Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Ha vegig olvastad a topikot, akkor lathatod, hogy mirol is szol valojaban.
Arrol, hogy az ember felnottkent onallo eletre vagyik, a ferjevel es a gyerekeivel, es nem hajlando marionett babkent leelni az elete't.
Nem ertelek...
Miert te nem gondolod, hogy ezt a csatat en is megvivtam, igaz nem az anyosommal, de az anyukammal.
Na az sem konnyebb egyetlen fokkal sem.
Igazad van. Nem valtozik meg soha. Jo anyam sem valtozott, sot...
De ma mar nem erdekel mit mond, csak legyintek vagy mosolygok rajta, es ott folytatom, ahol nekem jo.
Persze konnyu helyzetben vagyok kozel 7000km-es tavolsagban.
Itt nem kell aggodnom, hogy egyszer csak varatlanul beallit lellenorizni, hogy reggel ugyan beagyaztam-e?
Amikor otthon voltam, akkor is belemallt, de gondoltam egyet es masrol kezdtem beszelgetni...
Neha egeszen jol osszekavartam.
Amikor pedig igyekezett verig serteni, akkor meg odamentem, es megpusziltam. Anya gyere igyunk egy kavet, es ott hagytam a szoba kozepen, o meg csak allt es elfelejtette mit akart.
Szoval valahogy minidg meg lehet talalni a helyes utat, de ez nem volt ilyen egyszeru az elejen.
En 33 evig turtem, akkor jott el a veg ... hoszu ideig csataztunk, nem ertette, hogy merek en visszaszolni, neki az anyamnak.
Megmagyaraztam neki legalabb ezerszer, hogy felnottem. Ezt kell megerteni. En nem elem az o eletet, o se akarja elni es iranyitani az enyemet.
Azota meg siman en iranyitom a kapcsolatunkat.
Nagyon szepen osszefoglaltad az egeszet.
Mar nincs is mit irnom ezek utan.
Tudom, hogy eros vagy, es meg fogod oldani ezt a problemat is.
Nem konnyu nem-et mondani, de egyszer el kell kezdeni.
Nekem remek anyosom van, de az anyukam felert a te anyosoddal is, amig en is vegre egyszer ugy ereztem, hogy eljott az ido.
A mostani ferjemnek sokat koszonhetek, mert o tamogatott es mellettem allt, akkor is, ha nem nekem volt igazam.
Mindenkeppen egyutt a ferjeddel kezdjetek el az uj taktikat, es egymast erosotsetek a dontesetekben.
Jegyezd meg, minden csoda 3 napig tart, bar jo anyamnal idonkent tovabb tartott, de egyszer aztan csak megertette, hogy felnottem, es onallo gondolataim is vannak es a szerint akarok elni.
Szurkolok, hogy sikeruljon.
Ha kedved van akkor gyere es panaszold el, mi tortent.
Talan ugy konnyebben atveszeled a kezdeti nehez idoszakot, mert nem lesz konnyu ez senkinek sem.
Utolag meg majd jot nevetsz rajta. Ma mar en is csak mosolygok.
Visszaolvastam egy darabig, aztan a felhaborodas es elkeseredes miatt abba kellett hagynom.
A te szerencsetlen anyosod megmergezi az eletedet, majdnem idegbaj kerulget es kisgyermekedet befolyasolja. A csaladi bekesseg es egeszsegetek fugg attol, hogy valtoztass a helyzeten. Azt ne gondold, hogy anyos valtozik! Nem tudom, vajon milyen erofeszitesbe kerulne elkoltozni, jo messzire? Ha ez lehetetlen, drasztikus lepeseket kell tenned. Elsosorban, visszakerni a kapukulcsot. (kicserelni a zarat). Sarkadra allni, akarmilyen kellemetlen, remelhetoleg, a ferjed tamogatasaval. ! Az ilyen emberek nem ertik a szep szot, meg vannak gyozodve a maguk igazaval, s hozzaszoktak, hogy mindenki szotfogad es ugy ugral, ahogy ok akarjak. Fogadni mernek, ha erelyesen kikerned magadnak a beavatkozasat, elhulne, levego utan kapkodna, nem tudna szohoz jutni, vegul is halalosan megsertodne es elofordulhat, hogy 2 egesz napig feled sem nezne. Legkozelebbi alkalommal a 2 nap elhuzodna egy hetig is... Azzal ne torodj, hogy funek-fanak elmond mindenfele hálatlan szemelynek, kulonben is, ha veled nem tud alkalmatlankodni, talal valaki mast.
