Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elpirulás
Létrehozva: 2003. november 4. 23:02
Nem tudom ki hogy van vele, de nagyon kellemetlen bir lenni, ha az ember elpirul. Én velem egyre többször és egyre érthetetlen helyzetben fordul elő. Ma 1 külföldivel és 2 másik magyarral kellett röviden megbeszélni valamit a munkahelyemen. Zavarban voltam, és folyamatosan elpirultam. Nem mondtak semmi rosszat, nem tettek félreérthető megjegyzést, nem volt semmi okom. Olyan kellemetlen. Mit lehet csinálni, hogy ez ne legyen. És soha nem tudom, hogy mikor és milyen helyzetben jön ismét. Rémes.
Négy szakaszt különböztetnek meg a kozmetológusok a bőrpír kialakulásánál, az első, amikor az arc hirtelen elpirul - ez nem okoz panaszokat, inkább bájos jelenség, főleg a fiatal lányoknál, jóllehet, egyeseket idősebb korban már zavar ez a hajlam. A második szakaszt gyulladásos bőrpírnek nevezik a bőrgyógyászok, amelyet másképpen állandósult eritémának is hívnak. Tünetei: kiterjedt piros foltok, érzékeny bőr, vérbőség, főleg az orcákon. A harmadik szakaszban megjelennek az apró, piros, vagy lilás erecskék és hajszálértágulatok. A negyedik szakasz a legsúlyosabb állapot: a pattanásokat olykor antibiotikumokkal szükséges kezelni.
Stangier és Heidenreich állítja, hogy jól gyógyíthatók a jellegzetes tünetek, melyekről az érintettek sokszor azt hitték, hogy megváltoztathatatlanok. Két évig tartott annak a diáklánynak a kezelése, aki idegenkedett a kapcsolatteremtéstől, és a menedzser - aki csak felolvasni merte előadásait, mert attól tartott, hogy különben dadogni kezd - néhány hónap elteltével képessé vált a természetes kommunikációra.
Ma azonban a szociális fóbiától szenvedők közül még kevesen fordulnak orvoshoz. A legtöbben az e fóbia következményeként kialakuló megbetegedések - depresszió, vagy szenvedélybetegségek - miatt keresik fel az orvost, holott panaszaik tényleges oka igen gyakran a szociális fóbia.
Stangier és Heidenreich állítja, hogy jól gyógyíthatók a jellegzetes tünetek, melyekről az érintettek sokszor azt hitték, hogy megváltoztathatatlanok. Két évig tartott annak a diáklánynak a kezelése, aki idegenkedett a kapcsolatteremtéstől, és a menedzser - aki csak felolvasni merte előadásait, mert attól tartott, hogy különben dadogni kezd - néhány hónap elteltével képessé vált a természetes kommunikációra.
Ma azonban a szociális fóbiától szenvedők közül még kevesen fordulnak orvoshoz. A legtöbben az e fóbia következményeként kialakuló megbetegedések - depresszió, vagy szenvedélybetegségek - miatt keresik fel az orvost, holott panaszaik tényleges oka igen gyakran a szociális fóbia.
A szociális fóbiában szenvedők attól félnek, hogy nagy nyilvánosság előtt blamálják magukat, vagy kínos tüneteket mutatnak - például izzadnak, reszketnek, vagy elpirulnak -, ami ma a pszichikai zavarok között az alkoholfüggőség és a depresszió után a harmadik helyen áll, de gyógyítható. A feltételezések szerint élete során minden tizedik embernél kial
Gyógyítható a túlzott félénkség
MTI
2004. április 1. , csütörtök 16:15
A szociális fóbiában szenvedők attól félnek, hogy nagy nyilvánosság előtt blamálják magukat, vagy kínos tüneteket mutatnak - például izzadnak, reszketnek, vagy elpirulnak -, ami ma a pszichikai zavarok között az alkoholfüggőség és a depresszió után a harmadik helyen áll, de gyógyítható. A feltételezések szerint élete során minden tizedik embernél kialakulhat ez a fóbia.
h i r d e t é s
A szociális fóbia valószínűleg olyan idős, mint az emberiség, de csak húsz éve kutatja a tudomány. A 80-as években az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is betegségként ismerte el ezt a pszichés zavart. A definíció szerint az ismeretlen emberekkel való találkozáskor fellépő természetes félénkség akkor válik kórossá, ha a félelem túlzott, tartós és jelentős mértékben befolyásolja a páciensek életét.
