Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Majd eljön az idő, amikor sokkal erősebb leszel, és nem lesz anyósodnak Rajtad "fogása", mert érezni fogja az erődet és a határozottságodat. Én is így voltam vele, elsőszülött fia a férjem - érdekes, a másodszülött fiát teljesen el tudta engedni, de az elsőt nem. Ez állítólag meglehetősen gyakori jelenség.
Nálam még plusz az is gond volt eleinte, hogy egy másik országban, egy ismeretlen, idegen nyelven kellett kezelni az anyósproblémát.
Képzelheted, teljesen nyuszi voltam... Ebben pl. Te már lépéselőnyben is vagy velem szemben! 
Végül sikerült és konszolidálódott a viszonyunk, de én is megszenvedtem vele. Ma már diplomatikusan kommunikálunk egymással, legalábbis megpróbáljuk, és elfogadott olyannak, aki vagyok, de ha nem így lenne, az se érdekelne! Leredukáltam a sűrű találkozásokat, pedig egy városban élünk. Hozzánk is eljött egyszer vasárnap látogatóba, telefonált előtte, de mivel nem vettük fel, beengedte magát és a sógort a saját kulcsával!
Nem is jött ki jókor, mert előtte való este hajnalig buliztunk, és még pizsamában flangáltunk. Teljesen ledöbbentünk, köszöntem nekik, de otthagytam őket a fr.ncba, és tüntetőleg visszamentem aludni. Káveét csinálni az ember is tud. 
Megsértődött, de nem érdekelt. Később megkértem, legközelebb telefonáljon, mielőtt jönni szeretne. Mire nagy panaszáradat jött, aminek az volt a lényege, hogy a fiához már csak jöhet, nem? Ja persze, azt biztos elfelejtették, hogy én is ott lakok... 
Vigyázz, mert nagyon kifacsarják, amit mondasz nekik... Persze én sem úgy értettem, hogy nem jöhet, de ahhoz már csak jogom van, hogy ne kelljen elnézést kérnem valakitől a saját lakásomban, hogy miért vagyok pizsamában, stb. Szerintem tök bunkóság volt a részéről, de erre később valószínűleg rá is jött.
A lényeg, hogy kezelni kell a problémát, nem pedig hagyni elburjánzani.
Ha én meg tudtam csinálni, Te is meg fogod tudni! 
Amikor el mertem menni a férjemmel 3 napra Bajára a majdnem két éves lányom mellől (ez volt az első közös nyaralásunk, 8 év alatt összesen kétszer voltunk, a második egy prágai hétvége volt), akkor megkaptam, hogy milyen anya vagyok én, hogy otthagyom a gyerekemet?
És telefonon kapom, hogy azért ilyen gebe a gyerekem, mert nem adok neki minden nap béres cseppet (4 éves, 17 kg, a fiam 1,5 éves 12 kg, mióta nem szülőknél lakunk, sosem betegek). Minden nap kell a gyereknek adni tükörtojást, minden nap kell neki sütni egy kis csirkemellett, mert azt szereti, minden nap kell neki adni ezt meg azt.
Az ágya szar, és másik gyerekágyat kell neki venni. "Majd a mami vesz neked ágyat, mert ez egy szar, ezen nem lehet aludni."
Majd a mami főz neked, majd a mami így meg úgy... Olyan hatással van a lányomra, hogy a pszichológus azt mondta, sürgősen szakítsam meg vele a kapcsolatot, még én védtem, hogy de hát az anyám, és nem akar rosszat.
Teljesen mindegy...adtak-e penzt a lakasba vagy sem.
Ez nem jogositja fel az anyost arra, hogy beleszoljon egy masik csalad eltebe.
En biztosan nem tudnam epp esszel vegigcsinalni mind azt amit a topikindito leirt. Sajnos ez elobb-utobb vitatema lehet o es a ferje kozott is, tehat jobb minel elobb pontot tenni az ugy vegere es megtanulni nem-et mondani.
Mindenki onallo eletre vagyik. Gondolom te sem orulnel egy ilyen anyosnak.
Ezen annyira kiakadnék, hogy elszaladna a kezem.
