Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Arany!
A miért nem hallgatnak meg a családban kérdésedet nem igazán értem. Mire vonatkozik? Miben nem hallgatnak meg szerinted ?
A férjem volt főnökéről nincs adatom és vele nem is ezertnék ilyen mértékben foglalkozni.
Köszönettel :-)
Kedves Detti, ha lehet, maradjunk tárgyilagosan szűkreszabottak a kommunikációban, mert ekkora anyagot feldolgozni nem lehet emberi időben, hiába ingyenes a segítség.
Két kérdésem lenne, hogy hozzá tudjak én is szólni a problémádhoz:
1 miért nem hallgatnak meg otthon, vagy a családban?
2 Milyen születési adatokat tudsz a férjed főnökéről? Sokat segítene a kettejük viszonyát illetően.
Köszönöm, Arany
Újra elkezdtem írni is, férjemnek is most jelenik meg az első verseskötete...a munkahelyén is sikeresebb, sokkal jobb lett a kapcsolata a családjával, nekem sikerült leszakadnom a szüleim elvárásairól, a lányaink is megtalálták a helyüket az iskolában, közelünkbe költöztek régi barátai is...ez mind jójel. Nem akarjuk egymást elhagyni, hanem feloldani a nehézségeket, megtanulni együtt
Idemásolom egy azidőtájti írásom, hátha az is segít, hogy mit éreztem akkor, miután kiszabadultam börtönömből.
Most végre egyedül volt otthon. Már régóta várta ezt a pillanatot. Belopakodott a gardróbba, elővette anya hőn áhított piros körömcipőjét. Belecsúsztatta lábacskáját. Felvette azt a szép kék nyári ruhát is. Igaz, hogy a földön húzta maga után, de a zoknikkal kitömött felsőrész igazán elbűvölte. Haját felnőttesen kontyba próbálta igazgatni. Ez nehezen ment, kócos tincseiben a múltheti cukorkadarabok nyomait még látni lehetett. Szájára vastagon rúzst kent, ujjai végét pirosra lakkozta. Elégedetten nézte magát.
Felnőtt lett.
A tükör előtt állva elpróbált mindent. Hogy majd mi hogy is lesz. Hogy miképp kell majd ügyesnek lenni. Ahogy anya összehúzott szemöldökkel háborgott a rendetlenség miatt. Ahogy a pörköltszagú szomszédnéni lemondóan legyintett, ha férjére terelődött a szó. Ahogy a szép boltosnéni kacéran apa szemébe bámult, ha szombaton együtt mentek bevásárolni. Ahogy szikrát szóró szemmel várta a lépcsőházajtóban Gizi néni a kocsmából hazaérkező Béla bácsit. Ahogy nagyi hegyes mutatóujjával utasítgatta nagypapát a kertben. Ahogy anya folyton boldogtalan barátnője hisztérikusan felkacagott, ha valami nem úgy történt, ahogy eltervezte. Nem igazán értette hogy mit miért tesznek, de minden eshetőségre ismerte a megfelelő álarcot. A mosolygrimaszt hagyta a végére.
Felnőtt lett.
Nézte a tükörben az álarcot. Feszítette az arcát, úgy érezte, megfullad tőle. Nézte a katonás rendbe fésült hajszálait. Hirtelen mozdulattal, kitépve a hajgumit, szabadjára engedte eredendően kócos, néhol már ősz tincseit. Elkente száján a rúzst. Megkönnyebbülten rágta rövidre körmeit. Letépte magáról a derékban folyton szűk ruhát. Lefeszegette bedagadt, hólyagoktól sajgó lábáról a piros körömcipőt. Felkapta hálóingét és mindig kényelmes gumicsizmáját. Könnyeitől tisztára mosott arcát figyelte. Először nem látott kétségbeesést és keménységet a szemében. Már nem volt fáradt a tekintete, inkább békés, lágy és élettel teli. Kinyitotta a bejárati ajtót és az erdő felé indult. Boldogan. Bóklászni.
42 évesen már megengedhette magának, hogy ne legyen felnőtt.
Igazából minden tökéletes lenne a kapcsolatunkban ezen az egy dolgon kívül.
A férjem már más részlegen dolgozik, nem elsősorban ez az ügy miatt, hanem mert jobb lehetősége adódott itt, ráadásul a régi részlege meg is szünt.
A főnöke cégen belül már Budapestre került, nem itt dolgozik vidéken. November 12-től.
És két hete tudtam meg, megint egy ilyen megérzés-rákérdezés dolog kapcsán a férjemtől, hogy ismét megkereste őt, hogy mivel elmegy, hadd tisztázza magát, az érzéseit. Merthogy tudni akarja, mi is volt ez. Persze a főnöke megint elküldte, nem adott neki időpontot, azt írta, sem magánemberként sem kollegaként nem akar vele beszélni.
