Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30 felett még család nélkü
Létrehozva: 2008. január 2. 16:19
Sziasztok!
Gondoltam én is indítok egy topicot... Igazából a 30-as korosztályt várom, akik még egyedül vannak, de szeretnének már társat, családot, de valahogy eddig nem sikerült. Nekem több hosszú kapcsolatom is volt, de most 34 évesen még mindig egyedül vagyok...
valamit rosszul csinálok? magasak az elvárások? Sokan mondják, hogy vigyázzak, kifutok az időből... Ez nagyon zavaró... Szerintem ez a probléma sok 30-ast érint, várom véleményeteket, tapasztalataitokat és a jó tanácsokat ebben a témában... vagy akinek mostanában sikerült...
sztorizhatunk...
A karrierről eszembe jutott egy emlékem.
Több évvel ezelőtt kezembe került egy, a '90-es évek második feléből, a műegyetemi állásbörzéről szóló karriertanácsadó kiadvány. Az egyik cikk ezt írta: Akkor van jó állásod, ha (és itt sok egyéb mellett a következők is szerepeltek) sötétben indulsz munkába és sötétben jössz haza, még nyáron is. A szabadság olyan dolog, amit következő év januárjában kifizetnek. (Ez egyébként mindig is törvényellenes volt.)
Nos, erre nekem jobb kezem középső ujja önkéntelenül is felfelé emelkedett, és szép egyenesen mutatta, mit és melyik testrészébe a karriertanácsadónak.
De sajnos el tudom képzelni, hogy egy húszévest el tudnak bolondítani, és hatalmukban tartani, mint egyes szekták.
Én oda szerettem volna adni ingyen a mi babkocsinkat egy olyan párnak,akikről azt gondoltam, hogy..erre halálosan besértődtek, hogy mit képzelek én és a többi.Vettek egy vadiúj babakocsit 49.000 ft-ért. De teljesen szegények,albérletben kuporognak és így tovább.
Igen, ez nagyon jellemző!
és igen félretenni lehet, erről már korábban beszélgettünk, hogy nagyon nagyon sokan úgy gondolkodnak, h az egyetem után pár évig keményen dolgoznak, gyűjtenek, hogy utána tudjanak gyereket vállalni, csak ugye a többség valahogy "benneragad" sajnosa mókuskerékben.
írtam már, hogy sok évfolyamtársam elment a PWC, KPMG, Deloitte féle nagy cégekhez, ilyen tervekkel, és 2-3 évig tényleg kutyakeményen dolgoztak, spóroltak, csak sajnos ezek a cégek is jól felépítik a ranglétráikat és bizony kevesen tudtak kiszállni belőle, mert pont 5-7 év után kezd beérni a kemény munka gyümölcse.
nem azt mondom, hogy lehetetlen, de sajnos nem tipikus, hogy kiszállnak belőle.
és akkor olyat nem is említettem, hogy közben tönkremegy a kapcsolat, mert ugye, pár nélkül nincs család..
egyébként onnan indultunk,hogy valaki említette, sokan a karrier miatt nem szülnek gyereket, de karriert csak kevesen csinálnak.
erre írtam, h szerintem ez inkább azt jelenti, hogy félnek elveszteni a munkájukat
Mondtam már, hogy én 6 hónapos baba mellett találtam állást?Egyébként a gyerektelenség sem garancia,hogy mindig állásod lesz, vagyis--jól kell megválasztani a szakmát
Teljesen érdekes, régen a két fölmunkás paraszt el tudott látni 10 gyereket, ma a sok agyondiplomázott 2-3-4 papíros ( nekem csak 1 van,irigy vagyok,biztossss )agyonnyelvvizsgázott, agyonképzett fiatal pár meg egyet sem?Olyan disszonáns ez!!!!Akkor minek tanul valaki 25-26 éves koráig?
Én oda szerettem volna adni ingyen a mi babkocsinkat egy olyan párnak,akikről azt gondoltam, hogy..erre halálosan besértődtek, hogy mit képzelek én és a többi.Vettek egy vadiúj babakocsit 49.000 ft-ért. De teljesen szegények,albérletben kuporognak és így tovább.
itt nem a karrierről vs. gyerek témáról volt szó.
sajnos nagyon sokan azért nem mernek elmenni szülni, mert nem tudnak egy fizetésből megélni, ha a gyerek után mégsem tud visszamenni az anyuk a dolgozni.
nem azért, mert a karriert válsztják, hanem azért, mert nincsenek meg az anyagi lehetőségeik hozzá.