Ejnye, milyen hosszura sikerult, de nagyon felhaboritott a sorsod, kulonosen a kisgyerek miatt.
én anyósom 2000 km-re lakik tőlem és már ex.
Ez a titok nyitja,kérem szépen!!!!
De minimum 100 km távolság legyen:)))
Te jó ég!
Az a hétköznap, amikor nekem unokám fog születni, száz Pünkösdnél szebb ünnep lesz, az lesz a legnagyobb, legpirosbetűsebb ünnep a naptárban! Szürke hétköznap??? Nekem a gyerekeim szülinapjai már január elsején a legnagyobb betűkkel, szívekkel vannak jelölve a naptárban!
Bár gondolom, nem akart ezzel senkit megbántani a nagyi, csak előre kitatálta, hogy mi lenne, ha Pünkösdkor születne.
Egyébként meg a Pünkösd mindig máskor van, úgyhogy a többi szülinapja már szürke hétköznap lett volna a gyerkőcnek. :)
Igen, nekem is "tök gáz" volt, hogy a fiamnak kivették a manduláját, mert azt "hiszik" a szomszédok, milyen beteges. Az én kamaszkori vesegörcseimet is szégyellni kellett, csak hát amikor az ügyeletes orvos autója megállt a házunk előtt, hajjajj, micsoda szégyen..., nem lehetett "titkolni"...
Most május elején szült a sógornőm. Anyós reakciója: "Jaj, de kár, hogy nem később! Olyan szép lenne mondani, hogy pünkösdkor született az unokám, nem pedig egy szürke hétköznapon."
Kiváncsi lennék, Tohonya, mit mondasz azokra a tanítványaimra, hogyan oldják meg a problémáikat, akik 15 évesen mentek abortuszra, meg a saját apjuk élt velük nemi életet, meg bent a munkahelyemen késelte meg az apja az anyját, mindenki szeme láttára, meg akinek a szülei bejönnek, és megtámadnak minket, tanárokat, letépik a nyakláncát a tanárnak, stb. Szerinted mit mondja, hogyan kezeljék a feszültséget? Mert ezekre a dolgokra nem igazán írtál választ, csak az észt osztod! Konkrét megoldást javasoljál, ne általánosságokat!
Meg mit mondjak annak a szegény kislánynak az osztályomból, aki folyton kékzöld foltokkal jött be, mert állandóan megverte a nevelőapja? Meg annak a lányak, aki már hatodik osztályban nemi életet élt, és szülni ment az osztályomból? Meg annak a másik hatodikos fiúnak, aki az apa volt?
Meg annak a kisfiúnak, aki ha nem kapta meg a gyógyszerét, verte a padot egész órán, és szinte folyt a nyála?
Meg annak a gyereknek, aki mikor elszökött az iskolából, a buzitelepen találták meg, mert az anyja eladta, hogy használják?
Várom a megoldást, és előre is köszi!
Köszönöm a biztató szavakat. Én úgy látom, hogy nekem kell megerősödnöm, és megtanulni nemet mondanom, és mindenki ezt írta itt, a fórumon is. Egyébként nagyon örülök, hogy már majdnem 300 hozzászólás ellenére egyetlen egy ember sem mocskolódott, trágárkodot (készröhej kivételével).
Ezt mindenkinek nagyon köszönöm!