Megint összeroppantam ott mélyen. Hogy miért nem tudja már elengedni. Ő szerinte nekem ezzel nem kellene foglalkoznom, mert egy lapon nem vagyok említhető a nővel, én vagyok az élete, a világa, mindennél jobban azt szeretné, hogy örökre együtt legyünk, de le szeretné zárni ezt a dolgot és magyarázatot keres...és én ne kérdezzelk rá, ne foglalkozzak vele, lépjek már túl rajta. Majd magamögött tudja és kész. De én egyszerűen nem tudok túllépni rajta. Úgy érzem, amíg ő nem engedi el ezt a dolgot én sem tudom. Szorongok. Folyamatosan. Félek. Hogy újra valami nagyon fájni fog és csalódok. Ő szerinte ez butaság. Ha erről próbálok beszélni, nagyon ideges lesz, megmerevedik, falat húz maga köré. Kosban van a holdja, azt tudom, nála ki és megbeszélni dolgokat szinte lehetetlen. Azt mondta, azért is nem volt képes hosszú évekig a benne is felmerülő érzésekről beszélni velem, hogy rendbehozzuk a kapcsolatunkat, mert félt. nem bír olyan lelki dolgokról beszélni, amiben ő érintett.
Most itt tartunk és én rettegek, hogy újra-újra-újra meg fogja keresni.
Utazás. A munkám kapcsán nagyon sokat utazok. És már nagyon fáraszt. Az év nagy részében az országot járom, minden nap máshol, más emberekkel dolgozok. Kikapcsolódásból utazni még sajnos nem volt lehetőségem. Az biztos jobban élvezném.
Szomszédok. Az erdő mellett lakunk egy kis faluban. Előttünk mellettünk erdő, mögöttünk üres telek, másik oldalunkon van csak szomszédunk, akikkel jóban vagyunk. Össze nem járunk, de bármikor bármiben számíthatunk egymásra.
Köszönöm, hogy végigolvastál, szívesen válaszolok bármire, ami szükséges a fejtésemhez.
Az ő szavaival élve azóta életünk legcsodálatosabb időszakát tudhatjuk magunk mögött. És én is így érzem. Minden téren, lelkileg-szellemileg-testileg csodaszerű állapotokat élünk meg. Újjászülettem és végre önmagam vagyok. Mindenki észreveszi a pozitív változást, az addig megoldatlannak tűnő súlyproblémáim megoldódtak. A lehetőségekhez képest sokat vagyunk együtt, sokat túrázunk koncertekre járunk, beszélgetünk...Lányaim szerint olyanok vagyunk mint a kamaszok. Ilyan kapcsolatról álmodtam. A férjem azt mondja, ha nem látná, nem is hinné, hogy van ilyen. Hogy egy ember ennyire visszataláljon önmagához elvárások nélkül...És valóban olyan jó most. Jó lenne...
De...
A főnökével viszont nem sikerült rendezni a helyzetet. A férjem a mai napig azt mondja, én "tapostam ki " belőle egy nagyon önkívületi állapotban, hogy lehet, hogy szerelmes a főnökébe, ami nem volt igaz. Ő nagyon magányos volt azidőtájt otthon is és a munkahelyén is, és valami megmondhatatlan lelki vonzást érzett őiránta. De nem mint nő iránt, hanem mint egy lehetséges barát, lelki rokon iránt, akivel beszélgethet, kinyílhat...és én ezt szerelemnek és árulásnak éltem meg. Rázúdíttottam a főnökére olyan érzéseket neki tulajdonítva, amit nem érzett. És hogy ő milyen nehéz helyzetbe került.
A főnöke valóban nagyon távolságtartó lett vele és több helyzetben talán szakmailag igazságtalan is.
Azonban folyamatosan éreztem-érzem, hogy férjem nem tudja elengedni ezt az érzést a főnöke írányába. Ő azt mondja meglátta benne azt az embert, aki a vesztébe rohan és meg lehetne a sötétségtől menteni. Ezért április környékén megkereste a főnökét, hogy beszéljék meg az októberi történéseket, de ő elzárkózott ettől teljesen. Nekem nagyon rosszul esett, hogy a férjem nem tudja őt elengedni, azt az érzést, amit érzett iránta. Bárhogy is kértem, kértem, hogy ne keresse. És mondta is, hogy ő nem akarja elveszteni a nőt, mert azt szeretné, hogy ő is megmaradjon és én is. Mert nem egy kategória vagyunk. Mert egy embert sem lehet elengedni, akivel ilyen rokonságot érzünk. Nekem annyira fájt, hogy annak ellenére, hogy főnöke még a négyszemközti beszélgetéstől is elzárkózik vele, hogy tudja, hogy nekem ez milyen nehéz, ő mégis ragaszkodna hozzá. Mint egy álomhoz. Ami csak őbenne él, és a hiúsága nem engedi hogy beismerje, ez nem valóság volt, csak egy álom. Egyoldalú dolog.
Szóval ekkor ismét magam ellen fordultam és ismét fizikailag kárt okoztam magamban. Tehetetlenségből. Gyerkkoromban a karomat karmoltam, haraptam magam, téptem a hajam, hogy jobban fájjon az, amit én teszek magammal, mint az, ahogy a másik bánt...mert könnyebb magamra haragudni, mint arra, akit szeretek.
