Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkahelyi kapcsolatok
Torolt_felhasznalo_416427
Létrehozva: 2003. november 4. 19:15
sziasztok, sok építő hozzászólást olvastam már a fórumon, talán tud valaki tanácsot adni.
a csoportomban úgy érzem, a periférián állok. ha próbálok beszédtémákat felvetzni, vagy mesélni magamról, úgy érzem, érdektelenségbe ütközöm. (nem minden esetben, de általánosságbvan igaz). pláne, ha magamról mesélnék valami pozitívat, valami sikert, élményt, stb. mintha nem érdekelné az egyént, akinek mesélném. most már ott tartok, hogy alig beszélek magamról, akár pozitív, akár negatív eseteket, történéseket. megvisel ez az egész, mert nem találom a helyem. szeretem a feladataimat, de valahogy nem érzem elismerve magam. persze, ha megkérdeznék valakit, nem ezt mondaná. unalmában úgyis rávágna valami bagatell dolgot.
Próbáltam már szóbahozni a dolgot, de nem volt kedvező a fogadtatás...
Szeretném, ha bárki megosztaná velem tapasztalatait, hogyan tudta leküzdeni ezt a helyzetet..
a csoportomban úgy érzem, a periférián állok. ha próbálok beszédtémákat felvetzni, vagy mesélni magamról, úgy érzem, érdektelenségbe ütközöm. (nem minden esetben, de általánosságbvan igaz). pláne, ha magamról mesélnék valami pozitívat, valami sikert, élményt, stb. mintha nem érdekelné az egyént, akinek mesélném. most már ott tartok, hogy alig beszélek magamról, akár pozitív, akár negatív eseteket, történéseket. megvisel ez az egész, mert nem találom a helyem. szeretem a feladataimat, de valahogy nem érzem elismerve magam. persze, ha megkérdeznék valakit, nem ezt mondaná. unalmában úgyis rávágna valami bagatell dolgot.
Próbáltam már szóbahozni a dolgot, de nem volt kedvező a fogadtatás...
Szeretném, ha bárki megosztaná velem tapasztalatait, hogyan tudta leküzdeni ezt a helyzetet..
Köszönöm, ez jólesett.
Azt hiszem, a feszültség volt az oka, ami mostanában a csoportban megtelepedett. . érdekes!
kb 30-an vagyunk ebből hárman csajok. az egyik férfi kollegám pl mindig hozza a kiskertjéből a paradicsomot, padlizsánt, cukkinit. ki mit kedvel. :-)
aztán előfordult hogy amikor az egyik kollegám betonozott a leendő háza előtt nem tudott elég sűrűn menni locsolni a betont, erre a másik kollegám (kb 3 házzal arréb lakik) szó nélkül átment és meglocsolta neki, naponta többször is.
meg úgy alapból nagyon jó fejek. az átlag tíz fős ebédeket sem hagynám ki semmi pénzért. jajj ha nekem innen el kell majd mennem. . . de fogom utálni.
coty: nem feltétlen veled van a baj. idomulnod kell a csoporthoz, ha ők nem dumálósak akkor mással kell beszélgetned, munkahelyen kívül. :-) ez van. . .