Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Minden szerelem elmúlik??
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2007. szeptember 4. 14:23
Sziasztok!!
Nagy az én szívemnek bánata..3éve párkapcsolatban élő nőci vagyok,mindketten közelebb állunk már a 30hoz,mint a 20.hoz,bár ez talán most annyira nem fontos..
Minap párommal kicsit összekaptunk,és közölte Velem,hogy Ő már nem szerelmes...iszonyatos volt az érzés!!Szeret nagyon,ragaszkodik,de a lángolás már elmúlt..
Kérdem én hogy ez normális??Vagy tehetnék valamit,hogy a lángunk újra lobogjon,vagy hagyjam??
Barátnőm szerint a Szerelem egy múló állapot,és inkább az újdonság,a pillangók a gyomorban érzés,amit így hívunk,de ez előbb vagy utóbb elmúlik Mindenkinél...
Más szerint fontosabb a kölcsönös szereteten,ragaszkodáson,tiszteleten alapuló kapcsolat...
Lassan gyermeket szerettem volna,de most elbizonytalanodtam Én mindig olyan férfinak szerettem volna szülni,aki SZERELMES Belém,(sajnos azt tudni kell,ha nem is mindig egyformán érzek,azt azért tudom,hogy Én Szerelmes vagyok még mindig...)
Mit tegyek??Ezen már nem változtathatok??
Előre is köszi a hozzászólásokat
gy szomrú szív
Megkérdezhetem, te is épp ezt a mély szeretetet éled át?
És ha igen, ez annyira jó, és megnyugtató, hogy semmit nem siratsz az ezt megelőző lángolásból?
(A topikindítóhoz hasonlóan engem is nagyon foglalkoztat most ez a téma, azért kérdezem)
Nem olvastam el az előző hsz-at, de az én véleményem az, hogy bizony, ez sajna törvényszerű.
A szerelem elmúlik.
Frissítésképpen tedd egy kicsit féltékennyé. Ha kérdőre von, tudsz Rá hivatkozni, arra, hogy azt mondta, már nem szeret.
Annak idején az én kapcsolatomban -ma már a férjem- kimondottan jót tett a szakítás. 1 hónapig voltunk külön, de utána újra lángoltunk mindketten. És ezt már mástól is hallottam.
Sok sikert!!
köszönöm.
de azért nekünk sem turbékolásból áll az élet.... nem is lenne normális, ha csak az lenne. viszont amíg mindent emg tudunk beszélni /max megelőzi némi ajtócsapkodás 
/ addig nem aggódok.
ha még 10 év után is rohan haza a munkából hozzánk...
El is hiszem, hogy az a pillantás többet mond sokmindennél.
Pont azért írtam, hogy tetszik a megfogalmazás, mert árad belőlle valami megértő nyugalom. Hogy nem azután kapkodsz, ami esteleg halványodik, hanem annek örülsz, amivé áalakul. És lényegtelen mindkettő érzés neve.
Szóval nekem tényleg nagyon tetszik a mondatod, amit kiemeltem
4 év után elég lett belőle (pedig a kezemet is megkérte, mert "már időszerű"). Egy év kellett mire összeszedtem magam, amikor rádöbbentettek arra, hogy én nem olyan vagyok, mint amit el akart velem hitetni, vagy amilyenné magamat tettem, és nem elvette a jövőmet, csak végre a kezembe adta.
Hát ilyen is van, sajnálom.
Én is csak a saját tapasztalatomat tudom elmondani.
Mi is öt éve
Demár ide se mertem írni, mert mindenki szent meggyőződése, hogy az a normális ha már 3 év után elmúlik a szerelem.
Ergo mi nem vagyunk normálisak
hát két kicsi gyerekünk nekünk is van, és segítségünk szinte zéró, így igazi kettesben töltött idő nincs. nem mondom, hogy nem hiányzik, nagyon ki tudjuk élvezni ha véletelnül tudunk kézenfogva sétálni
viszont nagyon szigorúan korán fektetjük a gyerekeket és miénk az este. mindig van bőven időnk, erőnk egymásra. ez nagyon fontos, mert nemcsak szülők vagyunk, hanem nő és férfi, akik szeretik egymást.