Szóval aznap este a férjem megérkezett és amikor könnyeimmel küszködve megkérdeztem a szüleimtől és tesómtól távol, a fürdőszoba mélyén, hogy mi is most ez, egy idegen férfi állt előttem. Mély megvetéssel, hidegséggel, fátyolos tekintettel közölte, hogy ő a kollegáival sokkal jobban érzi magát, hogy neki nincs kedve hazajönni, hogy ő más életet szeretne, hogy ő börtönben él magányosan és nem hiszi, hogy ez kettőnk között bármikor jobb is lehet, hogy nagyon szeret, szépen eléldegélünk egymás mellet, ahogy eddig, de ő szabadságot akar magának azokkal, akikkel jól érzi magát és meg tud nyílni. Összeomlottam és felvágtam az ereimet. Annyira magányosan, elárultan, semmit nem érően soha nem éreztem magam. Persze inkább kétségbeesett segélykiáltás volt, mint igazi halálvágy. De akkor tényleg meghaltam valahol. Eltűnt az emgem körülzárt lény és ott ültem meztelenül és vacogva, de végre én voltam. Mintha újraszülettem volna.
Mindenki összeomlott körülöttem, a szüleim, gyerekeim. A férjem nem, állt leforrázva és időt kért, hogy végiggondoljon mindent. Együtt, de mégis külön. Valami ilyesmi járt a fejében, úgy éreztem.
Aztán szépen kiderült, hogy a főnöke iránt kezdett általa megfogalmazhatatlan lelki rokonságot érezni. Nagyon rossz érzéseim voltak és egy ilyen megérzéses vallatásnál (ahogy írtad te is, ezt a dolgot), sokadszori rákérdezésemre, hogy szerelmes lett-e belé, azt mondta, hogy lehet. Október 24-e körül lehetett ez az éjszaka, amikor ez elhangzott és én az éjszaka közepén akkor felhívtam a főnökét.
Tudni akartam, hogy érdemes-e kettőnkért küzdeni, ha valóban kettejük között valami bontakozóban van, én félreállok...a férjem azidőtájt is hideg-letargikus-nekemmindenmingdegy állapotban tért haza, úgy éreztem elvágyódik tőlem, tök sötét szobában zenét hallgatott és levegőnek nézett minket... és én nagyon szerettem akkor is és féltettem magunkat.
A főnöke nagyon normális volt a telefonban, teljesen elhült, hogy a férjem nagyon félreérti az ő munkahelyi kapcsolatukat, ő mindenkivel ilyen kedves, ő mint férfira a férjemre gondolni sem tud-akar és fúúúúúúúúúúj... és egyáltalán hogy hihet -gondolhat ilyet a férjem. Ez egy szörnyű éjszaka volt az életemben, úgy küzdöttem azért, hogy a férjemet kizökkentsem ebből az állapotból, mint még soha-semmiért. És akkor éjszaka történt valami,megtört benne is valami, azt mondta, akkor érezte először igazán, hogy őt soha senki nem tudná ennyire szeretni. Megbeszéltük-kibeszéltük az elmúlt 13-14 évet, a fájdalmakat a csalódottságot...és elhatároztuk hogy újrakezdjük.
Aztán jöttek az anyagi problémák, a hitelek csapdája...amiket a férjem ha nem tudott kezelni, nekem kellett...a testvérem és szüleim pénzén. De ennek ára volt. Elvárások, amiknek nekem kellett megfelelni, amik még messzebb löktek attól, aki voltam, akibe a férjem beleszeretett és így őtőle is.
Ekkor már teljesen összeomlottam, a munkahelyemen is összecsúsztak a dolgok. Dühös voltam és elkeseredett. Úgy éreztem, aférjem cserbenhagyott. Hogy nem akarja észrevenni a szenvedésem. Nem akar segíteni rajtam.
Ő a munkahelyén akkor már egy évtizede egy helyben topogott, informatikával foglalkozott, s szépen észrevette, nálánál sokkal gyengébb képességűek vezetők lesznek. Az addig elutasító hozzállása elkezdett megváltozni, ambíciói lettek. Ez annak is volt szerintem köszönhető, hogy egy fiatal 30-33 év körüli bika lány lett a főnöke. Aki fiatal vezetőként őt, a legidősebb de eddig mellőzött kollegát elkezdte megbecsülni. Elkezdett rá támaszkodni. Megemelte a fizetését (azóta tudom, másoknak is megemelték más részlegeken is, de ő ezt úgy adta elő, mintha egyedi, csak a férjemnek, csak az ő nagyszerűségének szól), kikérte a véleményét és a férjem végre fontosnak és megbecsültnek, elismertnek kezdte érezni magát. Ez kb. 2015. februárjában kezdődött. Én nem voltam soha igazán féltékeny, mindig megbíztam a férjemben. Találkoztam is a nővelgy családi programon, nagyon kedves volt szinte kereste a társaságom, de már ott feltünt, a kollegái elejtett megjegyzéseiből, hogy tartanak tőle, többen elmentek mellőle, mert karrierista, aki az embereket profi mondom tudja írányítani saját érdekei szerint, sakkozik velük. Nagyon anyagias, szereti a hatalmat.
