Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30 felett még család nélkü
Létrehozva: 2008. január 2. 16:19
Sziasztok!
Gondoltam én is indítok egy topicot... Igazából a 30-as korosztályt várom, akik még egyedül vannak, de szeretnének már társat, családot, de valahogy eddig nem sikerült. Nekem több hosszú kapcsolatom is volt, de most 34 évesen még mindig egyedül vagyok...
valamit rosszul csinálok? magasak az elvárások? Sokan mondják, hogy vigyázzak, kifutok az időből... Ez nagyon zavaró... Szerintem ez a probléma sok 30-ast érint, várom véleményeteket, tapasztalataitokat és a jó tanácsokat ebben a témában... vagy akinek mostanában sikerült...
sztorizhatunk...
hát van benne valami, de ahogy leírod, tudod milyen rossz szembesülni az igazsággal, a tényekkel?... Én valóban szeretnék családot, de sajnos az utóbbi időben nem rajtam múlt, hogy így alakultak a dolgaim...
a legutóbbi kapcsolatomban is mindent megpróbáltam, de hiába... Pedig már terveztük a jövőnket... Ez van...
Nekem mindig is az volt az elképzelésem /és a gyakorlatban is így álltam hozzá/, hogy a szerelemmel-szeretettel senkit nem szabad megfojtani. A férfinek, a nőnek is kell egy kis "hely" az életében, egy kis élettér, ami csak az övé és nem rendelkezik fölötte a másik. Amikor csak a barátaival/barátnőivel megy el külön. Akár sportolni, akár egy-két sör mellett beszélgetni, szépségápolással foglalkozni, stb.
Szóval nálam tuti nem az volt a baj, hogy rátelepedtem bárkire is totálisan.
Függetlenség: engem a szülőktől való függetlenség hiánya sokkal jobban zavarna /mivel akkor nagy nehezen megvívott szabadságharc után csöbörből vödörbe kerülnék!/, mint az, hogy a férfi elvált és a gyermekét hetente, kéthetente elhozza láthatásra, vagyis a másik asszony gyermeke az én életem része is lesz. Ennek én inkább örülnék.
A nős férfi viszont a meleg férfivel esik egy tekintet alá. Nekem nem pálya egyik sem.
A közhiedelem szerint a nők általában azt szeretik, illetve várják el egy férfitől, hogy:
- legyen magasan képzett és/vagy vezető beosztású
- rendelkezzen lakással, autóval
- legyen magas termetű, kigyúrt
- legyen kék szemű
Nálam egyik tulajdonság sem nyerő! Az okostojások unalmasak és/vagy beképzeltek, a vezető beosztásúaknak vagy mutatóban kell egy szép nőcske akivel tudnak villogni vagy egy kevésbé szép és kevésbé eszes, akinek parancsolgathatnak.
"Vagyonnal" sem lehet engem megfogni. Nem kell a másé, szemrehányásként sem akarom azt megkapni, hogy biztosan arra pályáztam...
Alacsony vagyok, nem szeretem a magas férfiakat. Ha egymás mellett sétálunk, akkor is szeretek a szemébe nézni, de azért nem akarom, hogy a nyakcsigolyám kitekeredjen.
Egy férfi persze legyen izmos, de a kigyúrt test gusztustalan. A kék szemű tekintetet sokszor "jegesnek" látom, a barna melegséget-jámborságot sugalmaz.
Amivel engem egy férfi le tud venni a lábamról: humor, szellemesség, egyedi stílus. Szórakoztasson! Ne drága ajándékokat, ebéd- és vacsorameghívásokat "kínáljon", hanem élményeket!
Külső: önmagában nem egy-egy tulajdonság /pl. sovány vagy mackós, orrforma, visel-e szakállat, stb./ a vonzó vagy a taszító, hanem az összkép. Egy dologhoz "ragaszkodom" csak: sötét színű, dús haj.
semmiképpen nem piszkálódni akartam volna a hozzászólásommal
Persze ne azzal kezdtem,hogy gyereket akarok már,stb,de azt érezte már az elején,hogy családcentrikus vagyok,hogy fontos és számomra követendő példa a szüleim,és a gyerekkorom,stb.