Látom, hogy sokan küzdenek hasonló problémákkal, és talán aki már megoldotta, tud tanácsot adni. Mert az élet kérdéseire nem a könyvekben van a válasz.
Nekem a nagyapám 6 osztályt végzett, fogalma sem volt szociológiáról, pszichológiáról, de nála bölcsebb, szeretettelibb embert nehéz találni. Sajnos már nincs köztünk, és ezt a mai napig nehéz elfogadnom.
Az életbölcsesség nem a könyvekben van, hanem az olyan emberek szívében, mint ő volt. Bárcsak hasonlítanék rá sok mindenben! A diplomáim nem érnek annyit, mint az ő egyszerű, józan paraszti esze. :)
Általánosságban beszélni nagyon egyszerű.
Az életben viszont konkrét esetek vannak, amire nem közhelyekkel kell megfelelni. Mert amiket te mondasz, azok jól bevált szófordulatok, közhelyek, klisék. És nem visznek előre senkit, semmiféle használható tartalom nincs mögöttük.
Felelek is. Nem tettem olyan dolgot, amiért ne vállalhatnám a felelősséget. :)
Viszont ha te élnél úgy, hogy folyamatosan kritizálnak, bármit teszel, bármit főzöl, bármit mondasz, mindig közölnék, hogy "Ez egy szar. Ez hülyeség. Te egy ökör vagy. Te mindenhez hülye vagy.", arra mit reagálnál. Megköszönnéd az "építő" kritikát? Azért kiváncsi lennék. Könnyű ám magas lóról beszélni, aki még nem volt ilyen helyzetben.
Én is mondhatnám ám, hogy meg lehet élni 50.000 forintból, csak akarni kell.
Meg el lehet végezni a műszaki informatika szakot bárkinek, csak akarni kell.
Meg egyebeket. :)
Én tegnap épp pánikrohamot készültem kapni... Előzmények: anyámék egy hónapja jártak nálunk, akkor volt egy kis tusa, kinek mi a fontos, megértetni vele, hogy nem intézkedjen, most újra jönnek, és szinte SEMMI előrelépés. lelki szemeimmel már látom is előre a holnapot: MÉG MINDIG NINCS X? Az x tetszőleges, ami szerinte hiányzik a lakásunkból.
Aztán párom mondott valamit, azóta azt ismételgetem: "Nem tud intézkedni, mert NINCS MÓDJA intézkedni."
Azóta ezt szuggerálom magamba. Jön, majd elmegy, és hál istennek Szeged és Bp elég messze van egymástól.
Közben meg folyton lelkiismeretfurdalásom van (ezt egyébként anyám építette ki 30 év szívós munkájával), hog yígy beszélek az anyámról, de úgy érzem, az utolsó cseppeket csepegteti abba a bizonyos pohárba, és hamarosan menthetetlenül kiborul...
Anyósom meg apósom megvannak, de jó sokat veszekednek, anyósom nagyon fel tud pörögni, és az a mániája, hogy ha jön valaki vendégségbe, akkor ki kell mosni a függönyt, domestossal végig kell menni a házon, 5-féle sütit kell sütni, és eközben ordítozni kell.
Nekem meg az a véleményem, hogy a vendégeimet megtisztelem azzal, hogy nagyjából összepakolok, elnézést kérek, hogy nem ragyog minden, de a két gyerek folyton összekeni sárral a csapot, lepisili a wc-t, homokot hoz be a szoba közepére.
Sütök nekik sütiket, és tök jól elbeszélgetek velük. És nem ordibálok, hogy nem tökéletes minden.
Egyébként azért vagyok most ennyire ideges a két anyósra, mert tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, meghívtuk őket, meg a sógornőméket, tesómat. Erre az egész arról szólt, hogy az anyósom mondta a magáét. Anyám kijelentette, hogy oda kell költöznünk, ahol ő lakik, ő meg elköltözik egy kisebb házba, mert ahol ő lakik, ott az utcában van az óvoda, és oda el tudom vinni a gyereket. Mire anyósom: Igen, a gyerek érdekeit kell nézni!!! Az normális dolog, hogy elköltözünk 50 km-re innen, ahol élünk, anyámék házába, mert ott van az utcában az óvoda. És ha nem válik be az óvoda?
