Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A remete barlang...
Torolt_felhasznalo_916738
Létrehozva: 2008. Április 17. 20:11
Van egy csendes kis zug, ahol nyugalom, béke, és szeretet honol. Ez az én remetebarlangom. A remete pedig jómagam vagyok.
Visszahúzodtam mert a kiülvilág aljas, hazug, törtető zajából elegem volt. Kedves vándor, ha ide betérsz, megnyugvást, jó szót,
és háborgó lelkedre gyógyirt találhatsz. Itt sosincs ajtó ami zárva legyen, és ha nagyon szeretnél elérni valamit, hát lelkileg abban is meghallgatásra, és támogatásra lelsz. Ha igaz érzésekkel jössz,
azzal is távozol.
lobo
Sok szeretettel üdvözlök minden topiklakót, aki ittjárt, és azokat is, akik nem. Van valami hír Lobóról?
Sziasztok Barlanglakók!
Csak benéztem, a tűzre én sem teszek, most nagyon meleg van, de hoztam friss forrásvizet üdítőnek. Megpihentem, itt jó hűvös van és nyugalom
Szia Zitus gyönyörű verseket hagytál itt a barlangban.Jó volt olvasni őket.Köszönöm.
"Vannak dolgok,
melyeket csak az érez,
akinek esze,
S vannak olyanok,
melyeket csak az ért,
akinek szíve van."
Nagy dolog a szeretet.
Valóban nagy jó,
mely egyedül könnyít minden terhet,
és egyaránt elvisel minden egyenetlent.
A szeretet futván fut, örül,
szalad és fel nem tartóztatható.
Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.
A szeretet nem ismer határt,
hanem minden módfelett buzgón lángol.
A szeretet terhet nem érez,
fáradságot nem szenved,
többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer,
mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz.
Szunnyadván nem alszik,
elfáradván meg nem bágyad,
szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg,
hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik
és bátran átmegy mindenen
Hajnal
Lassan lépdel a hajnal a harmatozó réten,
Napsugarak törnek szét az oszladozó éjben.
A pára, a szellő vizes fűszálak közt lebeg,
Fény szóródik szerteszét aranyló gyöngycseppeken.
A bogarak, madarak is kijönnek a fényre,
Kidugja fejét az egér is, halkan fut, félve,
Gondtalan nádirigók csacsognak a tónál,
Lomha darvak szállnak a levegőben némán
Hallod-e már sziklák dallamát a napsütésben
Hallod-e néma tölgyfák susogását a szélben
Hallod-e már a felhőkben a hegyek énekét,
Érted-e már az ébredő hajnal üzenetét?
Az erdő szépsége
A hajnali nap első erőtlen sugarai,
Tavak, fák és nádasok gubbasztó madarai,
Lágyan megérintik a harmatos pókhálókat,
Próbálgatják éjjel gémberedett szárnyaikat.
Fák illata mézeskalácsként, emelkedve száll,
A dermedt éj elmúlt, a nappal lassan helyreáll,
Apró bogarak rajzanak, érdes levegőben,
Vadak jönnek inni a derengő napsütésben.
Reggel van, mindennapos, zajos erdei csoda,
Fehér tűzgolyóvá vált a Nap vörös korongja.
Minden állat árnyékban hűsöl, tikkasztó a dél,
Hulló leveleket lapozgat délutáni szél.
Később madarak és vadak újra inni mennek,
Bogarak a sziklák rejtekébe menekülnek.
Egyszer hűvösen megérkezik az alkonyi szél,
S Lassan az erdei világ újra nyugovóra tér.
De jó is lenne!
Nyitott a lelkem, nyílt lapokkal játszom
Nem takarhatom el az igazságom.
Ami lelkemben van, az a számon is,
Elmondani mit gondolok, ha bánom is.
De jó lenne...
Lelkem vágyik Rád, tagadni nem tudom,
Szeretni akarlak, öntudatlanul.
Veled lenni mindig, de jó is lenne,
Két ember örök, virágzó szerelme.
De jó is lenne...
Minden nap látni gyönyörű arcodat,
Elmondani bátran a gondjaidat,
Ha sírsz, letörölni könnycseppeidet,
És ha nevetsz, együtt nevetni veled.
De jó is lenne...
Ha beteg lennél, ápolnálak téged,
Eget és földet megmozgatnám érted,
Csillagot lehozni nem tudok az égről,
De ha szomjas lennél, vizet hoznék mélyről.
De jó is lenne.
Amit kérsz, én megadok mindent Neked,
Azok közül elsőként szerelmemet,
Nincs akkora veszély, nincs olyan halál,
Mi ilyen erős kapocsnak ellenáll,
De jó is lenne...
Sétálni együtt egy szép parkban Veled,
Elnézni bátran a sudár fák felett,
Összebújni szorosan mikor fúj a szél,
Melegíteni kezeid, ha itt a tél.
De jó is lenne...
Elmenni Veled csoda vidékekre,
Szélfútta, téli, sziklás fenyvesekbe,
Nyári melegben, vízesések alá,
Őszi erdők szines lombjai alá.
De jó is lenne...