Nem tudnám megállni,hogy ne kapjon az öreglány....
szia!!!!
első lépésként cseréltesd le a zárat...második lépésként keress egy bébyszittert hetnte egyszer a gyerekekhez és menj el a férjeddel vacsizni, moziba...szóval romantikázz....
harmadik lépésként erősítsd meg a lelkedet, és engedd ki a sárkánykörmöket...ne hagyd magad!!!!mert te mész rá teljesen!!!!
anyukádat te állitsd le, az anyósodat meg a férjed!!!!!
Az, hogy valaki végső elkeseredésében, minden dühét kiírja egy fórumban, az nem jelenti azt, hogy az életben is mer határozottan kiállni az igazáért.
Nem sajnálatra van szükségem, hanem megoldásra.
Nem önként vállaltam ezt, hanem kényszerűségből, és apósomnak azzal az ígéretével, hogy ő majd visszatartja anyósomat, ami azóta sem sikerült. Mert ő is elismeri, hogy a felesége egy rettenetes természetű nő, és a férjem is. És a sógornőm is, meg a sógorjelöltem is.
Szerintem nem olvastad végig a topicot, ha ezeket írod.
Tudod, hogy eléggé agressziven mondanám meg az anyámnak, hogy a gyerek nevelése még nála is olyannak kell lenni, ahogyan ÉN, az anyja akarom......
Másként kell egy nagyszülőnek kényeztetni az unokát.
És amikor tárgyaltunk a házvételről az eladóval, lehülyézett minket, hogy mi ezt nem tudjuk megbeszélni, majd ő beszél, és totál legyerekezett minket, hogy a gyerekek így meg úgy gondolják, és ezt meg azt szeretnék, de ő sem tudta elérni, amit mi nem...
Meg amikor az ügyvéd előtt közölte, hogy mi hülyék vagyunk a szerződéskötéshez, és majd ő megmondja, hogy mit hogyan kell, hogyan legyen a foglaló, meg minden... És aztán teljesen átírta a szerződést, merthogy mi nem tudunk szerződést írni, és tök ugyanaz lett az eredmény, csak más szavakkal...
Meg amikor gondom adódott az illetékhivatali papírokkal, közölte, hogy "Na, erre kellett a diplomád! Pedagógusok! Ezt tanítják az egyetemen, hogy még ehhez sem értesz?" És kiderült később, hogy én értettem jól, nekem volt igazam.
Te nem lennél kiakadva?
Nem mondom , hogy nincs probléma .
De
1. A helyzetét nem találom borzalmasnak .
2. Túl nagy a szája ahhoz , hogy elképzelhessem az áldozati bárányt , aminek a szerepében pózol.
3. Nem tud beleilleszkedni a környezetbe , amit önként vállalt.
4. Nincs elég kurázsija ahhoz , hogy lelépjen .
Pont. Ennyi .
Ha az segitség neki , hogy sajnálják , akkor ezt elérte .
Ha túl sokáig tart a terrorizálás, az kiöl belőlem minden szeretetet: nem vagyok egy lenyelős, önfeladós típus - az életben mindig a kellemes dolgok felé hajlok.
anyósokat-anyósjelöltetek egyébként alapból nem szeretem, a legjobb parti az árva pasi.
Anyós-jelölttel úgy voltam, hogy a találkozások számát minimálisra csökkentettem a lehetséges konfliktusok elkerülése végett - elég agresszívvá tud tenni, ha az öregnyanya elkezdi kukkolni azt, hogy s miként élünk az ő kis fiacskájával.
És amikor megkérem anyámat, hogy ne adjon ebéd előtt gumicukrot a gyereknek, kiröhög, összenevet a gyerekkel, és odanyújtja neki.
És amikor még náluk alszunk, kérem, hogy ne feküdjön be a gyerekhez, és ne legyen bent vele 2 órát, míg elalszik, és ne beszélgessen vele éjfélig, mert utána egy hónapig nem tudom majd elaltatni a gyereket (tanúm van rá), akkor mit tudsz lépni?
Meg amikor minden igyekezetemmel tortát sütök a gyerekem szülinapjára, ami mindenkinek ízlik, de lehet, hogy nem tíz centi magas, csak 7, akkor rögtön közli, hogy ez szar, nem jól sütöttem, nem így kell.
Meg amikor sír a gyerek, férjem próbálja megnyugtatni, és kikapja a kezéből, hogy majd a mami megvigasztal. Meg hogy a csúnya apád bántott stb.
