Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elpirulás
Létrehozva: 2003. november 4. 23:02
Nem tudom ki hogy van vele, de nagyon kellemetlen bir lenni, ha az ember elpirul. Én velem egyre többször és egyre érthetetlen helyzetben fordul elő. Ma 1 külföldivel és 2 másik magyarral kellett röviden megbeszélni valamit a munkahelyemen. Zavarban voltam, és folyamatosan elpirultam. Nem mondtak semmi rosszat, nem tettek félreérthető megjegyzést, nem volt semmi okom. Olyan kellemetlen. Mit lehet csinálni, hogy ez ne legyen. És soha nem tudom, hogy mikor és milyen helyzetben jön ismét. Rémes.
Szia!
Remélem Neked is segít majd valamennyire, ha csak olvasgatod is a hozzászólásokat, vagy megosztod másokkal a saját problémáidat... Én abszolút megértelek, nálam pontosan ugyanezekben az helyzetekben keseríti meg az életem ez a fóbia. (a munkavállalás területére gondolok) Nem egyszer előfordult, hogy lehetőségem lett volna olyan állásra, amit mások gondolkodás nélkül, örömmel elfogadtak volna, anyagilag, karrier szempontjából óriási előrelépés lett volna az életemben, de nem "tudtam" elvállalni... Pontosan úgy éreztem, ahogy Te is leírtad... és elmenekültem előle. Abban is megegyeznek a "tüneteink", hogy ha hirtelen kapok valamilyen másféle feladatot, vagy véleményt kell mondanom, vagy önálló döntést kell hoznom, szóval olyan helyzetbe kerülök, amire nem tudtam előre felkészülni, egyből jön ez a "pánik". A szívem kalapál, remeg a kezem, teljesen leblokkolok, egy normális mondatot nem tudok kinyögni... és bárcsak ezek lennének... de nem - jön még a vörösség, a nyakamtól a fülemen keresztül a homlokomig... Ilyenkor meg arra tudok csak gondolni, hogy te jó ég, most azt gondolhatják rólam, hogy idegbeteg vagyok vagy nem normális...
Szóval remélem segít majd Neked is ez a fórum, én ahogy már írtam valamennyire jobban érzem magam, hogy nem vagyok annyira egyedül. A környezetemben még nem találkoztam olyannal, aki ezzel a problémával küzdött volna... senkivel nem tudtam "ezt" megosztani.
/a pirosítóval kapcsolatban... hát sajnos nekem az aztán nem segít :(, ahhoz az egész fejemet be kellene pirosítani :-)/
Szia Mini!
Jó hogy itt vagy. Minden egyes emberrel, még ha ez furcsán is hangzik, jobban érzem magam, mert látom, sokan élnek még így mint én, ilyen érzésekkel, félelmekkel. Sajnos ez a topic elég kihalt már, én is későn találtam rá, de mindenképpen tanulságos végigolvasni a hozzászólásokat.
Legyen szép napod
Ja, és már péntek van 
Sziamiaúúú!
Örülök, hogy vagytok, mert így nem vagyok egyedül.
Három hónapja dolgozok és sztem egyre jobban oldom meg a face-to-face helyzeteket.
Tippjeim az elpirulásra:
- reggelente pirosító, amitől eleve magabiztosabb leszek, mert ha elpirulok, kevésbé látszik
- mondogatom magamnak, hogy dögös csaj vagyok, a többiek pedig idióták és hogy jönnek ahhoz, hogy akárcsak megszólítsák fantasztikus személyemet
- az alapozó sztem sem jó ötlet, mert az inkább fehérít és kiegyenlíti a bőrszínt, ami által méginkább látszik.
Köszönöm, hogy itt lehettem és meghallgattatok.
Még visszanézek.
Elolvastam a történetedet. Nem is tudom, milyen érzést keltett bennem. Úgy értem, teljes mértékben átérzem a helyzetedet, és ijesztő valahol a saját életemet is viszontlátni benne. Én veled ellentétben elkezdtem az egyetemet, de belefáradtam a sok megalázó (számomra legalább is az volt) szituációba. Nem sok volt már vissza, de mind mentálisan, mind pedig lelkileg belefáradtam. Ez az egész pirulós/vörösödős dolog...áhhh...más, aki nincs benne, el sem tudja képzelni...miért nem inkább elsápadunk?