Ahogy látom sokan leírták már nagy részét annak, amit én is írni akartam...
Szerintem tohonyát ne közösítsd ki. Nem hülyeség amiket mond, csak éppen szerintem tényleg nem a te esetedre alkalmazható. Meg ahhoz, hogy konfliktust tudjunk kezelni mindig ketten kellenek. Az ilyen mérgező személyiségekkel, akik nulla önkritikára se képesek ezt nem lehet megtenni.
A baj az, hogy gyerekként kezelnek téged és és a férjed is. Volt valaki aki írta, hogy ő is hibás. Én is így gondolom. Lehet, hogy nem annyira nyilvánvaló mint nálad volt, de azért azt látnod kell ő sem teljesen vált le még az anyjától. Mertha levált volna akkor nem nézné ezt tétlenül és nem maradna csak a szavaknál. Konkrétan arra gondolok, hogy ő maga cseréltette volna le a zárat, és keményen szankcionálta volna anyósod tolakodását. Az én férjem 5 perc alatt beszól az az anyósomnak, ha ő túl sokat beszél és nem hagyja, hogy mondjuk a gyerek születésnapi zsúrja egy szószátyár nagymama miatt hiúsuljon meg.
Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha te és a férjed, de legalább te nem kezdetek felnőtt emberként viselkedni és megkövetelni, hogy veletek is felnőttként viselkedjenek akkor ennek soha nem lesz vége!
A másik probléma meg az, hogy szerintem túl sokat tudnak rólatok. Nekem és a férjemnek vannak az életünknek területei amelyekről soha nem beszélünk a családban. Én semmilyen aggodalmamat nem fogalmazom meg az anyósomnak. Az anyámnak 17 éves korom után nem volt beleszólása abba mit teszek és azt miért. Én döntök és vállalom a következményeket! Felnőtt vagyok!
Velem is volt olyan, hogy az apám elkezdett a telefonba lehülyézni, meg "kislányomozni", én meg közöltem, hogy apukám harmincvalahányéves vagyok, van két diplomám, egy doktorátusom, beszélek 3 nyelven, most szerzem a harmadikat és ha mégegyszer azt meri mondani, hogy hülye vagyok akkor nem lát az életben többet! Apám javára legyen írva vette a lapot!
Tudom marha nehéz határozottnak mutatkozni, ha egyébként nem az az ember, de muszály, ha nem akarod, hogy végérvényesen tönkretegyék az életedet ezek a pitiáner bosszúságok...
A többit privátban!
Az alapvető különbség ott van, hogy egyszerűen nem érti - túl azon, hogy tényleg napi 14-16 órát dolgozunk-, hogy MÁS ÉLETRITMUS szerint élünk, más a fontos. Nem mondom, hogy nem szeretnék csilivili otthont meg szép bútorokat, csakhogy se időm, se pénzem, és a végén már kedvem sincs ezzel foglalkozni. 2 állásom van, rengeteg tanítványom, meg még egyéb munka, és ez KELL, mert totál le vagyunk nullázódva. Ma nem tudtam fizetni a Sparban, mert nem volt már pénz a kártyámon... Majd lesült a bőr a pofámról...
És nem érti anyám, hogy a "láttam nektek eg yszép ülőgarnitúrát, nem drága, 150 ezer" lelkesedésére mért nem lelkesedéssel reagálok.
Az csak plusz adalék, hogy 2 szobás a lakás, az egyik a hálószoba+az én dolgozósarkom, a másik a párom dolgozószobája. (Otthon dolgozoik, programozó.) "Hagyományos" értelemben vett nappaliszobára:
- nincs helyünk
- nincs pénzünk
- nincs szükségünk.