Egyébként Lampyris, nem tudom, te hogyan élnéd meg, ha valaki azt mondaná neked, hogy "Te ökör vagy, te hülye vagy mindenhez, mint az apád!" és bármikor beállítanak hozzád, amikor épp fürödni készülsz, vagy hulla fáradt vagy, és pihennél, és a saját gyereked előtt közlik, hogy nem így kéne, ne így szólj rá, ne büntesd meg, ha hisztizik, ne ilyen ruhát adj rá, mert ez nem csinos, ne ezt az öblítőt vedd, mert ez szar, ne ezt a mosóport használd, mert szürkék a ruhák, nem így kell vasalni, mert így nem jó, ez a bútor, amitek van, egy szar, ezt el kell adni, és vennetek egy másikat..." És ilyen szavakkal. Meg ha közlöd, hogy pl. nem akarsz ott venni házat, abban a városban, ahol az anyád lakik, közli veled, hogy "Ti barmok vagytok, majd megbánjátok, mert hülyék vagytok mindenhez. És majd úgysem fogjátok nevelni a gyereket, hanem majd nálam (a nagymamánál) fog lakni, és majd én (a nagymama) elhordom zeneiskolába, óvodába, mert ti majd úgysem tudjátok elvinni."
Téged nem zavarna, ugye?
Igazán humánus a hozzáállásod.
Hitelre vették, ezt korábban írta a topicindító.
Inkább olvasgasd a tanulságos hsz-eket, hogy Te ne kerüljél hasonlóan borzalmas helyzetbe.
Azért ott vettük, ahol vettük, mert az az egyik legolcsóbb része a városnak, ahol szinte paneláron lehet családi házat kapni, máshol ez a ház belekerült volna 20 milliióba is, vagy jóval többe.
És havi 70.000 forint hitelt fizetünk.
Én soha nem kritizáltam náluk semmit. Egyetlen egyszer hozattam másik tányért a párommal, mert anyósom elmosogatta, de az előttem evő sógornőm pörköltszaftja a tányéron volt. Mindemellett soha nem kaptam egyszerre tiszta tányért, tiszta evőeszközt és tiszta poharat. Valami mindig retkes volt.
A párom szobájának is kétszer ugrottam neki takarítás céljából. Egyszer valamikor nyáron, anyós nagytakarított, én meg mondtam, hogy megcsinálom a párom szobáját, van még neki elég. Másodszor meg valamikor az ősz folyamán, de nem tudom, hány éves koszt mostam le a szekrény tetejéről, az ablakpárkányról és a radiátorról... És nálunk nem volt rend meg tisztaság. Negyven éves kopott műpadlót (albérletben nem vagyok hajlandó lecserélni a főbérlőnek) nem lehet nem kopottnak látni. Viszont a bútor csillogott-villogott, ami anyósnál soha. És soha nem kapott nálunk koszos tányért, evőeszközt.
Konnyen tehetned, ha nincs egy ferjed, akit szeretsz es ket kicsi gyermeked.
Egy valami szeget utott a fejembe: otthon az oregasszonyok (mert ha anyosok es anyak felnott gyereekkel, akkor nyilvan benn vannak a korban) , nem tudnak valami elfoglaltsagot keresni maguknak, muszaj beleutni masok dolgaba az orrukat? Persze, hozza kell fuznom: Csupa Joindulatbol!!!
A házunk fele az előző eladott lakásomból volt, a másik fele hitelből, a férjemnek a szülei minimális összeget adtak.
És hidd el, sajnos minden szavam igaz. Szerinted mi értelme lenne tökidegen embereknek hamis dolgokat összehordani?
Az mire lenne megoldás? Abszurdum.
Na epp te hianyoztal.
Ertheto? Egyaltalan nem ertheto, meg egy anyatol sem. En biztosan nem fogok a gyermekeimhez eljarni ellenorizni, vagy epp az evoeszkozos fiokot meg spajzot atrendezni.
Egyebkent ezt mar leirtad nehanyszor, de meg nem bizonyitottad be.
Hol vannak azok a fotok, mert en ilyet nem csinaltam.
Ne hazudozz mar, es foleg ne OFF-olj.
Napok ota megint aggatod belem a kormeidet de csak rohogok az erolkodeseden.
Hazug szemetlada vagy es kesz! - es finoman fogalmaztam.
