Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
Bocsánat, hogy csak úgy beledumálok, hiszen csak úgy beleolvasgattam a topicba. Én is szerető voltam. Igaz, nálunk jól sült el a dolog, mert már a felesége vagyok az egykori titkos szerelmemnek. Nagyon boldogok vagyunk együtt, de én is megszenvedtem az utat idáig. És azért most sem felhőtlen egészen, hiszen nem csak a férfit vállalod, hanem az excsaládot is, vagyis a gyerekeket. És ez bizony sokszor nehéz, pedig a gyerekek imádnak és az exfeleség is normális, de mégis. . .
Gondolkozzatok el ezen! Ha a férfi tényleg szeret és veled akar élni, akkor ezért áldozatot kell hoznia, de ha ezt nem teszi meg, akkor nem éri meg várni rá! Nem szabad sokáig várni!!
Sok erőt kívánok Nektek!! És boldogságot!
Ez így nem élet. Olyan rossz ezt olvasni. Csinosak vagytok, szépek, fiatalok, kívánatosak a francot görcsöltök ezekkel a gyáva nyulakkal. Mutassátok meg nekik, hogy Ti pontosan annyit értek mint Ők és tartsatok mellettül SZERETŐT.
Miért, ha neki lehet 2 nővel kapcsolata, akkor Nektek miért ne lehetne 2 pasival. Azt azért higgyétek el mégha másképp is mondja a feleségével/élettársával ugyanúgy szeretkezik. Bocs ha nyers voltam, de elszáll a fiatalságotok. Ne hagyjátok, egy pasi sem ér annyit.
De hogy mondhatja azt egyik nap, hogy szeret, és másik nap, amikor az asszony választás elé állítja, őt választja??? Mert úgy érzem, hogy ez van. . . Mit érek én azzal a bizonyos nagy szóval? Ha egyéb nekem nem jár. . .
Megpróbálok nagyon türelmes lenni, nem hisztizni, és várni, mi történik. De úgy tűnik a nő nem fog költözni, és minden marad a régi. Ebből pedig inkább nem kérek, túl sok a rossz egy csöpp jóért.
Sajnos bennem sincs elég erő elküldeni a pasimat a francba és új életet kezdeni. Mert hát olyan édes, klassz pasi. . . És olyan aranyos, amikor hízeleg. . .
De a francba is, amikor az asszony költözni akar, akkor én vonuljak vissza és nézzem, hogy neki végül is csak ő a fontosabb, és mindent megtesz, hogy megtartsa, ne engedje el!
Nekem meg majd jut továbbra is hétvégenként egy-két óra. . .
Azt hiszem elfogyott a türelmem! És nem tudom, mit is csináljak, hogy ne bánjam meg.
Ha ilyen egyszerű lenne, már rég nem itt lennénk . . . :o( Kaptam tegnap választ az sms-re, de nem akarok semmit elkiabálni! :o(
Olyan rossz olvasni a soraitokat! A pasik hazudnak, nem keresnek meg, fontosabb nekik a meglévő feleség/élettárs/gyerek, elhanyagolnak, és még nekik áll feljebb! Mi meg szerelmesek vagyunk, türelmesek, várunk, ábrándozunk, elhisszük a szédítő dumájukat. . . és nincs erőnk továbblépni. MIÉRT???
Annyira elegem van néha ebből! Nem lenne jobb kiszállni ebből a játszmából? Hisz valószínűleg vannak normális szabad / elvált pasik is, akiknek egyszerre egy nő is elég . . .
Miért nem megyünk át egy más, pl. "Hogyan szedjünk fel pasikat?" c. topikba? ;-DDD
És 1-2 hónap kevés, hogy döntésre jusson. Az tény, hogy ez a legkényelmesebb helyzet egy pasinak, főleg ha neked lesz saját kéglid. De azt mindenki tudja, hogy azért vannak határok. A végtelenségig nem tarthat bizonytalanságban.
Szar űgy. Most kicsit szarul érzem magam.
Én most olyan boldog vagyok, hogy írjak már valami jót is! Most valahogy nyeregben érzem magam és ez nagyon jó érzés. :-)
Scenica, tapasztalatból írtad, amit írtál? Szerintem nem hosszú idő pár hónap, milyen gyorsan elszáll és nem lehet mindenki mindig biztos a dolgában, főleg, ha már csalódott, óvatosabb.