Igen, a lányom pszcihológusa is már néhányszor látta, hogy mennyire kivagyok borulva, és már 3-szor én mentem hozzá, 1 órás beszélgetésre.
Az első alkalommal, fél éve, azt mondta, hogy sürgősen mondjam meg anyámnak, hogy ha ezt teszi, ne jöjjön, vagy maximum havonta egyszer, és akkor sem reggeltől estig, hanem amíg én azt mondom. És igenis felnőtt vagyok, és az én véleményem számít.
Anyám még mondott olyasmit is, hogy "Nem fogadsz szót!" - mármint én nem fogadok szót neki, mire a pszichológus azt mondta, ez öt éves szint, és senkinek nem kell szót fogadnom.
Azóta az anyámmal sokkal határozottabb vagyok, és rájöttem, hogy nem mindenben neki van igaza, és én vagyok a hülye, hanem sok mindent én csinálok jól. Így sokkal könnyebb.
Viszont az anyósommal még mindig nem tudok határozott lenni.
Hú, megjött az öcsém, majd jövök. Látogatóba... :)
Nem olvastam el csak az utolsó pár hozzászólást, de nekem is az a véleményem, hogy a kedves mamákat le kell állítani, méghozzá közös erővel! Te is mond el édesanyádnak, hogy köszönöd a segítségét, de nem kérsz belőle, és vegye tudomásul, hogy felnött a pici lánya! A férjednek meg az a feledata, hogy a saját anyukáját pakolja helyre! Például mikor a kedves mama megjelenik a főztjével, mikor indul haza a férjed, vagy akár Te is megteheted, hogy a kezébe nyomod a kaját és mondjátok meg neki, Nektek van mit enni, ez meg csak tönkre menne, vigye haza és egye meg, ha már megfőzte! Ha nem teszitek meg, rámegy a házasságotok, amiért nagy kár lenne két erőszakos asszony miatt!
Egy fius anyuka, aki nagyon jó viszonyban van az unokája édesannyjával
Eszembe jutott még egy dolog az anyósokkal kapcsolatban. "Anyós"-korba akkor lép egy nő nagyjából, amikor a változókorba is lép. Nem elég, hogy elveszik a fiát, nőként is hatalmas hormonális változásokon kell keresztülmennie. Plusz ha a férje esetleg lecseréli vagy szeretőt tart.... Szóval nem is folytatom. Mi milyen anyósok leszünk? Jajj, nem tudom. Apai nagymamám 36 évesen már a változókort élte meg. Én most leszek 36
Vannak nők, akik fel tudják dolgozni ezt az egészet, vannak, akik nem.
De ez nem jogosítja fel ez utóbbiakat arra, hogy mások érzelmeibe gázoljanak
Az anyósodnak milyen a viszonya a férjével? Az apósoddal is le lehetne ülni még beszélgetni. Úgy veszem ki a szavaidból, hogy normális ember.
Én egyáltalán nem irigylem a mai fiatalokat, szerintem Nektek nehezebb a helyzetetek, mint nekem volt annak idején. Volt létbiztonság, még ha sokan lefikázzák is. Ha betegek volt a gyerekek, nyugodtan otthon maradhattam velük.
Igen, lehet, hogy ez a hülye világ teszi, hogy ilyenek lettünk. Elköveti az ember ugyanazokat a hibákat, amiktől annak idején a falra mászott, és észre sem veszem, hogy tolakodó voltam. Hangsúlyozom, nem gonoszságból, hanem szeretetből, és hajlandó vagyok alkalmazkodni.
Bocsáss meg, de a te nicked is találó. Te meg egy kész röhely vagy... Tudod itt nem arról van szó, hogy nem akarják megadni a tiszteletet, hanem arról, hogy a kedves mama kicsit-nagyon átlépi a hatáskörét.
Egyébként azt gondolom az alapvető probléma az, hogy a kedves anyós és anyuka még mindig ott tart mintha a gyermeke már nem felnőtt ember lenne, hanem gyerek...