BOCS MINDENKITOL AZ OFF-ert. Nem en kezdtem, mar megint. Kysslinanak en vagyok az elete ertelme. Gondolom boldogan szet nezne az otthonomban is. De lehet hogy azert jo anyos lesz belole, mert ha mar itt rola beszelgettunk akkor nala aztan nincs am patyolat rend es tisztasag.
Na most fog elszabadulni a pokol, igy majd holnap jovok csak vissza, mire a moderator kitorolgeti onagysaga legujabb orjongeseit. Keszuljetek...imad rolam irni, de osszatok el kettovel vagy kerdezzetek meg engem.
Tökre igaza van Somának, a Hellinger terápia fantasztikus. Bár hamarabb ismertem volna meg.
Lécci-lécci! Feltehetek egy kérdést?
A házatokat ki fizette ki ?
Mert valami oka csak van annak , hogy ott vettétek , ahol vettétek.
Nem találom őszintének a történetedet , ezt a nagy panaszkodást - illetve az zavar , hogy egy személy hátán ennyi cukrot törsz és a másik fél nem tud résztvenni és védekezni ebben a nagyon-nagyon-nagyon-nagy vitában.
Tulajdonképpen azt mesélsz , amit akarsz .
Ebben sincs igazad. Nagggyon tevedsz!
Hiszen o is tisztaban van, hogy hibas a tortentekert, de ezt senki sem vetette szerintem eddig a szemere, es ezutan sem fogja.
Nanaaaa, hogy az ember foleg egy kapcsolat elejen mindenben az anyospajtas kedveben jar. A gond ott van amikor ezt az anyos aljas modon kihasznalja, es jogot formal arra, hogy mindenbe beleszoljon(ugyan ez vonatkozik az anyakra is akik nem akarjak elengedni egy szem fiukat vagy lanyukat, mert ugy erzik, csak az a helyes amit ok tesznek vagy mondanak, es allitolag segitoszandekkal teszik mind ezt).
Ebben is a topikindito a hibas, de ezert sem kiabalok ra fut-fat, mert ezt a hibat sokan elkovetik, elkovetjuk.
Viszont egyszer csak eljon az ido, amikor az ember mar fuggetleniteni szeretne ezektol a kulso tenyezoktol, mivel ez nem epito jellegu, hanem epp ellenkezoleg, u is. rombololag hat egy parkapcsolatra.
Szoval itt mi nem hibaztatjuk a topikinditot sem, hanem segiteni szeretnenk, mi akik mar ezeken a problemakon tul vagyunk.
Tehat nem mas farkaval verem a csalant!
Engem az a csalan mar megedzett es megtanitott arra, hogy kialljak az igazamert, vagy az elveimert, az eletemert.
Most a topikinditonal is eljott ez a pillanat es ahogy az irasit olvasom o is meg fogja tudni oldani ezt a helyzetet.
Másokról meg hallgatom, hogy milyen rossz anyák, mert képesek elmenni a gyerek mellől aerobic-ra, meg bulizni járnak, meg úristen, hogy öltözködnek, meg mindig más színű a hajuk, meg hordatják az ételt, és nem főznek, meg úgy könnyű ám főiskolára járni, hogy közben napokra odapasszolja valaki a gyereket a nagyszülőkhöz (nem én, ilyet sose tennék). Ezek után hogy kérjek tőlük olyat, hogy pl. fél év után először elmennék valahová kettesben a férjemmel? (Fél éve, a házassági évfordulónk alkalmából elmentünk vacsorázni.)
És akkor még anyám is mondja a magáét. Megjelenik, meglát 3 borosüveget, közli, hogy mi alkoholisták vagyunk, és hogy a férjemnek is jó lesz, ha megmondom, hogy nem ám mindig sörözgetni kéne, mert hogy lesz így pénzünk stb.-stb. Semmire nem költünk, de vacsorához
néha megiszunk egy pohár bort, sört. A legolcsóbb fajtákból.
Ja, és anyám úgy hívja a férjemet, hogy (más nevet írok, nem az övét): "A Kovács Pista". "A Kovács Pistának" is jó lesz, ha megmondod, hogy nem lesz ám ez így jó, hogy semmit sem csinál!
Meg hogy mi költözzünk oda, ahol ő lakik, a férjem nyugodtan be tud járni dolgozni, a gyerekek az elsők. (Napi 4 óra oda-vissza az őt + 8 óra munka). 3 évig így éltünk, a férjem 3 műszakban dolgozott. volt, hogy este 7-kor elment, és reggel 8-kor jött haza. És akkor anyám közölte, hogy ez semmi, ez a legkevesebb, amikor ő fiatal volt, ő is úgy járt be dolgozni.