Repülni az égbe, felhők tetejébe,
Leszállni onnan, barlang hűvösébe,
Menni együtt a hétköznapok útján,
Meg-megállni a szép ünnepnapoknál.
De jó is lenne...csak Veled.
Amikor a csend betölti a szobát,
mintha valami suhanna
az ablakomon át
Meglibbenti a függönyöket,
széket, asztalt simogat
Kitágítja bennem az időt
egy pillanat alatt
Átsiklik fölöttem, röppen az ajtóig,
s a kulcslyukon keresztül
lassan kibújik
Magamban maradok,
megmaradok magamnak,
De már nem ugyanaz az én vagyok
már nem ugyanaz az ágy, az ablak,
A virág, amit vázába tegnap tettem
már nem ugyanaz a virág
a szememben
Színei élénkebbek,
újra köszönnek a fénynek
Még poshadó vizének illata is
üdébb lett
És tapétámon a csíkok,
És a képkeretekben a képek,
élnek, élnek, élnek!
Sziasztok!
Kellemes időtöltést a hüvös szobában --természetesen aki teheti!
Azt hiszem a szivünk melege ma elég lessz...nem kell a tűzre tenni.
Örök fényReggelre ébredve, lelkedet kérdezve, gyöngyszemed nézve,
Éke a szépnek, reményem, életem miként ébredett?
Hol az ima, mint a tenger, ott minden rejtély és látszat,
A szív melyet a lélek hat, ott az igaz érzés, fénylik és él.
Maradj igaz, nem mint a Hold, mint a Nap: fény, fény, fény...
Fehér fény, mit nem takar el a sötét, csak van, mint az öröklét!
Hát, én már most nem teszek a tűzre, csak üldögélek itt egy kicsit, és Rátok gondolok:
Vakmakk
Sziasztok kedves Barlanglakók!
Kicsit betértem, hogy megpihenjek. Látom a tűz parázslik, ezért én is tettem rá pár hasábbal.
Főztem friss kávét a betérőknek, hoztam friss forrásvizet. 
További szép napot
Sajna, én nem láttam! Moziban vagy tévében adták?
Gyere holnap is!
FÁRADT VAGYOK.HAJNALI KELÉS,DOLI,UTAZÁS A MAI PROGRAM.MEGFILMESITETTÉK,DE NAGY CSALODÁS VOLT!PONT AZ EGÉSZNEK A LÉNYEGÉT NEM EMELTÉK KI.INKÁBB A MOZGALMAS KÉPI HATÁSOKAT,MINT A KEVÉSBÉ LÁTVÁNYOS LELKI RÉSZEKET EMELTÉK KI.IGY EGY LAPOS FILM LETT. PUSZI
SZEVASZTOK JÖTTEM MEGPIHENNI EGY KICSIT.VAKMAKK LELKESEDÉSEM A RÉGI,DE GÉPEM NINCS,A KÖNYVTÁRBAN BÉNÁSKODTAM.
MA ÉRTEM HAZA,MOST ITT BÉNÁZOK.
A KÖNYV A SZEGÉNYEK ÖSSZE FOGÁSÁRÓL,A SZERETETRÖL SZÓL.SAJNA NINCS MEG,K.TÁRBÓL OLVASTAM PÁR ÉVE. HOZTAM A MISKOLCI VILMA FORRÁSBÓL FRISS VIZET,RAKTAM A SZERETET TÜZÉRE NÉHÁNY DARAB FÁT,HAD LOBOGJON. ZITUS NAGYON SZÉPEK MIT FELTETTÉL.PÁROMNAK IS TETSZETT.MAJD 7FÖN ÉN IS TESZEK FEL.PIHI VÉGE ,MA MÉG BEJÖVÖK EGY PICIT.Ha még se akkor elaludtAM.
Boldog magány
Mint egy vad dzsungelben,
körülvesznek állatok,
a magány elönt engem,
ez az én osztályom.
Sok barátom van itt,
vagyis ők azt mondják,
de én nem érzem így,
szívem inkább így kiált:
"Valaki! Figyeljen! Tudni akarom!
Van-e a földön csak egy igaz barátom?
Én úgy érzem csak kettő, ki igazán megérthet,
s ebből csak egy, ki mindig mellettem lehet."
Ám a többiek észre sem vesznek, nem érdekli őket,
ordításom elhal a süket fülekben.
Ezen kapcsolatok olyan képmutatók,
egyszer hopp, másszor kopp; nincs ez így jól!
Hiányzik az a borzasztó csend és nyugalom,
melyet üres szobámban, otthon megkaphatok.
Szívem fáj, itt nincs olyan hely,
ahol lelkem hasonló békére lel.
Bárcsak egyszer, egyetlen alkalommal,
észrevennék, hogy én is itt ülök a padban,
de nem ők csak nevetnek, s azt hiszik boldogok,
ám csak hiszik, mert nem tudják, milyen az igazából.
Boldog vagyok, ám mégis boldogtalan,
a magány elönt, egyedül vagyok a világban.
Ám mégis tudom, valaki szeret.
Valaki akit nem látok, de mindig itt van s itt is lesz velem.
