Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretsz te engem egyáltalán egy kicsit is? Vagy csak ennyire nem mered átadni magad az érzéseidnek? Megijedtél? Félsz?
Kérlek ne félj tőlem, hisz nem ártok neked semmit. Az lesz amit elmondtál, csak kérlek, próbáljunk meg együtt haladni a helyes úton és közben kommunikálni mint két egymást tisztelő és szerető ember. Ha te is szeretsz.
Ólomkatona,
tudom, hogy ma olvasol. Vagy most, vagy picit később. Úgy döntöttem 3 napot kapsz tőlem, + 1 ráadást. Ha most erre nem csapsz le, akkor itt ennyi volt, barátságból is. Te engem most hülyének nézel? Ennyire nyeregben érzed magad?
Mindenemmel azon vagyok, hogy kiradírozzalak a szívemből!
Kedves Kékszemű!
Nem győzöm nap, mint nap megköszönni a sorsnak, hogy megismerhettelek. (Azt nem értem, hogy miért várakoztatott ilyen sokáig...)
Imádok minden veled töltött percet.
Köszönöm Neked, köszönöm a sorsnak - mert ezek után biztosan van.
Kívánom, hogy mindenkinek legyen része ilyen érzelmekben!
Mert az élet szép, mégha időnként nem is ezt az oldalát mutatja.
Szia Drága Mama!
Bementem a szobádba, mert még el akartam köszönni...Meg akartam simogatni utoljára a kezed..
Olyan sokszor lejátszódott már bennem ez a mai nap, amióta beteg lettél, mégsem tudtam, hogy ennyire fog fájni...
Hiányzol Mama nagyon!
Szia!
Nagyon csalódtam benned. Azt hittem Te talán kicsit más vagy mint a többiek, de ez egyáltalán nem igy van. Csak egyetlen kérdésem lenne, hozzád miért nem lehetett megmondani. Olyan sokszor kérdeztem, és mondtam szólj ha bármi van. Te meg csak igérgetted és azt montad mindig megmondod, ha van valami. Hazudtál, szinte mindvégig játszottál velem. Annyira undorító ez az egész utolsó üzenetemben már nagyon bántó és dühös voltam, de ezen ne csodálkozz mennyit téptem a szám. Aztán persze nem mondjuk meg a másiknak ne haragudj nem akarom tovább csinálni, inkább nem vesszük fel a telefont meg kinyomjuk. Ez aztán tényleg egy korrekt viselkedés, ez az őszinteség és a gerinceség mintapéldája. Jobb lenne ha a szótárban megnéznéd ezen fogalmak értelmezését, mert anélkül állítod, hogy ilyen lennélm hogy még a szikrája sincs meg Benned. Sajnálom az időt amit rádpazaroltam az életemből.
Te többet vesztettél velem, mint én Veled.
Boldog névnapot Kedves !
Sajnálom,hogy személyesen nem kívánhatok Neked boldog névnapot, de hidd el sokat gondolok Rád, és a tenerifei szép napokra!
Szeretnék melletted lenni ezekben a nehéz hetekben, és kotlóstyúk módjára vigyázni Rád !
Üdv Csillagszemű!
Visszatérnek a rémálmaim. Ezek szerint valami megint nem simmel, és ez te vagy. Így most ki kell írnom magamból mindent.
Másnak hittelek. Másnak hittem a barátságodat, a barátságunkat. És szerintem gyáva vagy. Nem baj, csak másnak hittelek.
Olyan sokat adtál nekem, amit kimondani nem lehet, de elfogadni nem tudsz. Neked teher az, ha valaki adni akar, és inkább megfutamodsz. Én magamat akaram adni, azt a magamat, akire -állítólag-vágytál és szükséged volt.
Most haragszol rám, és arra sem méltatsz, hogy megmondd, hol hibáztam. Amiről tudok, azt beláttam, bocsánatot kértem. Ennél többet nem tudok tenni. És nem volt akkora hiba, hogy megszakíts velem minden kapcsolatot.
Szerintem ez nem barátság.