Étkezés közben is rettegnek
A szociális fóbia sokféle lehet. Kitörhet egy partin beszélgetés közben, a munkahelyen, vagy egy beszámolónál, de étkezés közben, vagy egy nyilvános vécé felkeresésekor is. Az érintettek attól rettegnek, hogy bizonyos helyzetekben valami olyat tesznek, vagy mondanak, amit mások kínosnak érezhetnek. Emiatt az illetők minden áron igyekeznek elkerülni a számukra félelmet keltő helyzeteket, és ezzel ördögi körbe kerülnek
akulhat ez a fóbia. A szerepjátékok segítenek
Itt kezdődik a megismerő (kognitív) magatartási terápia. "Lényege, hogy a biztonsági magatartást le kell építeni, és a személy eltorzult önérzékelését helyre kell állítani. Ehhez szerepjátékokban szimuláljuk azokat a helyzeteket, amelyekben a félelem jelentkezik" - magyarázta az eljárást a frankfurti kezelőorvos, Thomas Heidenreich. Az egyik segédeszköz a videó: filmezik a pácienst a szimulált helyzetben, és a felvétel megtekintésénél összehasonlíthatja torzult önértékelését a látottakkal. Aki attól fél, hogy elpirul, láthatja a szalagon, hogy normálisan néz ki, és nem vörös az arca - vagyis nem történt meg az, amitől retteg.
Az ok ismeretlen
Egyelőre nem tudni, hogyan fejlődik ki ez a zavar. A félénkségre való hajlam természetesen elősegítheti létrejöttét, de szerepe lehet gyermekkori traumás élményeknek - például az iskolai kinevetésnek, esetleg a szülők túlzott elvárásainak, vagy túlzásba vitt, állandó bírálatának.
A gyógycentrum. hu-n találtam ezt a cikket, olvassátok el, rólunk szól!
Félelem a pirulástól
A szakirodalomban a pirulást erytrofóbiának nevezik. Ez a jelenség rokona a lámpaláznak, a mások előtti szerepléstől való félelemnek. Ha valaki tudja, hogy bizonyos helyzetekben mindig elpirul, és előre fél ezektől, akkor már maga a félelem is kiváltja a pirulást, anélkül, hogy a rettegett helyzet bekövetkezne. Ez ördögi kört alakít ki: egyre gyakrabban lép fel a félelem és egyre intenzívebb a pirulás.
A többi fóbiához hasonlóan a pirulás is irracionális jelenség, ami szélsőséges esetben pánikká is növekedhet. Az illető csak akkor tudja elkerülni, ha kerüli a kiváltó helyzeteket.
Pszichikai háttér
A pirulás és a pirulástól való félelem mögött a pszichológusok számtalan okot találnak. A pirulás egyik magyarázata lehet, hogy feloldhatatlan konfliktus húzódik a természetes késztetés, az ösztönök és a lelkiismeret között. Tudattalan félelem él az emberben, hogy valami kiderül róla, ami miatt szégyenkezni kell.
Másoknál lehet, hogy a pirulás csak egy jellegzetes fizikai kísérőjelenség, de minél nagyobb figyelmet szentelnek neki, annál erőteljesebben nyilvánul meg. Végül már beépül az illető tudatába, és kisebb-nagyobb, többé-kevésbé állandó szorongást okoz.
Mit tehetünk a pirulás ellen?
Ha a pirulás csak alkalmanként fordul elő, nem érdemes foglalkozni vele. Minden ember más-más helyzetet érez sértőnek, megszégyenítőnek, kínosnak, és ezekben olykor elpirul. Ezt szerencsére nem is feltétlenül veszi észre a környezet, hiszen csak néhány másodpercig tart. Akinél a pirulás zavaró tünetté fejlődött, segíthet magán autogén tréninggel, önbizalom-fejlesztő gyakorlatokkal.
Átmeneti jelenség
Ha valaki kamaszkorában hajlamos a pirulásra, vígasztaljuk meg, hogy ez többnyire ugyanúgy eltűnik majd idővel, mint a pattanások vagy a mutáló hang.
Mikor beteges a pirulás?
Mindenkivel előfordulhat, hogy valamiért elpirul. Még az sem számít rendellenességnek, ha időnként félünk az olyan helyzetektől, amelyek pirulásra késztetnek minket. A pirulástól való félelem akkor válik betegessé, ha a szociális kapcsolatokat olyan erősen befolyásolja, hogy az illető minden helyzettől retteg, amiről feltételezi, hogy kínos lehet számára.
