Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Tartasz attól, hogy összeszedsz valamit...:-)
Ezen mit értesz?
Az rendben is van, amiket leírtál, de ha csak annyit fűzöl a megtekintett videóhoz, hogy csodálatos, köszönöd, azzal nem indult el semmilyen kontextus, tehát így passzív marad az egész téma.
Úgy tűnik ebben a topikban jelenlévő önismeretre buzdító téma kevés érdeklődésre tarthat számot. Viszont remélem, hogy ez azért csak látszólag van így.
-1- nem látja szerintem, hogy hányan tekintik meg a belinkelt videókat. Tehát belinkel, megnézitek és kész? Mert nem látom, hogy bármelyik is témát indított volna el.
Tartasz attól, hogy összeszedsz valamit...:-)
Persze, jó beszélgetni! Én viszont nagy filmrjajongó vagyok. Szerintem a szavak mellett a képek, hagsúlyok, zene mind-mind kifejezőbbé teheti a mondanivalót. Mindegyiknek meg van a maga küldetése, azt hiszem.
Én pl. nem nyitok meg linkeket, de ha írásban felvetsz egy témát és kifejted a saját gondolataidat hozzá, én szívesen társalgok.
Önismereti témában kifejezetten érdekelt vagyok és nagyon is érdekel mások meglátásai, tapasztalatai is adott témákban.
Úgy tűnik ebben a topikban jelenlévő önismeretre buzdító téma kevés érdeklődésre tarthat számot. Viszont remélem, hogy ez azért csak látszólag van így.
Most egy olyan filmet hoztam, ami számomra csodálatos élményt nyújtott, és csak ajánlani tudom a megnézését, akinek van felesleges pár perce.
http://vimeo.com/46390171
Most olvastam, és hááát iiigen!
Soha ne engedd, hogy olyan emberek mondják meg, hogy merre menj, akik még nem indultak sehová!
Ha erre jártok, ajánlom figyelmetekbe ezt a filmet.
Rövid, de tartalmas.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Pm3p1o2R0ic
Az én életemben nagy szerepe van a kommunikációnak. De az is lehet, csak én tulajdonítok neki nagy jelentőséget?
Nos a kérdés költői. Mert a téma maga a fontos.
Figyelem a fórumot. Figyelem a hétköznapi találkozásokat.
Szinte alig van olyan ember, akinek az élete mentes lenne azoktól a konfliktusoktól, amiket a kommunikáció okoz, vagy éppen a kommunikációval meg lehetne oldani.
Amikor egy embernek problémája van, azt az utat választja, hogy rázúdítja egy másik valakire, valamire a saját lelke zűrzavarát.
Az eredet ugyanaz, a kivetítés mikéntjében vannak a különbözőségek.
Nézem pl a boszorkányüldözés témáját, és az forog bennem, hogy mit változtat egy ilyen téma meg illetve kibeszélése egyes emberekben?
Még pontosabban az, hogy akik egy ilyen őket nem érintő témán vérre menően képesek földbe döngölni másokat, nekik nem tűnik fel a saját életükben jelenlévő megoldandó problémájuk?
Persze lehet, hogy tévedek, és lehet, egyszer ilyen úton is el lehet jutni a felismeréshez. Mindenesetre nekem még nem sikerült felfedeznem ennek az útnak a hatékonyságát.
Hasonlót én is tettem fiaimmal csak a kályha közelébe vittem őket úgy, hogy nem értek hozzá, de kellemetlen volt a forróság érzete. Mondtam nekik, hogy nem menjenek hozzá túl közel, mert akkor meg is égnek. Nem is mentek !
Egyébként a kisvakon kedvencem és unokáimmal százszor megnéztük
Kedves -1-!Katilin óta nem volt időm benézni, most pedig sok érdekes gondolattal találkoztam.
A beírásodban megemlített blogot átfutottam ( tudom , nem a Te véleményed ) Úgy érzem a hangvételből,. hogy itt nem tudományos, hanem személyes ellentétről van szó.