Valami ilyesmi,és tényleg nem láttam magam előtt az oltárt.Az együttélés fontos volt és 11 hónap után megkérte a kezem,mert igazán ez döntött.Az hogy jó együtt minden tekintetben,és tiszteletben tartottuk egymás egyéniségét.Igy majdnem a 40 felé,rájöttem,ha egy kapcsolatban hagyod és hagyják az egyéniségedet élni,és önmagad lehetsz,és a társad is,akkor müködik.
nekem mindig azt mondta az anyukám barátnője, akinek nincs gyereke, h ő sem akart gyereket, családot, nem akart kompromisszumokat kötni, nem a megfelelő társsal élni, aztán 40 körül rájött, h milyen üres az élet.
utazott minden felé, van karrierje, barátai, de mindent elcserélne egy közepes családi életért
akkor jött rá mennyire vágyik egy gyerekre, amikor már késő volt..
meg tudlak érteni, de szerencsére nálunk már egyre ritkábban kerül szóba ez a téma...
Szülni 30 felett? és ha már így alakult és én szeretnék gyereket, mert nagyon szeretem őket, akkor mondjak le róla? tudom kockázatosabb, mint 20-25 évesen, de talán nem lehetetlen, ugye?...
a mult miatt kár keseregni, h bár másképp csináltam volna ezt vagy azt, akkor már nekem is lenne gyerekem
változtatni MOST tudsz, visszamenőleg nem
ha felvetődik, h magasak az elvárásaid,(akkor talán tényleg azok) miért nem gondolod át, mi lehet az amiről, ha lemondasz boldogabb leszel, mert a topicodból úgy tűnik most nem vagy elégedett
Na itt a következő, SZINGLI CSAJ...
sokan kérdezik, akkkor nem is egyedülálló vagy, hanem divatos szóval élve: SZINGLI, ugye? na ettől falra mászok...
Egyébként tényleg nem szabad megalkudni, ebben egyetértek...
szerintem nem elkésett ügy... más 40 felett is szül, na jó nem ez az ideális...
sziasztok
inkabb gondolkozz ugy, mint Rachel a Jobaratokban.
pasival talalkozas: holnap, komolyra fordulas: 1 ev, 2 ev mulva mar anyuka is lesz. vagy valami hasonlo
)))
viccen kivul, tenyleg sokan mennek ferjhez 30 felett is.
le te is valami frapáns válaszal,és éld a te életed.Tudom néha az ember mit érez,ha harmonikus párokat lát és legmélyen ilyenre vágyik.Megkapod pont azért,mert nem vagy hajlando kevesebbre.Nem könnyü szinglinek lenni,szerintem,de békében ,és harmoniában még élhetsz magadal,és ez a fő!!!
na igen...
Igen, ez is igaz. Mostanában már nem olyan sokan mennek férjhez 30 éves koruk előtt, vagy legalábbis kevesebben. Én sem akarom elsietni, csak kicsit türelmetlen vagyok...
Meg különben is ha már eddig vártam vagy eddig nem sikerült, akkor nem akarok rövid időn belül elválni... bár tudom, ez nem kívánságműsor...
már lehetnék házas, lehetne 2 gyerekem
És ha lenne rajtad csengő, Te lennél a villamos
Sztem kár azon elmélkedni, hogy mi lehetett volna.. nem lett. És oka volt
Nekem is lehetne, lehetett volna, de most a "Hogyan váljak el két gyerekkel?" című topikba írkálnék 
szép történet és nagyon ritka... Kevés igaz szerelem van az ember életében... sajnos...ha egyáltalán van.
Köszönöm, ez is 1 nagyon kedves sztori!
Sok boldogságot nekik! Örülök, hogy írtál...
És nálad mi újság?
Hát igen, én is elszúrtam, már lehetnék házas, lehetne 2 gyerekem, de akkor anno, valami miatt még nem akartam...
De azt mondják, és úgy látom itt is többen, hogy nem késtünk le semmiről... úgyhogy hajrá...
Bulizzál hajnalig ismeretlenekkel, csak a pillanatnak élj, egyél-igyál-mulass, lógjál csak úgy a levegőben! Neked adom a munkahelyemet is, brillírozhatsz a szellemi képességeiddel, majd a sok dr. Hakapeci Maki hajbókol neked! Ha neked ez a szabadság...
Én majd szívesen sütök-főzök a te férjednek, nem morgok, ha le kell utána hajtogatnom a vécédeszkát, ha egy adag ruhával többet kell a gépnek kimosnia, megyek szánkózni meg hógolyózni a gyerekeiddel, megírjuk együtt a leckét, nézzük a rajzfilmeket a tévében, jókat hülyéskedünk, stb-stb.
Áll az alku?