Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Na de ez nem igazsáááááááááág!Honnan tudod? És tessék mesélni, hogyha tudsz valamit!!!!
De jóóóóóóó!Ezek szerint beindult a bébi, vagy most már biztos meg is van. Nagyon várom már Nóri beszámolóját!
Szia Nóri!
Mire olvasod ezeket a sorokat, már biztosan megvan a babátok. Engedd meg hogy itt én gratuláljak először. Hogy honnan tudom a hírt?
Olvastam máshol
Nóri, ezek az utolsó napok szerintem a legnehezebbek. Ilyenkor már mindenki izgul, és főleg mindenki alig várja már, hogy láthassa babucit.
Nagyon klassz lesz minden, és Te igazán vagány csaj vagy, úgyhogy maximális segítséget nyújtassz majd a lányodnak !!
Bárcsak engem is majd megkérne a lányom. Ez annyira nagy bizalom és megtiszteltetés, még akkor is, ha az anyukája vagy. Nem???
Nagyon drukkolunk ám Nektek!!
Tudod az a szerencsém, hogy mindig mindenkinek szüksége van rám, tesznek róla és ez valóban jó.
Emléksezm amikor anyukám váratlanul meghalt, ő sokat segített nekem amikor dolgoztam, azaz kölcsönös volt, mivel otthon laktam, akkor munkahelyet akartam váltani, mert az apukám a sétálni szeretett a fiaimmal meg játszani, de addig otthon soha semmit nem csinált, mert nem volt rá szüksége.
Akkor mondta ő, aki egy évvel volt idősebbmint én most, hogy nem kell másik munkahelyet keresnem, mert tudja hogy szeretem, meg jó is valóban, majd ő megcsinálja a gyerekekkel ugyanazt, amit az anyu, csak neki tossz és jó időre is készítsek ruhát ki, mert azt nem tudja összeválogatni, mert akkor nem lesz értelme az életének, ha otthon nem lesz fontos!
Hát félve mentem dolgozni első pár alkalommal, de valóban nagoyn ügyesen megtudta oldani és felelősségteljesen, kis galibákkal.
Nem izgulok már, remélem, hogy simán megy minden és lassan megakarja ismerni ez a kis vacak ezt a nem könnyű kinti világot, mert már valóban hatalamas a pocija a lányomnak, többen viccelődnek, hogy nem is egy, bár a vőm mondta, ha kettő akkor kártérítést kér, mert egyre rendezkedtek be egy vagyonért.
A lányom mondja mivel másnaponként jár oda most már, nagoyn aranyos mindenki mert nem mindgi az ő szülésznője nézi a babát és nem fél attól hogyha jön a baba akkor mások nem látják el rendesen őket. Gondolja az őssejtet is rendesen letudja venni másik szülésorvos is, hisz már eléggé elterjedt.
Szia Nóri!
Anyósokról, jót vagy semmit. Mivel jót nem tudok, inkább hallgatok
Mi is nagyon várjuk már azt a kis babócát
Nem lesz semmi baj, ne félj
Tudom hogy izgulsz nagyon, de kapd össze Magad, mert most nagy szükség lesz Rád
Szia!
Képzeld még nagy pocival van, pedig tegnap lejárt az idő amit megállapítottak. Hatalmas pocakja van, szinte abból áll ez a lány.
Ráadásul ha véletlen a hétvégén lenne meg a baba, nincs se szülésdokija se szülésnője, mert mindegyik vidéken lesz.
Azt mondta a doki neki, hogy sokat feküdjön akkor talán nem indul meg a szülés.
De ő ma is itt volt, igaz pihengetett, de este jött érte a férje és mentek az egyik bevásárló központba.
Ha lesz valami úgy is irok. Most én is keveset vagyok itt, mert ugye akkor egy ideig nem igazán lesz idön jönni. Bár jön a nászasszonyom is okt. közepén,akkor keveset leszek, had babázzon, szegénykém úgy is kevesebbet látja mint én, és neki az első már nagoyn várt unokája.
Anyósok porhanyósak már?
Mindenki elbújt? Hahó hol vagytok?
Nóri mi van a lányoddal? Hogy van? Hogy vagytok? Babuci?
Szia, hát nem könnyű egy banya a Te anyósod sem.
Már miért a te dolgod lenne az elpakolás egy felnőtt ember helyett? Nem a cselédje vagy, hanem a felesége. Amúgy meg a családi belügyekhez senkinek semmi köze, még kedves mamzinak sem.
Még a gyerekek helyett sem kéne pakolni, de hát úgy tanul a gyerek, ha látja, hogy mit hogy kell csinálni és mi a helyes.
Az én "menyem" tisztaságmániás, ezt ő mondja. És tényleg mindig ragyog náluk minden. A fiamat én is cseszegtettem gyerekkorában a rend miatt, de most a barátnője tényleg rendre szoktatta !
Persze ha majd gyerek lesz akkor biztos sokkal nehezebb lesz tartani ezt a tisztáságot és a rendet. De szerintem akinek valaha is volt kisgyereke annak ezt nagyon jól kéne tudnia. Még az anyósoknak is!
Szia!Én biztos,hogy nem lennék ilyen türelmes az anyósommal!Az enyém sem piskóta,de ha beleszól valamibe párom,vagy én azonnal leállítjuk és közöljük vele,hogy kívűl tágasabb!
Édesanyád terén neked kell a sarkadra állni,hiszen te vagy az "övé"...Anyóst pedig vegye kézbe a fia!Mondja meg neki,hogy szálljon le a Földre,és élje a saját életét,ne a tiéteket akarja irányítani!Valószínűleg a saját elpuskázott életét szeretné a tiéteken keresztül "helyrehozni"...:(
Szia Nóri!
Akkor nem olvastad végig. Külön szennyestartó volt a melóscuccnak, és külön a többinek. Volt hely bőven a fürdőszobában kettőnek
Hmmm!
MIlyen érdekes, mennyire mást jelent az embereknek a rend. Amíg engem nem zavar aa kupi esetleg még a szekrényben sem, nem állnak glédában a ruhák, ha véletlen olyan munkát végeztek a férfiak ami nem a szennyesben való volt, értem ez alatt a munkás ruhát, azt egy neylon zacskóban rakva elkülönülve várta a mosást külön mosva a többitől. Szerencsére ezt mondani sem kellett, maguktól tudták a férfiak hogy annak nem a rendes piszkos ruhával van együtt a helye.
Írtam, hogy annó! A tárcsás mosógép, hajdu centrifuga korszakában.
Emlékszel még ezekre a dolgokra?