Komolyra fordítva a szót, és konkrétabb tényekkel élve, egy nyelv szakra jártam, ott -gondolhatod- sokat kellett kiselőadást tartani, órán megszólalni, ami rendre kudarca fulladt. Főleg, amikor improvizálni kellett. Egy kiselőadást be lehet gyakorolni...akkor csak amiatt érzem jól magam, hogy máris piros vagyok, ha ki kell állni a többiek elé, de ha hirtelen feltesznek egy kérdést, vagy a véleményemet kell elmondanom, akkor kész..nem jönnek a szavak és teljesen összezavarodom.
Munka? Most éppen valami olyat végzek, amivel eddig háttérben tudtam maradni. Ezelőtt egy multinál dolgoztam, ahova éppen a nyelvtudásom miatt vettek fel. Ahogy teltek a hetek, és a munkám hatékonynak bizonyult, rám akarták bízni egy külföldi projekt vezetését, amivel együtt járt volna, hogy kapcsolatot ápoljak a kinti cég vezetőivel. Ez persze annyit jelent, hogy mindenki előtt meg kellett volna szólalnom konferenciabeszélgetések és egyéb telefonos csevegések alkalmával. Ez engem annyira megrémített, hogy hanyatt homlok menekültem ettől a cégtől, pedig szerettem ott dolgozni.
Úgy gondolom, velem kapcsolatban is igaz, hogy az életem minden területét megkeseríti ez a dolog. Segítségért jöttem ide, és nagyon remélem, hogy jelent majd egy kis előrelépést, hogy megoszthatom a gondom olyanokkal, akik értik, miről beszélek, nem csak legyintenek és elbagatelizálják az egészet.
Szia mope,
Pár hozzászólással előbb, ha jól emlékszem a 409-ben leírtam az én történetem...
Már sokaktól hallottam, hogy elég drasztikus a xanax, én még nem éreztem olyan durvának, bár lehet, hogy csak én nem tudok róla... : ) Mondjuk én "csak" a 0,25 mg-t használom, dehát muszáj valamit, hogy egyáltalán be tudjak menni a munkahelyemre. A hétköznapokban megpróbálom kerülni az olyan helyzeteket ahol ez előjöhet, de dolgozni meg csak muszáj... Én sem szeretnék a gyógyszerekhez hozzászokni, próbáltam már mindenfélét, gyógyteáktól kezdve a homeopátiás szerekig, semmi sem használt... Te hogy oldod meg a munkahelyeden, vagy a suliban? Olyan kellemetlen...
Szia ashila,
Én egy helyi pszichológust kerestem fel. Úgy éreztem, nem hogy javított volna a helyzeten, de még rontott is, mert szinte semmiről sem beszélgettünk, így módjában sem állhatott a dolgok gyökerét megfogni. Rögtön meditatív technikákat tanított, amitől szerintem jobban ellazult, mint én. Persze én úgy gondolom,csak rossz embert találtam meg, és valószínűleg szerepet játszott az is, hogy anyukám ismerte a nőt. Most megpróbálok valaki mást találni.
Jajjj, hogy bírod a xanax-ot. Én ismerem, mert nekem van egy örökölt szívbillentyű zavarom, ha rosszul vagyok, nyugtatóval állítják helyre a pulzusom, de a xanax-tól én kifekszem, nekem az lórúgás.
Szeretném a problémámat gyógyszerek nélkül megoldani.
Hogy vagy? Te tudod, mitől alakult ez ki Nálad? Ne haragudj, ha ismételned kellene magadat, még nem tudtam minden hozzászólász elolvasni.
Mope
Szia mope!
Én is régóta tervezem, hogy szakemberhez kellene fodulni, de az előző hozzászólások alapján kételkedem benne, hogy lenne értelme... Te kihez fordultál, pszichológushoz, kineziológushoz vagy ideggyógyászhoz? És hogy érted azt, hogy a lehető legrosszabb történt és kontár volt?