Kékrózsa, ne szomorkodj, hol vannak még az ünnepek? Addig még sok jó dolog is történhet és remélem, együtt töltitek majd. :-)
Üdv az új "tagoknak", még nem tudtam mindent elolvasni, de örülök, hogy többen lettünk.
Úgy gondoltam a jegelést, hogy hagyd kicsit magára, érezze milyen az, ha Te nem vagy neki. Minden este elmehetnél valahova, nincs egy jó társaságod? Valahogy éreztetni kellene velük, hogy bántóbb az, ha hazudnak, mint ha az esetlegesen fájó igazságot mondják el.
Mit szólsz?
ne keseredj, várj egy picit, aztán majd meglátod változik e a helyzet vagy sem.
Hát mi nem találkoztunk hétvégén, el is voltam keseredve. Délben lett volna egy megbeszélése, utána tettük a találkát. Egész délelőtt csinosítgattam magam, és imádkoztam, hogy ne hívjon és ne is küldön sms-t, mert akkor biztosan valami gáz van . . . Délben aztán kaptam egy üzenetet, hogy ne haragudjak, de el van úszva . . . stb. beszéltünk, majd délután 5 fele ismét hívott és mondta, hogy most megy a déli találkozóra. Aztán tegnap sms-ezgettünk, de az utolsó 2 üzenetemre nem válaszolt, azt mondta nem tudott. Nagyon sz@r érzés volt, az sms-ek is eléggé szűkszavúak. Reggel nem is hívtam, ő hívott, délután valószínűleg találkozunk, de csak akkor hiszem el, ha már ott fog állni mellettem . . . :o) Hát ez volt! Levelet nem adtam oda és nem is fogom, alkalmam sem volt rá, múlt hét szerdán találkoztunk utoljára. Türelmen kívül mást nem lehet csinálni, akárcsak nálatok . . . Már most félek a decembertől, karácsony, szilveszter . . . Jézusom!
Dobjam ki? Vagy mi?
Nincs kedved jegelni egy kicsit a pasit? Olyankor nagyon tudnak ám pedálozni. . .
Hát nálunk magy balhé volt tegnap, úgy volt el is megy. Kamuzott. Csakhogy annyira ismerem őt, hogy azonnal vágom ha valami sántít. A lényeg, hogy szombaton hazamentem a szüleimhez, ő pedig mondta hogy meló után megy gyerekezni. Csakhogy nem volt melózni. Állítólag azért kamuzott mert nem akart nekem fájdalmat okozni azzal, hogy egy egész délutánt a gyerkőccel volt. Pedig már ezerszer kértem ezt ne tegye. Inkább mondjon meg mindent, csak ne jőjjek rá utólag. . .
Szóval dráma volt, bár koknrétan nem is ezért. Hanem mert nem fogta fel hogy ezzel mit okozott nekem. Szerinte majdnem hogy rendes dolog volt tőle, hogymeg akart kímélni. .
Na igen. Szóval most épp nem tudom mi leygen korszak van. Ha megtörik a bizalom, nehéz helyre állítani. Főként ha a másik fél nem is nagyon akarja. . .
Veletek mi van? Kékrózs volt találkozás a pároddal? Levél nem került szóba, Türelem hatásos eszköz felé?
Kb. januártól számítom, hogy van kapcsolat köztünk, azelőtt csak munkatársak / nagyon jó barátok voltunk. Az év elején kezdtünk közeledni valamilyen szinten, de igazából csak áprilisban jöttünk össze.
Képzeljétek, hogyan alakultak a hétvégén a dolgaim! Egyszerűen nem tudom már, mit gondoljak. . .
A pasimmal szakítani akartam már pénteken. Túlságosan felemészt ez a másodhegedűs szerep, ezért úgy döntöttem itt az ideje lépni. Egész péntek este vitatkoztunk, a végén nagyon csúnyán váltunk el, annyira felhúztuk egymást. Szombat reggel ő ébresztett fel, felhívott hogy bocsánatot kérjen a történtekért, és megkért hogy találkozzunk este, hogy tisztázzuk a dolgokat. Ezúttal sokkal normálisabb volt a beszélgetésünk. Megpróbáltam újra kifaggatni, hogy miként is látja a kapcsolatunkat, a jövőjét. . . Nagyon úgy tűnik, hogy nem tervez velem semmit (azért, mert nem engedheti meg magának anyagilag ?!?), de azért azt mondta, hogy SZERET, és ilyent még senkinek sem mondott! Nagyjából kibékültünk, azaz inkább elnapoltuk a kérdést. Éjszaka sokáig eltartott ez a beszélgetés, miközben az élettársa 5 percenként hívta (de ő nem válaszolt). Vasárnap reggel telefonált nekem a barátom, hogy éjszaka otthon nagy cirkusz fogadta, a nő el akar költözni, megelégelte az egészet! (azt hogy sosincs otthon, hogy az egész város azt pletykálja, hogy megcsalja őt, és azt is hogy sosem mondta neki, hogy szereti!!!)