Aztán 2016. október 8-án egy munkahelyi csapatépítő túra után, amikor szüleim, testvérem is nálunk volt születésnapom miatt (42) és a férjemet vártuk, a férjem nagyon későn ért haza úgy, hogy nem telefonált. Addig ilyet soha nem csinált. Előző napokban már furcsán kezdett viselkedni, szinte levegőnek nézett, olyan volt, mintha külön világban élne, amiből kizár.
Azidőtájt kerültünk az anyagi csőd közelébe, 3 milliós tartozása volt, amiről én nem tudtam, hitelkártya révén. Nagyon ki voltam rá borulva, mert váratlanul ért, titokban akarta kiváltani olcsóbb személyi hitellel, de hitelképtelennek minősítéették és akkor hívott a munkahelyemen hetyke idegességgel, hogy ez van, most mi legyen...ő kezelte a pénzt, kiadásokat-bevételeket...és ismét a testvérem anyagi segítségével tudtunk kijönni a bajból.
folyt.
A férjem nálam sokkal zárkózottabb volt, de zsenialitásának tudatában vágyott a külvilág elismerésére. Hogy megmutathassa magát, hogy az emberek maguk fölé emeljék. De ez valahogy elkerülte. Többen a környezetünkben és az ő családjából is figyelmeztettek arra, hogy egyikünknek a földön kell tudni maradnia. Annak, hogy az erdő mellett élünk, hogy építkeztünk...ára van. Bele kell menni a világba, mert élnünk kell tudni. És én úgy éreztem, ezt nekem kell megtenni. Őt olyan törékenynek láttam, annyira érzékenynek és a modern világgal olyan elutasítónak, hogy belevágtam. Önként vállaltam, hogy beilleszkedek, megfelelek az elvárásoknak és belesüllyedek a mocsárba, ha kell. Bíztam benne, hogy túlélem. De szépen eltűntem. Eltűntem abban a nőben, akivé váltam. Folyamatosan boldogtalan voltam. Jött a generalizált szorongás, pánikbetegség, depresszió, hipochondria. A férjem is sokat dolgozott. Bárhányszor előhoztam a "valami nincs rendben, nem vagyok boldog dolgot", ő mindig ideges lett, mert úgy érezte, rendben van minden, ilyen a felnőtt lét, és ő boldog, akkor én miért nem. És úgy éreztem, az egész elégedetlenségemmel, zsörtölődésemmel, hogy valóban én generálok mondvacsinált problémákat. Úgy éreztem, nekem kell megoldanom mindent, nekem kell helyrehoznom a dolgokat...ehhez nagynak és erősnek kell lennem...híztam is 30kg-ot... Szép lassan eltűntem, és amitől mindig legjobban féltem, hogy nem vagyok fontos senkinek, végül önmagamnak lettem a legkevésbé fontos. Van egy érdekes dolog. Egy szó. A KEMÉNY. Ez az, amit gimiben állandóan a padba, könyvbe, füzetbe, kezemre véstem tudattalanul. Soha nem értettem miért. Mit üzenek ezzel magamnak.
Kívülről és talán belülről is sokan örültek volna, ha ilyen házasságban élnek. Igazán nem voltak nagy veszekedések, szépen nevelgettük a két lányunkat...de elmagányosodtunk. Lakótársakká váltunk. Férjem a metafizika, filozófia, vallások világába menekült. Ott tudott önmagában lenni. Azidőtájt a világtól való teljes elszakadás foglalkoztatta,ne legyenek vágyaink, ne kötődjünk semmihez, mindenkinek a saját boldogságát magának kell megtalálnia dolgokba. És a testi vágyak eltűntetése kardinális dolog volt nála. és eltűnt köztünk minden testi kapcsolat. Ezt nagyon nehezen éltem meg, de elfogadta, valahol iszonyatosan felnéztem rá, hogy ő erre képes és gyűlöltem magam, hogy én saját testi vágyaim kínjában vergődök, büntudattal, mocskosság érzéssel. Nőként ezt valahol jól megérdemelt büntetésnak is fogtam fel. Szüleim kiskoromtól kezdve tiltottak a tükörtől, szinte bigott katolikusként minden testi hívság kiírtandó volt szemükben bennem.
A művészetek mellett a természetet szerettem nagyon. Gyerekként órákig szerettem magányosan kóborolni az erdőben, mezőn. A művészeti pálya mellett biológusnak készültem. Jelentkeztem is az ELTE-re, de nem vettek fel. Így átmenetileg elmentem egy másik egyetemre, de ott ragadtam és azt végeztem el. A világot szerettem volna járni és nézni a természetet és az embereket. Nagyon szeretek élni. Legszívesebben vagy kinn ülök a természetben és nézem a harmóniát, vagy egy város forgalmas terén egy padról vagy egy kávézó terszáról bámulom az embereket. Nézem őket és olyankor mindig úgy érzem, bármelyik lehetnék én is, és ahogy az én filmemben ők statiszták, úgy vagyok én is statiszta az ő világukban...egymás világában élünk, amit mindannyian egy kicsit másképp látunk, de valahol egyek vagyunk.
Nagyon lázadó voltam kamaszként, főleg 17-18 éves koromtól, amikor elkerültem otthonról. Mindent megkérdőjeleztem, minden korlátot megpróbáltam felrúgni.