Vannak még keservek, mindig valami eszembe jut.
Csak már tartok tőle, hogy nem igazán lehet követni, mit tett anyám és mit az anyósom, de sajna eléggé hasonlóak. :(
Egyetertek a tobbiekkel, ossze kell szedned minden erodet es elkezdeni NEMet mondani. Nagyon nehez lesz eleinte, de valahol el kell kezdened mert tonkremesz. Ha tudsz kerj esetleg segitseget a pszihomokustol akihez a kislanyodat hordod.
Tudatositsd magadban, hogy felnott ember vagy, akinek megvannak a pozitiv es negativ tulajdonsagai, jogod van ahoz is hogy neha tevedj, viszont ahoz senkinek sincs joga , hogy beleszoljon az eletedbe.
Amig ebbe belejossz, beszelj esetleg a ferjeddel, hogy "veletlenul" torjon mar bele az a kapukulcs a kapuba, hogy zarat kelljen cserelni! Ha anyuka ker kulcsot akkor meg lehet mondani, hogy csengessen nyugodtan, majd te kinyitod.
Jajjjjj...
Tény, hogy 98 %-ban negatív anyós-élmények töltik ki a topicot.
Jaj, te szegény! Nem olvastam a hozzászólásokat, de nagyon hasonló cipőben járunk.Az a különbség, hogy az én anyám normális,de az anyósom...
3 éve a férjem a közelünkbe akarta költöztetni, mert mégiscsak jó az, anyuka se lesz fiatalabb..
Az én kérésem annyi volt, hogy anyukához legalább kabátot kelljen venni, erre a mi házunkba költöztette, erőnkön felül /kölcsönből/ vettünk neki egy lakást, ami a férjem nevén van, anyós a haszonélvező, én adóstárs vagyok csupán. Jó, mi?
Anyuka anyagilag és lelkileg lenullázza a férjemet, aki munkából hazafelé bevásárol anyukának /nekem sose/,aztán ott felejti magát, anyuka jól fel....az agyát,amit úgy vezet le, hogy anyuka bögrecsárdájában iszik egy keveset. Vagyis, mire hozzánk hazakerül, csak egy ronyó pasit kapunk /2 gyerekünk van/ Ezt nem bírom sokáig, néha úgy érzem, már a válás is megfordult a fejemben.Legyen a mamáé...
"Itt nem kell aggodnom, hogy egyszer csak varatlanul beallit lellenorizni, hogy reggel ugyan beagyaztam-e?"
Egy anyanal ez ertheto, de az mekkora bunkosag, amikor a vendeglatodnak a haloszobajaba settenkedsz be amikor nincs otthon, es lefenykepezed, hogy nincs nala beagyazva, majd nyilvanossagra akarod hozni, es csak azert nem teszed meg, mert a moderator sejhajon rugott volna... khm ugyibar
Ezert van az un. "Ördögi Kör." Te nyilvan tanultal anyad es anyosod hibaibol, de el sem kepzeled, hanyan vannak, akik ugyanazokat elkovetik. Feltetelezem, hogy ha eljon az ido, te majd sokkal jobb anyos leszel.
Egyenlore sok erot kivanok az elkovetkezo harcokhoz, mert gondolhatod, hogy nem lesz konnyu valtoztatni.
Egyik kedvencem az is, mikor a kisfiammal vannak, és átveszem tőlük, és akkor közli, hogy cseréljek rajta pelenkát, mert már biztos, pisis, mert ők nem cseréltek.
És ezt elmondja egymás után ötször, tök mindegy, hogy közben épp mást csinálok, és nem látok ki a teendőkből, mert közben a lányomat öltöztetem pl., de cseréljek azonnal, mert ők nem cseréltek.
Örülök annak, hogyha mindenki megmondja a véleményét. Egyébként én is érzem, hogy nekem is változtatnom kell ebben, hogy ne fajuljanak idáig a dolgok. Anyósomnak "szerencséje" van, hogy nem egy határozott nőt fogott ki menynek, így tovább el tud menni. De mégiscsak durva, amiket képzel.
Már a férjem húgának a párja is teljesen ki van bukva rá, pedig ő még egy éve sem ismeri, és tizedét sem tudja annak, ami van.
