Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerek a szeretőtől
Létrehozva: 2008. február 4. 12:54
Sziasztok!
Elnézést, hogy egy topikot telpakoltam smile-kal...
Csak nagyon el vagyok keseredve... Nemrég tudtam meg, hogy a férjemnek pár hónapja gyereke született a szeretőjétől. E gy "kedves" ismerős hívta fel rá a figyelmemet. Kérdőre vontam a férjem, és bevallotta.
Röviden rólunk.
20 éve élünk együtt boldog családban két kamasz fiúnk van. Én mindent megteszek a családért a férjem pedig rengeteget dolgozik.
A szex az elején igen jó volt vele, aztán kezdett az én drágám igénytelenné válni, képes volt úgy mellém feküdni az ágyban, hogy nem mosott fogat, vagy "illatozott" a lába. Ilyenkor természetesen elküldtem, elutasíottam. A közeledései megritkultak poteniazavarral küzdött (elhízás miatt), aztán abba is maradtak. Gondoltam az életünk e részét letudtuk, nem idegesített adolog, hiszen szerettük egymást, és szépen éltünk egymás mellett. Kb. 9 éve megtudtam, hogy van egy jóval fiatalabb "barátnője, nagyon kiakadtam, de megbocsájtottam, mert úgy gondoltam szex úgysincs közöttük. De továbbra is el-eljárogatott a kis ribihez. (Gondolom annak is csak a férjem pénze tetszett) Aztán derült égből a villámcsapás, a nőnek gyereke született, és a férjem még a nevére is vette!!! Teljesen meg vagyok alázva. Megőrülök a féltékenységtől amikor a picit megy látogatni! És a másik dolog... Ott vannak a kamasz fiaim, rettegek, hogy mi lesz ha megtudják!
Mit tegyek, hogyan szerezzem vissza a családi boldogságot?
Elnézést, hogy egy topikot telpakoltam smile-kal...
Csak nagyon el vagyok keseredve... Nemrég tudtam meg, hogy a férjemnek pár hónapja gyereke született a szeretőjétől. E gy "kedves" ismerős hívta fel rá a figyelmemet. Kérdőre vontam a férjem, és bevallotta.
Röviden rólunk.
20 éve élünk együtt boldog családban két kamasz fiúnk van. Én mindent megteszek a családért a férjem pedig rengeteget dolgozik.
A szex az elején igen jó volt vele, aztán kezdett az én drágám igénytelenné válni, képes volt úgy mellém feküdni az ágyban, hogy nem mosott fogat, vagy "illatozott" a lába. Ilyenkor természetesen elküldtem, elutasíottam. A közeledései megritkultak poteniazavarral küzdött (elhízás miatt), aztán abba is maradtak. Gondoltam az életünk e részét letudtuk, nem idegesített adolog, hiszen szerettük egymást, és szépen éltünk egymás mellett. Kb. 9 éve megtudtam, hogy van egy jóval fiatalabb "barátnője, nagyon kiakadtam, de megbocsájtottam, mert úgy gondoltam szex úgysincs közöttük. De továbbra is el-eljárogatott a kis ribihez. (Gondolom annak is csak a férjem pénze tetszett) Aztán derült égből a villámcsapás, a nőnek gyereke született, és a férjem még a nevére is vette!!! Teljesen meg vagyok alázva. Megőrülök a féltékenységtől amikor a picit megy látogatni! És a másik dolog... Ott vannak a kamasz fiaim, rettegek, hogy mi lesz ha megtudják!
Mit tegyek, hogyan szerezzem vissza a családi boldogságot?
Először is, mi lenne ha a fiaid megtudnák? Vagy kiborulnának, vagy se, de MIÉRT TE rettegsz ettől? Mondja el nekik a kedbves édesapjuk, különben ez a minimum, hogy megtegye, ha már ez történt.
Az hogy a férjed félrekefélt, egy dolog, de ha már született egy gyerek belőle, énszerintem tisztességes dolog volt vállani és nevére venni. Pláne rendes dolog látogatni azt a gyereket. Nem gondolom hogy a férjed a tisztesség szobra, de pont ezekbe belekötni???
Az egyszerűen nekem felfoghatatlan hogy képzelted hogy egy ötven körüli férfi letudta az életének a szexuális vonatkozásait.
Azt se értem, mi az hogy "Gondolom annak is csak a férjem pénze tetszett" Miért, ki volt ott még? A történetben egy nőt vélek rajta kívül felfedezni, téged.
