Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
Mostanra azért mar sikerult egy kicsit beletorodnom és nem foglalkozom vele annyir, hogy osszevesszunk ezért!
Nalunk elég nagy a korkulombség én 21 O 43, de szerencsére nagyon jol megvagyunk és nagyon szeretjuk egymast!
Drukkolok, hogy nektek is ilyen jol alakuljon minden, persze a feleségét leszamitva!
Egy sorstárs! Jó nektek hogy már a babánál tatrotok. . . Egy hónappal a megismerkedésetek után már össze is költöztetek? Nem semmi.
Nálatok vannak gyerekek, akár nála akár nála az előző házasságból?
Hogy intézed el a pároddal az exfeleséggel kapcsolatos gondokat?
De jo végre olyan emberekrol hallani akik nem csak azt tudjak mondani, hogy a szeretok kurvak és érzéketlenek!Barki aki meghalja, hogy egy nos fčrfival vagyok foleg, hogy gyerekei vannak teljesen eltavolodik tollem!
Mi tavaly februar ota vagyunk egyutt és most Decemberre varjuk a kozos babankat!
Mind a ketten hazasok voltunk amikor elkezdodott a kapcsolatunk, de szerencsére egyikunk se gondolkodott sokaig!
1 honap mulva mar egyutt éltun eloszor o koltozott hozzam Pestre utanna pedig én jottem vele Napolyba, mert O Olasz!Az Olasz feleségek borzalmasa ragaszkodnak amikor črzik a veszélyt ezért a mai napig rengeteg gondot okoz!Allandoan telefonalgat meg esténként jonnek az sms-ek!Tudja, hogy babat varok, de még mindig nem fogja fel, hogy nem csak egy futokapcsolat van koztunk és teljesen biztos abban, hogy a parom mčg visszamegy hozza!
A levelet tartds meg, és majd max. egy picit átfogalmazod.
Azért gondolom, hogy várj, mert a pasi 32 éves, kapcsolatban él. Talán kicsit lerohanásnak érezné ha 1, 5 hónap után szerelmes levelet adnál neki. Tudom hogy nehéz, mert kikívánkozna belőled, de várj kb. még egyszer ennyit, azalatt még sokminden történhet, és majd csak akkor add neki oda. Persze ha időközben úgy alakul, hogy ő kezdeményezi a témát, akkor ne habozz!!! :)))
Nem lassan két éve vagyunk együtt, csak 3, 5 hónapja megy az elköltözési procedúra, meg a "hogyan alakítsuk ki a közös életünket" projekt. Én 25, a párom 29 éves.
Pont neked szerettem volna írni a leveleddel kapcsolatban ha még aktuális. Emlékszem, mi is olyanok voltunk mint a gyerekek. Csak kerülgettük a témát, de egyikünk sem mert kimondani először hogy "szeretlek". Aztán 5 hónap múlva én is írtam neki egy levelet, igaz csak 1 oldalas volt :). Odaadtam neki, elolvasta, és az volt életem legboldogabb napja. Csak nézett, és láttam rajta hogy iszonyatosan meghatódott szólni sem tudott. Mikor elindult haza, jött tőle akkor egy sms: Ha ki nem is mondom, biztosan tudod hogy nagyon nagyon nagyon szeretlek. És utána nem sokkal már mondani is tudta.
Szóval rajta add csak neki bártan azt a levelet.
Mennyi idősek vagytok? Mióta tart a kapcsolatotok?
