Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia,
valamit félreértettél, Ő sosem ütne meg!
A fejlemények:
péntek este beszélgetünk..
de ő már döntött, voltam fent nála (mikor nem volt otthon) és láttam. hogy összpakolta a cuccaimat.
Ma el kellett utaznia de smseztünk.
Én megírtam neki, hogy a problémakra nem az a megoldás hogy rögtön szakít velem hanem hogy megoldjuk. Több mint 2 éve együtt vagyunk és valamilyen szinten Ő is szeret csak most pislángol a láng nála..
Neem, nem az Attila, hála Istennek vele akkor vége lett, nem volt oda-vissza táncikálás.
Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, voltam szerelmes is egyszer. Aztán megérkezett T.
3 hónapja vagyunk együtt,elég intenzíven. EGyütt nyaraltunk kétszer is. Aztán az utóbbi 1 hónapban megborult az egész, és hetente szakítunk. Illetve szakít ő. Aztán visszakönyörgi magát.
Semmi értelme így.
Tudod, elméletben nagyon szépen működik ez a ne hívd, ne írj neki, ne keresd.Aztán mindemki elköveti azt a hibát, hogy keresni fogja a másikat.De ez nem baj, ezek a "hibák", mind kellenek a leszakadáshoz.Az emberlánya minden lehetséges platformon megalázza magát,aztán amikor már nincs lejjebb, akkor még egy kicsit húzza.:)Aztán egyszer csak megrázza magát, kiröhögi saját magát,és rájön,hogy ez egyszerűen nem mehet így tovább.
Na ekkor lehet elindulni a végleges gyógyulás és leszakadás útján... :)
Ő az Attila, ugye? Már két éve?..
Nagyon rossz kilátásaim vannak. Én is kisvárosban élek és mint írtam pontosan fölöttem lakik. Tudjátok milyenek a panelházak, minden lépését hallom..
Este kaptam tőle egy sms-t h ma ne menjek fel mert szeretné átgondolni a hogyan továbbot.
Persze rögtön sírógörcsit kaptam. 99% hogy vége és kidob.
És ami a legdühítőbb, hogy hiába olvastam itt délután, hogy ne hívjam, ne írjak...
Egy órán át ki is bírtam.. majd fél óra múlva megint pötyögtem egy sms-t.
Utána felhívtam és kinyomott, sose csinált még ilyet.
A világvége hangulat megérkezett.
Megyek beveszek egy bogyót hogy tudjak aludni.
Pont ugyabebben a cipőben járok én is. Egy helyen dolgozunk (csak közvetve vagyunk kollégák,de léyegében egész nap össze vagyunk zárva),és egész nap látom.
Így hiába tudom,hogy már semmi értelme, meglátom őt,és vonzódom hozzá mint a mágnes. És persze ott van bennem a féltékenység,hogyha nem lehet az enyém,mással se legyen.
EZ a ksiváros hátránye,léptem,nyomon egymásba botlunk.Belepusztulnék,ha más nővel látnám...
Belehalok ha megint kidob. Nekem annyira nehéz a helyzetem, hogy bármennyire is el akarom Őt felejteni, nem tudom.. Pedig lehet, hogy az lenne a leghelyesebb hogy békén hagyom de nem bírom ki.
Ugyanis itt lakik pontosan fölöttem és mindíg összefutunk.. egy idő után meg kezdődik minden előlről..
Sziasztok Sorstársaim!
Segítek h újra induljon a topik. :(
Ma találtam rátok, először az elejétől kezdtem olvasni.. a 344. hozzászólásnál el kellett mennem a lányomért az oviba. Most csak az utolsó oldalt néztem már meg. Sok tanúlság volt addig is.. ha lesz időm tovább olvasom.
Én is túl vagyok már egy pár szakításon ugyanazzal a személlyel.
Most még éppen nem lett vége de szerintem napok kérdése..
Az biztos, hogy mindig nehéz új kapcsolatot kezdeni. Nekem például a bizalommal van a legnagyobb bajom. Egyébként is nehezen nyílok meg, de ahhoz meg, hogy megbízzak valakiben nem elég néhány hónap.