Nos ezek után már nem tudom, mit gondoljak. . . Kicsit örül az önzőbbik felem, hogy hátha így engem választ, másrészt meg nem vagyok biztos abban, hogy ők tényleg szakítanak, és ha igen, akkor is mire számítsak, hisz nem a pasim tette meg ezt a lépést (értem)! Másik szempontból sajnálom, hisz egy gyerek is van, aki az egészet el kell hogy szenvedje, és emlékszem, gyerekkoromban nekem is milyen szörnyű volt az ilyent átélni! És lelkiismeretfurdallásom is van, hisz valahogy nem könnyű elviselni, hogy én (is) hibás vagyok egy család problémáiban - felbomlásában.
Igazad van, az ember totál hülye tud lenni szerelmesen. Csak a saját kapcsolataimból következtetve nem gondoltam, hogy az elhagyott nő még szerelmes, egyrészt mert ekkora csalódáson kellett keresztül mennie,
másrészt ha szerelmes, akkor minten JÓT megtesz a kapcsolatért, akkor az a pasi miért ment félre? Ilyenkor sajnos el kell fogadni, hogy azért, mert nem valók egymáshoz. Mindazonáltal a csalódás is roncsolhatja az agyat, ezt elismerem.
Én csak SZERETNÉM megőrizni a méltóságom. Nem kell egyetérteni, sem követni, de érdemes lenne. . .
"A szerelem olyan lövedék, ami a szívet találja el, de az agyat roncsolja szét. "
Elmondom az álláspontomat. Mi, nők, tanulhatnánk a férfiaktól összetartást. Az én bátyám, aki sosem kedvelte a barátomat, nem mesélte el nekem, hogy másik nővel látta. Mert férfi szolidaritás van.
Ehhez képest mi azonnal egy másik nőt vádolunk meg, hogy tönkretette a családi békénket, holott elvileg mi a férjünkben csalódtunk, ő élt vissza a bizalmunkkal, ő csalt meg, ő hazudott, nem a harmadik!
Bármennyi jogom is van a férjemhez, nem hiszem, hogy jogom lesz bárkit belerángatni az ügyembe. Én hallottam egy feleségről, akit megcsalt a férje, méghozzá szerelmes is lett, erre a nő hihetetlen önuralommal nem szólt semmit, diétázni kezdett, fodrászhoz ment és stílust váltott, és esténként kimaradozott. Igaz, szegény csak a barátnőjéhez mehetett, de a férje ezt nem tudta.
Szerintetek mit csinált az az okos férfi? Otthagyta a szerelmét és visszament az asszonyhoz, mert nem bírta elviselni, hogy annak is lehet valakije.
Én csak azt mondom, hogy tartsuk meg a méltóságunkat minden helyzetben. Szerinted az a férfi visszamenne egy olyan nőhöz, aki bármire képes, akár gonosz dolgokra is?
Megkockáztatom még azt is, hogy nincsenek anyai érzelmei.
"Már ha valakinek kell még a férje, ha már 2 éve valaki mást szeret. Én már sosem bíznék meg benne, akkor pedig milyen kapcsolat lenne az?"
Már ha valaki szeretőként "működik" egy férfi mellett, aki állítólag nem nyúlt a feleséghez, mégis besikeredett a baba, mégis megbízik az illető férfiben. . . hm, érdekes elgondolás a bizalomról, mindenesetre.
Ez ellen per pillanat nem tudok semmit tenni. . . Majd ha jön a válóper. . .
A "megbeszélek mindent az asszonnyal" időszaknak vége, rájött hogy túl normális akart vele lenni, és ezzel az asszony pedig visszaélt. . .
Ne eljen al-eletet, de ha mar teged valasztott, akkor ne jarjon vissza a felesegehez es semmilyen maganugyet ne beszelje meg vele.
Most arra mit mondjak, hogy mióta kiderült az hogy találkozott anyuval, hirtelen már nem sajnál, hirtelen már pontosan olyan reakciói vannak, ami ilyen esetben normális. . .