Hozzám inkább egy intelligens és nem italozó mesterember /pl. villanyszerelő, szobafestő, burkoló, autószerelő, asztalos, vízszerelő, stb./ lenne való.
Én is dolgoznék, de inkább otthon, a közös családunkért, hogy neki nyugodt háttere legyen.
Ne hallgassunk el egy kényes témát(amire példa lehet pl Polonyi Gyöngyi művésznő is,aki egyszer egy újságban maga nyilatkozott). Amíg fiatal és hajtani kell és csak az érvényesülés a lényeg,átesett 4!!!! ab-n,amikor meg már gyereket akart,akkor nem jött össze,csak nagyon nehezen.
Cini néni is hasonló eset,csak azzal, hogy neki meg egyáltalán nem sikerült a gyerek.Valahol egyszer nyilatkozta is jó 10 évvel ezelőtt,hogy neki már rég unokái lehetnének,ha nem ab-zza magát.
Vagy Medveczky,aki ő maga 3 ab-t vallot be,amikor meg Richárdnak akart szülni,nem jött össze.
De olvastam Mezey Mária önéletrajzi könyvét,neki 18 évesen volt ab-ja és sosem lehetett többé neki gyerek.
Szóval művésznőéknél ez is keményen belejátszik sokszor.
Nagy Tímea vívónő is.
Legtöbb európai országban még 9 hónapnál is kevesebb a gyed,vagy nem tudom ott mi a neve.Engem a német smerős irigyelt,hogy jé,te 6 hónapig otthon maradtál szülés után?de jó neked
Persze,tudom,ott alapvetően mások a feltételek, és ott sok férfi megteheti, hogy eltartsa az aszonykáját.DE..és dE. ha egy nő karriert akar Németországban ,akkor neki vissz kell mennie szülés után 3 hónappal,vagy punk-tum.
Ez van:tudomásul kell venni, hogy az biznisz-karrier az sehol a világon nem tűri meg a fél-egy évnél távolabbi gyesezést.Bár sok helyen megoldják,hogy apa egy évig otthon,anya egy évig otthon ....Na és lehet úgy gondolkozni,mint egy barátosném,aki már 20 évesen azt mondta, ő azért IS akar tanítónő lenni,mert az egy scaládbarát szakma.
Egyébként tévedés azt hinni, hogy csak a nőknek kell visszavenniük a magánéletükből,ha nagy biznisz-karriert akarnak,mert a férfiaknak is: nagyon sok, magányos menő üzletember van.
egy volt csoporttársam bankban dolgozott, elment szülni,azt mondták, ha 9 hónap után nem jön vissza nem tartják az állását, na ő nem tudott visszamenni.
neki szerencséje van, jó anyagi körülmények között élnek, tehát meg tudják oldani az életüket 1 fizetésből úgy, hogy mindene meglegyen a gyereknek.
vajon hány magyar háztartásban van ez így?
Lásd: Egerszegi Krisztina, Pintácsi Alexandra (Szandi).
Inkább férfiakra jellemző az, hogy a sok lemondást és "turnézást" kívánó életmódot abszolút nem tartották összeegyeztethetőnek a családdal, és amúgy is magányos farkas természetük volt, ezért nem mentek bele. Pl. Benny Hill.
De sok ilyen férfi megházasodott és évekig, évtizedekig kitartottak egymás mellett a feleségével, csak gyerekük nem lett: pl. Demjén Ferenc, Hofi Géza.
A Keresztes Ildikó - Kicska László páros is eljutott már arra a szintre így 40 felé, hogy mégiscsak kéne egy baba...
És vannak közéleti szereplő nők, akik nem szívük szerint áldozták volna be a családot a karrierért, legfeljebb csak kívülről látszott úgy: Kovács Kati évekig küzdött azért, hogy gyereke lehessen, eü. okokból nem lehetett szegénynek.
Hűha!