Előző hozzászólásomban írtam, hogy új munkahelyem lesz... Nos, már elkezdtem, és lekopogom... a xanax nálam működik... Igaz nem 100 %-os, reggel mielőtt elindulok beveszek 1 szemet, mikor megérkezem felet... eddig csak 2-szer fordult elő, hogy éreztem kezdek vörösödni a nap folyamán, ilyenkor bekapok fél-1 szemet. Szóval egy munkanapot 2 xanax-al kibírok, egyszer kellett 3-at bevennem.
Sziasztok!
Eddig néma olvasója voltam a hozzászólásoknak, még a végére sem jutottam, de bejegyzésre bírtam magam. Először is, el sem tudom mondani, hogy nekem mennyit segített a puszta tény, amely persze egyikőnket sem tesz boldoggá: nem vagyok egyedül, más is küzd ezzel a problémával. Talán a küzdelem a legjobb szó rá, mert először próbáltam tudomást sem venni róla, persze ez az általatok is említett, "milyen piros lett az arcod"megjegyzések miatt nem működött. Próbáltam beletörődni, majd küzdöttem ellene és egy sorscsapásnak éreztem. Aztán megtörtént a lehető legrosszabb. Szakember segítségét kértem, aki inkább csak kontárnak bizonyult. Egyáltalán nem ástunk a dolgok mélyére, rögtön a meditáció technikáira próbált megtanítani. Hiszen még elengedni sem merem magam, nem tudom, mikor voltam igazán felszabadult utoljára. Egyébként 24 éves vagyok. Lassan szeretnék babát vállalni, de úgy érzem, először magamat kell rendbe hoznom, csak utána gondolkodhatok ezen...
Hát, röviden ennyi lenne az én történetem... Ha választ nem is kapok, hisz már régi ez a topic és mostanában nem is valami aktív, akkor is megérte és köszönettel tartozom nektek :)
Jé,megint él a topic?
Pár hónapja még én is itt öntöttem ki a bánatom,ami azóta is fennáll. Mi más,mint a pirulás. Néha jobb,néha kevésbé,és nem tudok mit tenni ellene. Van,amikor váratlan helyzetekben,amikor nem is kéne,hogy elpiruljak. Szörnyű.
Nice@angel mi van veled? Bocs,hogy nem jelentkeztem,annyi minden történt azóta. Jól vagy?
Sziasztok..
Észrevettétek? Ma öt éve indult a topik.
Sziasztok és köszönöm a hozzászólásaitokat!!! :-)
Hát igen, ezeken a rendezgetéseken, másmerrefordulásokon már túl vagyok, én mindig a táskámban próbáltam valamit keresni, hogy jó mélyen bele kelljen "bújni", és úgy tettem mintha nem találnám amit akarok... :-))) De ha nekem jön a "roham" akkor az egy darabig el is tart, hiába próbálom elterelni a figyelmem, másra koncentrálni, mert csak az jár a fejemben, hogy jajj neeee....
Annyira bosszant, hogy igen, én is tisztában vagyok vele, hogy le kell *arni mindent, minek akarok én másoknak megfeleni, és ne törödjek semmivel, de mégsem tudok ellene tenni semmit. Ráadásul olyan emberek előtt (pl. előző munkahely), akiket emberileg egy nagy nullának tartok, akik véleménye semmit nem jelent nekem, akiknek elég szánalmas lehet az életük, ha az a legnagyobb örömük az életben, hogy másokat alázzanak. Az ilyen emberek előtt miért tudok "megsemmisülni"?
Szia!
Megértem a gondodat, én is nagyon sokáig szenvedtem ettől!
Úgy próbáltam úrrá lenni a helyzeten, hogy amikor éreztem, hogy kezdek elpirulni, mindig elfordultam másfelé, lehajoltam, valamit rendeztem, igazgattam, stb. Így hamarabb elmult.
Azóta nem pirulok!!
próbált6am másra figyelni, és ettől gyorsabban
szia...
Igen de az ideggyógyász és a pszihiáter nem ugyanaz.
A lélekfurkászban én sem hiszek. Igedgyógyászhoz TB alapon is mehetsz, és nem kell évekig járni.
NE ADD FEL!!!
Sziasztok...