Borzasztó, hogy uralkodni akar rajtunk, és ha valami hibát követünk el, akkor mekkora hülyék vagyunk, miért nem figyeltünk stb. Nem hagyja, hogy elkövessük a magunk baklövéseit, és tanuljunk belőle. Pedig senki sem tökéletes.
Ha a tapasztalat számítana, akkor a nagymamák nevelnék az unokáikat, de a természet nyilván nem véletlenül úgy rendezte, hogy a gyereket az anyja és az apja nevelje.
Tegnap reggel pl. (mivel melegben ruha nélkül alszom), bent feküdtem az ágyban, és beszélgettem a kislányommal, mire csengettek. Tiszta ideg voltam, bugyit sem találtam, felvettem a kezem ügyébe eső melegítőt bugyi nélkül, meg egy polót. Erre ki jön, anyósom, zörgeti a bejárati ajtót, mert benne a kulcs, hogy "Én vagyok." Úgy, hogy látta, hogy le van húzva a redőny, és még akár aludhatunk is a gyerekekkel. Mert hogy ő hozott gyümölcsöt. Mikor direkt megkérte a férjem, hogy csak akkor jöjjön, ha ő is itthon van, és attól, hogy ő egész héten szabadságon van, és ráér, ne mászkáljon át hozzám minden hülyeséggel.
Meg telefonál, hogy főztem-e, mert ő hozna ebédet. Mondtam, hogy főztem. Nem tudom mit gondol, itthon vagyok a gyerekekkel, és nem főzök nekik?
Aztán közölte, hogy átmehetnék a gyerekekkel az udvarra játszani? Mire mondtam neki, hogy kint vagyunk az udvaron nálunk. Nem tudom, mi a fenének pakolnám föl a gyerekeket, és mennék át hozzájuk, hogy ott vigyázzak a gyerekekre? Hogy még hallgassam a beleszólásait is?
Egyébként abszolút nem tud bánni az unokájával. Akármit kérdez a lányomtól, nem válaszol neki, nem figyel rá.
A fiamat folyton elvállalják, hogy vigyáznak rá, elvinnék, de a lányom sosem kell, mert ugye ő problémás.
Hát nem irigyellek... Sztem megér egy zárcserét a dolog. Ha csak a kapuét cserélitek ki már nem tud beljebb jönni, nem?
És szépen meg kell mondani, hogy ez a TI életetek, ők meg foglalkozzanak a sajátjukkal. Az eszem megáll milyen emberek vannak. Persze tudom, h jót akarnak valamilyen formában, de ha szeretnek titeket ezt meg kell érteniük.
Igaz, hogy nem olvastam vegig minden beszolast, de nem talalkoztam olyannal, aki a topic-inditot szidalmazta volna. Ellenkezoleg, azt vettem eszre, mindenki a legnagyobb joindulattal van iranta es probalnak a leheto legjobb es legegyszerubb modon segiteni neki.
Oh... sajnos, jo anyossal nagyon kevesen dicsekedtek!
Bagoly es en nem szidtuk a topikinditot, igy tovabbra sem vilagos, mi a bajod velem, velunk.
Csak nezd meg o milyen ertelmes, gondolatebreszto
topikokat tud nyitni. Epp most nyitott egy ilyet.
Könynen beszélnek azok és szidják topikgazdát,akiknek szerencsésen jó anyós jutott, mert ez igen: szerencse is, vannak kiállhatatlan típusúő emberek( munkatársak,anyák,szomszédok),akikkel nem lehet mit kezdeni.
Az ember a rokonai nem válogathatja meg,ezért a barátaival kompenzál.
Szia!
Hozzászólnék én is a témához. Szerintem "elrontottad"/"elrontottátok" anyóspajtit még az elején azzal, hogy ráhagytad a baromságait és nem tettél ellene, hogy úgy legyen, ahogy neked/nektek jó.
Tudod mikor adnék kulcsot a házunkhoz, hagynám, hogy cserélgesse a függönyöket.... Ez elképesztő!
Sajnos csak azt tudom mondani, hogy le kell szoktatni a heti 1nél többszöri odamászkerről (nekem mondjuk még ez is sok lenne), és a kezedbe kellene venni az irányítást addig, amíg a családi életeteteket tönkre nem teszi a banya....
Üdv: Deschain