Ennek apropóján meg is kérdezem, te miért vagy vajon még a férjed mellett? A testéért, hűségéért, vagy az emberi magatartásáért biztos nem.
Családi boldogság: Azt lehet visszaszerezni, ami megvolt, de nekem úgy tűnik, hosszabb időre, 10-15 évre kéne visszamenni, kérdés sikerül e.
Amugy valoban jobb, ha megbekulsz a gondolattal, es bekes hurokat pengetsz. Ugyanis a kis "fattyu" (illetve gondviseloje az a ribi) innentol kezdve mindennek ami korulotted van 1/3 reszü tulajdonosa is.
-Szia!
Többször elolvastam az indítod. Aztán arra gondoltam vicc az egész.
65 ös vagy és 11 év házasság után letudtátok a szexet. De azért boldogan éltetek. Majd szeretője lett a férjednek és nem gond úgysincs szex. Mit gondoltál felolvasó estet tartottak? Ha tudsz a szeretőről és a férjed nevére veszi a közös gyereküket, valóban csak egy jóakaró kell akitől megtudod? Mi a csodát vártál már 9 éve? Hogy szerezd vissza a családi boldogságot? Azt már nem valószínű, hogy fogod. Jobb lenne békésen elválni, és lehetőleg a két kamasz gyereketek előtt megtartani az apjuik becsületét. Ebben mindketten hibásak vagytok. Lehet, hogy most mondanál rá mindent és A kamaszok elfordulnak tőle, de egyszer lesznek felnőttek is és ha leülnek az apjukkal beszélgetni, másképp fognak ítélni 9 év szexmentes házasság tudatában.
Gondolom nem is a gyerek idegesít,hanem az,hogy apuci már mást is eltart,nemcsak Téged és a gyerekeiteket.
Én állítom,hogy a férjed szerelmes abba a nőbe,nem lehet olyan gerinctelen-mint ahogy itt beállították-hiszen a nevére vette a gyerekét.Tudod mit?Én -a leírásod alapján-jelen esetben a férjed sajnálom,talán észre kellene venned,hogy a boldogsága útjában állsz.Engedd hadd menjen,ne tartsd vissza csak azért,mert van lóvé.Neked nem kellett,amikor néha -néha a nagy lé megszerzése közben elfáradt és egyből belefeküdt az ágyba.akkor most ne csodálkozz.Nyilván ne legyen egy pasi igénytelen,de az én férjem napokig vezet,hajnalban hazaér,bizony van,hogy beesik az ágyba és ennyi.
Szerintem önző vagy.
2. Tényleg akkor kellett volna szólnod neki, amikor először melléd feküdt büdösen, és nem hagyni, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok.
Szerintem te csak félsz... persze, minden változtatáshoz bátorság kell. De ha kis községben éltek, akkor a gyerekek is előbb-utóbb megtudják valakitől, nem? És miből gondolod, hogy egyedül nem tudsz megállni a lábadon? Nem dolgozol? A gyerekeidet pedig biztosan támogatná az apjuk.
Mondjuk az furcsa, hogy még "összebújás" sincs köztetek. Én biztosan megőrülnék, ha nem lenne kihez odabújni. A gyerekeid lassan kirepülnek, szerintem akkor fogsz rádöbbenni, hogy hiányzik valaki.
Kis faluban élek én is, itt nem 3 napig, hanem 3 hétig tart minden csoda, na és kit érdekel???
Úgyl átom neked is. A szomszédok, és a család szájától félsz, meg saját magadtól, hogy egyedül nem megy.
Szépen elhidegültél, és most csodákozol.
Hidd el nem bántani akarlak, de szedd össze magad, mert jobb nem lesz, hacsak nem hódítod vissza a férjed szerelemmel törődéssel, ha még maradt belőle valami.
Nem tudom pl. hogyan működhet egy nyílt házasság. Még nem vagyok ilyen helyzetben, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy remélem nem is leszek...
Pont most olvasom Csernus "A NŐ" c. könyvét, és az elején pontosan erről van szó. A nők feladják önmagukat, a családi feladatokba, gyereknevelésbe temetkeznek, nem szeretik már a férjüket, megszokásból vannak csak vele, vagy maguknak is hazudnak, hogy még szeretik őt, mint embert.
Lehet, hogy ez törvényszerű, és valakinek ez jó? Csernus szerint nem. Én meg csak elmélkedem egyelőre...