásárlási körútra, visszafelé petye már sietni kellett a titkos vásárlásról, petye leintett az osztrák járőr.. Akkor ott már mindegy volt, pénzem nuku hazaszólni az A-től büzölgő „drágámank” világvége. Az öszterikének meg szép kék szemei voltak és amúgy isteni pasi. Khm, Végül is lefaragtam egy osztrák járőr kocsi hátsó ülésén a sebességet és ráadásképp nagyot szólt ám, évek óta nem .. és közben megtudtam, hogy olyan hátsót ami nekem van arrafelé csak képeken látni….
Helyrejött az önbizalmam és bucsú lett otthoni kocsmás páromnak. Mire anyuci az egyik közösségi oldalon közzétette „megöl”, no nem kicsi fia idegen nemzetiségű szarvacskái miatt, hanem mert elhoztam a cuccomatJ)), a ruháimat meg anyuci magának kinézte…hehehe Szívem csücske, azóta síránkozik, hogy őt minden nő csak kihasználja és félre meg lelép, mert hát az elődeim is hasonló pályafutást tettek nála.Utólag a’sszem sokkal előbb kellett volna vásárlókörútra mennemJ).
A blog aranyos, ott azért ennyire azért nem csúfos a the end tábla.
csomagolnia, vásárolnia és korán ágyba bújnia. Legalábbis ezt mondta. Most röpül először külföldre biztos
izgatott a drága. De elvileg nagyon készült rám és most letörte ez a hír, hogy elutazik.
Két fiúval levelezgetek az iwiwen (köszi lovehunter) és mindkettővel beszéltem is telefonon.
Olyan furi mert nem tudom összeilleszteni a hangot a képpel amíg nincs személyes találkozás.
A pilótának kicsit mélyebb a hangja de kellemes :) Vele még elég titokzatos a viszonyom :) és csak napszemüveges
kép van róla. pedig a szem a lélek tükre szokták mondani..
A másik srácnak meg már sokmindent elárultam, lelki levelesládám lett..
Nagyon akar ő is randizni..
Nem tudom bonyolódjak-e vagy se.. várjak a régire vagy se?..
Remélem én is fogok tanulni a hibáimból.
Ugye most még ne lássa az exem hogy belevetettem magam a randizásba?
Tudom, hogy Zoli (nevezzük nevén) féltékeny attól hogy nem mutatja, de sokszor tett célzásokat..
és az előző szakításnál is akkor kapott észbe hogy könnyen elveszíthet..
vagy csak nehogy már másé legyek.. vagy nem tudom ilyenor mi kattan be..
Szerintetek?
Juticicu
Nekem is könnyebb lenne ha az veszekedések, marakodások lennének a hátam mögött.
De szó sincs róla, békésen elvoltunk, harmonikus volt a kapcsolat. Egy szar után én se sírnék.
Olyan jó hogy itt megértő emberekre találtam. A környezetem hülyének néz és könnyen idevágják, majd lesz
helyette jobb. na persze..
elküldöm mielőtt elvész