Miért nem próbáltam meg újra a biológusi páylát? Egy fiúval összejöttem elsőévesként, két évig voltunk együtt, szinte együtt éltünk. Csodálatos volt eleinte az az érzés, hogy tartozok valakihez. Nem volt egy harmonikus kapcsolat, kezdtem megfulladni benne, úgy éreztem tárggyá válok, dísztárggyá...trófeává... ő bika volt...a kapcsolatunk pedig a szexualitásban merült el, annak legsötétebb mélységeiben...Ebben az időszakban vettem észre, hogy a külsőm nagy hatással van a másik nemre, diákra, tanárra, sokszor nőre is...de ez engem inkább szorongással töltött el. Féltem attól az erőtől és hatástól, amit ezzel el tudok érni. Szégyenérzet volt bennem és sajnálat a férfiak iránt. Hogy mennyire kiszolgáltatottak a női bűbájnak. Azt kerestem, aki ezt felismeri és le tudja győzni. Aki nem Lillithet hanem Szophiát akarja. Mert én Szophia akartam lenni.
A férjemmel az egyetemen ismerkedtem meg, 1995 októberében. Ő felettem járt az egyetemen. Talán ő volt az első fiú, akinél úgy éreztem, túl tud jutni a külsőmön, igazi lelki-szellemi társ lehetne. Nőként az a férfi, aki szellemi vezetőmként, társaként magába olvasztva fel tud oda emelni, ahol egy férfiba visszajutva vezet az út. Azidőtájt kezdtem el metafizikai dolgokkal foglalkozni, ráeszméltem arra, nem szendergésben élni akarok, hanem felébredve létezni. És ő is pont ezt kereste. Ezen az úton indult el. 1999 április 25-én házasodtunk össze. Ő igazi művész lélek, elsősorban ír, de tehetésges a zenében és a rajzban is. 2002-ben illetve 2004-ben születtek meg a lányaink. A nagyobbik Szűsz, a kisebbik Rák napjeggyel.
Néhány dolgot még leírnék, hátha segít a fejtésben. Nagyon nehezen születtem meg, újraélesztettek születésem után, vákuummal szedtek ki anyukámból, vérömleny lett a fejemen, sokáig voltam kórházban. Van egy öcsém, aki bak jegyben született, két évvel fiatalabb nálam. Édesapám kos jegyű, borzasztó lelki terrorban nőttünk fel mellette folyamatos elvárások és szabályok között. Édesanyám szintén bak, aki mártírként élte meg édesapámmal a házasságát. Folyamatos veszekedések között gyerekként sokszor próbáltam úgy feloldani a köztük lévő feszültséget, hogy valamivel magamra hívtam fel a figyelmet, hogy inkább rám haragudjanak, vagy anyukámat védtem, bármiáron. A családban nagyon magányos voltam, édesanyámnak a mai napig sokkal erősebb lelki kapcsolata van az egyedülálló öcsémmel, mint velem. Édesapámnak pedig mindig amolyan vörösposztó voltam. Apukám pár éve Alzheimeres lett, már meg sem ismer minket, de most is, ha találkozunk,megmondhatatlan feszültség árad belőle írányomba.
Tanulás. Nagyon jó tanuló voltam, de azt hiszem a szülői nyomás és a " nem tudok az elvárásaiknak megfelelni" félelem hozta ezt ki belőlem. Elvégeztem az egyetemet, mérnök lettem. Emlékszem, folyamatosan szorongtam az iskolaévek alatt, minden reggel hánytam a félelemtől, hogy iskolába kell menni. Tehetségesnek tartottak a képzőművészet területén, szerettem volna azzal továbbtanulni, de a családunkban ez elképzelhetetlen lett volna. Furának tartottak mindig a környezetemben, én voltam az a lány, aki nem a földön él. Édesapám extrémkének szólított hosszú évekig. Mindig idegenül éreztem magam köztük, a társaim között is. Mintha lenne egy fal, ami átjárhatatlan. Mintha én másképp élném meg, látnám a világot, mint ők. Mintha egy más világból csöppentem volna ide, tévedésből. Szerintem elég megosztó voltam. Voltak akiket vonzottam, kiváncsvá tettem, voltak akiket riasztottam, féltek talán tőlem.
Kedves Penelopé! :-)
Nagyon szépen köszönöm a fejtésedet, nagyon sokat segítesz ezzel nekem.
Születési helyem koordinátáit jól írtad, én írtam el a 12. házban van a Holdam és a Szaturnuszom.
Kérdéseim sok lenne, de inkább bevállalok valamit. Tudom, hogy ez nyílt fórum, bárki olvashatja. Nem baj, hátha tanulságos valakinek. Hosszú lesz. Azt kérném Tőled, hogy a miértek és a mit kellene másképp, minek az erősítésével, gyengítésével lehet a jövőben feloldani az ilyen helyzeteket kérdésekre feltétlenül térj ki. Minden érdekel amit mondasz. Az elemzésem nyugodtam tedd nyilvánossá, férjemét is és a szinasztriát is.
Egy konkrét kérdés mégis: miért van ennyi bolygóm pont a 3. házban, pont a mérlegben? Mit jelent a 12 házamban a holdam és a szaturnuszom? Ki vagyok én, létezek egyáltalán, vagy csak egy levegőben billegő álma vagyok valakinek?