Szeretetóda a barátsághoz
Mindig kell egy barát,
ki mindig megtalál,
ha szüksége van rád,
hogy elmondja bánatát.
Egy ilyen társ mindent megér,
mindent megtesz szívedért.
Mindig ott van,
és segít, ha baj van.
Mert lennie kell egy jónak,
mindig van egy ilyen,
aki megóv,
és igazán szeret.
Ha gyötör a bú,
és már azt érzed, hogy vége,
rosszul teszed, ez nem háború,
mert sokan vannak, akik bármit megtennének érted.
Ha gyötör a szomorúság,
ne felejts el egyet,
mindig van megoldás,
és ezt úgy hívják: szeretet.
És a te szíved képes önzetlenül szeretni,
ezt senki sem fogja elfeledni,
és hiába minden más itt,
a végén úgyis csak a szeretet számít.
A te társad ezt fogja becsülni,
és az fog előtte lebegni,
hogy mindig itt leszel neki,
és mindig fogsz segíteni.
Mert mindig kell egy barát,
kit mindig megtalálsz,
ha szükséged van rá,
hogy elmondhasd mi bánt.
Egy ilyen társért nem adhatsz eleget,
és ahogy már mondtam, a végén úgyis csak egy valami számít: a szeretet.
Sziasztok Barátaim!
Ugye milyen szép?
“… Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.
Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alíg éreszhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák…
illatukat neked gyűjtik a rét virágai…
jöttödet lesi az ösvény…
jöjj, siess…!
Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat folytogatja a honvágy. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok, amiket rádraktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen, és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő. Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.
Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.
Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.
És te elindulsz majd ezen az ösvényen. Keletnek, mindig csak keletnek,
amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint. “
Lobót mi is sok szeretettel üdvözöljük, és minden jót kívánunk neki. Azt hiszem ezt a többi barlanglakó nevében is mondhatom.
Igen, Zitus, valóban csodálatos az ilyesmi. Ismét szép verseket és idézeteket raktál fel.
Izgultam, elment-e a hajnal egy órakor megírt üzenetem, mert vacakolt a gépem, és örömmel konstatálom, hogy igen.
Damamija, hová lett a kezdeti lelkesedésed? Örülnék Jutka, Zsóka és nem utolsó sorban Lobo sorainak is.
Mivel most korán érkeztem, teszek a tűzre, és sok szeretettel gondolok Rátok:
Vakmakk
Add tovább
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
A szeretet nem mérhető,eladható vagy megvehető.Csak önként lehet adni és kimutatni.Szeretni csak kitárt karokkal lehet,ha magunkhoz szorítjuk a másikat ,önmagunkat öleljük át.A szeretet a bizalomban gyökerezik.Szeretni annyi ,mint feltétel nélkül rábízni magunkat a másikra,teljesen odaadni magunkat abban a reményben,hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a másik emberben is.
A szeretet mindent odaad,és semmit nem vár cserébe,örömmel fogad el bármit,de semmit sem kér cserébe.Ha a szeretetünkbe csak egy csepp elvárás is vegyül,csalódni fogunk,mert nem valószínű,hogy bárki is maradéktalanul kifogja elégíteni feltételeinket,elvárásainkat.
Az ember azért szeret,mert tudja,hogy lelki fejlődése és önmaga megismerése ettől az "élménytől" függ.Elvárni a szeretetért cserébe bármit is,egyenes út a boldogtalanság felé.
A szeretet türelmes.Vár,de ebben a várakozásban cselekvőek legyünk és ne passzívak,hiszen a szeretet folyamatosan felkínálja magát egymás kölcsönös megismerésében.
A szeretet nem fél kimutatni az érzéseket.Arra tanít,hogy mutassuk ki őszintén amit érzünk.
A szeretet igenis igényli a fizikai megnyilvánulást.A simogatást az érintést.
Mindig teremt,sosem pusztít.Mert akkor lehetünk a legboldogabbak,ha létrehozhatunk valamit.Az alkotás az emberi lét legmagasabb formája ,alkossunk bármit is szeretettel az életben.
A szeretet állandóan változik,fejlődik.Azok akik félnek a változástól,kapaszkodnak a biztonságba(?),azok nem tudnak növekedni a szeretben sem.
Mert a szeretet nem más,mint jónak lenni és jót tenni.
Az igazi szeretet az adás tökéletes,tiszta és akadálytalan formája.Szabadon áradni a többi ember felé,és a szeretet a jutalmat ezért önmagában fogja hordani
Szia Jutka!
Köszönöm hogy átadtad üdvözletét!
Tudd, hogy nem vagy egyedül,Barátok várnak, seregestül!
Rájuk számíthatsz mindig,
Engednek majd vállukon sírni,
S mosolyod őket is mosolyra készteti..
Titkaid dobozai ők,
Melyet lakattal biztosítottál,
Álmaid, vágyaid őrzői
Melyeket magad előtt láttál..
Mindíg melletted állnak,
S veled sosem kiabálnak,
Megértik amikor szenvedsz,
Mikor éppen feledsz, vagy szeretsz!
Ha elhanyagolod őket, akkor is szeretnek
És Te is ott vagy nekik, s őket ugyanígy szereted!