Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Doktor Úr!
Azt hiszem mindegyik könyvét elolvastam,nagyon tetszettek,tanultam belőlük!A legjobb pedig a "A NŐ" !Gratulálok az eddigi sikereihez,és további jó munkát kívánok.....
Ja,és nem utolsó sorban, Ön nagyon jó pasi!
Tisztelt Csernus doktor!
Csodálattal figyelem munkásságát, és igyekszem tanulni belőle. Ráléptem az önismeret útjára és mások lelkivilágát is előszeretettel kutatom. Friss,boldog kapcsolatban élek, párommal kölcsönösen megtaláltuk egymásban az igazit. Viszont van egy fucsa szokása, aminek szerintem valami mély oka van. Nagyon sokszor grimaszolgat úgy, hogy a mimikája teljesen egy kisbabáéra emlékeztet (tágra nyitott szemek, csücsörítget, még hangokat is ad hozzá
és közben kérdezi, hogy aranyos-e. Ilyenkor tényleg aranyos és vicces, de szerintem ez nem teljesen normális, és a múltra, az anyjára való kapcsolatára vezethető vissza. Kíváncsi vagyok a véleményére, sokat segítene a párom kiismerésében.
Köszönöm válaszát, további sok sikert kívánok!
Veronika
Szép napot, Doktor Úr!
Érdekelne, előfordul-e, hogy az ismert módszere helyett másikat választ egy-egy beteg kezelésénél? Felméri-e, hogy kinél melyik megoldás a leghatékonyabb, vagy úgy gondolja, hogy mindenkinél a ráébresztős-ledorongolós kezelés az egyetlen üdvözítő? Ha valakinél nem válik be, mi a következő lépés?
Köszönettel,
Démétér
Szép napot Önnek is!
Az a helyzet, hogy ez egyértelmű; egyáltalán nem vagyok vadállat, hanem nagyon gyorsan fel tudom mérni, azt hogy ki, milyen indittatással közeledik. Nagyon sokszor őszinte egyenes kérdéseket kapok, ilyenkor miért szívóskodjak? Nem érzem a másikban azt,, hogy ő le akarna győzni. Az emberek egy adott része verbálisan le akar győzni, miközben én őt soha nem láttam és nem bántottam.
Ha valaki felismeri a könyvemben azt, hogy párkapcsolatában ő egy kapcarongy, azért miért én vagyok a felelős? Nem ő hagyja magát?
Kedves Doktor Úr!
Igazából egy olyan kérdésem lenne, hogy elméletileg magatartásproblémát állapítottak meg nálam, és kaptam egy Ripedon nevezetű gyógyszert. Azt szeretném megkérdezni, hogy a mellékhatások között felsorolt különböző tünetek között a kognitív funkciókat mennyire befolyásolja ez az antipszichotikum. Olyan írásokat olvastam a gyógyszerről, hogy nehézdrognak minősíthető és az agy idegpályáit blokkolja, valamint a motorikus működésre is negatív hatással van. Tehát csak azt szeretném megtudni, hogy a memóriára, koncentrációra, tudatzavarként megjelölt mellékhatás milyen mérvű lehet, gondolom a gyógyszer hosszútávú szedésével erősödik. De a tanulást illetően rendkívül nagy mértékű romlást fogok megtapasztalni Ön szerint? Illetve még néhány szóval esetleg ismertetné a gyógyszer mellékhatásait?
Előre is köszönöm a válaszát.
Üdvözlettel:
Anita
Kedves Doki !
Csak a tv-ben láttam néhány adást, amikor a betegekkel beszélget. Eleinte rémisztő volt számomra a módszere.
Miért kell ilyen drasztikusan a "lelkükre beszélni" ? Nem sérülnek ezáltal, hatásos a gyógyulásuk szempontjából ?
Napjainkban praktizál még ?
Üdvözlettel:
baba
Kedves baba!