Amit eddig írtál rólam, abban tükörképként látom magam. Talán azzal egészíteném ki, hogy számomra a biztonság, harmónia, csend és béke az egyik legfontosabb dolog. Így a döntéseket szívesen átadom annak, akiben megbízok. A középpontban nem igazán szeretek lenni, szorongással tölt el, ha sok ember között vagyok, akik épp rám figyelnek. Amit a magányról írtál, az tökéletesen úgy van. Kisgyermekkoromtól folyamatos bennem ez a megfogalmazhatatlan érzés, a kivülállóság érzése. Mintha igazából senkit sem érdekelnék igazán, mintha láthatatlan lennék...Hogy mi van bennem mélyen. Hogy ki is vagyok én. Hogy nekem mindenki fontosabb, mint amennyire fontos vagyok én másnak.
Kisgyermekkoromtól nagyon erős megérzőképességem van. Sokszor szinte ijesztően, előre megálmodtam dolgokat, nagyobb földrajzi távolságból "megláttam" történéseket. 14 évesen azt ondták hihetetlen mértékben nyitva a harmadik szemem. Amit írsz, az teljesen úgy van. Rémiszt ez azonban. Olyan mintha belelátnék az emberekbe, érzem a gondolataikat, tetteiket, vágyaikat. De ez nagyon nagy szenvedéseket okoz. Mert sokszor érzem úgy, hogy valami nincs rendben és elkezdek ezen agyalgatni. A megérzésekből összeállt dolgok pedig kicsúsznak a kezemből és olyan dolgokat rakok össze, amik tévútra visznek és elhiszem őket. És valóban nem tudom magamban tartani. Ha jön egy ilyen megérzés, szinte pánikrohamszerűen kattogok rajta és rázúdítom a másikra kérdések formájában, valóban szinte vallatásszerűen. És a válaszoktól én félek legjobban. Hogy beigazolódnak a félelmeim.
Folyt.
Kedves Detti !
Hozzákezdtem a fejtésedhez. írok néhány gondolatot a képletedről. Várom visszajelzésedet, és kérdéseidet.
Szép estét Neked.
Bolygóid az Északi féltekén csoportosulnak ami azt jelzi, hogy a döntések utána a felelősség a tiéd. Sok esetben Te magad hozod meg a szükséges döntéseket. Szeretsz mindent kézben tartani , nem viseled jól ha nélküled zajlik valami. Hajlamos vagy tanulni hibáidból és legközelebb aszerint cselekedni. Oroszlán AC-vel szeretsz kitünni és a középpontba kerülni. Fontosak számodra a kapcsolatok. Mérleg Napod van. De a Mérleg jegye egy közbe zárt jegy 5 bolygóval, ezért ezt nem tudod spontán módon megélni. A hétköznapokban nem könnyű megőrizni az egyensúlyt az emberi kapcsolataidban. Egyik fő „problémának” azt látom, hogy sok bolygód van elzárt területen. Lásd a 3 házad a Mérlegben és a 12 házad ahol a Hold és Szaturnusz áll. Ugye mint irtam a Mérleg 3 házad egy „ közbezárt” a 12 házunk pedig olyan mintha a hátunk mögött lenne. Ami ott van azt nem látjuk. Örülök, hogy elkezdtél az asztrológiával foglalkozni, mert ezzel szépen felszinre hozhatók azok a tulajdonságaink is amelyeket mi magunkon nem veszünk észre, ami a tudattalanból jön.
Nézzük először a gondolkodást, kommunikációt. Nincs ám könnyű dolga annak aki melletted él. Te vagy az aki mindent meglát, megérez. Rájössz mások játszmáira. Átlátsz mindenen. Ami egy jó képesség. A gond ott kezdődik amikor ezt nem tudod magadba tartani és a másiknak szegezed. A Jupiter bölcsessége úgy látom azért segitségedre van ebben, hogy mikor szólj és mikor ne és meddig nyaggasd a másikat.
A Skorpió Merkúrral születettek ugyanis jó vallatók lennének. Sokszor nagyon magányosnak érezheted magad. Olyan belső magány ez amit szavakkal nem nagyon lehet leirni. Egy emberekkel teli teremben is érezheted azt, nagyon magányos vagy. A problémák gyökere abban rejlik, hogy nagyon érzékeny lélekként hajlamos vagy magadra venni dolgokat és félreérteni. Fontos lenne még a múlttól való elszakadás. Gondolkodásodban és érzéseidben sokszor nyúlsz vissza a régi emlékekhez, és ez alapján döntesz. Jó teret engedni az új megtapasztalásoknak is.
Sok bolygód van kardinális jegyekben. Jellemző az akaratiság. Szereted ha az van amit Te szeretnél, de a megfelelési kényszer miatt teljesen a párodra hangolódsz és azt csinálod amit ő szeretne és nem azt amit Te. Akkor érzed jól magad ha párod elfogad. De csak addig. Képes kis dolog is kibillenteni ebből. Szép vagy adsz magadra, de az önelfogadásod mégis a külvilágtól, párodtól függ. A másik céljait vágyait követed.