Cicamica: a férjem nem a szavak embere, bár néha napján mond szépeket. viszont abból ahogy viselkedik bárki leveszi mennyire odavan értem és ez biztosan fordítva is igaz. néha többet ér egy pillantás midnen szónál.
Én is szerelmes vagyok az enyémbe, igaz csak másfél éve... és ő is belém és egyre jobban. De ez idővel biztos, hogy halványulni fog.
de nem mindenki egyforma... lehet, hogy neked szerencséd van, bár lenne nekem is... Sok boldogságot!
Makkafiú=macskafiú
(ha jól értettem a szóviccet)
Szia,
amit Ti most eltek meg minden hosszu kapcsolatot elobb utobb utoleri! Szerintem a szerelem, ha mar egyutt el a parjaval az ember lanya par eve, valmi hullamzo erzesse alakul, hol kozeldnek, hol tavolodnak a parkapcsoltban elo felek......arra kell vigyazni, hogy annyira tavolsoha ne keruljetek ahonnan mar nincs visszaut!
Minnel tobbszor ujjul meg egy kapcsolta annal szorosabb lesz a kotelek!!! Tudod, nem megszerezni megtartni nehez!!!
Én nem hiszem, hogy ez így van. Egy gyerkőc iszonyatos nagy felelősség, feladat, és nem csak gügyörészni és gyönyörködni kell benne. Én egészen a gyerkőc születéséig azt hittem, hogy apjával "holtomiglan-holtodiglan" együtt leszek, aztán meg jól egyedül maradtam a felelősségre.
Kiteregetett, mert azzal NEKEM segített, tisztába rakta a picit, mert kimondhatta azzal is, hogy NEKEM segít, de aggódhattam a leszakadt polc miatt, az anyagiak miatt, dolgoztam éjszaka a szoptatások között stb...
Nem tartott össze a gyerkőc....
Ez tényleg irigylésre méltó!
Mi, 2 kicsi gyerekkel, örülünk ha jut egymásra némi idő, 1-2 nyugisabb este kettesben, egy mozi, egy közös vásárlás, gyerekek nélkül, és akkor kézenfogva sétálunk, ölelkezünk, mint a kapcsolatunk legelején. Sokszor fel is elmlegetjük azokat az izgis hónapokat, mikor alig merte a kezemet megfogni és hogy mit bénázunk randi után az első búcsú-puszival is....
miért lenne ez normális???? mi 5éve vagyunk SZERELMESEK egymásba a férjemmel... napról napra jobban....
tojunk a kémiára és a neurotranszmitterekre, v. miarákokra!
"nem hiszem ,hogy az érzelmek neve változtat a lényegen"
Ez nagyon szép megfogalmazás. mennyi görcstől szabadulnánk meg sokan, ha nem csak olvasnánk, de értenénk is ezt a mondatot.
Lesz ma egy beszélgetés, amiből kiderül az is, hogyan izzik fel újra a szenvedély, és mit tehet azért a két ember, hogy ne legyen törvényszerű, hogy elmúlik.
Helyszín: Alexandra Könyvesház - Pódium terem
Időpont: 2007. szeptember 4. 19.00
V. Kulcsár Ildikó beszélget Bus Istvánnal, valamint a Magyar Optimistaklub vezetőjével, Rózsahegyi Márkkal. Téma: a Nők megbecsülése a mindennapokban és a Bók.
a magam nevében mondhatom ,hogy 10 év után is ugyanazt érzem. a gyomorremegést mikor hazavárom, a térdremegést, ha meglátom, a fellángolást ha hozzámér és odavagyok a mosolyáért, nevetéséért, imádom hallgatni társaságban, jó felnézni rá...
tudom, hogy ő szeret engem, velem boldog és az ő szemében én vagyok a legjobb nő... viszont ő is elmondta, hogy ez már nem szerelem, hanem szeretet. mivel nem vita hevében mondta el, hanem romantikusan, így nem esett seb a lelkemen. nem hiszem ,hogy az érzelmek neve változtat a lényegen.
szerintem a szerelem az, amikor már a rózsaszín szemüveg elmúlik... V. amikor rózsaszín felhő nem is volt - nekem pld. még sose volt
-, és a párodat/társadat önmagáért tudod szeretni, azért, ami ő valójában. Nem pedig azért, amilyennek a szemüvegen át látod...
Az pedig nem múlik el, hacsak nem tesznek ellene