Pál Feri előadásai valóban kissé rapszódikusak, sokat akar és tud is mondani, csak nekem kkcsit túl sokat ficereg közben . Ez idősebbek figyelmét (közéjük tartozom ) elvonja, a fiatalokét felkelti. Írásai viszont számomra nagyon lebilincselőek. Az, hogy szembe száll a merev dogmákkal , hogy idéz zen tanokat, rabbikat, mohamedán hittudósokat nekem szimpatikus. Az is, hogy nem prüd, semmilyen téma nem tabu, mert kultúráltan tud beszélni róla.
Moat egy nagyon érdekes könyvet olvasok "A test lázadása" a cím . Máté Gábor nevű " renegát " orvos írta, aki Kanadában él , és pszichoszomatikus betegségekkel foglalkozik. Érdemes megnézni.
A beírások stílusa néha nem tetszik, még sok embernek meg kell tanulnia azt , hogy vitatkozni érvekkel kell , a másik személyének tiszteletben tartása mellett . No de ez nem várható el mindenkitől, talán majd itt is tanulnak tőlünk idősebbektől.
tisztelem is másik másképp gondolkodását
Ezt a fajta hozzáállást tanítanod kellene.
Élő példa vagy arra, hogy így is lehet beszélgetni, hogy mások az elképezléseink a világunkról.
Mentek egy oldalt, ha később lesz időm, belenézek.
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/ezoterikus- filozofia
Találtam.
http://www.otthonigyogymodok.hu/
Minimax? Azt biztos nem kapcsolom be nekik.
Én nem gyorsítok semmit, megvan a maguk tempója. Azt pedig követnünk kell, ha nem akarunk a hátrányukra lenni.
Egyszer mondtam egy kisfiúnak, hogy: "Olyan gyorsan nősz, hová sietsz?" Mire ő megállt a kismotorjával és így nekem: "Dehát nem tudok lassítani!"
Talán mert felnőttként nézed őket. Lehet, pontosan ez a probléma a mai modern mesékkel is. A felnőttek, akik készítik elfelejtették, mit szerettek gyerekként..
Íme: http://mesefilmek.hu/gyerekvideo.ph p?id=Kisvakond-es-a-vadkacsak
Mert mostanság megnéztem belőlük párat, és fogtam a fejem, hogy EZ MI???
A mai gyerekek gyorsabban felődnek, nem zsibbasztanám az agyukat ilyen semmitmondó izékkel.
Mindegyiket imádtam..:-))
A vakondok nagyon aranyos volt, és bírtam, amikor hangot adott ki..:-)
A pampalini mindig a fejére csavarta az izzadságtól vizes kendőjét....
A 80 nap alatt a Föld körülből érdekes volt megismerni a mesés Keletet...
Szerettem még Rumcájszt, biga csigát, mazsolát, varázsceruzát....stb.
Igen, ezt én is így gondolom (hsz első bekezdés).
Szörnyűek, igaz? Olyan "értéket" képviselnek, hogy ha ebben nő fel a következő generáció, ki is hal..:-)
Szia!
Köszönöm a könyvajánlást, meg fogom nézni.
A megérzésről.. Valamilyen furcsa oknál fogva többször is előfordult már, hogy egy nagyon-nagyon (mondjuk tizen évek) régen látott, számomra nem is érdekes személy (például egy szomszéd, akivel semmilyen kapcsolatom nem volt, csak a másik házban lakott) egyszer csak eszembe jutott. Már magát a gondolatot sem értettem, hogy miért pont ő jutott eszembe. És rendre kiderült, hogy ezek az emberek azóta meghaltak. :( Ez elég ijesztő tud lenni. Mert volt egy fiatal srác is, aki egyszer csak így eszembe jutott és róla is kiderült.
Én nem vitázom a topikindítóval. Vagy ha igen, a vita szerintem hasznos dolog, előrevisz.