Te nem alszol ilyenkor ?
http://logout.hu/iras/a_modern_no.html
Ez érdekes, sokan mondják: a mai nők a karrier miatt nem szülnek, de!! a nőknek( a férfiaknak, az embereknek) körülbelül az 5-6%-a tesz le olyan éltepályát az életében,amire ráhúzható a karrier szó.Miközben azért én úgy veszem észre, hogy a 30-as embereknek nem 5-6%-a társtalan-gyerektelen stb.
Nahát, szóhoz sem jutok. Jó dolga , van az biztos. Igaz én sem tudok főzni, de ha főz a párom , mellette szorgoskodom
Sőt, még el is mosogatok utána.Nem vagyok modern...ajaj.....
na ezért nem tanulok többet, mert már kitapétázhatom a szobámat a papírjaimmal...
inkább egy jó párkapcsolat, család, gyerek és aztán majd meglátjuk... igazából minden partnerfüggő... lehet, olyan párom lesz, aki inspirál bizonyos dolgokra, akkor folyt.köv., ha nem akkor majd csinálunk mást...
Szép napot!!!
Figyelj, én ált.isk. 1-től folyamatosan tanulok, alakítom az életem, valósítom meg önmagam mindig más-más területen, mert imádom a kihívásokat,
Ez olyan ámerikás,mint a prodzsekt ,meg atimvörker,meg csellencs. Én is kacarásztam,amikor 55 éves koromban megkaptam a minősítést a felettesemtől, hogy kiváló tímvörker vagyok, mondom mi?Mit szidalmazol te engem?Ja,hogy timvörker az csapatmunkás .Akkojó
Viccet féletéve
zt nem értem a mai fiatalokban,olyan tudatosan tervezik az életüket, a szakmai előrelépésüket, hogy ihaj,közben meg....bár lehet, hogy pint ez a baj, az érzelmi élet az nem feltétlen ahideg tervezésről kell hogy szóljon,teret kell adni a spontaneitásnak.Ha egy kapcsolat nem jön össze, azt nem kudarcnak kell felfogni( mert ugye az ma nem trendy) hanem annak, hogy íme,megint egy dolog,amiből tanultunk.Ahogy mondják,amibe nem halunk bele az erősít.Továbbá aki mer az nyer,és kockázat nélkül nincs siker.
Valamint nem kell görcsösen ragaszkodni ahhoz a holivudi giccshez,hogy rámnéz álmaim hercege és egy szempillanstás alatt szerelem, nagyon sok kapcsoalt jön létre úgy,hogy nem elsőpillanat alatt talál be ámor,hanem hosszabb ismerettség,barátság,munkakapcsolat után.Olyan mondás is van, hogy engedd el az álmod,valóssággá válik
Jaj,de sokat okoskodtam ma is
Szóval nincsenek nagy igényeim, de egyedül szerintem sokkal nehezebb, mint családban... Helyettem senki semmit sem fog megcsinálni: se a férjem, se a nagyobbik gyerek, se az anyós...
Nem könnyebb,hanem másabb,sokszor nehezebb is( pl amikor a gyereked lázas,mellette virrasztol és közben másnap menned kell egy vizsgára és még a könyv felénél tartasz).Könnyebb egy egyedülállónak pl,azért mert mondjuk simán nem kell főzni, miközben mondjuk egy fél éves babát nem tömhetsz félkész kajákkal.Vagy a nyári szünetek megszervezése,főleg ha nincs nagyi,aki vigyáz a gyerekre.Az meg egy külön topiktéma, hogy mennyire diszkriminálják az anyákat a munkaerő piacon.
De még így is megéri.Nekem legalábbis nagyon.
Figyelj, én ált.isk. 1-től folyamatosan tanulok, alakítom az életem, valósítom meg önmagam mindig más-más területen, mert imádom a kihívásokat, ilyen vagyok...
De egyszer ez is unalmassá válik egyedül, ha nincs társad és nincs semmilyen segítséged sem (nem anyagi), gondolok itt pl. egy ölelésre , egy kedves szóra... Szóval nincsenek nagy igényeim, de egyedül szerintem sokkal nehezebb, mint családban... Helyettem senki semmit sem fog megcsinálni: se a férjem, se a nagyobbik gyerek, se az anyós...