Azthiszem megfogadom a tanácsotokat, és nem nyaggatom azzal, hogy mit érez irántam. Ha akarja, majd mondja - remélem. :o(
Egyetértek én azzal amit írtál, én is ezt próbáltam magyarázni Petfruskának, csak lehet, hogy nem voltam érthető . . . :o( A nőnek kell okosnak lenni és tudni irányítani a férfit, az akaratán kívül is. :o) Csak okosan kell! :o)
Te hány éves vagy, és mennyi a párod? 3, 5 hónapja vagytok együtt, vagy azóta lakik veled? :o)
Igazából kb 3, 5 hónapja megy ez az egész, és már mindketten kivagyunk. Persze hogy nem értettem mitől borult ki, ha a feleségét már nem szereti. Nem értettem miért nem fogja fel hogy a fiát soha nem fogja elveszíteni. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy láttam rajta azt a hihetetlen lelkiismeret fudalást. És nem csak a fia miatt. DE nálam lakik. Velem akar élni. Viszont nagyon türelmesnek kell ebben az időban vele lenni, ami néha ember feletti energiát igényel. Főként úgy hogy tőle nem feltétlenül kapom most vissza. Rossz érzés, mikor visszamegy a fiához, hiszen az asszony is ott van. De rá jöttem el kell fogadnom, és ezt még nagyon sokáig így kell csinálnom. Neked esetleg annyival lesz könnyebb, hogy a gyerekek már nagyobbak és el lehet őket hozni. Elmondom hogy a világ legszebb szerelme volt a miénk, és ez a 3, 5 hónap kissé megkoptatta. 4x költözött oda-vissza, kezdett hanyagolni, háttrérbe szorítani. Nagyon furcsán akarta ezt az egész dolgot rendezni, úgy ahogy az én értékrendembe nem fért bele. És másokéba sem. Viszont rájöttem máshogy kell nekem is hozzáálnom, és akkor nem fáj annyi minden. Amióta változtattam a nézőpontom ismét kezd a régi lenni. . .
Ami a ti kapcsolatotokat érinti, szerintem most egy picit várj. Ne hozd elő a témát még csak vicc formájában sem. lehet nem mondja, de észerveszi a viccet is, és valószínű ezért tér ki előle. Réájöttem egy biztos dologra ezalatt a 3, 5 hónap alatt. A férfiakat maipulálni kell, de úgy hogy ne vegyék észre. Bármit elérhetsz nála, ha arra koncentrálsz, hogy boldoggá tegyed. Ha kedves, figyelmes vagy vele (és ez nem nehéz, hiszen ez alap egy szerelemben), akkor csak azt fogja észrevenni, hogy milyen jól érzi magát veled. Hogy mindig több és több időt akarna veled tölteni. Egy idő után maguktól fognak ők beszélni a hogyan továbbról. Azzal viszont ha kérdezgeted akár viccesen, akár poénból, megjegyzi. Lehet nem szól érte, de megjegyzi. És a férfiak nem szeretik ha sürgetik őket, vagy ha úgy érzik valamit rá akarnak erőltetni. Legyen az ő döntése te meg légy okos. Úgy veszem észre a te párod is ebbe a férfi kategórába tartozik. Tudom hogy nehéz, főként a bizonytaláanság miatt. de ha szereted meg tudod csinálni. És hidd el ő fogja kérni, hogy ha elköltözik otthonról, tarts vele.
Félek a válós időszaktól nagyon, ha egyáltalán lesz ilyen. Te hogy bírtad? Meg tudtad érteni, hogy miért kerül úgy padlóra, ha már nem jelent Neki semmit a házassága vagy legalábbis nem sokat? Csak a gyerkőc miatt volt kiborulva? Azóta mi a helyzet? Ismeritek egymást a volt feleségével?
Köszi a tanácsokat, átgondolom. Jó ötlet, hogy egy ideig hanyagolni az ilyen témákat, mert szerintem egy idő után megelégeli, ha mindig hasonló dolgokkal zaklatom. A gyerekek iskolásak már, nagyon ragaszkodik hozzájuk, amit meg is értek és természetesnek tartom.
Véletlenül találtam rá erre a topicra de örülök. Persze én is a szeretői oldalon vagyok. A párommal lassan 2 éve vagyunk együtt. Kicsit lehetetlenül kezdődött. Mikor megismerkedtünk nem komlynak indult az egész. A második találkozásunk előtt kiderült a felesége terhes. . . Nem okozott gondot, mert még érzelmek nem voltak közöttünk. Egyszerűen csak nagyon jól éreztük magunk együtt. Aztán elmélyült a dolog és jöttek a gondok. Mi legy? Hogy legyen, stb. Annyira ismerős helyzeteket olvastam itt, főként Petruskáét. Végül döntött, és közölte el fog válni. Viszont megbeszéltük, hogy addig nem lép míg a gyerek 1, 5 éves lesz. Kb jövő év eleéjre tervezete hogy otthon bejelenti, van valakije és vele fog élni. Csakhogy a feleség a nyár elején rájött aztán azóta érdekesen alakulnak a dolgok. . .