Az önfeláldozás is szerepet kap az életedben. Nem tudom ezt hogyan éled meg. Családban vagy munkában? Ha van gyermeketek akkor a vele való gondoskodásban.
Milyen a szomszédokkal való viszonyod? Szeretsz utazni ,tanulni?
Szia Detti !
Mióta ismerkedsz az asztrológiával? Próbáltad már a személyiséged fejtegetni ?
Ránéztem a képletedre, de nekem a Rákban álló Holdad és Szaturnuszod a 12 házba esik. A többi stimmel a leirásodhoz. Tata 18e18, 47n39 paraméterekkel dolgoztam. Nálad is ez van?
1974 október 9-én születtem 0 óra 35 perckor Tatán.
Napom a Mérlegben áll, Aszcendensem az Oroszlánban, Holdam a Rákban és a rejtett Aszcendensem is a Mérlegben.
5 bolygóm van a 3. házban, ami a Mérleg jegyben van (Plútó, Vénusz, Nap, Mars, Uránusz).
A Merkúrom a 4. házban van, ami a Skorpióban van.
A Neptunuszom szintén a 4. házban van, de már a Nyilas jegyben.
A Jupiterem a 8. házban a Halakban van.
A Holdam és a Szaturnuszom a 11. házban a Rák jegyében van.
Nemrég kezdtem asztrológia iránt érdeklődni, így találtam Rátok. Ngyon megköszönném, ha közérthetően mondanátok néhány dolgot a születési horoszkópomról. Sokat segtíenétek, ha tudnám, mi van a hátizsákomban, amivel ide érkeztem, mi az, amitől szabadulni kellene, mi az, amit erősíteni, alakítani.
A férjem Nagyatádon született 1974. augusztus 2-án 04:10 perckor. Ő Napja és aszcendense is az oroszlánban van, holdja a bakban.
Kedves fórumozók,
Kellemes karácsonyi ünnepeket Kívánok !!!!
http://maivilag.com/2017/11/itt-a-horoszkop-2018-ra-lassuk -milyen-evunk-lesz/
Itt a 2018-as horoszkóp előrejelzés. Mit gondoltok, mennyire lehet ezeknek hinni?
Szia Arany!
Szívesen leírom a dátumot, de inkább e-mail-ban küldeném el.
Kedves Blue! A tranzitok önmagukban még nem garantálják, hogy sikeres lesz az illető, mivel nem varázsbabok.
Abban segíthetnek, hogy jó időpontban lépjen, vagy jól időzítsen kapcsolatokat, esetleg rásegítenek a tehetségre.
Azonban minden esetben kell hozzá az illető is - lehetőleg már tiszta karmával.
A kérdés szerinti művészeti vonalra, vagy irodalmi témára a Jupiter, Merkúr, Vénusz, Szaturnusz segíthet rá.
Esetleg ötleteivel az Uránusz.
Sokat segítenél, ha megadnád a kérdéses személy adatait, hogy lehessen neki akár progressziót, akár tehetséget, képességet keresni.
Enélkül úgy érzem, hogy használhatatlan a tanácsadás.
Valaki tudja esetleg, hogy milyen tranzit szükséges ahhoz, hogyha valami nagyobb vonulmenű dologba vág bele az ember és szeretné, hogy sikeres legyen? Esetleg művészeti és irodalmi pályán?
Kedves Penelopé!
Köszönöm szépen a válaszod, kedves vagy!
Kedves Arabskorp.
Egy kis kitartás. A Szaturnusz éppen az MC-n azaz a jövő, cél meghatározó pontján áll. Itt ad feladatot, és néha egy kis korlátot. Csak hogy tudjuk ha visszatekintünk erre az időszakra, hogy ezt az akadályt is át tudtuk ugrani. :) Lassú mozgású bolygó ezért idő amig lassan elhagyja ezt a pontot, de már folyamatosan távolodni fog .
A Mars pedig a VII házadban jár éppen. Azaz a külvilágból jövő támadások ilyenkor aktivabbak. De olyan december 20 körül házat vált a radixodban.
Szóval kitartás..
Minden jót Neked !!
Köszönöm szépen Mamóka! Nagyon sokat segitettél. Valahol éreztem ezt, csak kellett a megerősités, hogy helyes az irány. Köszönöm!
Nem teheted meg, hogy lemondj az álmaidról, mert akkor soha nem leszel boldog. Neked ez az utad, tanulj és vizsgázz! A Szaturnusz időnként próbára tesz, hogy megtanítson az utadon járni, és harcolni azért, amit el szeretnél érni.
Az élet rengeteg igazságtalanságot tartogat számunkra. Nem mehetsz bele ebbe a csapdába. Próbáld meg elfeledni a sérelmedet, és kitartó szorgalommal, igenis végig vinni az álmodat. A segítő szándék, mely benned van, mindig elnyeri a jutalmát, de neked is kell tenned érte, sokszor összeszorított fogakkal!
Drága Mamóka!
