Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harapás - bölcsiben
Létrehozva: 2008. február 20. 09:20
Kedves Mindenki,
Tanácsot szeretnék kérni olyan szülőktől, dadusoktól, bárkitől aki találkozott hasonló problémával és tud valami jó megoldást.
Kisfiam két és fél éves. Fél éve jár bölcsibe (családi napközi valójában - nem a megszokott állami bölcsi). Jól érzi magát, eddig semmi probléma nem volt vele. Kb. a dackorszak kezdetével kezdődött nála egy probléma kb. egy hónapja, hogy elkezdte a bölcsis társakat harapdálni. Ha meg akarja szerezni a játékot akkor harap.
Otthon nem csinál ilyet, nem szokott harapni. Dadusok panaszkodnak nekem és én nagyon szeretnék segíteni, de amikor este büntetem otthon akkor másnap még inkább csinálja. Azt gondoltam, hogy ezt a problémát akkor kellene megoldani amikor éppen csinálja, de én akkor nem vagyok ott. Hogyan tudok segíteni ebben? Találkozott valaki ilyennel? Mi okozhatja?
Kicsi fiam egyébként kiegyensúlyozott okos gyerek, bár iszonyatosan akaratos, de eddig mindent sikerült vele megbeszélni. Ha rossz büntetem (sarokban - büntetőszékkel), de ez elég ritka. Apukájával is nagyon jól megértik egymást, tényleg jó a kapcsolatunk. Sosem ütjük meg, nem használunk erőszakos eszközöket a nevelésben. Persze kezdő szülők vagyunk, hiszen első gyerek... tehát lehet, hogy valamit rosszul csinálunk.. de vajon mi lehet az? Van valakinek ötlete?
Tegnap nagyon mérges lettem egyik dadusra aki már azzal fenyegette a fiamat, hogy ráüt a szájára. Egyáltalán nem pártolom a gyerek verését és azt gondolom, ha esetleg idáig fajulna a dolog akkor nagyon gyorsan keresek másik bölcsit (ami tudjátok nagyon nehéz dolog, hiszen örülni kell ha találunk még ilyen fizetős megoldást is a gyereknek)
Elsősorban javaslatokat várnék olyanoktól akik találkoztak hasonló problémával, hogyan tudok segíteni a dadusoknak és megoldani a problémát?
Nagyon köszönöm előre is
Mammamó
Ez akkor igaz ha nincs elmagyarázva neki a dolog.
Ez úgy van hogy a gyerek véletlenül megüt akkor azt modnod neki "ejnye ejnye" aztán ugrik egy nagyobbat és már valahol tudatosan üt meg, akkor azt mondod "na vigyázz, ez fáj, nem szabad" ekkor jön a következö ami már teljesen tudatos, "és ilyenkor hiába csinálsz bármit hiába magyarázod szépszóval a gyerek már pofoz, és szinte kikapcsol az agya amíg egy eréjesebb kiáltás vagy egy kézrecsapás nincs. jobb esetben elszégyenli magát, és megtudod neki magyarázni hogy ez fa´j neked és nem szabad, rosszabb esetben a gyerek fölthöz fágja magát és ordít amíg már szinte leveg´öt sem vesz.
Azt próbálta már a gondozónő?
Egyébként én azokat a gyerekeket jobban sajnálom, akiket megharap a Kisfiad.
Így aztán ha mégsem megy másképp igenis, rá kellene egy kicsit ütni a szájacskájára, mert az azért nem megy, hogy vele mindenki megértő legyen, de ő meg szétharapja a társait.
Egy ekkora gyereknek már igencsak fájdalmas a harapása!
Nekem 1 éves a lányom, de olyan fogai vannak, mint a tű.
Ez nem generálja a többi ütést... Ne keverjétek már össze a péppé verést a kézrecsapással.
A te gyerkőcödet bántották vagy bántják a bölcsiben? Mit tettél ennek a megoldására? Jelezted a problémát vagy elfogadtad, hogy el fog múlni? Vagy próbáltad a gyereknek elmagyarázni, hogy meg kell védeni magát?
Ez nem igaz, a szomszéd család nem veri egymást a szülök igen békések és alapból rendes család, csak a gondolkodási módjuk az hogy ha a tanár rosszat modn a gyerekröl akkor a tanár köcsög, és így a gyerekben is ezmarad.
Szeretik a gyerekeket, és tényleg rnedesek, nagyon jó a kapcsolatunk, de a gondolkodásukkal nem értünk egyett, pedig nagyon rendesek.
ha nem érdekli a téma, előveszi a magnóját és bömbölteti. A tanár rászól, a gyerek pedig visszakáromkodik egyet. A tanár nem küldheti ki óráról, nem szólhat a szülőnek, de próbálja meg folytatni az órát az üvöltő magnó mellett.