Nagyon érdekes az, hogy manapság a módszeremet illetően azt mondják az emberek, hogy én drasztikusan őszinte vagyok. Véleményem szerint az őszinteség az csak egyféle lehet. Mégpedig tiszta. A tisztaság kimondása adott helyzetben nagyon fáj. Az az ember, akivel sokszor leülök beszélgetni, nem hajlandó megmutatni az igazi arcát, hanem különböző álcákat használ. Nem lehet úgy továbblépni, ha nincsen megfogalmazva az ő valódi arca. Adott helyzetben használom a diótörést. A diót hogy lehet kocogtatva feltörni?
Tisztelt Doktor Úr!
Honnan tudhatja egy ember, hogy pszichiáterre van szüksége? Melyik az a pont, amikor már nem tudja maga megoldani a problémáit? El tudom ezt én dönteni vagy inkább csak a külső szemlélő? Nem magamért kérdezem, azt hiszem elég jól tudom kezelni az életemet, inkább csak kiváncsiságból. Van olyan ember a családomban, aki azt hiszem segítségre szorulna, de ezt soha, semmilyen körülmények között nem vállalná fel. Ez egyedi eset, vagy a beteg általában nem érzi magát betegnek? Hogyan lehet egy olyan emberen segíteni, aki ezt nem akarja? Van valami módszer arra, hogy felismertessük vele azt, hogy segítségre van szüksége? Félek, hogy ha nem sikerül kirángatni ebből az évek óta tartó állapotból (önsajnálat, betegségének elhanyagolása, nekem már úgysincs miért élnem) valóban belehal.
Üdvözlettel: urino
Onnan tudhatja, ha érzi, hogy a belső elégedetlensége egyre inkább fokozódik, egyre kevesebbet tud oldottan mosolyogni, folyamatosan károg, keresi a kifogásokat, ő soha nem hibás é a környezete elkezdi rosszul érezni magát a társaságában.
Azon az emberen, aki nem érzi, hogy bajban lenne, de ott van, azon úgy lehet segíteni, hogy nem segítek rajta. Vagyis, tiszteletben tartom azt, hogy ő nem akar változtatni, de eldöntöm, hogy meddig hagyom magam, hogy szívja a véremet és ezt el is mondom neki. Majd, amit kimondtam neki őszintén, azt betartom. Mivel mindenki önmagának felel elsősorban.
Nekem semmi lelki problémám nincs, remélem nem is lesz az életben, vagyis inkább úgy mondanám, hogy jól veszem az akadályokat.
És Boldog Vagyok!
Csak annyit szeretnék írni, hogy ismeretlenül is NAGYON tisztelem Önt, minden könyvét olvastam, karácsonyra könyörögtem ki az új könyvét! Nagyon fogok örülni, ha megkapom, de akkor - mondtam is a páromnak- szenteste már ne számítson rám
Egyébként most olvasom harmadszorra a "Bevállalom" önéletrajzi könyvét, hogy mi érint meg annyira benne ne kérdezze. A fényképei kiesve, a számomra fontos részek aláhúzva, nagy igazságok vannak benne. Mindig hurcolom magammal. Köszönöm, hogy van a világon!!!!
További szép napot kívánok Önnek és sok boldogságot, egészséget a Családjának!
Tisztelettel: Jencsik Hanna
(2x másoltam be, mert izgulok, hogy nem olvassa el... )
Tisztelt Doktor Úr!
Nagyon szeretnék Önnel beszélni, kérem írja meg, hogy mi módon és hol lenne ez lehetséges.
Köszönettel és üdvözlettel:
Nagy Péterné
olga52@freemail.hu
Örülök, hogy legalább neten találkozhatunk.