Köszönöm vena1 a biztatásodat, jól esett, hogy válaszoltál... Ezen már én is gondolkodtam, hogy nekem is van egy testvérem, aki normális lelkiállapotú, pedig mi is egy családban nőttünk fel, ugyanazok a szociális ingerek értek, akkor én miért lettem ilyen? Szerintem ez biztos még azzal is összefüggésben van, hogy ki milyen erős ideg- ill. lelkiállapotú, mennyire érintik a gyerekkori traumák, ami viszont már genetikai adottság. Mindenkit hordoz magában lelki sérüléseket, de máshogy dolgozzuk fel. Van aki erős, magabiztos és nagyhangú álca mögé rejtőzik, van aki meg befeléforduló, önmarcangoló személyiség lesz...
Én általában használok alapozót, de nekem ez egyáltalán nem segít, sőt... néha még rosszabb is, mivel úgy érzem "megfullad" a bőröm alatta, ha már eleve érzem, hogy emiatt szorongok. Ilyenkor semmiféle nyakláncot, sálat nem tudok elviselni magamon, mert nekem mindig a nyakamnál kezdődik, aztán terjed felfelé. Valaki írta egyik hozzászólásban, hogy olyan mint a klausztrofóbia, én pont ugyanígy vagyok vele: Főleg zárt helyen jön rám, és olyan helyzetekben, amikor nem tudok csak úgy eljönni onnan. Ha tudom, hogy bármelyik percben otthagyhatom az egészet, van "menekülési" út, semmi bajom.
Ti milyen "praktikákat" használtok még? Nekem már nincs nagyon más ötletem, és tényleg kihat az egész életemre. Olyan kellemetlen, amikor pl. férfiak előtt elvörösödök közel 30 éves létemre, azt hiszik, hogy miattuk vagyok zavarban, pedig mindenki előtt vörös leszek. Legszívesebben elsüllyednék ilyenkor...
A műtétről is hallottam már, de hát csekély vigasz, hogy Angliában van egy ilyen méregdrága műtét, úgysincs semmi esélyem... :(((
Egyszer elmentem kineziológushoz, de ahogy valaki már írta, nekem is olyan humbuk félének tűnt... Igen, elmondta, hogy önbizalomhiány stb, stb, ezt én is tudom, de attól még hogy megnyomkodja pár helyen a csuklómat és ingázik egy kicsit nem hiszem hogy jobb lesz. (nem is lett) Pszichiáteren is gondolkodtam, de valaki fenntebb írta, hogy egy csomót költött rá, de mégsincs semmi javulás. Persze vannak orvosok között is különbségek, de most nekem nincs olyan anyagi lehetőségem, hogy egyik helyről a másikig járjak, amíg egy jó dokit kifogok... :(
sziasztok..
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy a gyerekkorban elszenvedett megaláztatásoktól lettem pirulós és ezért nincs elég önbizalmam. Viszont a többi testvérem (3)- akik közül talán én vagyok a leg megabiztosabb- egyik sem pirul. Pedig egy asztalnál nőttünk fel.
Szerintem kell lenni az idegrendszerben valami zavarnak ami előidézi a pirulást. Valaki írt is erről kicsit előrébb a topikban, hogy volt ideggyógyásznál és felírtak neki egy bogyeszt.
Szóval arra gondolok, hogy nem reménytelen a helyzet. Angliában műtétet is végeznek ilyen esetben, csak nagyon drága. Úgy tudom, hogy egy ideget elvágnak a nyakban és többé ha akarsz se tudsz elpirulni.
Sziasztok!
Hát mondanom sem kell én is ezzel a bajjal küzdök...
Én 21 éves vok és olyan 15 éves koromban jött először ez a zavarba jövősdi még középsuli elején.
Tökre nemértettem miért, mert azelött minden normális volt nemjöttem zavarba pedig kicsit zárkózottabb tipus voltam mindig is.
Olvastam többen irták h a szülők miatt, vagy alapjában véve rossz, múlbéli családi dolgok miatt jöhetett ki ez náluk mondjuk nekem sem volt a családi életem sose százas...
Nekem konkrétan már a társalgással is gondjaim voltak, ha rámnéztek,égtem.Legyen az ismeretlen vagy akár a családom...