Az öröm és a harag
A pirulás nem csak a szégyen jele lehet. Az intenzív érzelem - a váratlan öröm vagy a hirtelen harag- is pirulásra késztethet olykor. Ha valaki a jelenség mélyebben fekvő okait szeretné felderíteni, segítséget kaphat a pszichoanalízisben.
Sajnos ez a gond a társas kapcsolataimra is ráveti az árnyékét, az nálam elképzelhetetlen hogy nyilvános helyre csak úgy beüljek beszélgetni bárkivel is, de még családi körben se nagyon merek senkivel sem szembeülni, ha lehet ezeket a helyzeteket messze elkerülöm
Szerintem nekünk marhára kevés az önbizalmunk! Azért a nagy pirulás. . :SSSSS
Kismackó!
Én is attól kapok idegbajt amikor megjegyzik, hogy de szép színem lett!!!
Én is rettentő sokszor elpirulok. .
A múlt héten anyukám nagyon beteg volt, de elküldött bennünket, hogy a bevásárlókártyáján vegyünk neki egy akkor akciós konyhai gépet. . . nekem kellett aláhamisítani a nevét. . .
tiszta vörös lettem az aláíráskor és a hugom még röhögött is ezen. . :((
Az a vicc, hogy rettegek attól, hogy becsipog nálam a kapu a szupermarketekben. . :) Pedig soha nem csentem el semmit, még meg sem próbáltam!!!! De ha csak közeledünk a pénztárhoz, már fülig vörös vagyok. . ha rámnéz egy security detto. . . .
Kicsit idegesítő. . :S:S:S:S
SZép hétvégét pirulósok! Próbáljuk süttetni magunkat a napon!!Hátha az segít. . bár az én fehér bőrömnek!!:))))
Kb. 3-4éve. De már egész jól tudom kezelni. amikor érzem, hogy el fogok pirulni próbálom elterelni a figyelmemet vmi másra. V csak arra gondolok, h mások is csak olyan emberek mint én, akkor miért kellene zavarba jönnöm. . Az esetek 50%ban már működik.
De azt én is rettenetesen utálom, amikor megemlítik, h "de vörös lettél". Sajnos szinte mindenki megemlíti!!Miért ilyen tapintatlanok az emberek?
Egyébként olvastam egy újságban, h külföldön van egy eljárás, melynek során az arcba injekcióznak egy szert, ami állítólag egész életed során megszünteti a pirulást. .
Hát jó lenne, ha ezt nálunk M. o-on is alkalmaznák!!
Egyetértek!! Tényleg úgy tűnik, hogy mindenkinek valahol a családi dolgokban keresendő a pirulás oka, ez számomra most már egyértelművé vált!!
És ez tényleg elég szomorú!
Rebeka: szerintem nyugodtan megmondhatod Anyukádnak ezt a dolgot. Szerintem még a te állapotod is javulhat ettől!! Legalább a teher egy részétől megszabadulsz ezáltal, mert azok a sérelmek amiket az ember magában tart, csak mérgezik a szervezetet, úgyhogy szerintem hajrá, és beszélj vele, legalább ő is felrébred egy picit!!
Ma voltak itt anyámék, és hát nem számítottam rá, hogy jön. Melegem lett, hirtelen/érdekes nekem mindig melegem van, ha így visszagondolok/, mert ment a sütő, de éreztem is, hogy elkezd a szívem hevessebben verni. Hát persze, vörös lett a fejem, bár egyáltalán nem voltam feszült állapotban!Mégis!Később, pont ezért, mert érezetem, hogy vörös a fejem, azzá feszülté váltam. A saját anyámtól.
Eltelt egy kis idő és megkérdezte, miért vagyok én ilyen piros. Melegem van?Nem tudom miért van, ilyen vagyok, és kész. Itt voltak kb. 2 órát, a fejem végig vörös. Miután elmentek, végigondoltam a dolgot, és odáig jutottam, hogy egyszerűen meg kellett volna mondani, minden burkolás nélkül, hogy szerintem miért lehet ez a "kellemes"dolog az én ismertetőjegyem. Nos, gondolkodtam, és arra jutottam mint mindig és amit már le is írtam, hogy pont ő végette. Mert mindig olyan kritikus volt velem, és egy jó szava sem volt hozzám. Szépen otthagyott apámnak miután elváltak, és sz. . . rám kb 15 évig. Mostanában többet találkozunk, de közelebb kerülni nem tudunk egymáshoz, és szerintem már nem is fogunk, mert ő nem változott semmit, nem érdekli mi van velem. Soha egy ölelés, vagy egy simogatás, vagy egy elismerő szó. Szerintem meg kellett volna mondanom neki, hogy a kérdésére jó velősen válaszoljak, hamár így megkérdezte. Szerintetek megmondjam neki????Ja és még valami!Miért van az, hogy aki ide beírogat mindenkitől azt olvasom, hogy az anyukája ültette el benne ezt az "érzést"?Pont attól a személytől, akitől önbizalmat erőt kellene kapni, és bíztatást. Szégyen ide, szégyen oda én mindig keserű szájízzel vagyok miután találkoztunk, mert mindig újra és újra megerősödik bennem az az érzés, hogy eltávolodtam tőle, és ez már visszafordíthatatlan. Értitek?