Kérdésem a következő lenne:
Most ért véget egy 4 éves kapcsolatom. A pasim össze-vissza csalt és ivott is és az önbizalmam teljesen aláásta. Úgy érzem, hogy tönkretett valahol. Nagy szenvedélyes szerelem volt, de lehet, hogy csak a részemről, mert a pasi 2 évvel fiatalabb volt és lehet, hogy csak azt nézte, hogy nálam nem kellett albérleti díjat fizetnie...végül kidobtam. Másodjára. Úgy érzem, hogy sikerrel. Vajon összefügg azzal, hogy apám elhagyott és nem láttam úgy 6 éves koromtól 21 éves koromig, hogy nem találom életem párját?????? Miért nem bízok magamban???? A listán, ami a nőiességet ha egy 3ast adnék magamnak és igen, zavar az öregedés...mi lesz így velem? A munkám sem élvezem, mert igazából énekelni szeretnék, de nem akarok olyan lenni, mint az anyám, mégis követem a mintát. Én nem akarok egyedülálló anyuka lenni egy kamasz gyerekkel, szegényen, pedig úgy néz ki, követem a mintát. Ki akarok törni a sablonokból. Én nem az anyám lánya akarok lenni, hanem önmagam!! Segítsen! Mi lehet az út ehhez????
Tisztelen Önt, sőt, mint férfi is tetszik!
Köszönöm: Klára
. Miért van az, hogy adott helyzetben az első megérzésünkre nem hallgatunk? Aki ilyenkor ezt teszi, az ne csodálkozzon azon, hogy kihasználják.
2. A talpraállás nem azzal kezdődik, hogy munkahelyet váltok, hanem belsőrendcsinálás az első lépés. A rendcsinálás első lépése mindig az, hogy az önbecsapásaimat és ezek következményeit megbocsájtom saját magamnak. Ha nem haragszom magamra, akkor fokozatosan el is kezdem szeretni magamat.
3. Nagyon fontos annak a felismerése, ha egyedül nem megy, akkor tudjak segítséget kérni, ahogy nem tudott az apám és az anyám.
Kedves Fórumozók!
Sziasztok! Várom kérdéseiteket!
Csernus Imre
Ui.: legnagyobb sajnálatotokra nem fogok tudni minden kérdésetekre válaszolni, de igyekezni fogok!
Üdvözlöm Doktor Úr!
Még rengeteg kérdés eszembe jutott, kiválasztottam a legfontosabbat.
Hogyan kell jól foglalkozni, törődni egy kamasz gyerekkel?
A sémákat tudom, sokat kell vele beszélgetni, /de vannak időszakok, amikor a kamasznak nincs kedve beszélgetni/ figyelni kell rá. De meddig mehetek bele a magánéletébe? Mikor van az a pont, amikor hagyni kell, hogy tapasztaljon és esetleg a saját kárán jöjjön rá dolgokra és viselje a következményeket?
Vagyis meddig "fogjam" a kezét, meddig álljon a háta mögött az óvó anya?
Köszönöm a válaszát!
Szép napot!
Zita
Ön az egyike ezeknek a csodálatos embereknek. Gratulálok! (Ez elsősorban az addiktológusként végzett munkájára értendő, de a könyv is jó
En ezt meg sem mertem kerdezni
De egy "Ember" c. konyv szerintem is nagyon hasznos lenne, azt is sokaknak tanulni kellene. Gondolok itt a "miert leptek at folottem ezren a metron mikor a foldon fekudtem betegen", vagy akar a "hol van manapsag a becsulet", "hova tuntek a normalis emberi ertekek", stb. temakkal nyitott topicok szazaira...
Erdekes modon nagyon sokaig mereven tartottam a velemenyem, miszerint en elsosorban Ember akarok lenni, csak aztan no, magyar, vagy akarmi. Talan a neveltetesem miatt, nem tudom. Dr. Csernus konyvenek olvasasa kozben jutottam el odaig, hogy basszus, lehet, hogy nem jo a sorrend? Egyebnkent a sorrend ugyanugy maradt, csak arrol nem szabad megfeledkeznem, hogy no (is) vagyok.
