Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerek a szeretőtől
Létrehozva: 2008. február 4. 12:54
Sziasztok!
Elnézést, hogy egy topikot telpakoltam smile-kal...
Csak nagyon el vagyok keseredve... Nemrég tudtam meg, hogy a férjemnek pár hónapja gyereke született a szeretőjétől. E gy "kedves" ismerős hívta fel rá a figyelmemet. Kérdőre vontam a férjem, és bevallotta.
Röviden rólunk.
20 éve élünk együtt boldog családban két kamasz fiúnk van. Én mindent megteszek a családért a férjem pedig rengeteget dolgozik.
A szex az elején igen jó volt vele, aztán kezdett az én drágám igénytelenné válni, képes volt úgy mellém feküdni az ágyban, hogy nem mosott fogat, vagy "illatozott" a lába. Ilyenkor természetesen elküldtem, elutasíottam. A közeledései megritkultak poteniazavarral küzdött (elhízás miatt), aztán abba is maradtak. Gondoltam az életünk e részét letudtuk, nem idegesített adolog, hiszen szerettük egymást, és szépen éltünk egymás mellett. Kb. 9 éve megtudtam, hogy van egy jóval fiatalabb "barátnője, nagyon kiakadtam, de megbocsájtottam, mert úgy gondoltam szex úgysincs közöttük. De továbbra is el-eljárogatott a kis ribihez. (Gondolom annak is csak a férjem pénze tetszett) Aztán derült égből a villámcsapás, a nőnek gyereke született, és a férjem még a nevére is vette!!! Teljesen meg vagyok alázva. Megőrülök a féltékenységtől amikor a picit megy látogatni! És a másik dolog... Ott vannak a kamasz fiaim, rettegek, hogy mi lesz ha megtudják!
Mit tegyek, hogyan szerezzem vissza a családi boldogságot?
Elnézést, hogy egy topikot telpakoltam smile-kal...
Csak nagyon el vagyok keseredve... Nemrég tudtam meg, hogy a férjemnek pár hónapja gyereke született a szeretőjétől. E gy "kedves" ismerős hívta fel rá a figyelmemet. Kérdőre vontam a férjem, és bevallotta.
Röviden rólunk.
20 éve élünk együtt boldog családban két kamasz fiúnk van. Én mindent megteszek a családért a férjem pedig rengeteget dolgozik.
A szex az elején igen jó volt vele, aztán kezdett az én drágám igénytelenné válni, képes volt úgy mellém feküdni az ágyban, hogy nem mosott fogat, vagy "illatozott" a lába. Ilyenkor természetesen elküldtem, elutasíottam. A közeledései megritkultak poteniazavarral küzdött (elhízás miatt), aztán abba is maradtak. Gondoltam az életünk e részét letudtuk, nem idegesített adolog, hiszen szerettük egymást, és szépen éltünk egymás mellett. Kb. 9 éve megtudtam, hogy van egy jóval fiatalabb "barátnője, nagyon kiakadtam, de megbocsájtottam, mert úgy gondoltam szex úgysincs közöttük. De továbbra is el-eljárogatott a kis ribihez. (Gondolom annak is csak a férjem pénze tetszett) Aztán derült égből a villámcsapás, a nőnek gyereke született, és a férjem még a nevére is vette!!! Teljesen meg vagyok alázva. Megőrülök a féltékenységtől amikor a picit megy látogatni! És a másik dolog... Ott vannak a kamasz fiaim, rettegek, hogy mi lesz ha megtudják!
Mit tegyek, hogyan szerezzem vissza a családi boldogságot?
Szerintem értékeld át az életedet, nézz szembe azokkal a dolgokkal amikkel idáig nem mertél. Szerinted szeret Téged a férjed ? De nem mint barátot gondolom. A szeretőjét nem csalja meg Veled ezek szerint, vagy csak Téged nem kíván már ?
Én ha tehetném a helyedben felvállalnám, hogy tovább kell lépni, és adni még egy esélyt a boldogsághoz. Mit jelentett Neked a családi boldogság ? Én megőrülnék ha a férjemnek fizikailag nem kellenék, eljárna máshoz -évekig ! Szerintem tök megalázó.
Hülyeség a gyerekek miatt együtt maradni, és lemondani az életről. Én is elváltam az első férjemtől és a másodikkal jól megvagyunk. Egyébként lehet, hogy esetleg a férjednél a potenciazavar oka az volt, hogy már testileg nem kívánt Téged, és ügyesen kimentette magát a "kötelesség alól". Szegény, Te még sajnáltad is.