Ha van új kapcsolatod, akkor azt gondolhatná az ember, hogy könnyebb túllépni a régin. Mert van egy új, aki új élményeket ad és lefoglal valamilyen szinten lelkileg is. De akkor úgy látszik mégsem olyan könnyű, még akkor sem ha te léptél és még van is valakid.
Óriási közhely, de ezeket a dolgokat tényleg csak az idő oldja meg
Ma voltunk ügyvédnél, az ügyvéd adja be a keresetet a bíróságon és majd a bíróság kitűzi a tárgyalást.
Őszintén szólva én mondtam ki, hogy legyen vége, én költöztem el otthonról, én voltam az,aki rosszabbul érezte magát a kapcsolatban. És aztán hamar belátta ő is, hogy valószínűleg ez a jó lépés.
Én most inkább a sok közös élményre gondolok,mert 10 év alatt rengeteg mindent éltünk meg közösen.
Azt még nem mondtam, hogy kb. 2 hónapja nekem új kapcsolatom van, de nagyon nem egyszerű újra megnyílni valakinek, újra megismerni valakit.
Értem, hát ez így valóban nem könnyű. De akkor ezek szerint már be is adtátok a válópert? Vagyis most olvastam vissza, hogy ügyvédnél voltatok. De gondolom párszor leültetek a pároddal megbeszélni, hgy hogyan tovább. És akkor közösen hoztatok egy ilyen döntést.
Én emberileg is csalódtam a volt páromba, úgyhogy nem nehéz a rossz dolgokra gondolnom.
Szia Juti,
nálam az a baj, (vagy jó), hogy túl sok rosszra nem tudok emlékezni. Nem tudok nagyon semmi rosszat mondani rá. Egyszerűen csak kihűlt a dolog kettőnk közt, nagyon eltávolodtunk egymástól. De attól Ő még emberileg nagyon rendben van, nem csalódtam benne. Azért érzem most nehezebbnek, mert az jár a fejemben, hogy vajon tényleg mindent megpróbáltunk, hogy visszataláljunk egymáshoz?
Szia bébicsek!
Ha úgy érzed, hogy segít, akkor írj is, ne csak olvass minket.
Az biztos, hogy nem könnyű túllépni, főleg 10 év után... de ahogy írod, eszedbe jut a rossz. Én is ezt csinálom, a rosszra koncentálok.
Sziasztok Lájnyok,
zugolvastalak benneteket régebben, Boginák priviben be is jelentkeztem ;-)
Nem tudom megállni, hogy ne szóljak most hozzá a témához, mert nagyon aktuális nálam is. Nem pont úgy mint Nálatok, az igaz.
Szóval én 10 éves kapcsolat, 3 év házasság után most válok. Épp ma voltunk ügyvédnél aláírni a keresetet, amit a bíróságra be kell adni. Nagyon nem egyszerű dolog túllépni a másikon, még akkor sem, ha tudjátok, hogy már nem volt jó együtt. De olyan békés, baráti légkör volt ma nálunk az ügyvédnél, hogy azért megfordult a fejemben, hogy öööööö, miért is válunk mi el? Aztán persze eszembe jutott, de asszem, lesz még pár nehéz napom, hetem, időszakom emiatt.
bébicsek
Az túlzás hogy jól vagyok, mert nem szeretek egyedül lenni. De elvagyok. Randizgatok, ismerkedek és próbálom feldolgozni a rossz emlékeket és elengedni őket. De nem tudom egyenlőre hogy hogy kell elengedni a dolgokat. Ha valakinek van jó tippje akkor írjátok le
Az nem jó, ha egy munkahelyen dolgozok. Én örülök neki, hogy mi még csak nem is egy városba lakunk, 0 % az esélye, hogy összefutunk valahol. szerencsére
Mi nok nagyon gazosak tudunk lenni..........en a szeretommel szakitok mar sokadjara.....vagyis most o velem.....
Mar azt is megkerdojelezem ,hogy normalis vagyok-e?????!!!.....
