Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30 felett még család nélkü
Létrehozva: 2008. január 2. 16:19
Sziasztok!
Gondoltam én is indítok egy topicot... Igazából a 30-as korosztályt várom, akik még egyedül vannak, de szeretnének már társat, családot, de valahogy eddig nem sikerült. Nekem több hosszú kapcsolatom is volt, de most 34 évesen még mindig egyedül vagyok...
valamit rosszul csinálok? magasak az elvárások? Sokan mondják, hogy vigyázzak, kifutok az időből... Ez nagyon zavaró... Szerintem ez a probléma sok 30-ast érint, várom véleményeteket, tapasztalataitokat és a jó tanácsokat ebben a témában... vagy akinek mostanában sikerült...
sztorizhatunk...
Hasonló tapasztalatok: vagy szexpartnert keresnek, vagy 3-nak, vagy alkeszek, vagy lelki sérültek, vagy anyuka pici fiai
Sajnos a gyerekes anyukák is előítélet tárgyai.
Egyébkén kockázat nélkül nincs siker
Jó lérdés. Félnek attól, hogy elrontotta a házasságot (mert ugyebár csak a férfi lehet a bűnös) és ez azt jelenti, hogy alkalmatlan a egy komoly kapcsolatra. Vagy az ex vissza akarja kapni, vagy vissza akar menni az exhez.
A gyerek meg nyűg,mert láthatás lehet, odaviheti a csaláfi vészekbe más "kölykét", figyelni kell egy idegenre, meg törödni vele.
Na, én már meg sem szólalok, leírsz mindent!
Küldtem virágot az öltöződbe!
Van ez így, én meg most adtam le jó párat és így másoknak jövök be, mint eddig... Ne add fel, mindenki megtalálja a párját...
Szakítás után pedig nehéz, főleg ha még maradtak érzelmek...
Az a zigazság, hogy végigszaladtam a magukat egyedülállónak jelző hozzászólók bemutatkozó lapján.
Szeritnem ha valaki társat akar, akkor ezt valami módon jeleznie kell, marketing tevékenységet kell folytatnia. Ezzel szemben mit látok... normálisan kitöltött oldalt három hölgynél találtam, és az egyikük rögtön fel is keltette erdeklődésemet... Töredékesen 2, az összes többi meg semmi!!! (ide tartozik a jelszavazott is)
Az elvált pasiktól való félelmet nem értem, a gyerekkel kapcsolatosakat igen. Akárhogy is nézem egy elvált, gyereles apuka sok esetben (akinek nem inge, ne vegye magára!!!) pótanyukának tekinti az új párt, és a láthatás azzal telik, hogy majd az új csaj ellesz a gyerekkel, egy gonddal kevesebb. Sok ilyet látok
A másik: ha gyerek van, az azért minden hétvégére fix programot jelent az apukának, amiben vagy részt vesz az új asszonyka is (ellentmondani nagyon nem lehet, mert akkor sértődés/hiszti van), vagy soha nem vesz részt és minden egyes hétvégét zsír egyedül tölt. Na melyik jobb..?
Mégegyszer mondom: akinek nem inge..
Ha olyan párt akarsz, akivel egy értelmi szinvonalon vagytok, az szerintem nem tulzó elvárás, hanem alapvetően szükséges egy jó párkapcsolathoz. (Nálunk nekem több, míg a páromnak egy diplomája sincs, mivel nem fejezte be a fősülit, de hasonlóak az értelmi képességeink, a műveltségünk, értékrendünk és ez bizony általában szorosan összefügg az iskolázottsággal.)
köszi
Október közepén szakítottunk, 15 hónap után, jelenleg is akadnak hódolók, de valamiért mindegyiknek csak "arra" kellenék. Nem is értem, pont most, mikor ráadásul fel is szedtem pár kilót.
Amen.
Köszönöm a sok hozzászólást, máris jobb a kedvem, hogy nem vagyok egyedül...(mármint ezzel a problémával)
Ez is igaz, van egyfajta előítélet... sajnos...
Senkinek sem könnyű, főleg mai világban... Sem egyedülállónak vagy élőnek lenni, sem pedig házasnak vagy esetleg elváltnak gyerekkel vagy anélkül... Tisztában vagyok vele...
Hogyan tovább..? Ha tudnám, bele sem néztem volna a topikodba
Azért nincs senki (azaz nem vagyok egyedül, de igazán nem vagyok kapcsolatban sem), mert nem találkoztam olyannal, akiben megtaláltam volna azt a pici pluszt, ami engem beindít. Lenne jelentkező bőven, nem is rossz feltételekkel, de ha nem fog meg benne különösebben semmi (márpedig ez nálam elég hamar kiderül), akkor tudom, hogy sosem leszek belé szerelmes. Alább pedig nem adom.
A megfelelő pár megtalálása 70%-ban szerencse kérdése, ha elfogadjuk, ha nem. A többi múlik rajtunk illetve a másik felen.
Mondom ezt úgy, hogy voltam több évig egyedül és volt olyan is, hogy egymás után nagyon rövid idővel jött megfelelő pár az életemben, aki mellett sokáig boldog és elégedett voltam.
Ha valaki így gondolja, azt is tiszteletben kell tartani. én meg is tudlak érteni. Hiszen nem vagyunk egyformák és mindenki másra vágyik, nincs ebben semmi rossz, sőt...