Szerintem ébredj fel, itt már boldog családi idill nemigazán lesz.
Tudod, én vagyok az egyszerű tipus!
Én a kezdet kezdetén kérdezek, megbeszélek és nem 9 év után kezdem félteni a nemlétező életemet. Miért kellett eddig várni?
De vagyok!
De abban biztos vagyok, hogy az én férjem nem járna félre az én engedélyemmel 9 évig.
Hát kb...
Mindenesetre elképesztő, hogy hogyan képesek emberek így élni egymás mellett. Egymás igényeinek kölcsönös szarba-sem-vétele, semmi kommunikáció, aztán csodálkoznak, hogy testi-lelki társat máshol keresnek a férfiak. Persze, hogy 100 év (ezernek tűnő) házasság meg együttélés után, ami két imádott gyerekkel van megspékelve, nem szívesen lép le bármelyik fél is. Szimbiózisban élnek, de semmi több - összetartják az anyagiak meg a gyerekek a két félt. Én arról a férfiról még nem hallottam, aki többévnyi sikertelen próbálkozás után is tovább kuncsorgott volna a szexért.
Sajnálni kell a nőt, mert azzal együtt, hogy nem lehet szépíteni, megalázott helyzetben van (ami nem csak a férj hibája), képtelen változtatni, teljesen függ a férjétől, és retteg attól, hogy újra egyedül legyen - pedig jó 10 éve egyedül van! Ráadásul a falusi miliőnek köszönhetően még jobban háttérbe szorulnak az egyéni igényei, mert fontosabb a látszatot fenntartani, mint a boldogságot keresni, esetleg olyan férfit, akinek osztatlan figyelmére számíthat. És sajnálni kell azért is, mert nincs szexuális élete - ami pedig kóros.
Emellett sajnálni kell a férfit is. Két nő között őrlődik. Szereti a családját, valószínűleg szereti a szeretőjét is - kevés ember tart ki 9 évig ugyanamellett a nő mellett. Ráadásul új gyermeke van, akiről ugyanúgy gondoskodnia kell - és fog is; de nem akarja, hogy a másik két gyerek emiatt megutálja.
És én a szeretőt is sajnálom, főleg, mert itt szapulják - kilenc évet várt egy férfira, akit szeret; ha annyira szereti, legyen tőle gyereke... pláne, ha az nem akar elválni a feleségétől... ennyi neki is jár a férfiból, hamár rá áldozza az életét.
A pasi se szent, sőt. Csak kihasználta a helyzetet.
Az " egyszerü nő" a kezdet- kezdetén kibórította volna férjecskét a grabancából, csak úgy első felháborodásból.
De miért nem zavarta 9 évig? Csak mert most veszélybe került az otthoni kényelem?
20 éve éltek együtt, eleinte oké aztán ritkul majd abbamarad a szex, aztán 9 éve kiderül van egy szerető.
Vagyis jó esetben az első 5-10 évben volt némi szex, kábé amíg meg nem csinálta neked a gyerekeket gondolom. Aztán egyre ritkábban majd nulla és te ezt lerendezted azzal, hogy életünk eme részét letudtuk.
Akkor most ezek után mi a kérdésed?
Nekem az, hogy a férjed miért nem húzott el már mellőled réges régen.
Olvastam itt olyat, hogy ribi meg félrekefélés. Ha egy nős pacák kilenc évig szeretőzik ugyanazzal a nővel, gyereket csinál neki (még akár ha véletlenül is) és a porontyot a nevére veszi sőt látogatja, apjaként viselkedik, akkor az nem félrekefélés és nem ribi. Hanem nyílt és egyértelmű vállalása dolgoknak, még ha nem is a szokványos és társadalmilag megkövetelt-elfogadott módon.
Amúgy talán kamu az egész, nem hiszem el, h létezik nő, aki azt hiszi, a férje szexmentesen mászkál kilenc éven át ifjú barátnéhoz miközben otthon sincs szex. Ilyen nincs vagy ha van hát én vagyok újszülött akinek minden vicc új. Anyám.
Amúgy tanulságos történet. Hölgyeim, lám ilyesmik eshetnek, ha a férjet gyerekcsináló gépnek és arany tojást tojó tyúknak nézik kakas létére.