3 gyerek,ferj a tarsolyban.....es csak sajnalom magam egesz nap....jajjjjjjjjjjjjjjjjjjj,pedig persze ,hogy kilatastalan, valaminek tortennie kell...hat tortenik!!!! :-( :-(
Nem is tudom miért ragaszkodom hozzá ennyire,pedig tényleg halott ügy a dolog. Az elszakadást megnehezíti hogy egy helyen dolgozunk...
Női hülyeség ez,hogy a végsőkig ragaszkodunk valakihez,aki fele ennyit sem tesz értünk...
A Szex és New York nekem is nagy támpont,jó magamra ismerni néha,és röhögni egyet a saját hülyeségemen...:)
MAjd szépen ez is elhalványul.
Ha a 2 évvel ezelőtti szakítást túléltem,ez már erdei séta lesz ahhoz képest...:)
És van esetleg valaki a láthatáron, vagy most köszönöd, jól vagy?
Köszönöm én jól vagyok!
Tudod Bogi, a sok szakítás meg kibékülés után most már úgy gondolom, hogy vicces lenne bármibe is gondolkodnom vele kapcsolatban. Megszakítottam vele minde kapcsolatot. Mondtam neki akkor, hogy soha ne keressen, se karácsonykor, se szülinapokor, se semmikor. Gyerekes dolog vagy nem - a közösségi oldalaimról is kitöröltem. Lassan végzek a szelektálással is, amit kaptam és nem kartam kidobni, azt bedobozoltam és levittem anyukámhoz. A többi cuccot gondolkodás nélkül vágtam a kukába. Nem akarok úgy érezni, hogy megtartok valamit csak azért hátha majd újrakezdjünk. Már 2x ezt csináltam, harmadjára egyszerűen nem akarom.
Már kb. másfél hónapja szakítottunk, és még mindig az van bennem, hogy milyen volt - mármint a rossz dolgok. Azért ez megkönnyíti a dolgom, mert így nem hiányzik. Viszont ha néha eszembe jut valami jó is, akkor tudatosan hozzágondolok valami rosszat, hogy még véletlenül se gyengüljek el. Miatta azóta sem sírtam. De pont valamelyik nap néztem a Sex és New York 1 részét, abba, volt, hogy Carrie azt mondta, hogy már annyit sírt Big miatt hogy nem maradt több könnye.... vicces dolog, de valami ilyesmi jutott nekem is eszembe.
Ha ennyire nem érzed jól magad, és ahogy írod nem lttél boldog az újrekezdésől, akkor miért nem tudod kimondani, hogy legyen vége?
Ez kicsit olyan mintha függnénk a pasiktól. Ezt magamra is értem. Hogy ha vége, akkor elveszünk. Pedig ez nem így van, és olyan jó érzés erre rájönni
És most hogy vagy amúgy?Hogy viseled?
Mi együtt töltöttünk egy remek hétvégét,de aztán vasárnap este megint kitalálta hogy szakítsunki (hosszú lenne kifejteni az egész kapcsolatnak a betegségeit,és árnyoldalait),szóval sikerült megint leküzdenem magam a béka segge alá hangulatilag...
Végleg vége kéne legyen,de még mindig képtelen vagyok kimondani...
Bogi nálunk is ez volt. Újrekezdtük és kicsit jó volt, de utána egyre rosszabb lett, és mindig csak rosszabb és rosszabb. Szóval ennek már nem volt értelme
Azért ha jösz akkor szólj, és hátha össze tudunk egyztetni egy talit
Hát Juti szoktam menni Bp-re de általában tele vagyok programokkal. Készülök szeptemberben pár nap szabit kivenni,és akkor kicsit hosszabb időre felmenni.
Örülök hogy megkönnyebbültél a szakítással. A vicc az,hogy mi újra kezdtük, de ettől nem vagyok boldog, mert a problémák ugyanúgy megvannak,és nem tudunk rajta túllépni...
Szeretem,de az egész csak kínlódás...szakítani kéne,de nem tudom elengedni...
De ugye az ember (legalábbis én) addig hajtja a dolgokat,amíg totál hülyét nem csinál magából...és totál darabokra nem töri magát...:).
Mi lenne, ha ezt megírnád neki? Mégis mit veszíthetsz? Messze van, nem kell nézni az arcát, ha ő csak barátként akar viszontlátni (amit mondjuk kétlek, barátilag nem írogatnak ilyeneket), ha meg ugyanígy érez, akkor már merni fogja kimondani.
