Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Ez Osho életének csupán egy aspektusa. Volt több is.
Oshot az írásain keresztül lehet megérteni. Naa de mit is beszélek? Nem Oshot kell megérteni, hanem azt, amiről beszél, ezáltal inkább önmagunkat.
Hasznos olvasmány mindahány írás, ami őáltala került ki a világba.
Nagyon szívesen.
Kaptál valami új megközelítést az íráson keresztül, amit eddig homály fedett?
Tudod, hogy mindig is ellene mentem annak, hogy ostoba módon belevessük magunkat abba a tévhitbe, ha pozitívan gondolkodunk, akkor angyalokká válunk, na meg még a földi létünk is tele lesz gyönyörökkel a bánat sírhantján.
A pozitív gondolkodás egy megvezetése olyan emberi gondolkodásnak, ami mindenféle befektetett munka nélkül akar gazdagsághoz jutni.
Na ilyen nem létezik. Semmiben. Sem lelki szinte sem anyagi szinten.
És hoztam még egy igazi őrangyalt is.
http://www.youtube.com/watch?v=qr77X7PH74w
Nem is a cikkhez, inkább csak a címéhez kapcsolódóan hoztam egy írást, amit ma olvastam. Valakiről, akinek eszébe se jutott, hogy unhatná az életet.
Az egyetlen hiábavalóság
Anyám hetvenéves korában azt mondta nekem:
— Nem, még nem jött el az én időm. Érzem, még sokáig élek!
Csodálkoztam határozott bizakodásán, mert akkor már tizedik éve béna volt, csonttá soványodott, és sötét fényű szeme egészen kifakult.
Lehetetlen, hogy ez már ne a vég lenne! — gondoltam meggyötörten.
Nyolcvanéves korában egyszer csak izgatottan imádkozni kezdett — gyermekkorától vallásos volt —, hogy tartsa meg őt az édes Jézus az ő gyermekei között. Pedig nemcsak minket szeretett boldogságosan. Várta ő évről évre a kikeletet is, a nyarat, az őszt, a telet. Minden évszaknak, de legjobban a tavasznak örvendett. Remegett a hangja, amikor megsejtette a földből kitörni készülő új életeket. Megrészegítette a napfény első meleg sugara.
Éjjel, nappal, egy egész hónapon át — bármit tettünk vele, közben folyton csak könyörgött, s minden szó felkiáltásként hangzott. Az élet elkötelezettje volt és rettegett a pusztulástól.
Lehetetlen, hogy ez az utolsó végakarata ne teljesüljön! — gondoltam tehetetlenül állva mellette. Ez a mindent betöltő és mindenkihez szóló fohász nem maradhat eredménytelen!
De hiába . . .
És éppen tavasz volt.
Az aranyeső virágzott.
És miért? Csak azért, mert nem tudják, nem értik amiről én beszélek.
És miért nem értik? Csak azért, mert sokkal kényelmesebb a nem tudni dolgokról. Ha valaki valamiről nem tud, azzal felelősséget sem kell vállalnia.
Nem nem tudja, csak másképp tudja. A te tudásod a tiéd, más tudása meg a Másáé.
"Előző életemben" is úgy voltam ezzel a pozitív gondolkodással, hogy zsigerből elutasítottam. Nem úgy, hogy én csak negatívan vagyok hajlandó gondolkodni, hanem úgy, hogy hadd éljem már meg, ha dühös, szomorú, indulatos vagyok! Kipróbáltam, hogy igyekeztem pozitívra fordítani ezeket a nagyonis emberi megnyilvánulásokat, de az lett az eredménye, hogy meghülyültem tőle. Na most akkor kivel is tettem jót vele? Mert magammal és a környezetemmel nem, az biztos.
Angyalka te még mindig nem tudod azt hogy jó ember nincs ...vagyios az csak egy aspektus mikor épeg jó vagy
Szeretem, amikor egy ellenvéleménnyel találkozom. Abból lehet egy értelmes beszélgetés, abból lehet egy felismerés, szóval abból bármi kerekedhet.
Amit viszont hiányolok, bár ez így ebben a formában nem egészen így van, az az, hogy mennyire érdektelen egy olyan téma, amiben az önboncolgatásnak lenne a helye. Bocsánat, önfelismerésnek.
Pedig ahogy Osho éppen a betett írásban is írja, nem az a veszély, hogy valaki megismeri önmagát, hanem az a veszélyes, aki megismeri önmagát.
Kritizálás? Te azt kritizálásnak mondod, amit ott lehetett hsz-okban olvasni?
Éppen a hsz-ok miatt nem a topikot linkeltem, hanem csak a témát.
Ha már elkezdtük Osho ismereteit, akkor itt a folytatás, amiből sok mindent ki lehet olvasni arról, hogy ő hogyan gondolkodott, és ebbe már benne van az is, ami az ő végét jelentette a társadalomban.
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból... Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni... Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra. A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
OSHO.
Őrangyalka fél szeme a topikon.
Egy újabb írás Feldmár Andrástól, akit szintén lehet kritizálni, elítélni, de megérteni ugyanúgy.
Aki nem érti meg azt, amit ő kifejez, annak valóban egy unalmas élet lehet az osztályrésze.
Feldmár András egy izgalmas lehetőséget tár fel annak, aki képes arra, hogy meghaladja a mindenapi rutinjait, a mindenapi játszmáit.
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20131113/feldmar-eletun alom/
És egy másik, Farkas Erzsébet hanganyaga, ami érdekes módon éppen összecseng Feldmár András megfogalmazásával.
http://fixhd.tv/videotar/lejatszo/2182
Még egy gondolat arról, ki mit hogyan képes kivitelezni.
Én betettem egy írást azzal a szándékkal, hogy a pozitív gondolkodóknak legyen egy kis útmutatás arról, hogy mi az a pozitív gondolkodás, amibe beleszerelmesedtek.
Ez volt az én szándékom.
A motivációt figyelmen kívül hagyva te adtál egy más témát az egésznek.
Véleményeket hoztáll - amivel feltétlezem azonos hullámhosszon vagy -, arról, aki ezt a témát boncolgatja.
Nos kb így néz ki a világ. Arra figyel az ember, aki hangosabban veri a dobját.
Jelen esetben még én is beleestem ebbe a dobba.
Érdekesnek találom a felvetést.
Amikor írtam, hogy sok volt a "követője", ez meg sem fordult a fejemben, hogy vannak nemkívánatos egyedek akiket szintén sokan követtek.
Erre csak úgy tudok gondolni, hogy természetesen ezeknek az egyedeknek van egy olyan kisugárzásuk, hogy valamiért szállnak rájuk, mint az éjjeli lepke a fényre.
Ugyanakkor arra is gondolok, hogy ki mire kattan? Ha bennem nincs hajlam arra, hogy raboljak, akkor nagy valószínűséggel nem fogom követni, aki erre bíztatna.