Petruska neked azt tudom tanácsolni, hogy teremts olyan körülményeket, hogy tudjatok komolyan mély dolgokról beszélgetni. Akkor nem fog követelődzésnek tűnni. Akkor nyugodtan meg lehet beszélni, hogy gondolja, hogy képzeli és főként mikor. Azt viszont nem szabad vele éreztetni, hogy már mindenképp választ szeretnél tőle, mert akkor bepánikolnak. Mi ezt úgy oldottuk meg anno, hogy időnként, 2 havonta volt egy-egy ilyen nagyobb beszélgetésünk, mikor mind a ketten lelkizős hangulatban voltunk, akkor kidumáltunk mindent. A köztes időben pedig ezeket a témákat hanyagoltuk. A szex miatt ne aggódj. Ha szeret, és komolyan vesz, nem kamuzik neked és tényleg nincs a feleségével semmi. Ez volt a mi esetünkben is, a párom is kb a teherbe ejtéskor szeretkezett utoljára a feleségével. . .
Arra viszont készülj fel, hogy az elszakadás ha bekövetkezik nagyon nehéz lesz. Soha nem hittem volna hogy a válás ennyire padlóra tud küldeni egy pasit. Persze csak akkor ha vannak apai érzései, és szereti a gyerekeit. Mekkorák a gyerkőcök? Azért nagyon tisztellek, mert így tudod csinálni. Mámint hogy a felesége tud rólad de mégis ott lakik még. . . Kitatrás. . .
Igen, lesz lakás, de nem kérdezte, hogy oda akarok-e majd költözni én meg nem mondhatom, hogy de jó lenne. Valószínűleg Ő is úgy gondolja egyébként, csak velem még nem osztja meg valamiért, legalábbis remélem, hogy erről van szó. A miértet viszont nem tudom, csak sejtem, hogy még nem biztos benne.
Egyáltalán nem bonyolult és tökéletesen értem, amit írsz, de én már annyit próbáltam célozgatni és egyebek, hogy nem tudok mit csinálni. Azt hiszem, hagyom most már és várok. Már megint. Még mindig. :-( Előbb-utóbb csak kitalálja, mit szeretne.
Akkor Ti nem találkoztok túl gyakran. :-( Voltatok együtt hétvégén is, nem azt írtad, hogy pénteken is és szombaton is valamennyit? Hogy oldjátok meg? Ezt viszont biztos nem bírnám idegekkel, nagyon jól viseled.
Szóval jól meggondoltan nem meri mondani, hogy szeret, de amúgy meg kicsúszik a száján. Érdekes!! :-))
Könyörgöm, mennyi időre van még szüksége! Már így is több időt kibírtál így vele, mint ami "normálisnak" mondható! Saját lakása lesz, annak az elkészültét várja, vagy mire gondoltál? És oda együtt költöznétek? Hány éves is vagy Te, és Ő?