De ha nem akarod ilyen direkt módon, akkor utalj rá, hogy neked még fáj a kapcsolattartás, mert feltépi a sebeket és te nem tudod így az érzelmeidet úgy lezárni, ahogy ő tette. Jó esetben szól, hogy ő sem zárta le, rosszabb esetben meg békén hagy, ami szintén jó, mert így lesz esélyed túllépni.
komolyan mondom, a legtöbb esetben az őszinteség a legegyszerűbb és legegyenesebb, az emberek mégis elfojtanak, színészkednek, és így elmennek egymás mellett, maguknak is plusz görcsöket, gyötrelmeket okozva... ez miért kell?? Költői volt a kérdés,
remélem sikerrel jársz, majd írd meg ide, hogyan alakult a dolog!
A topic többi "lakójának": anno nap mint nap olvastalak Titeket, együtt izgultam, meg örültem, ha volt minek, mert ilyesmi élményeim sajnos nekem is voltak, csak nekem nem okvetlenül az segít, ha kiírom, hanem ha olvasom, más hogy oldja meg, szóval remélem felélesztitek a topicot, és végre mindenki örömélményeket ír!
Üdv.
egy zugolvasó :)
Sziasztok, csatlakoznék :( vagy éppen :). nem tudom eldönteni. A szakítés részt igy értelmezném :(. Julius elején szakitott, távkapcsolatban voltunk, 1 hét mulva lehetnék újra együtt vele. Csak miatta megyek vissza Franciaországba semmi másért. De.... volt egy nehéz időszakunk, én igyekeztem őt minél jobban az idegei határára szoritani, mondva ha menni akar menjen, mert én most a 3 hónap szepráció alatt biztos nem vagyok elég..:(. Kishitű, buta tudom, de azt hittem megtehetem :(. Kitartott, küzdött, akart. Majd egy nap, egy nagyon rossz hét, és sok fájó szó után besokallt szakitott.
Azt mondta nincs ereje harcolni, ugy érzi nem szerelmes többé. Viszont azt i tudja, hogy amit bennem megtalált másban nem fogja, és reméli lesz nekünk második lehetőség. Nekem ez zéro kummunikációt jelentett, eltüntem, szenvedtem ( szenvedek). Erre 1,5 hét mulva irt h eltüntem, pedig azt mondtam ilyet nem tennék. Kedvesen válaszoltam ennyi.
Majd nyaralása után irt sms-t, hogy hiányzik minden ami mi voltunk, hiányzom neki. Ezt elismátelte msn-en is, de soha nem érti ki többre, nem mondta h szeret még. Annyit mondott senki nem szeret, és azt hiszi soha nem fog tudni mást szeretni. Ami nekünk volt azt szerette, de az egész romba dölt mert ő messze volt, holott ma is élhetne a szerelmünk.
Majd hivosgatott, de soha nem vettem fel, mert nem vettem észre. Majd sms-t küldött, hogy rám gondol, szeretné a ott lennék. Most pár napja több ízben jelezte, ha visszamegyek szeretne látni, ha én is akarom. Nem értem őt. Ha azt mondta nem szerelmes többé, nem hiszi hogy 1,5 hónap alatt én is kiszerettem belőle, hisz ismer, tudja nekem ez nem megy pikpak. Fáj, ha jelentkezik, mert akkor miért nem ir mindennap, fáj ha nem teszi, mert akkor elfelejt. Szeretnén őt vissza, tudom mi , ki ő nekem, mit érzek vele.
Félek vele találkozni, mert mi van van új barátnője? :( Mi van ha csak barátként akar viszont látni ? Mit jelent ezt, hogy felbukkan és eltünik? Tudom, mélyen nagyon nagyon szeretett, igy a fájdalma is nagy volt amit okoztam. :(. Fáj ez az egész, de nem tudok túllépni ;(.
Sziasztok Lányok!
Mi még együtt vagyunk titokban. A Lylia (léleklátó) szerint jövő tavasszal felvállal. Nem írhatok részletesen, nehogy felismerjenek.