Nem kellene, hogy bántson, hogy elvesztettelek, mert ha ennyivel elvesztettelek, soha nem is volt igazán közünk egymáshoz. Mégis bánt. Nem mintha különösebben hiányoznál, csak nem ezt ígérted. Azt ígérted, hogy szólsz, ha megbántottalak, és nem tudok olyat tenni, amivel eljátszanám a szeretetedet. Ehhez képest most merőben más a felállás....
Igen, más vagy, mint amilyennek hittelek.
Én alapvetően nem hittem a barátság intézményében, de a kedvedért megpróbáltam. Hiba volt.
A barátság soha nem kölcsönös. Valamelyik félnek mindig fontosabb a másik, mint viszont. Én azt hiszem, hogy nekem voltál fontosabb.
Az a baj, hogy nem bírtál szólni, hogy terhedre vagyok. Megbeszéltük, hogy az ilyesmi nem tabu közöttünk, mindketten tudjuk, milyen helyzet a miénk.
Ha neked jobb így, legyen. Bánom is én. Talán nem is vagy akkora veszteség. Viszont ez az ítélet korántsem hízelgő rád nézve.
Engem egy kis ideig még bántani fog a dolog, lehet, hogy sokáig is...Majd elmúlik. Van, aki gyógyítson. Igen, ezt most azért mondom, hogy neked is fájjon, legalább a büszkeséged. És tudom, hogy téged nem gyógyít senki, és már hozzám is hiába fogsz jönni. Más tart igényt arra, amit te nem voltál képes elfogadni, és én örömmel adom.
Barátom, elcseszted a dolgot, velem te többet vesztettél, mint én veled.
De én is haragszom rád valamiért. Bemocskoltad az emlékeimet, minden, amit közösen éltünk át-amihez nekem óriási bátorság kellett, tudod jól-elvesztette a létjogosultságát.
Tudod mit? Tényleg csak eszköz voltál.
Rohantam hozzád, szálltam is
Emberként jöttem, kúsztam is
Nem maradt más, várni csak
Virradat-játékban állni csak
Talán holnap, talán nem
Talán veled Talán nem
Talán hiszem, talán nem
Talán igen, talán nem
Szétszakadok és nem érdekel
Nem értem meg hogy hova viszel
Nem érem meg, hogy megértselek
Meg kell, hogy feszítselek
Összeszorított fogaim alatt
Csikorog egyre a szabad akarat
Tehetetlen a gyűlölet
Megköti kezét a nem lehet
Talán holnap, talán nem
Talán Veled, talán nem
Talán hiszem, talán nem
Talán igen, talán nem
TUDOM, HOGY NINCSEN NÉLKÜLED
DE AZT IS, HOGY VELED NEM LEHET
Nem maradt más várni csak
Virradat-játékban állni csak
Talán holnap, talán nem
Talán Veled, talán nem
Talán hiszem, talán nem
Talán igen, talán nem
talán.......
(Mirage)
eltelt egy újabb nap, legyen egy holnapis
"Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd."
Bár ne akarnálak annyira!!!
eltelt egy nap...legyen egy holnapis
nem mondhatom már ki szavakkal, de kérlek ne add fel, harcolj, küzdjél,mardj életben. Az a 10 % oly kevés, és mégis sok!!!!!
Tegnap hazafele jövet a kórházból arra gondoltam hogy mi lesz velem ha elveszítelek, olyan nincs , nem veszíthetlek el.
KÉRLEK, KÉRLEK NE HALJ MEG!
Édes!
Ez igaz? holnap látlak?
Olyan hírtelen jött, el se tudom hinni, még örülni se tudok neki, úgy meglepett...
De azért fogok, nagyon fogok....:)
Megelőztél, Csillagszemű, megelőztél, megelőztél!!!:))))))))))))
Nem tudom elhinni, olyan kimondhatatlan jóóóó......
Április, hm, iszonyú messze van, de VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ízlelgesd az ajándékomat, drága, nekem elég addig a mai nevetésed.
Ábrándjaim szines világát, beárnyékolta szenvedés,hol a nap még szivembe süthet, immár egy parányi rés.
Hmmm.......szerencsére nem igy van....de szép.....