A vérnyomásom nekem is ingadozó, ha egy pici kis izgalom ér, már 150-160 környékén van!
Gondolod ez hozzájárul a vörösödéshez?
Bár nekem nem állandóan magas, úgyhogy szerintem én nem is kaphatnék rá gyogyit!
Egyszer kaptam rá Ataraxot, hogy legyek egy kicsit nyugodtabb, hát kevesebbet vörösödtem, de egy idő után tiszta letargiában voltam!
Rézi tök megértelek téged is , és tuti hogy óriási szerepe volt ebben, nálad is az anyukád viselkedésének!Pedig tudom hogy nélkülem írtó nehéz lenne a családomnak, most amíg itt vagyok , észre se veszik ha csinálok vmit!Ugylátszik erre a vörösödésre is kezd fényderűlni!
Sokat gondolkozom én is azon hogy miért pont én vagyok ilyen béna, és már arra is gondoltam hogy nálam az is problémát okozhatott gyerekkoromban, hogy anyám idegenekkel egész másként viselkedett, mint otthoni környezetben, volt olyan családi öszejövetel ahol gyerekként jól elszórakoztattam a családot, amin anyámmal együtt mindenki jókat nevetett, vendégség után pedig váratlanul leszidott a buta viselkedésem miatt. Ha pedig nem nagyon szólaltam meg, akkor azért szidott le hogy miért voltam mafla, bezzeg a többi gyerek. . .
Anyám társaságában sajnos később sem éreztem magam jól, és lehet ilyenek miatt is van az hogy annyira zavarbajövök ha valaki hozzámszól, és sokszor hirtelen nem is tudom hogyan kellene viselkednem semmitmondó helyzetekben . Mit gondoltok erről?
Nagyon rég írtam már ide (még mindig nincs net otthon). Máshonnan meg nem nagyon tudok, mert nem akarom, hogy kiderüljön miről írogatok nektek!Látom nagyon sok hozzászólás született. Még nem tudtam mindet elolvasni:-( Az agykontrollt elvégeztem, most próbálom hasznosítani és priogramozni, hogy ne piruljak el. . . több-kevesebb sikerrel. Tudjátok írtam, hogy pszichológushoz is jártam. Kb. 5 alkalommal voltam, utána nagy meglepetésemre azt mondta, hogy többet ne menjek!Kicsit meglepődtem, mert azt hittem többször kell majd járnom, de szerintem már nem tudott többet segíteni rajtam. Végülis kiderült az OK. A szüleim balhzásai miatt alakult ki bennem a pirulás. Kicsit hosszú lsztori, de a lényeg, hogy kb. 2, 5 éve mindketten megcsalták egymást és nagyon csúnyán veszekedtek nap mint nap. A válásig is eljutottak de aztán mégis rendbejött minden. Mindeközben engem megpróbáltak felhasználni, hol kém voltam, hol bizalmas barát. Egyszóval felcserélődtek a szerepek ez bennem kialakított egy védekező reakciót. A pirulásom az ő szégyenüknek a leplezéseként jött elő, vagyis nekik kellett volna úgymond szégyenkezniük vagy zavarban lenniük, ehelyett én vettem magamra e szerepet. . . . Hát röviden ennyi, lejárt a 20 percem a Burgerben:-))Remélem mihamarabb megint írhatok Neketek!Szaisztok!!!!
Ma megint nagyon "lobogott" a vérem, szembetalálkoztam a folyosón egyik munkatársammal, megszólított és ahogy megálltam, nyaktól felfelé szép lassan elkezdtem forrósodni. Legalább két percbe telt mire levonult a bíborszín a fejemről. Szerencsére ez a kollega tapintatos volt , nem tett semmi bántó megjegyzést . Az a baj hogy ilyen eset után egy ideig alig merek megszólalni