Sosem tudtam miért történik és mért mért érdemlem ezt és nekem is megkeseritette az életem mert még néha ha belegondolok itthon is képes voltam egymagam elpirulni...akkor betelt a pohár és mivel utálom ha bámulnak márpedig tök hülyének éreztem magam mindig emiatt, szóval elkezdtem festeni magam mert ugygondoltam inkább alapozót használok és elrejtem az érzelmeimet amiket szégyellek.Pláne h senki nem szenvedett ebben a környezetemben csak én.Sőt évek óta most beszéltem a napokban erröl egy jóbarátommal aki persze megértette.
Az h festem magam (mert a mai napig festem)ugyan gyökeresen nem szüntetett meg semmit sőt festék nélkül az utcára sem léptem ki szinte soha se suliba se munkahelyre,viszont elég nagy szinten visszavett a vörösödések gyakoriságából biztos azért mert éreztem h "biztonságban" vagyok az emberek tekintetétől persze rengetegszer ugyanugy zavarban voltam csak épp nem jeleztek vissza h látnák ezt és nem szóltak be ahogy azt azelött tették.
Viszont hiszem h ez bizony erősen az önbizalomhiány jele bár nem feltétlenül de az hogy képtelen az ember normálisan kommunikálni az emberekkel az ilyesztő!
Örülök h rátaláltam erre a témára itt a fórumban bár tudom h az nemsok vigasz h énis leirtam a problémáimat hisz itt mindenki ezzel küzd.
Remélem sikerül legyőzni egyszer ezt a pirulást és én is teljes életet élhetek bármifajta smink nélkül...
Szia ashila!
Őszintén megértelek. Hasonló cipőben járunk, pedig én már nem vagyok egy mai csirke.
Csak azzal tudlak vígasztalni, hogy az olyan patkány emberekkel nem kell foglalkozni, akik élvezik a zavarodat.
Szard le őket jó magasról.
Sziasztok...
Én eddig csak bele-bele olvasgattam a hozzászólásokba, tegnap viszont az elejétől a végéig végigolvastam mindet... Néha nevettem, teljesen magamra ismerve, mintha csak én írtam volna egy-egy hsz-t, néha viszont nagyon elszomorodtam milyen súlyossá tud fokozódni ez a fóbia, és mennyire tönkre tudja tenni az életünket. Szívesen hallanék nice@angel felől, hogy alakult az élete, segített-e a pszichiáter és a munka??? Remélem minden rendben!!! Noldi hozzászólásait is szívesen olvasgatnám még, sikerült-e leküzdeni ezt a bezártságot, hisz Ő is írta, hogy nem hagyja magát, megmutatja csak azért is!!! Nekem sokat segített, hogy olvasgattam a hozzászólásaitokat, "kicsit" már ettől is jobban vagyok. Nem nagyon tudok erről beszélni senkivel, ezért gondoltam én is leírom a saját történetemet, talán ettől is egy kicsit megkönnyebbülök. 29 éves vagyok, kb. 10 éve súlyt ez az átok.. Soha nem voltam az a társaság közepe típus, soha nem volt önbizalmam (ennek tudom az okát is, én sem egy mintacsaládból származom) a középsuliban én is úgy voltam vele, hogy simán 5-re lefeleltem volna, de inkább azt mondtam, hogy nem készültem, nehogy ki kelljen mennem, stb. Pedig akkor még nem is voltam annyira pirulós. Egyszer-kétszer előfordult, de akkor még nem zavart annyira. Az első súlyosabb eset az érettségin következett be. Szóbelin, amikor pár embert behívnak, és amíg a másik beszél, neked van időd készülni. Na, nekem ekkor lett vörös a fejem először, amikor még csak ültem és írogattam, hogy mit mondjak. Nem tudom, hogy nézhettem ki, valószínű a nyakamtól az orromon keresztül a homlokomig vörös, de lehet hogy lila lehettem, az egyik tanár megkérdezte, jól vagyok-e? Hátulról a többi osztálytársam halk kacaját hallottam. Na, nekem innen kezdődik...