Ezt a gyereket sem nevelték meg otthon, nem fegyelmezték, valószínáleg mindent ráhagytak, csak nehogy sérüljön a lelkecskéje.....
Persze fogd fel úgy, hogy ez a dackorszak része, és elmúlik, csak ki kell várni. Biztos az a kisfiú is erre vár, akit rendszeresen megharap a kisfiad, csak Ő szeretné, ha erre nem kellene olyan sokat várnia. És igen minden gyereken vannak kék-zöld foltok, és karmolások, de nem minden gyereket harapnak meg minden álldott nap a bölcsiben, vagy az oviban.
Mert szép ám, ahogy leírjátok, hogy dackorszak, meg minden. És valaki leírta, hogy a gyereke "szerencsére" másfél év alatt leszokott a harapásról. Nem tudom mit szólnátok, ha a ti gyereketeket harabdálná egy másik állandóan, napi szinten. (Mert elárulom az ilyen gyerekek sokkal nagyobb sérüléseket szenvednek, mint azok, akiknek a szájára ütnek.) Akkor is ilyen türelmesen várnátok, hogy egyszer vége legyen. Hát nem hiszem.
Szerintem nem a normál gyerekek köcsögözik le, hanem tudjuk, hogy kik... Az ő esetük pont az ellenkezője, a rengeteg otthoni erőszak miatt lesznek teljesen elvadultak, kezelhetetlenek.
Ti, vagy a bölcsi, vagy a környezet - de túlreagálja a dolgot. Neked pedig most traumát okoz, s kétségbeestél. Kár!
Lassan meg fogja érteni, szép szóval, hogy a másiknak ez fáj. Neki is fájna, ha ezt megtennék vele. Ő harap. A másik rúg, a harmadik köpköd, a negyedik csípked, az ötödik... sorolhatnám!
Egyik lányomnak majdnem leharapták az orrát a bölcsiben. Szeretetből. Egy kisfiú úgy gondolta, hogy így udvarol. (Évek múlva is látszott a nyoma. Ma már harminc felett jár, s igen csinos orra van mindezek ellenére!)
Én 50 éve a haját húztam annak a lánynak, aki tetszett nekem.
Tanácsom: mielőbb el kell érni a kicsinél, hogy le lehessen vele ülni beszélgetni. Ma a modern nevelési elvek szerint mindíg a gyerek akarata érvényesül. (Szerintem ez egy olyan étel, amit annak kellene megennie, aki főzte.) Tehát leülni vele, s szépen elmondani, hogy nem helyes amit tesz. Rossz példát látni eleget, ha a szülő szeretne a gyerekkel beszélni, az elvörösödött fejjel csavarja ki magát a helyzetből, s megy a saját feje után. Nos, el kell érni, hogy a gyerek értékelje, értse, s figyelje a szülő szavait. Igen, most, két, két és fél évesen. Mert később már nem lehet, ha rögzült a makacsság.
Még valamit! NEM!!! a kisgyerek a hibás sohasem! A szülő, vagy a nevelő ronthat el dolgokat, aztán a gyerekre hivatkozik.
Maradj higgadt, objektív, s okos szóval, türelemmel fogadj minden gyerekügyet. A gondozónő butaságát pedig kezeld mint kivédhetetlen akadályt. Fog még érni ilyen meglepetés, mire felnő a fiad! (Hú, de mennyi! Óvoda, iskola, felsőoktatás - megannyi különféle pedagógiai elv...)
Gyuriur
Ezzel tökre egyetértek. Nagyon igaz, ha szülö ne´ha odacsapna akkorlehet nem köcsögzné le a tanártját sem.
Persze a gyereknek tudnia kell miért kapta.
Amúgy Mammamóírtad hogy otthon müködik a sarokba állítás, akkor elvileg az ovónöknek is müködnie kell.
És hidd el nyugodtan, semmilyen lelki baja nem lesz, továbbra is rád számít, de megtanulta, hogy eddig és ne tovább.
Vígasztalásképpen minden gyereknek van ilyen korszaka, amikor visszatér ez a szájközpontúság. Persze van, aki csak mindent a szájába vesz, mint kisebb korában, van, aki kipróbálja a harapást. Ha ez viszont sokáig marad, akkor tenni kell valamit. Szerintem sem jó ötlet a gyerek verése( dadus néni is tudhatná, hogy ezzel semmire sem megy). Az otthoni büntetés sem ér semmit, sőt. A gyerek azért csinálja még jobban utána, mert felgyűlik benne az ezzel kapcsolatos agresszió.