Ilyenek a férfiak, amikor komoly dolgokban kénytelenek dönteni, képtelenek rá! De azért vagyunk, mi okos nők, hogy okosan irányítsuk őket. Én azt mondom, minden kapcsolatban a nő irányít, csak tényleg ésszel kell csinálni, hogy azt higyje a "buta" férfi, hogy ő alakítja a dolgokat. Valami olyasmit kellene kitalálni, ami meggyorsítaná ezt a egészet, mégis olyan látszatnak kellene lennie, mintha az ő ötlete lenne. Vagy nagyon bonyolult amit magyarázok? :o)
Mi már vasárnap reggel óta nem találkoztunk, tegnap is már délben végzett, én meg nagy kegyesen felajánlottam neki, hogy akkor menjen haza, ne várjon rám. Persze nem kellett 2* mondani neki! :o) Aztán tegnap sms parti volt, próbáltam az érzelmekre terelni a szót, de nagyon ügyesen válaszolgatott, nem ejtették a fejére. Megkérdeztem - persze poénosan - milyen érzelmet érez irántam, mire azt felelte, hogy a szeretet legbensőségesebb formáját, de hiába feszegettem tovább, nem tudtam kihúzni belőle semmit! (ilyen mikor a férfi is észnél van, és nem lehet túljárni az eszén) Előtte viszont telefonon beszéltünk, viccelődtünk, és azt találtam mondani neki, hogy szerény . . . stb. mire a válasz: Látod ezért is szeretlek ennyire! :o) Nekem persze elakadt a szavak! Néha szoktam lenni, ilyen spontán érzelemkitörései, tudod, mikor nem gondolkodik, csak kimondja, amit hirtelen gondol! Mindenesetre jól esett! :o) Mikor leszünk mi együtt hétvégén? :o(
Tegnap este sem lettem okosabb, bár azt mondta, hogy nagyon szeret, de MÉG nem akar elvenni, ha erre gondolok. Most erre mit mondjak? Sírjak vagy nevessek? Mondtam Neki, hogy nem, nem feltétlenül erre gondoltam, csak arra, hogyan képzeli a jövőt. Azt mondta, el fog költözni (de csak jövőre lesz kész a kégli), aztán pedig majd meglátom, hogy mi lesz. Tök jó, hogy ilyen titokzatos. :-(
Azt mondta, bántja, hogy ez a helyzet nekem nem tetszik, meg is érti és nem szeretne nekem fájdalmat okozni. Mégis okoz sajnos. Megint rákérdeztem a feleségére, azt válaszolta, hogy nincs köztük semmi.
Úgy érzem most is, hogy nem kaptam egyenes választ, valahogy nem meri kimondani, hogy költözzünk össze, veled szeretnék élni, vagy valami hasonló. Idő kell még, azt hiszem.
Be lehet kapcsolódni?
Én a helyedben - ha eddig még nem tetted meg - egy romantikus együttlét után vetném fel neki, esetleg egy vacsora után este, mikor már nem kell foglalkoznia más dolgokkal. . . (igaz nem tudom nálatok mikor vannak a találkozások):o)
Kíváncsian várom a beszámolót! :o)
Tudom, igazad van, hogy nem szabadna húznom, mert csak rosszabb lesz, de félek az újabb bizonytalan kérdezz-felelek-től.
Pl. ma is találkozunk, minél többször, annál jobb. :-) Viszont azt hiszem, hogy megint nem leszek képes szóba hozni komolyan, esetleg viccelődve, de az rendszeres és azt már megszokta, váltanom kell.
Hozzád visszakanyarodva minél tovább húzod-halasztod, annál bizonytalanabb leszel, nem így van? Tényleg szép lehetett a hétvége, ha nem akartál "belecsúfítani"?! :o)))Előbb-utóbb túl kell esni rajta, utána pedig tisztábban fogsz látni és sokkal jobb lesz. Remélem minden úgy lesz, ahogyan Te szeretnéd! Mikor találkoztok legközelebb?
Akkor elég egyértelmű, hogy erős érzelmei vannak irántad (akár úgy is mondhatnánk: szeret), nem? Jobb is, ha nem mondja ki, amíg nem teljesen biztos benne, de ez sokat jelent azért.
Add oda Neki a levelet, ha már megírtad. :-) Legalább Ő tudni fogja, hogy Te mit érzel, aztán gondolkodhat. Szép kis regény lehet 6 oldalon, hatással lesz rá. Biztos, hogy befolyásolja, hogy Te később szeretnél gyereket, de ha igazán szeret, akkor remélem, megvárja, míg Te is vágysz majd rá.
Egész hétvégén együtt voltunk és olyan jól sikerült minden, hogy nem akartam elrontani a kérdezgetéseimmel! (Magyarul: gyáva vagyok. :-( )
1. örül neki, komolyan veszi és happy end
2. sok neki, és köszöni nem kéri, viszont ha nem tudja meg esetleg soha nem lehet 1-es verzió.