Onnantól kezdve ugyanazok a tüneteim, amiket Ti is felsoroltatok, bárhol,bármikor jöhet, stressztől függetlenül. Illetve van még egy tünetem, amiről még nem olvastam: egy kicsit borderline is lettem, csak én nem olyan helyeken sebzem meg magam ahol nem látszik, hanem a fejemen. Amikor nagyon elvörösödök, teljesen leszívja az energiámat, ilyenkor magam ellen fordulok, nem tudom miért... Valaki írta, hogy felpofozta saját magát. Hát én nem pofozom: ököllel vágok a saját arcomba. Meg valami éles eszközökkel karcolgatom, ilyenkor azt gondolom, hogy majd nem a vörösségemre fognak figyelni, hanem a "sebeimre", és mondhatom azt, hogy véletlenül beütöttem stb... Félek, hogy kezdek bekattanni. Volt pár évem amikor javult az állapotom, volt munkám amit megszoktam, már nyugtató nélkül tudtam bemenni, szinte alig fordult elő pirulás. Aztán megszűnt a munkahely. Pár hónapig nem volt állásom, de jó állapotban voltam, interjúkra jártam pirulás nélkül... Aztán akadt egy állás... Egy hónapig voltam ott, de sikerült visszakerülnöm ugyanabba a régebbi állapotomban. Ugyanis a kedves főnökasszonynak kedvenc időtöltése volt a többiek megalázása... úgy mindenki előtt... Neki semmi nem volt jó, bármit, bárhogy csináltál, persze ok nélkül, ebben lelte örömét, ilyenkor összehívott mindenkit, és mindenki előtt leégette az embereket.. És akkor jött nekem egyik nap megint a vörösödés... Reggel jött, és a 8 órán keresztül lángolt a fejem, nem tudtam mit csinálni. A nő meg csak röhögött, jó hangosan, hogy mindenki hallja és közben a megjegyzéseivel alázott és alázott. Hazamentem, és soha többet nem voltam képes betenni a lábam oda, bárhogy is kellett a pénz. Most fél éve nincs munkám, én is elszigeteltem magam, alig járok valahova, hetekig ki sem teszem a lábam itthonról. Nincs senkim. Jövő héten kellene kezdenem egy új helyen, az interjún vörös voltam, tudom hogy megint az leszek. Közben az alkoholhoz nyúltam, én még itthon is feszült vagyok, ilyenkor 1-2 pohár bort megiszok. Ha ismerősökkel néha találkozok, előtte muszáj 1-2 kupica töményebbet bekapnom, hogy egyáltalán normálisan tudjak viselkedni. Persze hivatalos helyre, vagy a munkahelyen ezt nem kockáztatom meg, ilyenkor marad a gyogyi: seduxen, ami nem használt semmit, most szereztem xanaxot, persze nem én mentem orvoshoz. Előbb még elfelejtettem írni, az előző munkahelyemre már csak úgy tudtam bemenni reggelente, hogy reggel meghánytattam magam, így kicsit megkönnyebbültem. Szóval ez van velem, nem tudom hogy alakul tovább...
Olyan jó ez a kis topic, írjatok még légyszi!!! Olyan jó olvasgatni, ez nekem segít kicsit...
Balázs88, én kíváncsi lennék a te történetedre is, ha van kedved írd le neked milyen helyzetekben jön elő, mikor kezdődött stb, és hogy sikerült-e megbeszélned a pároddal!!!
Hali. tudom hogy ritka errefelé egy fiú, mert visszaolvasgattam dehát mit tegyek nekem is ez a problémám és itt elég sok sorstársam van ha jóllátom:)
sajnos páréve már engem is kínoz ez a dolog és most ment rá a 9 hónapos kapcsolatom is:( nemmondtam el senkinek, de most úgyérzem neki elfogom mondani és hátha megérti hogy mivan velem és talán újra kezdhetem vele:(
ha valakinek van valami tapasztalata ezzel a cuccal akkor írja le mert már nagyon unom ezt az egészet:(
Sziasztok!
Újból én...
Van egy új álláslehetőségem, de már most stresszelek, hogy mi lesz... Valami gyors és hatásos segítségre lenne szükségem, szóval Banyesz vagy Szeff, ha olvassátok, légyszi írjátok meg, hogy hatásos az a krém, érdemes megvenni? Nem vagyok valami jól eleresztve, most nem tudok feleslegesen pénzt kidobni. A neten találtam még különböző homeopátiás szereket, mint pl. az Argentum Nitricum, ami a leírás alapján pont jól jönne: szorongás, önbizalomhiány, elpirulás... stb... Valaki próbálta már, hatásos? Megköszönném a segítségeteket!!!