Szeretném megkérdezni, hogy a szenvedélybeteg gyógyításánál egy szociális munkás, vagy mentálhigiénés szakmával rendelkező családtag tud-e hatásosan segíteni, vagy ezt bízza inkább független szakemberre? Mennyire szerencsés elengedni egy alkoholista élettárs, férj, vagy feleség kezét krízis közeli helyzetben? Tényleg egyedül kell megharcolnia ezt a harcát? Nem cserbenhagyás kilépni az életéből?
Tudom, az alkoholizmus betegség, de magam is ismerek olyanokat akik több éve, évtizede szarazon élnek. Mit tanácsolna a szennvedélybeteg hozzátartozóinak, meddig tartsanak ki szerettük mellett?
Valahol olvastam: aki legalább fél évet él egy alkoholista mellett az maga is megbetegszik. Ön szerint ez igaz?
Kedves Csernus doktor?
Ön szerint meddig van remény? Vannak reménytelen esetek? Egy nő nemű lény nővé tud válni önerőből? Mondjuk 20 felett ez még lehetséges?
Egyébként már amiket a könnyvel kapcs-ban nyilatkozott, nagyon elgondolkodtatóak. Jó,hogy így időnként felrázza az embereket.
Üdv.: ms
Szép Napot!
Zsuzsihoz szeretnék szólni akinek a 17 éves lányával van problémája.......
27 éves vagyok...8 hónapos a kisfiam, anyukám 9 éve meghalt. És pont így viselkedett velem mint (ha szabad letegezlek Zsuzsi)mint te a lányoddal. Nincs jogom bírálni a nevelési elveidet...de mindannyian valamit nagyon elrontottatok...belőlem is pont ezt hozta ki az "ágyba viszem a reggelit"...másik oldalon pedig egyáltalán nem volt következetes.....később próbálta helyre hozni azt amit az alapoknál elrontott. Ez persze már 10 éves kor fölött nem nagyon ment! És igen,csak saját magának köszönheti hogy így viselkedtem vele...pedig ő is jó ember volt,mindig mindenkin segített,önzetlenül helytállt minden szituációban...CSAK SAJÁT MAGÁÉRT képtelen volt ezt megtenni......remélem a doktor úr tud tanácsot adni hogy hogy lehetne nálatok kijavítani a hibát...nagyon kíváncsi vagyok rá....és mérlegelem majd...hg gyerek fejjel mit reagáltam volna rá.
sok sikert!
TFA
Tisztelt Csernus Doktor!
Három kérdésem van Önhöz. Miért döntött úgy, hogy pszichiáter lesz? Ön szerint mitől FÉRFI egy férfi? És úgy általában jól érzi magát a bőrében?
Köszönettel, Nature
Jó napot mindenkinek
Doktor úr szeretném megkérdezni Öntől , hogy a
: A FÉRFI című könyvét mikor írja meg ?
üdv. Tünde
Tisztelt Csernus doktor!
Csodálattal figyelem munkásságát, és igyekszem tanulni belőle. Ráléptem az önismeret útjára és mások lelkivilágát is előszeretettel kutatom. Friss,boldog kapcsolatban élek, párommal kölcsönösen megtaláltuk egymásban az igazit. Viszont van egy fucsa szokása, aminek szerintem valami mély oka van. Nagyon sokszor grimaszolgat úgy, hogy a mimikája teljesen egy kisbabáéra emlékeztet (tágra nyitott szemek, csücsörítget, még hangokat is ad hozzá
és közben kérdezi, hogy aranyos-e. Ilyenkor tényleg aranyos és vicces, de szerintem ez nem teljesen normális, és a múltra, az anyjára való kapcsolatára vezethető vissza. Kíváncsi vagyok a véleményére, sokat segítene a párom kiismerésében.
Köszönöm válaszát, további sok sikert kívánok!
Veronika
Mi a véleménye a "Feldmár módszer"-ről, illetve Feldmár András viszonyáról a drogokkal?