Hát nagyon nem egyszerű a képletem... Nagyon köszönöm, amiket irtál. Igen, volt már fejtésem jó pár évvel ezelőtt. Mivel most átalakitás alatt van a fórum, nem tudok belépni a leveleimbe, nem tudom megnézni a számát. A mostani leirás sokat segit nekem, újabb dolgokat magyaráz meg (ezekről eddig nem volt szó). Igen a Plutó... Három komoly kapcsolatom volt... A férjem, aki nagyon fiatalon meghalt, azután fiam Apukája, aki játékgépezett, majd az utóbbi kapcsolatom - ahol a párom kőkeményen nárcisztikus.... és sikerült teljesen padlóra küldenie..... Onnan próbálok "visszakapaszkodni"... Elkezdtem az eü-i iskolát, a hospice a szivem csücske, ebben szeretnék elhelyezkedni.... Eddig minden simán ment, csak ötöseim voltak... Aztán jött az anatómia és vele egy újabb pofon.... Annyira méltatlanul, igazságtalanul járt el velem a tanárnő.. Itt inogtam meg... Hogy akkor ez az utam vagy ez csak egy "felkérdezés" a sorstól, hogy tényleg ezt akarom és végigviszem? Nem értettem, miért kapom ezt.... Kettévált az út és nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek... Kiálljak magamért és ezeket a "visszaéléseket" elmondjam vagy vizsgázzak mindenből?
Szia arabskorp!
Megnéztem én is a VII. Házadat és egy-két karma jelölő bolygót is. Ebből a házból a Plútót emelem ki, mely jelzi itt, hogy ha életed során buktál bármiben, azt mindig mások okozták. Valahogy akikkel találkoztál, azokkal a kapcsolat általában katasztrófával végződött. Mindig a legnehezebb eseteket sikerült kiválasztanod. A normális, kedves férfiak csak ritkán keltették fel az érdeklődésedet. Nem tudom, hogy most párkapcsolatban élsz- e, de fiatalabb éveidben elég sok megaláztatás ért. És ezt a Plútónak köszönheted, mely rosszkor volt rossz helyen. Ő okozta azt is, hogy bármit hagytál, csak szeressenek! Ugyanakkor csak úgy tudtad elfogadni őket, ha levették az álarcaikat, és őszintén megmutatták a valódi énjüket is.
A Szaturnusz üzenete az 5-ös Házban igazából nem a gyerekekre vonatkozik. Alapvetően a Szaturnusz mindig büntet, ha valaki nem akarja követni a szabályait, persze a büntetésen keresztül tanítani akar, de elég kemény tanítási módszerei vannak. Ennek a büntetésnek/tanításnak az eszköze lehet például az, hogy valamilyen okból kifolyólag az ember nem tud/nem akar gyereket vállalni. De ez csak eszköz, és nem maga az ok!
A Szaturnusz az 5-ös Házban felelősségvállalásra tanít. Arra, hogy az oké, hogy az ember törtet, és szeretne felfelé jutni, de vállalja a felelősséget azért, amit tesz, pláne azért, ha a saját értékrendjével ellentétes dolgot tesz.
A másik vonal az, hogy az 5-ös Ház azt mondja: "Ezt akarom tenni". A Szaturnusz ezzel szemben azt, hogy "Ezt kell tenned." E között a két dolog közötti ellentét igen sok feszültséget okoz az életedben, és ezt úgy lehet csak feloldani, ha megtanulod, hogy azt akard tenni, amit tenned kell, nem pedig azt, amire vágyódsz! Hogy megtanuld viselni azt a terhet (a tetteid következményeit), amit az élet rád rak, hogy beismerd: igen, ezt én tettem (nem más a hibás, hanem én), ennek vállalom a következményeit, és felelősséget vállalok érte. Ez viszont hosszú évek, évtizedek munkája, a Szaturnusz által eléd tett próbákat sosem lehet hipp-hopp letudni.
A Leszálló Holdcsomópont a 2. házban jelzi, hogy előző életedben erősen vonzódtál a titokzatos, misztikus, a 8. házzal kapcsolatos dolgokhoz. (az ilyen karmával megáldott emberek félnek leginkább gyermekkorukban a haláltól, ők hoznak előző életükből a legtöbb szexuális visszaélésre való hajlamot). Feladatod ebben az életben egy új értékrendszer kialakítása, belső energiáid pozitív felhasználása
A Pholus a Halakban és a XII. Házban sokszor jelez olyan eseményeket vagy képességeket, amelyek az öröklődési folyamatban egy négy generációval korábbi őshöz kötődnek. Ő a felelős a távozás, eltávolítás a családi otthonból, és idegen környezetbe kerülésért. Kényszerű elválás szeretteidtől vagy a családtagoktól. Képesség vagy képtelenség arra, hogy a nagy, sorsfordító változásokat megélj. A sors tudatos felvállalása a feladatod az életben, tedd a dolgodat és ne lázadj. A horoszkópod rengeteg jó dologra is felhívja a figyelmedet, koncentrálj arra, és a kudarcokat az életedben a karmád számlájára írd. Most, hogy pár dolgot én is elmondtam rólad, próbáld úgy befolyásolni a sorsodat, hogy mindig a napos oldalon járj.
Úgy emlékszem, hogy fejtettelek már, vagy csak írtam pár sort a karmádról. Ha igen, akkor jelezd a hsz. számát!