Egy kiegyensúlyozott kisfiúban is lehet feszültség valami miatt. Pl a bölcsiben elmúlt az újdonság varázsa, és most kezdi érezni, hogy anyától egész nap távol lenni mégis nehéz. Akármilyen aranyosak is a gondozó nénik, nem tudnak annyi figyelmet adni, mint amennyit tőled kap. Lehet, hogy erre szeretné felhívni a figyelmet. A negatív figyelem is figyelem. Még, ha megbüntetik is, akkor is abban az időben csak vele foglalkoznak. Ezért nem jó túl nagy feneket keríteni ennek a dolognak. Pláne nem a gyerek száját csapkodni. Egy könyvben azt olvastam, hogy ilyenkor nem a harapót kell büntetni, hanem az áldozattal kell foglalkozni látványosan, és ebből előbb-utóbb leszűri a kis harapós, hogy nincs értelme, mert nem őkörülötte lesz akkor sem a hűhó. Azaz elhagyja ezt a szokást, és próbál valami pozitív cselekedettel kitűnni a többi közül. Persze ez nem egyik percről a másikra megy. Ezt esetleg el lehetne mondnai a dadusoknak. Nálunk is így történt.
Az én lányom nem harapott, hanem csípett, karmolt. Én elvittem pszichológushoz, nem ezért, hanem, mert nálunk az apja rendezett jeleneteket a távozása előtt, és szerettem volna szakember segítségét kérni, ennek a feldolgozásához. A csípés, erőszakosság is előkerült a beszélgetés alatt. Mi arra jutottunk, hogy nála a családi problémák miatt volt, így vezette le a feszültséget (ő akkor még nem járt közösségbe). Érdekes, hogy az utcán, játszótéren is mindig azokat a gyerekeket bántotta, akiken messziről látszott, hogy nem fognak visszaütni. Szóval tutira ment. Ahogy megnyugodtunk, apuka teljesen békén hagy (egyelőre) minket, mintha elvágták volna a dolgot. A lányom a kicsiket felkaroló, kényeztetős gyerek lett. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem védi meg magát, ha macerálják az oviban, de az más tészta. "Ok" nélkül nem támad már.
Szerintem egyébként semmit nem csináltok rosszul. Tudom, hogy nehéz megélni, mikor panaszkodnak az ember gyerekére, vagy negatívan ítélik meg. Rögtön magadban keresed a hibát, és erre sokszor a rokonok, pedagógusok még rá is tesznek egy lapáttal. Nekem is nagyon rossz volt. Mégsem magyarázhattam el mindenkinek, hogy min ment keresztül a gyerekem, stb. De, ha a gyereknél nincs is semmi ilyen feszültség, akkor is van egy időszak (pont az, amiben a kisfiad van), mikor próbálgatja a határokat. Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan gyerek a bölcsiben, aki még sosem bántotta a másikat? Egy négy gyermekes anyuka mondta nekem egyszer, hogy azok a szülők, pedagógusok, akik azt állítják, hogy az ő gyerekük ilyet sosem csinált, azok vagy hazudnak vagy még nagyon kicsi a gyerekük.
Szóval kitartás! Sok örömet a kisfiadban!
Sziasztok!
Nem gyakran szoktam fórumozni, de nem bírtam megállni, hogy ne reagáljak a témára.
Pont ez a baj a mai gyerekkekel, hogy ne büntessük, mert még kicsi, nehogy valaki megüsse, mert nincs joga....
Mi az eredmény, rengeteg akaratos, hisztis gyerek, akiknek nem lehet parancsolni, a szülők ugrálnak úgy, ahogy a gyerek fütyül.
Anno én is kaptam kissebb szájra / fenékre csapásokat, amitől nem utáltam meg a szüleimet, nem sérültem lelkileg, viszont lassan megtanultam, hogy anyu és apu nem azért szól rám, mert rosszat akar, vagy hogy ne érezzem jól magam, hanem okuk volt rá. Persze ez nem verést jelent, de egy KIS "oda csapás" még nem jelenti azt, hogy türelmetlen, rossz szülő.
Ennek eredményeként én tudtam egy könyvvel, vagy játékkal anyu mellett ülni az orvosnál, boltban megértettem, ha valamit nem vettünk meg, stb.
A mai gyerekek miatt az ember elgondolkodik, hogy tényleg akar-e gyereket, majd rájön csak nem kell elkényeztetni.
Attól az ember még szereti, hogy megneveli. Sőt, ezzel alapozza meg, hogy később ne legyen gondja a beilleszkedéssel.
Bocs, ha valakit megbántottam, de én ezen a véleményen vagyok.